Big Blue Búvár Blog

Szomorú tényeket derített ki egy veszélyeztetett teknős boncolása.

A bőrhátú teknősök ritka állatok, szigorúan védik őket- elvileg. Ehhez képest amikor megvizsgálták egy partra sodródott, elpusztult állat maradványait, kiderült, védelem ide vagy oda, találkozása az emberek világával nem volt túl örömteli.

A fiatal hím közel kétszáz kilós volt, tehát tekintélyes méretű állatról beszélünk. A New England Aquarium teknőskórházában végezték a boncolást, és több dologra fény derült. Az úszóin található sérülések, horzsolások egyértelműen arra utaltak, hogy kötélbe gabalyodott. Ha a teknős nem tud a felszínre emelkedni, akkor megfullad- nem egy állat pusztult már el beszakadt hálók, horgászzsinórok csapdájába esve.

Röntgenfelvételek is készültek, amik azt derítették ki, az állat páncélja és több testrésze súlyosan megsérült. A sérülések jellege egyértelművé tette, hogy valamikor a nyár elején egy hajó gázolta el a tengeren.

Ezt túlélte, az viszont előbb-utóbb a nyilvánvaló halálát okozta volna, hogy az állat gyomrában sok hulladékot találtak. A tenger élőlényei nem mindig tudják megkülönböztetni az ehető dolgokat a vízben levegő műanyagoktól, ám azok a belekben rekednek. Találtak az állat gyomrában nagy zacskót, illetve csokipapírt is, amik ki tudja, hogy kerültek a vízbe.

A teknős, ami a tenger magányos vándora, akkor is veszélyeztetve van az emberi tevékenységnek köszönhetően, ha épp nem akarja senki kifogni. Ez az állat pár hónap alatt több olyan kritikus helyzetbe került, amelyik bármelyike elpusztíthatta volna- és sajnos ez be is következett. Nem elég tehát azt mondani, ez vagy az a faj védett, ennél többet kell tenni, ha azt szeretnénk, hogy ne kerüljön bajba egyetlen tengeri élőlény se. Bár ez hiú ábránd, hiszen ha holnaptól hirtelen egyetlen árva szemét vagy leszakadt háló se kerülne a tengerbe, akkor is maradna ott rengeteg olyasmi, ami állatokat pusztíthat el.

Nicaraguában pár tucat búvár rengeteg hulladékot szedett ki a tengerből- egy ugrásnyira attól a helytől, ahol épp mostanában szörfözget és nyaral Bódi Sylvi.

Félreértés ne essék, nem a szörfös modellt vádolom a szemétért, sőt, úgy gondolom, ő maga is támogatja a környezetvédelem ügyét. Inkább csak arra szeretnék rámutatni, hogy miközben a felszíni képeken roppant idillinek tűnik a tengerpart látványa, odalenn kissé más a helyzet.

Aki csak strandol, netán szörfdeszkán veti magát a habokba, nem is tudhatja, mi rejtőzik a mélyben. Élvezzük a nyaralást, eszünk, iszunk, és valahogy eszünkbe sem jut, mi lesz a PET palackokkal, sörösüvegekkel, papírhulladékkal. Nem csoda, hiszen nem azért megyünk a tengerpartra, hogy hulladékfeldolgozási kérdéseken agyaljunk. A kék óceán hívogatóan gyönyörű, csak ez számít.

Vagy mégsem? A víz alatti szemétszedésről szóló hírek megosztását azért tartom fontosnak, mert igenis szembesülni kell vele, ez a hulladék mind-mind az emberi tevékenységnek köszönhetően került a vízbe- és mi tehetünk azért, hogy kiszedjük onnan.

San Juan del Sur Nicaragua csendes-óceáni partszakaszán található, itt dolgozott két napon át 50 búvár. Összesen másfél tonnányi szemetet hoztak a felszínre, a részletes statisztika is sokkoló: 785 hulladékot számoltak össze a gyűjtés végén, amiből 363 volt műanyag (tehát igen lassan lebomló), 171 pedig fém. Mérgező anyagokat tartalmazó elemek, sőt, hatalmas traktorgumik is voltak a kihozott hulladék közt. 

