Big Blue Búvár Blog

Sokan keresték az elveszett búvárokat, és állítólag be is nyújtják a számlát.

Az elsodródás az egyik legnagyobb veszély a búvárkodásban. A nyílt tengeren az idő múlásával egyre csökken a menekülés esélye, mert mind távolabb kerülnek a búvárok és egyre nagyobb területet kell átfésülni hogy megtalálják őket. Ha pedig leszáll az éj, még nagyobb lesz a baj. Jöhetnek ragadozók, ki is hűlhetnek az elveszett emberek.

A Seychelles-szigeteken történt a napokban baleset, aminek során három brit, egy orosz és egy dél-afrikai búvár tűnt el merülés közben. Egy ember a csónakban maradt, de hiába: a Mahe szigettől északra vízbe menő búvárcsoport az áramlási viszonyok és a rossz látótávolság miatt hiába jött fel húsz perc után, a csónakot már sehol sem látták. Az ott levő társuk kis idő múltán riasztotta a hatóságokat, és helikopterek, repülő illetve magánhajók is az elveszett búvárok keresésére indultak.

A parti őrség által koordinált akció sikerrel járt, hat óra elteltével a repülőgépről vették észre az embereket, és sikerült mindannyiukat ki is menteni. A búvárokat kórházba szállították, de nem történt különösebb bajuk.

A hatóságok szerint viszont a merüléseket előre be kell jelenteni. Ha tudtak volna róla, hol és mikor zajlik a merülés, akkor a kereséshez nem kellett volna mindent bevetni a parti őrség illetékese szerint. Így viszont riasztottak mindenkit, hogy nyomukra akadjanak. 

Erről a búvárokat is tájékoztatták. A koronavírus járvány miatt ott is óriási kieséseket szenvedett el a turizmus, ezért nincs pénz ilyen költséges mentőakciókra. Ezért részletezték a költségeket, és felvetődött, hogy ennek egy részét a búvárokra terhelik. Ők ezt elfogadták. Igazság szerint érthető is, mert az csak pénz, cserébe mind túlélték az esetet. Ezért pedig nincs nagy ár...

Különös tárgyakat találtak a búvárok Mexikóban.

A cenote néven emlegetett víznyelők manapság a búvárok kedvencei, ám annak idején rituális szertartások helyszínei voltak. Sok izgalmas leletet találtak ezekben az itt dolgozó víz alatt régészek.

Mostanság viszont elég sokan a szemetet dobálják a víznyelőkbe. A közelmúltban a Chen Ha cenote mélyéről igyekeztek kihozni a hulladékot. A búvárok meglepetésére nem csak afféle hagyományos szemetet, állati maradványt találtak: 112 villanyóra is előkerült a mélyből.

Egy víz alatti régész szerint főleg lakóépületekben használt villanyórákra bukkantak. Azért fontos ezeket kihozni a vízből, mert igen sok mérgező anyag van bennük, például réz és ólom, ami a vizet is szennyezi, az élővilágot is pusztítja. 

Ezért barlangi búvárok és önkéntesek bevonásával már évek óta rendszeresek a szemétgyűjtő akciók. Ezúttal öt órányi munkával 700 kiló hulladékot gyűjtottek be. Fémkeresőt is bevetettek, hogy az üledék alatt rejtőző dolgokat megtalálják, így bukkantak rá a furcsa leletekre. 

Halak maradványait, három krokodil koponyáját is a felszínre hozták a búvárok a korrodált villanyórák és a mindenféle egyéb szemét mellett.

Egyiptomban sérült meg egy búvár merülés közben.

A Vörös-tengerre járók körében jól ismert és igen népszerű Elphinstone-zátony közelében történt a baleset tegnap reggel. Ezt a helyet többek között amiatt is gyakran a búvártúrák útjába tervezik, mert igen gyakran tűnnek fel cápák. Szirtcápák is előfordulnak, néha láttak itt rókacápát, cetcápát, ám igazán az óceáni fehérúszójúak miatt emlegetik. Ezek ugyanis kifejezetten közel úsznak a búvárokhoz, s ez általában borzongatóan izgalmas élménynek számít.

