Big Blue Búvár Blog

Norvégiában a téli hónapokban a sarkkör közelében mindig is gyakran láttak kardszárnyú delfineket, akik az ebben az időszakban a part közelében vadásztak. Ebben az időszakban mostanában is népszerűek az orkás túrák: kis csónakkal keresik a ceteket a hajósok, és ha szerencséje van a vendégeknek, nem csak kardszárnyú delfineket láthatnak, hanem más bálnafajokat is.

Akiknek pedig ez még mindig nem elég, vízbe is merészkedhetnek az igazságtalanul gyilkos bálnáknak nevezett állatok közelében. A kardszányú delfinek ugyanis nem támadnak az emberre, nyugodtan úsznak tovább miközben a felszínen lebegő turisták bámulják őket.

Aki pedig hosszabb időt szán a tengeri kalandozásra, az más cetekkel is együtt úszhat, például púpos bálnákkal. Vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, akik több napos bálnás szafarikat kínálnak. Ám a norvég árszínvonalat ismerve még az egy napos programok esetén is rendesen zsebbe kell nyúlni. Valamit valamiért...

Az élmény nagy, de azért van egy apró probléma: télen kissé hideg a víz Norvégiában. A sarkkör közelében sejthető módon nem vár trópusi élmény a búvárokra, így aztán vagy nagyon jól kell tűrniük a hideget, vagy pedig egy ún. szárazruhát kell bérelni még akkor is, ha csak pár percig vannak a vízben. Gyakorlatilag nem merülnek le, hiszen a nyílt tengeren, igen mély vízben találkoznak az állatokkal: a felszínen lebegnek, és úgy figyelik meg az orkákat.

Az egyedi kalandot még teljesebbé teszi, hogy a téli hónapokban Norvégiában az északi fényekben is lehet gyönyörködni. A szervezés esetleg kicsit munkás, hiszen jellemzően nem lehet csak úgy befizetni egy komplett orkás-északi fényes túrára, de így legalább kézben tarthatóak a költségek. Az ember megoszthatja az időt a tengeri és a szárazföldi programok közt, és télen úgyis hideg van szinte mindenütt Európában, miért ne vennénk hát északra az irányt?

Erősen vastagodik a jég az elmúlt napok hideg időjárásának köszönhetően, aminek örülnek azok, akik a befagyott tavak felszínén sportolnának- és azok is, akik inkább a jég alatt néznének szét.

A jég alá merülés elég őrült dolog, valljuk be. Az ember józan esze tiltakozik ellene: oda megyünk, amitől mindenki retteg. A jéghideg víz kicsit sem barátságos közeg, és nem olyan könnyű kiugrani a jégpáncél alól- mondjuk ki, inkább lehetetlen, ha nem vagyunk a jó helyen. Sokkal hosszasabb előkészületet igényel egy ilyen merülés, mint ha csak búvárkodni indulnánk egy tóban!

Egyrészt megfelelő felszerelést kell előkészíteni, általában két, fagymentes légzőautomatát szerelünk fel, mert kell a biztonsági tartalék. Nagy hidegben ugyanis a nyomáscsökkentő elfagyhat, ami nem szerencsés, gyorsan elszökhet a levegő. A ruha is vagy vastag neoprén kell hogy legyen, vagy inkább a jobban szigetelő de jóval drágább szárazruha. És az arcunk még úgy is szinte megfagy, amint egy pillanatra víz éri. A maszk ugyanis nem takarja teljesen, tehát a merülés az első másodperctől egészen másféle élmény, mint nyáron. Ha kicsit is elhanyagoljuk a megfelelő beöltözést és szivárogni kezd a ruhába a jéghideg víz, azt mindenki megemlegeti... 

És ez még mindig nem elég. Egyrészt ha elég vastag a jég, hogy megállhassunk rajta, akkor ahhoz is túl vastag, hogy könnyen léket vághassunk. Láncfűrésszel vagy más eszközzel kell valahogy elegendő méretű léket kialakítani. És ez csak egyetlen kijárat a felszínre, szükség van kötélre is, hogy oda visszataláljunk, miután úszkáltunk pár percet. Villámgyorsan szem elől lehet téveszteni ugyanis a felszínre vezető léket, és onnantól kezdve a tájékozódás szinte lehetetlen, mert mindenhol csak a kőkemény jeget látjuk a fejünk felett. Nem árt, ha van baj esetére biztosító búvár, segítő is.

Szóval ezekért a 30-40 perces tavi merülésekért olyan iszonyúan nagy energiákat mozgosítunk, amit normál esetben nagyon sajnálnánk. És mit kapunk cserébe? A jég alatt sokkal sötétebb van, mint gondolnánk, minden sötétzöldben vagy sötétkékben játszik. Az állatok többnyire elbújnak, alig van mozgás. Az egyetlen, ami sokkal jobb, mint nyáron, az a látótávolság, ugyanis a víz maximum a búvárok mozgásától kavarodik fel. Persze élmény az is, amikor a felszínhez úszunk, megtapogatjuk a kemény jeget, figyeljük, ahogy a kilélegzett levegőbuborékok vándorolnak felettünk.

