Norvégiában a téli hónapokban a sarkkör közelében mindig is gyakran láttak kardszárnyú delfineket, akik az ebben az időszakban a part közelében vadásztak. Ebben az időszakban mostanában is népszerűek az orkás túrák: kis csónakkal keresik a ceteket a hajósok, és ha szerencséje van a vendégeknek, nem csak kardszárnyú delfineket láthatnak, hanem más bálnafajokat is.

Akiknek pedig ez még mindig nem elég, vízbe is merészkedhetnek az igazságtalanul gyilkos bálnáknak nevezett állatok közelében. A kardszányú delfinek ugyanis nem támadnak az emberre, nyugodtan úsznak tovább miközben a felszínen lebegő turisták bámulják őket.

Aki pedig hosszabb időt szán a tengeri kalandozásra, az más cetekkel is együtt úszhat, például púpos bálnákkal. Vannak kifejezetten erre szakosodott cégek, akik több napos bálnás szafarikat kínálnak. Ám a norvég árszínvonalat ismerve még az egy napos programok esetén is rendesen zsebbe kell nyúlni. Valamit valamiért...

Az élmény nagy, de azért van egy apró probléma: télen kissé hideg a víz Norvégiában. A sarkkör közelében sejthető módon nem vár trópusi élmény a búvárokra, így aztán vagy nagyon jól kell tűrniük a hideget, vagy pedig egy ún. szárazruhát kell bérelni még akkor is, ha csak pár percig vannak a vízben. Gyakorlatilag nem merülnek le, hiszen a nyílt tengeren, igen mély vízben találkoznak az állatokkal: a felszínen lebegnek, és úgy figyelik meg az orkákat.

Az egyedi kalandot még teljesebbé teszi, hogy a téli hónapokban Norvégiában az északi fényekben is lehet gyönyörködni. A szervezés esetleg kicsit munkás, hiszen jellemzően nem lehet csak úgy befizetni egy komplett orkás-északi fényes túrára, de így legalább kézben tarthatóak a költségek. Az ember megoszthatja az időt a tengeri és a szárazföldi programok közt, és télen úgyis hideg van szinte mindenütt Európában, miért ne vennénk hát északra az irányt?