Ez a hely egyébként elsősorban a külföldi turistákat vonzza, számos nyaraló élvezi a tengerparton töltött időt. Ám természetesen szó sincs róla, hogy minden szennyezésért ők lennének a felelősek. Sőt, igazság szerint nem is az a lényeg, hogy egymásra mutogassunk- az lenne a fontos, hogy mind közösen tegyünk azért, a jövőben jóval kesebb hulladék kerüljön a vízbe.

Ne higgyük, hogy ami nem látszik, az nem okoz problémát. Nagyon is sok, akár minket is szennyező anyag szivároghat a vízbe! És ki szeretne olyan halat enni vacsorára, ami esetleg apró műanyagdarabokat is lenyelt élete során? Szóval közös érdek az, hogy tisztán tartsuk a tengert, akár megelőzéssel, akár utólagos hulladékgyűjtéssel. Ez ugyanis nem csak az élővilágnak lesz jó, hanem nekünk is. 

Egy új-zélandi búvárcsapat közel 900 pénzérmét is talált a tenger fenekén a sok hulladék mellett.

A víz alatti szemétszedésbe sok búvárt lehet bevonni (magam is többször vettem részt ilyenben). Egyrészt ők örülnek, mert merülhetnek, másrészt pedig tesznek valamit a tenger megtiszításáért, ami örömmel tölti el őket. Az ilyen váratlan leletek viszont még egy plusz vonzerőt jelentenek.

A tenger fenekén sodródó rengeteg hulladék a felszínről láthatatlan. Azt hinné az átlagember, hogy a gyönyörű, türkizkék tenger odalenn is annyira igéző- nos, nem mindig. Főleg a forgalmasabb kikötők hasonlítanak egy komolyabb szeméttelephez. Épp ezért merültek alá Wellingtonban a 99 Crew Dive Team tagjai zsákokkal, hogy pár órányi munkával is jelentős eredményt érjenek el. Önmagában nem nagy élmény ám a zavaros, a kotorászás miatt felvert vízben búvárkodni...

Találtak állati csontokat, foszló ruhadarabokat, 116 üvegpalackot, 577 dobozt, no és az a bizonyos 868 pénzérme is a felszínre került sok kisebb-nagyobb hulladék mellett. A búvárok siettek leszögezni, a pénzeknek csak egy része képvisel valóban komoly értéket, de azért így is jó bizonyítékai annak, hogy az emberek mindenfélét a tengerbe dobnak vagy ejtenek.

A terv az, hogy miután alaposabban megnézik az érméket, eladják azt, ami pénzzé tehető- de nem meggazdagodni fognak belőle, hanem ebből finanszírozzák a következő szemétszedéseket. Eddig ugyanis saját zsebből fedeztek mindent, és szabadidejüket áldozták fel. Most legalább elmondhatják, a szerencsés leletnek köszönhetően egy kicsit kárpótolja őket a tenger az eddigi erőfeszítéseikért.

Ha valaki szeretne egy-két ingyenes merülést elcsípni, érdekes módon elég csatlakozni egy környezetvédelmi kezdeményezéshez. Persze azért néha ennek is megvan a másik oldala, de mindenképpen élmény az ilyesmi.

Én többször vehettem részt ilyenben, például amikor víz alatt kellett szemetet szedni. Ha úgy nézzük, nem nagy buli ez az egész, hiszen az ember a mélyben kotorászik, hulladékot gyűjt, törött sörösüvegek, műanyag palackok és mindenféle más kacat kerül a zsákjába. Nem az a klasszikus élménymerülés. Ám az is tény, magunknak teszünk ezzel jót, hiszen azt a tenger tisztítjuk, ami fontos a számunkra. Szóval ez az ingyenmunka lehet akkora örömforrás egy jól sikerült nap végén, mint egy nézelődős merülés.

A búvárokat tanítják a környezetvédelem fontosságára, és minden ilyen merülésen élesben kapnak leckét arról, mennyi szemét kerül a vízbe. Ha egyszer az ember végigtúrja az aljzatot ilyen formában, nagyon meggondolja, hogy bármit a tengerbe dobjon, vagy hagyja, hogy más tegye ezt a szeme láttára. 