Ez nem egy hétköznapi élmény- semmilyen szempontból. Kaland, kihívás? Kinek hogy. Az ember gyakran úgy van vele, egyszer az életben minden kényelmetlenség ellenére bevállalja. Hogy megéri-e? Szerintem igen, mint annyi minden más izgalmas merülés. Egy másféle arcát ismerjük meg a búvárkodásnak, és ha az ember ésszel szervez, biztonságos is, meg sem fagyunk utána.

Ez a kulcsszó: az ész. Aki felelőtlen, az a világ legegyszerűbb merülőhelyén is életveszélybe sodorja magát, aki felkészül és határain belül marad, az a jég alatt is elboldogul. Hát ez a határvonal választja el az én felfogásom szerint a jó búvárt és a rossz búvárt. Az ember lehet őrült, de ne legyen bolond. A jég alatti merülés remekül illusztrálja, mi a kettő közt a különbség...

Orosz búvárok új mélységi rekordot értek el az Antarktisz vizeiben. Bár a merülés sikeres volt, nem kevés kihívással kellett szembenézniük.

Az Antarctica 100 nevet kapott expedíció során az Antarktisz egyik működő vulkánjának kráterében merültek alá. A kaland csak a rekordról szólt, tudományos célokat is szolgált, és felszereléseket is teszteltek a víz alatt.

A csapat Argentínában szállt hajóra, Ushuaiából indultak a Déli-Shetland-szigetek felé. A Csalódás-sziget biztonságos kikötőhelynek számít, mert védett öblét egy nagy félkörként ölelik körbe a sziklák: ez gyakorlatilag egy vulkán calderája. Ám olyan heves viharok nehezítették az utat, hogy tulajdonképpen csak 8 óra maradt a merülés végrehajtására.

A cél, mint az a névből is következik, 100 méteres mélység elérése volt. Majdnem sikerrel is jártak, 97 méterig jutottak a búvárok. Ez azért nagy szó, mert az Antarktisz közelében 20 méternél mélyebbre még soha senki nem ment, ehhez képest most két mély merülésre is sor került, a 97 méteres mellett egy 45 méteres mélységűt is sikerrel végrehajtottak.

A fenéken öt percet tölthettek a búvárok, ami elég volt a szükséges tesztek végrehajtására és a mintavételre. A víz hőmérséklete -3 fok volt, szóval megfelelő szigetelőképességű ruhára volt szükség, mert csak az emelkedés 71 percig tartott. A nagyobb mélységbe ereszkedő búvárokat társaik segítették, akik a tartalék légzőgázt vitték nekik. Ilyen merülésnél ugyanis többféle gázkeveréket használnak a különböző mélységekben.

A búvárok orosz fejlesztésű légzőautomatát és búvárkomputert teszteltek az extrém körülmények közt. Ez régi orosz módszernek is mondható, hiszen már a szovjet időkben szerették kipróbálni például az autóikat Szibéria jeges útjaitól az ország sivatagos részéig.

Ám azzal még nem volt vége a kalandoknak, hogy a merüléseket sikeresen végrehajtották, és minden búvár épségben a felszínre ért. Jéghegyek mezőjén kellett átnavigálniuk, ez a három nap volt a legnagyobb kihívás. Végül partot értek, és a csapat mind a tíz tagja hazatért Ororszországba. Talán a Guiness is a rekordok közé iktatja a 97 méteres merülést, de a búvárok állítólag büszkébbek arra, hogy a Jacques-Yves Cousteau által alapított búvár világszövetség, a CMAS már elismerte teljesítményüket.

Nem csak a trópusi tengerek lehetnek látványosak a víz alatt, egészen másféle élőhelyeken is találunk színes, formagazdak élővilágot. Akár még az Északi-tenger mélye is rejthet változatos csodákat!

Fél évszázada süllyedt el egy lengyel halászhajó Dániától északnyugatra. A katasztrófában a legénység hat tagja vesztette életét, a Macurek roncsa pedig jelenleg 36 méteres mélységben nyugszik. 

Az eltelt évtizedek alatt a tenger teljesen meghódította a hajó maradványát. Önmagában a roncs nem lenne igazán izgalmas, egy kis halászbárka ugyanis messze nem olyan lenyűgöző, mint egy hadihajó. De nincs igazán nagy mélységben, ráadásul be is lehet pillantani a belső terekbe, tehát jó alaposan szét lehet nézni.

És ez a lényeg: a hajón rengeteg színes szivacs és más élőlény telepedett meg, amik pár helyen szinte teljesen elfedik a felépítményt, nehezen kivehetővé teszik a formákat. Az üregekben, lukakban kis élőlények bújkálnak, néhol halak bukkannak fel a búvárok előtt. Ez a roncs így kelt új életre: noha acélból és fából épült, most úgy néz ki, mintha maga is élővé vált volna. Misztikus élménnyé vált a merülése, és az alábbi videók nyilván igazolják, a hideg, zöld tengervíz mélyén is érdemes lámpával merülni, hogy megcsodálhassuk a színeket.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.