Big Blue Búvár Blog

Így néz ki a Jordániában elsüllyesztett utasszállító.

Nem írtam még az egyik nagy és látványos roncsról, amit még tavaly ősszel tudtam megnézni magamnak. Jordánia rövidke partszakaszán a Vörös-tenger élővilága miatt komoly vonzereje van a búvárok szemében a szándékosan elsüllyesztett roncsok sorának. Ezek közül egy újabb a 2019-ben víz alá küldött Lockheed Tristar.

A repülőgép 1983-ban állt szolgálatba. A Lockheed L-1011 Tristar jól ismert, hosszú távon használt hárommotors utasszállító volt, és 50 méter hosszú törzsében nagyjából 250 utast vihetett magával. Igencsak lenyűgöző méretű roncsnak számít tehát, ahol könnyen eltelik a merülési idő. Ráadásul jól sikerült a süllyesztés helyét is kiválasztani, mert 15 és 28 méter közötti mélységben nyugszik, tehát kedvtelési búvárok számára ideális.

A víz ősszel még kellemesen meleg volt, és a látótávolság sem volt rossz: a felszín alatt 1-2 méterre érve már fel is tűntek a hatalmas gépmadár körvonalai. Mivel a repülőgép könnyen körbeúszható, nagyon egyszerű a roncs közelében tájékozódni. Van beúszási lehetőség is, annyi ülést távolítottak el, hogy ezt biztonsággal végre lehessen hajtani. Be lehet kukkantani a pilótafülkébe, van, aki a hajtóművek környékén tölt több időt- aki Aqabában jár, annak érdemes ezt a merülőhelyet is felkeresnie, ami ráadásul igen közel esik a kikötőhöz is.

Ezt érdemes tudni a jordániai búvárkodásról.

Május az egyik legjobb időszak az ország felfedezésére, víz alatt és felett.

Négy éve jártunk utoljára Jordániában. Kellemes utazás volt, de a novemberi eső elmosta a petrai látogatást, és azóta is motoszkált bennünk, hogy vissza kellene mennünk. Mivel Jordánia már nem gürdít akadályokat az utazók elé, legyenek oltatlanok vagy sem, összeverődött egy kis csapat, és élve a viszonylag olcsó repülés lehetőségével, nekivágtunk.

Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az utazás megdrágult. Egyrészt a koronavírus-járvány miatti lezárások óriási veszteséget jelentettek sok szolgáltatónak, akiik próbálják behozni ezt a kiesést. Másrészt jól ismert tény a magyar forint gyengélkedése, ami szintén nehezíti a tervezést. Egy pár hónap alatt könnyedén ugrott 10-15 százalékot a legtöbb utazás forintban kifejezett ára. De mit tehetnénk? Szeretünk utazni, összeszorítjuk a fogunkat, gyűjtünk és megyünk.

És általában ez megéri. Most sem volt ez másképp. A Holt-tenger, a Vörös-tenger, Wadi Rum, Petra és Jerash voltak a fő állomások. A Holt-tengerben való lebegés mindenkiből kicsit gyereket csinált, a Wadi Rum sivatagának holdbéli tájai ismét lenyűgüztek. Végre végigjárhattuk Petrát (vagyis egy részét), nem pedig csak a kapu előtt toporogtunk csalódottan, esőáztatta ruhákban. Jerash már csak hab volt a tortán.

A Vötös-tengerre egy napot szántunk, mert mégiscsak búvárok lennénk. A 23 fokos víznél merültem már épp melegebb vízben, de nem is olyan régen ugyanebben az időszakban az Adriára jártunk, 16-17 fokos tengerben búvárkodni- szavam ne legyen. A víz alatti múzeumról már írtam, de volt egy másik, bemelegítő merülésünk is, egy tulajdonképpen átlagosnak mondható korallzátonynál. Murénák, bohóchalak, sziklahal, hasonlók bukkantak fel, no meg egy élővilággal rendesen benőtt móló. Jó volt itt úszkálni a deszkákon átszűrődő napsugarak fényjátékában.

