Big Blue Búvár Blog

Jó legalább gondolatban kicsit visszatérni a Maldív-szigetekre, ahol nagyszerű mantarájás merüléseink voltak.

A mantákért minden búvár rajong. Furcsa, hogy régen félték ezeket a hatalmas, akár ijesztőnek is mondható rájákat, amikről ma már tudjuk, teljesen ártalmatlan planktonevők. Én mindig is szerencsés voltam a rájákkal: mantát láttam Egyiptomban, Thaiföldön, Balin is, és most a Maldív-szigetek jött a sorban.

Pár évnyi búvárkodás után az ember a merülés előtti eligazításokat egészséges kétkedéssel hallgatja. Mert a tenger nem múzeum: az, hogy valami lehet egy adott helyen, az nem jelenti azt, hogy tényleg ott is lesz. Beugrunk a tengerbe, úszkálunk egy szűk órát, és esetleg pont mi leszünk a peches csapat, akinek nem jut cápa, manta vagy teknős. Megesik!

Hát most nem ez volt a helyzet. Ahol azt mondták, számítsunk mantákra, ott nem egyszerűen csak felbukkantak pár pillanatra és már robogtak is tovább. Ó, nem. Köröztek felettünk, néha olyan közel, hogy szinte hozzánk is értek. Persze tény, néha egy kicsit keresgéltük a legjobb helyet, a merülés elején azt hittem, ezek is csak fantommanták lesznek, aztán... "Szálltak" felettünk ezek a hihetetlenül elegáns mozgású óriások, s mi csodáltuk, fotóztuk őket.

S ha kicsit tovább mentünk, jöttek újabb manták. Majd újabbak. Volt, hogy már emelkedtünk, és akkor mentek alattunk pár kört. Közben azért érdemes volt nézelődni, mert felbukkant teknős, cápa is, vagy akár egy cetcápa, ahogy ügyet sem vetve ránk, elúszott a mélyben. Ő nem törődött velünk, mi annál inkább vele! Aztán újból a manták felé vettük az irányt.

Ez az oka annak, hogy oly sok búvár szereti a Maldív-szigeteket: nem váratlan, hogy felbukkanjon a szemünk előtt egy ilyen különleges állat. Máshol megesik, hogy a hét fénypontja 4 másodperc "mantázás". Itt pedig, amikor azt mondják, számíthatunk rájuk, jönnek is. Szóval ezekre az eligazításokra mégiscsak érdemes odafigyelni...

Ezt érdemes tudni a Maldív búvár szafarikról.

Emlékezetes hetet töltöttünk a Maldív-szigeteken januárban- nagyvadakból nem volt hiány.

A koronavírus miatti nehezítések az álmodozásokat legalább nem érintették annyira. Azt kell mondjam, az utóbbi hónapokban egyre többen, többször éreztük úgy, hogy menni kellene, közelre vagy távolra- bárhova. A nyári Adria után az őszi Ciprus egyfajta áttörés volt, és éreztem, kell valami nagyobbat is álmodni. 

A Maldív-szigetek csábító nyaralóhely, de a búvárok körében nem kevésbé sűrűn emlegetett. A víz meleg és tiszta, viszont az erős áramlások miatt többször esik szó az esetleges veszélyekről. Bár voltak merülőhelyek, ahol tényleg vitt a víz, jó szervezéssel, jó helyi merülésvezetőkkel azért egy rutinos búvár számára ugyanúgy jól merülhető, mint bármi más. Legalábbis én végig búvárkodtam a hetet, szinte mindig vittem a gépemet, és kifejezetten jókat merültem. Természetesen észnél kell lenni, de hol nem?...

Már a legelső, bemelegítő merülésnél feltűnt valami: nem volt igazán lenyűgöző korallkert ott, ahol beugrottunk, viszont az első kis szirti cápa rögvest megjelent. Aztán egy másik, harmadik... Gyorsan rájöttünk, a máshol említésre méltónak számító kisebb cápák itt teljesen szokványosak. A feketeúszójú szirtcápák mellett előfordultak rajokban a szürke szirtcápák, és néhol az aljzaton nyugodtan heverésző fehéruszonyú szirtcápákból is akadt. Ezekhez egészen közel is lehetett férkőzni, ha kellően óvatosan lopakodtam feléjük.

A dajkacápákkal való éjszakai merülés afféle igazi látványosságnak számít a Maldív-szigeteki hajóutakon. Nekem kicsit furcsa élmény volt: van egy hely, ahova odaszoktak ezek a ragadozók a rendszeres etetés miatt, a tüskés rájákkal együtt. Itt az éj sötétjében tolakodnak a könnyű zsákmányra váró cápák és az őket nézni akaró búvárok. Mint egy színpad körül, letérdeltünk, és jöttek minden irányból a dajkacápák. Néha konkrétan hozzánk értek, máskor meg csapatostól húztak el a fejünk felett. Van, aki szerint ez a legjobb merülés egy ilyen túrán- nekem is emlékezetes az élmény, de volt, ami jobban tetszett. Kihagyni azért kár lett volna!

S hogy mi az, ami nagyobb durranás? Néha a szó szoros értelmében nagyobb látványosságról van szó: az egyik helyen manták kedvéért mentünk a víz alá, de a semmiből, teljesen váratlanul alattunk felbukkanó cetcápa miatt lett igazán nagy kaland a merülés. Megláttuk a komótosan úszó, 6-7 méteres óriást, és sikerült viszonylag közelről meg is néznünk Nincs mese, volt nagy öröm! Nem éppen ekkor készültek életem felvételei, de... mit számít? Ott voltam és megnéhettem a saját szememmel!

Aztán az sem volt akármi, amikor a túra vége felé, a főváros, Male kikötőjének bejáratánál ugrottunk be. Itt sok halász dobál be felesleges fogást, haldarabokat a vízbe, és sejthető, hogy ez vonzza a ragadozókat. Elsősorban tüskés ráják jönnek, de helyi vezetőnk mutatta, menjünk kicsit mélyebbre, mert ott talán összejöhet egy izgalmasabb találkozás. Aztán fel is bukkant egy ismerős sziluett, kígyózó mozgással- cápa! Ráadásul távolról pörölynek tűnt!

Vártunk, figyeltünk és nézelődtünk minden irányba, és újból jött a pöröly! Bevallom, az ember hiszi is meg nem is, amikor az eligazításon azt mondják, hogy talán, ha szerencsénk lesz, ezt meg azt látunk. Mert ugye, ha nincs szerencsénk, hát nincs- az, hogy naponta vagy évente látják ott azt a bizonyos állatot, ki tudhatja? De ezen a túrán a legtöbb ilyen ígéret bejött, mi pedig még itt, a kikötő előtt homoksivatagban is gazdagodtunk egy különleges élménnyel.

A pörölycápás videó itt nézhető meg, ha valaki kíváncsi, milyen amikor egyszer csak felbukkan ez a jellegzetes formájú ragadozó.