A mostani eset nem volt súlyos, de a pletykák és híresztelések elkerülése érdekében a búvárbázis nagyon részletes és korrekt tájékoztatást adott. A lényeg az, hogy még nem tisztázott okból a cápa a búvárcsoport tagját, egy német nőt sebesített meg a karján. (Hogy egyértelmű legyen: egyáltalán nem biztos, hogy lesz pontos ok.) A helyi búvárvezető a sérültet gyorsan a felszínen várakozó csónakhoz vitte, majd a többi búvár is a felszínre emelkedett, és gyors elsősegély után a partra mentek. Ott egyből orvosi ellátást kapott a búvár, akinek a karján esett sebet néhány öltéssel összevarrták. Vélhetően különösebb következmény nélkül, gyorsan gyógyul majd a sérülés.

Miért is kell egy ilyen jelentéktelennek tűnő esetről beszélni? Csak azért, mert cápa a sztori főszereplője? Igen is, meg nem is. Bármi okozhat sérülést, tehát ilyen hírekből naponta többet is fel lehetne tenni, de nem említ meg az ember minden esetet, amikor valaki elesik a tengerben és beüti a térdét a kövekbe. Azért kerül szóba, mert ennek kapcsán ismét fel lehet rá hívni a figyelmet, hogy a cápás merülésnek, mindig vannak bizonyos kockázatai, ahogy sok minden másnak is. Tudatosan kell viselkedni a víz alatt, ha cápa bukkan fel, be kell tartani a biztonsági előírásokat, és természetesen fontos az is kéznél legyen a gyors, szakszerű segítség. Ott volt a búvárvezető, aki a felszínre vitte a búvárt, ott várta őket a csónak, a parton pedig az orvos. 

Tehát nagy-nagy sztori nincs, inkább csak egy eset, ami fokozott óvatosságra kell intsen minden búvárt, ha cápával merül. Érdemes a cikket átolvasni, mert a végén összefoglalják a merülési szabályokat.

Azóta egy videót is feltöltöttek az esetről, amin igazán nem sok látszik, de mivel éppen jobb nincs, azért beillesztem. Néha látszik a cápa, illetve valamennyire a "támadás", de maxim annyi tűnik, hogy az egész csak pár pillanat, inkább csak odakap.

86 méterre ereszkedett a magyar búvárlány egy lélegzettel.

Még a tavalyi évben kapták fel sokan a fejüket, amikor kiderült, hogy az élete első világbajnokságán induló magyar lány, Korok Fatima első lett az egyik kategóriában. Talán még őt magát is meglepte, ahogy berobbant a szabadtüdős búvárkodás világának élvonalába.

Interjúk, tévés szereplések után többen megismerték, ám a koronavírus miatti káosz megakadályozta, hogy a versenyszerű sportra koncentrálhasson. Versenyek maradtak el, nehezebb volt utazni, és támogatóból is kevesebb volt. Fatima viszont úgy gondolta, csak azért is megmutatja. Nyáron az Adrián rendezett versenyen ért el szép eredményeket, majd pár hete Egyiptomban edz és készül.

A napokban ott tartott versenyen hajtotta végre a 86 méteres merülést, aminél a szabadtüdős búvárok világszervezete, az AIDA csak egy jobb eredményt tart számon ebben a kategóriában (Constant Weight Bi Fins), és természetesen magyar rekord. A versenyen ugyanebben a számban világcsúcs is született, Alekszej Molcsanov 113 méterre jutott. 

Fatimának jár a nagy gratuláció a magyar csúcsért és remek eredményért, és jövőre talán újabb célokat tűzhet ki maga elé. Mindannyian reménykedünk benne, hogy egyszer csak túljutunk ezen a világjárványon...