Szóval nagyon is komoly dolog lehet egy ilyen ingyen merülés. De volt, ahol még ennél is többet adtak. Egyszer Horvátországban, Rab szigetre szerveztek szemétszedős programot, de még szállást és kaját felajánlottak. Azzal nem kalkuláltak, hogy olyan sok magyar utazik majd el: egy egész hotelt megtöltöttünk, a csapat nagyobb részét egy kompról(!) merültették. Másnapra pedig még egy ajándék élménymerülést is szerveztek, de olyan sokan voltak a búvárhajón, hogy mi fel sem fértünk. És akik felfértek, egy órányi hajózás után visszafordultak, mert elromlott az idő... Ám senki nem panaszkodott, sőt, akkor is mentünk volna, ha erről szó sem esik.

Mert a búvárok ilyenek. Máskor, szintén Horvátországban, a csoportban akikkel mentünk, volt pár menedzser. Vezetőjük, amikor hallott a szemétszedésről, azt mondta, ő ezt nem is említi a komoly fizető vendégeknek, hiszen nyilván azoknak eszükbe sem jut hulladékra vadászni. Tévedett: mindannyian jöttek. Ebből a szempontból büszke lehetek honfitársaimra, akik mind szívesen vesznek részt az ilyesmiben. A külföldön dolgozó magyar búvárok is mindig segíteni szokták a környezetvédelemi akciókat, így megbecsülik őket a helyi közösségben.

Az igazi mázli persze az, hogy ha az ember valami nagyon egzotikus helyen búvárkodhat jó célért, mert trópusi körülmények között mégiscsak más az önkéntesség is. Ott vannak a tűzhalvadász-versenyek, ahol a búvárok legálisan kóstolhatnak bele a szigonyozásba, és még jutalmat is kaphatnak.

Nemrég pedig még ennél is izgalmasabbat olvastam. A Fülöp-szigeteken, Biri mellett ingyen merülhetnek azok, akik részt vesznek a mesterséges zátony építésében. Beton alakzatokat helyeznek el a mélyben, amin majd megtelepednek a korallok, és új élőhely alakul ki. Bevallom, szívesen utaznék el én is, ha tehetném, aztán pár év múlva újra megnézném, mit sikerült részben az én munkámnak köszönhetően életre hívni.

Pech, hogy az ilyen programokban csak a búvárkodás ingyenes, a repjegy egy fillérrel sem olcsóbb. Sebaj, biztosan lesznek ott elegen, én pedig azzal is elégedett lehetek, ha kicsit közelebb van lehetőségem ilyenben részt venni. Egyszerűen csak azért, mert fontos a számomra. Ha kívánhatnék valamit jövő évre, szép ajándék lenne, ha sikerülne csökkenteni a tengerbe kerülő szemét mennyiségét. Az eltüntetés igazi csoda lenne, ilyenről nem is lehet álmodni. A magam részéről viszont megteszem, amit tudok- ha kell, hulladékot gyűjtök, ha lehetőségem adódik, mesélek a problémáról. 

Talán ez is ér valamit, megszolgáltam az eddigi ingyen merüléseimet...

A nyári nyaralás előtt elgondolkodhatunk arról, az óvatlanul széthagyott szemét vajon hol köt ki. Nos, mélytengeri kutatók megtalálták egy részüket... Megjelentek ugyanis a hírek arról, hogy a Földközi-tengerben és az Atlanti-óceánban bárhol néztek körül a tudósok, mindenütt szemetet találtak- több kilométeres mélységben és a parttól 2000 kilométerre is!

A hulladékban legnagyobb arányban a műanyag tárgyak vannak jelen, bőven akadt halászhajókról származó felszerelés, de emellett még van másféle szemét is a tengerben. Szemét, bármerre csak néznek, a víz felszínén és a legmélyebb pontokon is- ezt mind kiszedni rengeteg munkát igényelne, szinte lehetetlen küldetés.

A búvárok csak bizonyos mélységig merülhetnek le a szemétért, de így is sokat tudnak begyűjteni. Nemrég Abu Dhabiban világrekordot állítottak fel, ugyanis egyszerre 300 búvár merült alá, hogy némileg megtisztítsanak egy partszakaszt. Az önkéntesek pár órányi munkával 9 tonna szemetet szedtek össze! Ennyivel is kevesebb van a vízben, de ne legyenek illúzióink, ez még mindig csak csepp a tengerben, és sajnos hamar újra is termelődhet.