A kezdőket pedig elvitték egy körre a sekély zátonyon. Azt hiszem, lesz, akiből később vizsgázott búvár válik, mert azért a Vörös-tenger még 23 fokosan is nagyon izgalmas. Igazán jó volt látni az örömüket, lelkesedésüket! Ugyan nekem némileg több a tapasztalatom, nagyon is meg tudom érteni őket. A merülések között lazáztunk a hajón, mert ezúttal hajós kirándulást választottunk: együtt volt az egész csapat, és akár napozni, akár búvárkodni akart valaki, volt rá lehetősége. A Barakah viszonylag nagy hajónak számít, kényelmesen elfértünk, és még friss grillebédet is kaptunk, szóval nem volt rossz program.

Azért töredelmesen be kell valljam, a felszíni kalandokat legalább annyira vártuk, mint a víz alattiakat. Nem is tudom, hány olyan hely van, ami ilyen könnyen elérhető, és ebben a májusi időszakban is sok programmal, szuper időjárással kecsegtet. Jordánia az egyik legjobb úti cél, mert változatos, rendezett, megfizethető, és általában az emberek is igen kedvesek. Helyi segítőnk, Mohamed végig kalauzolt rengeteg látványosságon, és ugyan zsúfolt volt a program, én nem bántam, hogy nem volt üresjárat. Kiváló helyi szervező segítségével bonyolítottuk az utat, és nagyon jó döntés volt őket választani.

Nyáron már jobban meggondolnám az utazást, mert elképzelem a kiruccanást a sivatagba 40 fok feletti kánikulában- ez már meg tudja viselni az embert. Jerashban, a korábbi napok fáradtságával a lábainkban, kicsit elcsigázottan ültünk le az amfiteátrumban, és ugyan ez is komoly élmény, nekem átfutott a fejemben, milyen lehet itt tölteni az időt, amikor az ókori város kövei ontják magukból a meleget. 

Mindenesetre Jordánia most igencsak népszerű, pont a jó adottságai miatt. Ráadásul két nemzetközi reptere van, simán belefér egy olyan út, amikor a nyaraló Aqabába érkezik és Ammanból indul haza- vagy fordítva. A legjobb az volt, hogy két éve először tényleg úgy éreztem, igazán szabadon utazunk, minimális vagy semmi korlátozással, nehezen követhető, gyakran szabályokhoz való igazodás nélkül. Hiányzott!

Szóval ez a jordán kör többről szólt számomra, mint magáról egy csodálatos ország meglátogatásáról. Szabadságról, ami már hiányzott. Jó, hogy ismét megtapasztalhattuk ezt az érzést!

Mi is megnéztük az Aqaba előtt elsüllyesztett harcjárműveket.

Híre ment annak pár éve, hogy Jordániában folytatják a mesterséges zátonyok telepítését, és ezúttal új víz alatti múzeumot alakítanak ki: tankok, légvédelmi ágyúk, csapatszállító járművek, lövegek és helikopter került az Underwater Military Museumba, könnyen elérhető mélységbe.

Amikor legutóbb Aqabában jártunk, ez a merülőhely még nem is létezett, így aztán viszonylag egyértelmű volt számunka, ha újra eljutunk oda, megnézzük. Mivel májusban a kedvező repjegyárak miatt Jordánia felé vettük az irányt, erre lehetőség is nyílt. Hajóval mentünk ki búvárkodni, mert úgy némileg kényelmesebb, és ez jó döntésnek is bizonyult.

A harcjárművek sorát egy helikopter nyitotta, majd nagyjából 20 méteres mélységben úsztuk körbe az egymás után sorakozó többi eszközt. Kétségtelen,  hogy míg egyetlen tank kevés lenne önálló merülőhelyhez, hiszen két perc alatt körbe lehet úszni, így már látványosabb a hely. Nézelődtünk az ágyúk és lánctalpak körül, bekukkantottunk a helikopterbe, aztán visszaúsztunk a hajóig.

A látótávolság ugyan nem kényeztetett el, de arra azért bőven elegendő volt hogy egy-egy járművet teljes egészében megnézhessünk. Nekem kicsit hiányérzetem van, mert szerettem volna többet tudni arról, pontosan mik is vannak "kiállítva" ebben a múzeumban, ezt utólag próbálom kideríteni. 