Korok Fatima Facebook-oldala

Egy fiatal katonai búvár túl messzire ment, hogy jól teljesítsen.

A különféle speciális feladatokat végrehajtó búvárok, legyenek szó haditengerészeti, ipari vagy katasztrófavédelmi búvárokról, már a kiképzés alatt nagy nyomásnak vannak kitéve. Nem a mélység miatti nyomásról gondolok, hanem általában a képzés olyan kemény, hogy egyáltalán nem kézenfekvő a sikeres elvégzése.

A harci búvárok esetén a különféle, legendásan kemény kiképzések közül az amerikai Navy SEALS tanfolyamról már filmek is készültek, de máshol sem éppen vidám mulatság az ilyen. Több helyen volt már rá példa, hogy akár a kiképzők, akár maguk a jelöltek túlfeszítették a húrt, és ennek baleset lett a vége.

Ezúttal egy Új-Zélandon történt tragédia vizsgálata fejeződött be. A 23 éves Zachary Yarwood 2019 márciusában vesztette életét egy éjszakai merülés során. Ekkor már a kiképzés végét jelentő héten jártak, amikor egyre fokozódó terhelésnek teszik ki a jelölteket. Azon a napon már végrehajtottak egy három órás sekély, tájolásos úszást oxigénes újralégző készülékkel, egy mélyebb merülést nitrox légzőgázzal, majd jött egy keresési feladat hat méteres mélységben éjszaka.

Két csoportban indult el a három-három főből álló búváregység. A búvárok jelzőbóját is vittek magukkal, aminek segítségével a felszínen is látni lehetett a haladásukat. Ezeket két embernek kellett volna figyelni, ám ezúttal nem voltak ott. Csak a merülés irányítója, egy készenlétben álló búvár és egy orvos volt jelen, és egy időre még a készenléti búvár is távozott. Így nem nagyon látták, mi történik. 

88 perc után a bóják kötelei összegabalyodtak, ekkor utasítottak minden búvárt a felemelkedésre. Ám kiderült, az egyik csoportból csak egy ember van a felszínen, és azt jelzi, baj van. Mire megtalálták a búvárt, aki a csoportból elveszett, Yarwood nagyjából 15 perce lehetett eszméletlenül a víz fenekén. Az összeakadt kötelek miatt nehezen vitték a hajó fedélzetére és csak késve sikerült riasztani a mentőket. Addig a hajón kísérelték meg az újraélesztést. Ám a búvár az oxigénhiányos állapotban töltött idő miatt olyan visszafordíthatatlan sérüléseket szenvedett el, hogy a kórházban sem tudtak rajta segíteni.

Bár a merülés szervezésében is követtek el hibákat, a baleset közvetlen oka más volt. Yarwood nagyon szeretett volna megfelelni a követelményeknek, ám sokat küzdött azzal, hogy a többi búvárnál több légzőgázt használt, így merülései rövidebbek lehettek. A merülések során egy katonai célra kifejlesztett Dräger újralégzőt használtak, aminek két üzemmódja, a zárt rendszerű oxigénes és a félig zárt nitroxos között a víz alatt is lehetett váltani. A jelöltek körében gyakorlat volt, hogy úgy spóroltak a légzőgázzal, hogy átkapcsoltak az egyik üzemmódról a másikra merülés közben, és próbáltak a maradék levegőből lélegezni.

Yarwood még ennél is tovább ment, az oxigénpalack szelepét is elzárta illetve nyitotta szükség esetén. Amikor megtalálták a víz alatt, ez a szelep zárva volt. Valószínűleg az oxigénhiányos állapot miatt eszméletét vesztette, tehát hiába volt légzőgáz, a szelepet nem tudta kinyitni már. A többi búvár is tudott erről a trükkről, és ugyan érezték, hogy a merülés után szédülnek, közérzetük sem jó, mégis éltek vele hogy megfeleljenek az elvárásoknak. 