Bizonyára sokan utaznak idén nyáron is valamelyik tengerparti országba. Amikor csomagolunk, gondoljunk arra, minden esetlegesen ott hagyott hulladék a tengerben végezheti. Lehetőleg kevés műanyagzacskót, italos palackot használjunk, és vigyázzunk rá, a parton hagyott hulladékot ne sodorják be a vízbe a hullámok. Akár a más által ott hagyott szemetet is ki lehet dobni- nem a szemetelő kedvéért tesszük, hanem a tengerért, és így közvetve magunkért is.

Aki nem palackkal merül, csak egy búvármaszkot öltve néz szét a víz felszínén úszkálva, sok helyen a part közelében így is nem kevés hulladékot láthat a tenger fenekén. Ezt mind mi, emberek vittük oda, egyetlen hal sem ugrik ki a vízből, hogy begyűjtsön pár sörösüveget. Aki igazán szereti a tengert, az gondoljon arra, minden apróságnak jelentősége van, és ennek megfelelően cselekedjen. Így is sok a szemét odalenn- legalább több ne legyen már.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Laikusként nehéz megérteni, miért annyira nagy kihívás a tengerben rábukkanni az eltűnt maláj gép roncsaira. Ezt a témát igyekszem most egy kicsit körbejárni.

Az több mint valószínű, hogy valahol a tengerbe zuhanhatott a Boeing 777-es gép, ha valahol a szárazföldön lenne egy ekkora roncs, a műholdak felvételeit elemezve már nyomára lehetett volna akadni.

De sajnos nincsenek adatok arról, hol és hogy csapódott a vízbe a gép. Ha nagy sebességgel, és ezért gyakorlatilag apró darabokra szakadt, akkor a keresőknek a nem víz alá süllyedt részeket kellene megtalálni. Ám most derül ki az, hogy az óceán tele van szeméttel. Nem kicsit, nagyon. Egy szakember úgy fogalmazta meg a problémát, hogy nem olyan ez, mintha tűt keresnének a szénakazalban, hanem inkább egy bizonyos tűt kellene kiszúrni egy óriási tűhalomban. A kisebb, víz felszínén sodródó fém- és műanyagalkatrészek ugyanis nem különböztethetőek meg egy műholdképen a felszínen sodródó rengeteg másféle szeméttől.

Hogy kerül a vízbe a szemét? Természetesen ezért az emberiség a felelős, a hulladékot a partról a vízbe viheti a szél, űrithetik a szemetet a hajóról az óceánba, és így tovább. Másrészt óriási konténerszállító hajók szelik a tengeri "országutakat", és nem egyszer előfordul hogy egy-egy konténer a vízbe kerül. Tehát amikor a felszínen nagy méretű törmeléket szúrnak ki, könnyen lehet, hogy konténert vagy annak az elszabadult tartalmát találják csak meg.

Szóval ott a sok millió tonna hulladék a víz felszínén, amik néhol a tengeri áramlásoknak köszönhetően hatalmas szemétszigeteket alkotnak- a legnagyobb kiterjedésű a Csendes-óceán északi részén nagyobb, mint Texas állam! Ez a rengeteg szemét természetesen inkább a tenger élővilágát pusztítja, de amikor ilyen helyzetben meg kellene találni valamit a vízben, nem csak a teknősök vagy a halak életét keseríti meg a sok hulladék.

Akkor nézzünk szét a víz alatt, mondhatnánk! No igen, akárhogy is zuhant le a gép, biztos, hogy a roncsok nagy része a mélyben van. De hol kéne keresni? Képzeljük el, hogy ott állunk az Alpok tövében, és csak annyit tudunk, valahol a hegyek között, egy hegyoldalon vagy egy völgyben ott van egy roncs. Mászkálhatnánk egy darabig, amíg ráakadunk. Tegyük fel, kapnánk egy terepjárót meg egy éjjellátó szemüveget is. Sokat segítene?...