Van itt Chieftain (Khalid Shir) tank, FV701 Ferret páncélozott felderítő jármű, FV101 Scorpion könnyű harckocsi, Ratel 20 csapatszállító és Mk42 Duster önjáró légvédelmi gépágyú is. Egy hatalmas, 155mm-es löveg mellett pedig Bell AH-1 Cobra harci helikopter kapott még helyett a zátonyon.

Összességében feltétlenül megéri ezt a zátonyt is útba ejteni, ha valakit érdekel a roncsmerülés, a haditechnika. Ugyan az élővilág még nem dús, azért gyorsan változni fog ez, és pár év múlva már nem csak a "vasak" kedvéért lehet majd itt búvárkodni.

Búvárkodás Jordániában

Jordániára figyel mostanában a búvárvilág.

Kettős érzése van az embernek, amikor hallja, hogy a jordánok a múltkor létrehozott víz alatti katonai múzeum ékeként egy hatalmas Lockheed Tristar utasszállító repülőgépet is elsüllyesztettek a Vörös-tengerben. Értem én a célt, de ennyire nincs természetes korallzátony? Biztosan megéri az amúgy is rövidke partszakaszból roncstemetőt csinálni? Hiszen már eddig is volt ott hajó-, repülő- és harcjármű roncs.

A normális az lenne az én szememben, ha meglenne a természetes és a mesterséges zátonyok, élőhelyek egyensúlya. Ennyi roncs már azért sok, és még akkor is ezt mondom, hogy ha arra vetődve nyilván megnézném ezeket az újakat is. Csak valahogy nagyon felpörögtek a dolgok, és ugyan szeretnék bizakodni abban, hogy tényleg alaposan megtisztították az összes harcjárművet és a nagy repülőgépet, de mi van, ha mégsem?

Azért ugyan ne fejlesszük a búvárturizmust, ha ennek az ára a szennyezés lesz. Ennyi ócskavasból azért sok minden oldódhat a tengerbe, és tudható, nyugatabbra egy-egy hajó süllyesztés több éves előkészítő munkával jár. Nem tudom, itt pontosan hogy zajlottak a dolgok, de a jordánok állítják, gondosan dolgoztak és gondosan választották ki a roncsok végső nyughelyét is.

Nyilván lesz akinek szúrni fogja a szemét ez a pörgés, hiszen a vörös-tengeri búvárturizmuson már így is sokan osztoznak. Az egyiptomi helyek (például Sharm, Dahab, Hurghada és Marsa Alam) már így is versengenek egymással, de nyilván Izrael és Jordánia mellett Szudán is vonzaná a búvárokat. Sőt, már Szaúd-Arábiában is mozgolódnak. Aki bekerül a hírekbe, az máris előnyre tett szert. És ne feledjük, a merülőhelyek milyensége mindig csak egy tényező, legalább olyan fontos az is, mit kínál még mellette az ország. A néha bizonytalan hírű Egyiptom mellett a roppant izgalmas látnivalókat kínáló és fejlettebb Izrael és Jordánia ismét labdába tud rúgni, pláne amiatt, hogy jelen pillanatban sokkal olcsóbb oda repülni. Szóval az új roncsok nem csak valós merülőhelyként, hanem reklámfogásként is működnek.

Csak nehogy marketingesek döntsenek arról is, mi környezetbarát és mi nem. Hát ezért vannak az embernek fura érzései, amikor a víz alá tett mindenféle harci eszközöket, egyéb dolgokat látja. Ha választanom kell, azért még mindig különbnek gondolom a varázslatos, természetes szépségű korallzátonyokat az egyiptomi vizekben, ahova mindig jó visszatérni. Ám hazudnék ha nem vallanám be, én is elcsábultam már, amikor új víz alatti látnivalókkal kecsegtető, és a felszínen is izgalmas helyekre utazhattam el, köszönhetően a kedvező áraknak, vagy azért, mert eljutott hozzám a hírük.

(Fotók: Ivana Orlovic, Janez Kranjc, Dan Burton)

Jordániában új mesterséges zátonyt avattak.