A vizsgálat rámutatott a kiképzés hiányosságaira, a túl nagy elvárásokra, a saját biztonsági szabályok be nem tartására, ezért a haditengerészetet komoly pénzbüntetéssel is sújtották. Ám ez nem adja vissza az életét a fiatal búvárnak, aki talán maga sem gondolta, mekkora kockázatot vállal azzal, hogy ilyen módon próbál sikeresen teljesíteni a kiképzésen. 

Egyiptomi búvár állított fel új világrekordot.

Saddam Killany évek óta dolgozik hivatásos búvárként, Korábban is hajtott végre rekord hosszú merüléseket, és ezúttal az volt a cél, hogy egy török búvár által felállított csúcsot döntsön meg. A merülést az egyiptomi Dahab közelében hajtotta végre, 145 órán, tehát gyakorlatilag hat napon át volt a víz alatt folyamatosan.

A kérdés ilyenkor mindig felmerül: és mi ennek az értelme? Ha úgy nézzük, nem sok, de azt hiszem, a Guiness rekordok könyvében levő csúcsok messze túlnyomó többségéről ugyanez elmondható. Persze, kell hozzá kitartás, mert nem olyan könnyű ám a mélyben maradni búvárként a víz alatt, de én magamnak inkább kívánok 145 órányi merülést úgy, hogy az 145 egy órás, de jó és szép helyeken, nézelődéssel eltöltött víz alatti idő legyen.

Mégis, van a történetnek másik oldala. Egyrészt egy picit beszélnek a búvárkodásról, és most, amikor a koronavírus miatt rengeteg búvárbázis a túlélésért küzd, mindennek van jelentősége. Nem véletlenül egy egyiptomi városka, Dahab előtt merült Saddam, semmiképpen sem szerette volna külföldön végrehajtani a rekordmerülést. Mert így egy kicsit az országa is bekerül a hírekbe. És természetesen aki rekordot dönt, magának is bizonyít. Szóval ez egy olyan rekord, ami nem árt senkinek, nem valami beteges, életveszélyes kockáztatásról szó. Nekem pedig tényleg Egyiptomot és az ottani búvárkalandokat juttatja eszembe...

Gyakorlómerülés közben történt a látványos eset.

Ohióban hajtottak végre búvárgyakorlatot, amikor váratlan eset történt az egyik résztvevővel. Egy tömlő eldurrant, s látványos módon csapkodva mozgott ide-oda, míg szökött belőle a levegőt. Hogy pontosan hol történt a hiba, azt nem látom pontosan, de nem is ez a lényeg, bármi is lehetett az ok. Ami tanulságos, az az, hogy egy ilyen baleset, ellentétben a filmekkel, ez nem egy tragikus helyzet, a többiek segítségével a búvár egészen biztonságosan a felszínre emelkedhet. De azért nem árt, ha vannak ott többiek...

Egyiptomban átmenetileg korlátozásokat vezettek be.

Nagy nyilvánosságot kapott pár napja, hogy a Vörös-tengeren cápák támadtak le a felszínről nézelődő nyaralókra, azaz sznorkelesekre: a támadásban megsérült két ukrán turista, egy anya és fia, illetve a csoportot kísérő helyi vezető, méghozzá súlyosan.

Az eset a Ras Mohammed zátonynál történt, ami a Sínai-félsziget déli csücske, régóta ismert, népszerű merülőhely. De a búvárok körében számít kedveltnek, a víz nagy mélysége, a nyílt tengeri viszonyok miatt itt a felszíni nézelődős sznorkelezést nem engedélyezik. Tehát eleve vízbe sem kellett volna szállni a 700 méternyi vízmélység felett a turistáknak. 