A víz alatt is így megy ez. Több száz, több ezer méteres mélységű vízről beszélünk, oda nem látnak le a műholdak, ha csak törmelékek vannak, a víz alatti szonárokkal se nagyon lehet kiszúrni, esetleg egy működő jeladó jelét lehetne fogni- ha egy hajó pont arra jár. A tengeralattjárók közül csak pár darab képes ezer méternél mélyebb vízbe lemenni, és azok is csak minimális területet tudnak átnézni adott idő alatt. Mivel a gép egy hatalmas területen belül bárhol lehet, az átfésülés évekig eltarthatna ilyen módszerrel.

Ráadásul ha látnak is valami gyanúsat, ilyen mélységben nem lehet kiküldeni egy búvárt, hogy ugyan szedje már össze a törmeléket. Komoly expedíció a felszínre hozni bármit, és aztán még az is kiderülhet a vizsgálatok után, hogy nem annak a gépnek az alkatrészét találták meg. Ha mondjuk valamit találnak a felszínen, az csak szűkíti a kört, de ha arra gondolunk, hogy két hét telt el a gép eltűnése óta, ki tudja, az áramlatok miatt merre és mennyit tett meg a gép darabja, a lesüllyedő részeket merre sodorta a víz, a hullámok ereje mennyire szedte szét a maradványokat... Kiszámolni azt, hogy a gép hol érte el a tengert- komoly feladat, és az eredmény csak hozzávetőleges.

Szóval ilyenkor rájövünk arra, a tenger sokkal kevésbé ismert és felfedezett, mint azt hinnénk. Az óceán ezernyi titkának sora egy újabb rejtéllyel bővült. Talán egyszer majd többet fogunk tudni a balesetről, de a válaszokat a mélység rejti, és sok időbe, pénzbe fog kerülni még a mai technikai fejlettség mellett is, hogy sikerüljön valamit kideríteni.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Szétnézve a tengerparton, az azúrkék hullámokban gyönyörködve eszünkbe se nagyon jut, hogy a felszín mennyi mindent elrejt. Előlényeket, hajóroncsokat és - szemetet. Sokszor vagyunk úgy, hogy amit nem látunk az nincs is. Pedig nagyon is ott van!

A Monterey Bay Aquarium Research Institute (MBARI) egy videót tett közzé, amiben a mélytengerben, akár 4000 méteres mélységben dolgozó kutatórobotok felvételeit vágták össze. Ezúttal nem misztikus élőlényeket mutatnak viszont be, hanem az odalenn nyugvó szemetet, ami igen lassan bomlik el.

Mit is lehetne hozzáfűzni ehhez? Engem nem lep meg annyira a videó, hiszen magam is részt szoktam venni tó- vagy tengertisztítási akciókban. Idehaza például Budakalászon merültem szemétért, a Lupa-tavakba hihetetlen dolgokat dobálnak az emberek: a kommunális hulladék mellett gumiabroncsokat, biciklit, háztartási gépet találtunk. De Horvátországban is gyűjtöttem már szemetet a víz alatt, tavalyelőtt például a rogoznicai kikötőben. A merülőpárommal három megtömött zsáknyit vittünk belőle a felszínre, volt ott cipő, játék, gyógyszeres flakon és sok-sok sörösdoboz, üdítős üveg. Mi, magyarok általában is szívesen veszünk részt az ilyen munkákban, velünk együtt még tucatnyi magyar búvár merült alá, feláldozva a nyaralás egyik délelőttjét, de hiába dolgoztunk keményen, még mindig bőven maradt a víz alatt hulladék.

Szóval azért mert valamit nem látunk, attól még nagyon is ott van. Csak a gond az, hogy ha túl sok lesz a szennyező szemétből, egyre kevesebb lesz az élővilágból. Vagyis ez nem teljesen pontos így. A víz alatti állatok rafináltak, beköltöznek az üvegekbe és konzervdobozokba, benépesítik a roncsok zugait. Akár azt is hihetnénk, szemetelni jó, de aztán előkerülnek a műanyag zacskókat lenyelő és elpusztuló teknősök, vagy a mérgezett vízben fuldokló halak, és igazolják, nem az a jó megoldás, ha így tüntetjük el a szemetünket. Majd találnak maguknak más, természetes otthont a halak és a többiek...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.