A Vörös-tengerre vágyó búvárok kegyeiért versengő országok igyekeznek új ötletekkel vonzani a turistákat. A mesterséges zátonyok kialakítása az egyik tipikus lehetőség- ha nincs elég sok természetes korallzátony, majd a roncsok kecsegtetik a vendégeket. Főleg az olyan, rövidke vörös-tengeri partszakasszal rendelkező helyek járnak ebben élen, mint Izrael és Jordánia. Előbbi országban Eilat, utóbbiban Aqaba város környéke ezek miatt a merülőhelyek miatt számít jól ismertnek a búvárok körében.

A jordániai Aqabában éppen tavaly jártam, ahol merülhettem a két régebbi mesterséges zátonynál, a Cedar Pride hajó illetve a légvédelmi löveg roncsánál. Emellett pedig felkerestem az újnak számító, de máris igencsak népszerű repülőgéproncsot, a C130 Herculesről sok-sok képet osztanak meg.

A helyi idegenforgali szakemberek rájöttek, ez a vonal bizony működik, így aztán folytatták a roncsok telepítését. Most viszont nagyobb fába vágták a fejszéjüket, mert nem csak egyetlen hajóról vagy repülőről van szó, hanem gyakorlatilag egy teljes "alakulat" költözött a tenger fenekére. Löveg, tank és helikopter is van a tengerfenéki kötelékben, amit a napokban süllyesztettek el. Hamarosan pedig minden bizonnyal jönnek az első profi képek is, ám addig jöjjön a videó arról, hogy kerültek a tenger fenekére a harci eszközök.

A látvány, bár a roncsok nagyon frissek, már a süllyesztéskor készült videókon is ígéretes. Persze tény, ez azért nem a korallzátonyok békés világa, de hát annyiféle arca van a búvárkodásnak, ez ugyanúgy lehet élmény, csak másféle- akit nem vonz, merül máshol. (Érdekes, hogy persze fegyvereket süllyesztettek, ami vissztetsző lehet, ám legalább ezekkel már soha senki nem fog lőni sehol...) Megjegyzendő, továbbra is el lehet jutni a környékre olcsó fapadossal (Jordániában a fővárosba, a szomszédos Eilat városba pedig két cég is repül), tehát egy kellemes őszi búvárkiránduláson immáron új merülőhelyet is programba lehet iktatni.

Aqaba harmadik merülhető roncsát Tanknak hívják, pedig valójában nem is az.

Amikor a jordániai búvártúrán a merülőhelyekről beszélgettünk, gyorsan eldőlt, hogy a három izgalmas roncs mindegyikét meg akarjuk nézni. Nem nagyon van hely a világon, ahol egyetlen nap leforgása alatt lehet búvárkodni egy hajónál, egy repülőnél és egy tanknál is. Mint kiderült, a C130 Hercules repülő és a tank egy merülőhelyen van, tehát a nap harmadik merülésének a végét terveztük a sekélyben nyugvó járműnél.

Persze a katonai dolgokban járatosaknak még a korallok lepte harcjármű képe is árulkodó: ez nem tank. Én is gyorsan rájöttem, hogy a két ikergépágyú messze nem lenne elegendő egy korszerű harckocsin. Nem sok keresgélés kell hozzá, hogy egy nagy számban gyártott, Vietnamban is bevetett amerikai önjáró légvédelmi gépágyúról van szó: egy M42 Dustert süllyesztettek el a Vörös-tengerben még 1999 szeptemberében.

Bár szokatlan roncs ez, mivel csak a merülés fele jut rá, nem töltöttünk el ott nagyon sok időt- ráadásul november végén korán megy le a nap, ránk is sötétedett egy kicsit. De azért meg lehetett nézni a lánctalpat, no meg azokat a bizonyos 40 mm-es ikergépágyúkat is. Együtt a repülőronccsal kifejezetten érdekes volt a merülés. 