A hír viszont értelemszerűen az egész világot bejárta, és nyilván nem tesz túl jót Egyiptom épp csak éledező, a koronavírusban rettentően megtépázódott turizmusának. Miközben cápák az korábban is voltak, néha baleset is történt, de ahhoz képest, mennien fürödnek, úsznak, merülnek a tengerben, nagyon ritkán. Az esetet természetesen ki kell vizsgálni, nincs-e arról szól, hogy akármilyen okból agresszívebbé váltak a cápák. Ez is előfordulhat, hiszen mindig vannak környezeti változások, például melegedő tengervíz és hasonlók.

Nyilván az is nagy kérdés, hogy milyen fajhoz tartozott a cápa. A támadás idején láttak a térségben egy meglehetősen tolakodóan viselkedő óceáni fehérúszójút más búvárok, de ez azért nem bizonyít túl sokat. 

Mindenesetre egy angol búvármagazin arról ír, hogy elővigyázatosságból lezárták a búvárok előtt a Ras Mohammed, és a délebbre eső, szintén cápás merüléseiről ismert Brother-szigetek környékét. Hogy pontosan így van-e, és meddig tart a zárás, nem tudjuk. Bőven van még jó merülőhely a Vörös-tenger egyiptomi szakaszán, és el is lehet férni ott, mert búvárhajó mostanában alig száll tengerre az utazási korlátozások miatt. Meglehet, összesen csak annyi derül ki, hogy komolyan kell venni az előírásokat, és nem kellene embereket vízbe vinni olyan helyen, ahol akármilyen okból veszélyes lehet. 

Több, mint valószínű, hogy mire igazán erőre kaphatnak a térségbe irányuló búvárutak, már régen el is fogja mindenki ezt a cápatámadást, de addig azért meg kell mutatni, hogy a hatóságok komolyan foglalkoznak az esettel. (Helyi beszámolók szerint egyébként mától fel is oldották a zárlatot a Sharm El Sheik közeli helyek többségében.)

Börtön vár a férfira, aki nem tudta, mit hozhat ki a tengerből is mit nem.

Nem olyan régen írtam egy búvárról, aki Thaiföldön került börtönbe az élővilág zaklatása miatt. A világ másik felén is észnél kell lenni, mit csinál az ember és főleg, mit oszt meg, mert Floridában sem tolerálják a törvénysértést.

Yansel Garrido az állam északi részén él, és egy családi nyaralásra utazott a vízi sportok kedvelőinek körében jól ismert Florida Keys-be. Marathon városában béreltek nyaralót, és a derék búvár és horgász lelkesen töltötgette fel a képeit a Facebookra. Valakinek pedig feltűnt, hogy olyasmiket hoz ki a vízből, ami tilos- és a nyilvános fotókat elkezdték a hatóság emberei is alaposan megvizsgálni.

A fickóról kiderült, hogy sorozatosan szegett törvényt. Például az egyik képen látható, ahogy kiemel a vízből egy méretes sügért, majd aztán barátjával filézi azt. Az angol nyelvterületen Goliath grouper néven ismert óriássügér évtizedek óta védett, kifogásuk tilos. Garrido állítólag azzal védekezett, hogy nem tudta, ezt tilos elejteni, egyébként is "csak egy hal". 

A sütögetésekről készült képek között a nyomozók találtak olyat is, amin langusztákat grilleznek, ám szemmel láthatóan az engedélyezett méretűnél kisebbeket. Floridában lehet langusztát kihozni a vízből, de van egy minimális méret limit, és ha valaki túl kicsit hoz ki a tengerből, büntetésre számíthat.

A búvár szemmel legértelmetlenebb dolog pedig az, hogy egy kicsi, még bébi korú dajkacápát is kínoznak azzal, hogy a nyaraló klórral kezelt vízű medencébe teszik. Itt a képek tanúsága szerint Garrido látványosságként mutogatja szegény, teljesen kimerült, talán már halálán levő állatot a vízből kiemelve, a családja meg pancsol a szenvedő cápával.