Kicsit úgy tűnhet, hogy ezen a három merülésen magukat az igazi, természetes korallzátonyokat hanyagoltuk. Nos, be kell valljam: tudatosan. Többségünk több helyen is merült már a Vörös-tengeren, akár itt az Aqabai-öbölben Eilatnál, Tabánál, akár Egyiptomban. Az itteni szép korallokat már láthattuk máshol, még szebbeket is, mint amik itt jellemzőek. A repülő és a tank roncsa viszont igazi különlegesség- és nem is bántuk meg, hogy most ezeket részesítettük előnyben.

Jordánia legújabb merülhető roncsa egy hatalmas repülőgép.

A búvárok (és részben az élővilág) számára kialakított mesterséges zátonyok sorát mostanában már nem csak hajókkal igyekeznek gazdagítani. Különlegességként szívesen süllyesztenek repülőgépeket is, és ha azok elég nagyok, akkor egy merülésre elegendő élményt nyújtanak.

A jordánok jó alanyat választottak: az amerikai gyártású C130 Hercules négymotoros teherszállító nagyjából 30 méteres hosszával, 40 méteres szárnyefesztávjával tekintélyes meretű. A Lockheed által tervezett gép igazi legenda a katonai repülés világában: 1954-ben állt először szolgálatba, több, mint 2500 épült belőle, és még ma is több ország légierejében tölti be a megbízható "igásló" szerepét. 

Tavaly év végén küldték a víz alá alig 17 méteres mélységben Aqabától délre a jordánok az egyik Hercules gépüket. Szépen ki van takarítva, kényelmesen körbe lehet úszni, aztán be is lehet nézni. A tágas raktérben nem kell összehúzni magunkat, majd a pilótafülkét is meg lehet nézni. A helyiek egy csontvázt is elhelyeztek benne "pilótaként". Van, aki szerint bizarr látvány, de mivel egy mesterségesen elsüllyesztette roncsról van szó, én azért nem nagyon akarom túlgondolni ezt.

A lényeg az, hogy kifejezetten érdekes, egyedi roncsmerülési élményt nyújt a Hercules, és ugyanúgy partról elérhető, mint a többi jó hely Aqaba környékén. 

Mázli, ha egy király szeret búvárkodni.

Tulajdonképpen szerencsésnek mondhatom magam, mert annyi érdekes helyre eljutottam a világban. A Vörös-tenger különösen kedves a számomra, és most már azzal büszkélkedhetem, hogy az Aqabai-öböl északi végén tülekedő négy ország közül háromban jártam, sőt, merültem is. Egyiptom után jött az izraeli kiruccanás, most legutóbb pedig Jordánia.

A vörös-tengeri partszakasz Aqaba előtt nem túl hosszú, és búvárszempontból elsősorban a déli része érdekes. Itt vannak a legismertebb merülőhelyek, és még csak hajóra sem kell szállni: egyszerűen begázolunk a vízbe és nézelődünk. A roncsokat is úgy helyezték el, hogy be lehessen úszni odáig.

A Cedar Pride nevű hajót már kifejezetten búvárok kedvéért süllyesztették el 1985-ben. A 74 méter hosszú teherhajó a hatvanas években épült Spanyolországban, majd pár névváltozás után libanoni kézbe került. 1982-ben Aqabában horgonyzott, amikor tűz ütött ki rajta, és javíthatatlanul megsérült.

A jordán király, aki maga is lelkesen búvár volt, felkarolta azt az ötletet, hogy az immár használhatatlan hajóból csináljanak mesterséges zátonyt. Alaposan megtisztították, majd hosszas egyeztetések után kijelölték a süllyesztés helyét. És minden a tervek szerint alakult: gyakorlatilag minden képzettségi szintű búvár számára elérhető, nagy és látványos roncsmerülőhely lett. 

A november végi 24 fokos víz már nem volt nagyon meleg, de azért inkább nem panaszkodom- teljesen jó volt itt búvárkodni. Kétszer is merültünk a hajónál, igyekeztünk megnézegetni. A három évtized alatt az élővilág is megtelepedett rajta, szóval kifejezetten érdekes a merülés. Aki Aqabában búvárkodni tervez, annak semmiképpen sem érdemes kihagynia. Mi azért választottuk a Darna Divers Village hotelt, mert ez közel van a merülőhelyekhez és búvárbázisa is van, tehát a céljainknak kiválóan megfelelt.