Ezek együtt elég komoly büntetést jelenthetnek Garrido számára, akit több, mint 18 ezer dolláros óvadék fejében engedtek szabad lábra. Ő azt hajtogatta,  hogy nem mehet börtönbe, hiszen családja van akiket el kell tartani- de ez azért elég gyenge érv, ha valaki sorozatosan szeg törvényt, és viselkedésével bizonyítja, nem tiszteli a tengert és annak élővilágát.

Ezekben az utazásmentes időkben még a tengeri akváriumot tisztító önkénteseket is lehet irigyelni.

Mondjuk ha úgy nézzük, egyébként sem olyan rossz dolog az: a búvárok víz alatt vannak, dolgoznak egy kicsit, de egy érdekes intézményt segítik lelkes önkéntesként, és még formában is maradnak. 

A Monterey Bay Aquarium pedig olyan hely, ahol bőven van mit takarítani: több, mint 8 millió liternyi vizet fogadnak be a tartályai. 35 ezer élőlény lakik itt, és az ő túlélésük a gondoskodástól függ, amibe be tudnak szállni az alkalmazottakon kívül a külsősök. Miközben a koronavírus miatt ez az intézmény is bezárni kényszerült, a búvárok viszont továbbra is rendszeresen vízbe szállnak.

A feladatuk az, hogy hetente háromszor áttöröljék a tartályok vastag akril falait belülről, a víz alatt, illetve "porszívóznak" is. A járvány előtt 100 önkéntes búvár is részt vett a munkában, mostanra nagyjából harmadannyian tudnak besegíteni a takarításban. Aki itt merülhet, az ragaszkodik a helyhez: van, aki már negyedszázada önkénteskedik. 

Alice Bourget az, aki már 25 éve merül itt. Hogy néz ki egy napjuk? A munka előtt az akvárium búvármunkájának felügyelővel átbeszélik a feladatot. Aznap ők a kelp erdős tartályban dolgoztak, tehát hogy ne vigye el őket a mesterségesen keltett áramlás, kikapcsolják az ezt irányító berendezést. Összeállítják a víz alatti porszívót, felveszik a búvárfelszerelést, és indulhat a munka.

A 9 méter mély tartály ablakain bőven van mit sikálni. A búvár egyik kezében van egy olyan tapadókorong, amivel meg tud kapaszkodni, a másik kezével pedig dörzsöl. És eközben természetesen ott vannak körülötte az állatok: a kalifornai vizek élővilágát bemutató akváriumban óriási sügérek, méretes leopárdcápák úszkálnak többek között. 

A búvároknak van ideje arra is, hogy kicsit játsszanak az érdeklődő teknősökkel, és figyelik az állatokat is: ha sérült, beteg példányt látnak, azt kihozzák hogy kezelhessék őket az akvárium állatorvosai. Ez az önkénteskedés nem csak a takarításról szól, hanem az intézmény mellett az tenger élővilágának tiszteletéről is. A búvároknak vannak kedvenc tartályai, ahol szívesebben merülnek, élvezik a látványt munka közben, hiszen nagyon változatos élőhelyeket mutat be az akvárium.

 A Monterey Bay Aquarium 1984-ben nyílt meg. Alice Bourget az első látogatásán vette észre a benn dolgozó búvárokat, és egyből érdeklődött, hogy lehet beszállni a munkába. Egy év múltán pedig be is került az önkéntesek közé. 

Az intézmény viszont sajnos sok más, kaliforniai intézményhez be van jelenleg zárva, és még nem tudják, mikor nyithat meg. Ha jöhetnek is látogatók, nyilván korlátozott számban, arcmaszkban, távolságtartással. Ám még az is előrelépés lesz a mostani állapotokhoz képest. Addig is dolgoznak a búvárok azon, hogy teljes fényében várja majd a vendégeket az akvárium, aminek mindennapjait jelenleg csak webkamerákon lehet követni.

Képsorozat önkéntes búvárok munkájáról