Big Blue Búvár Blog

A világ sok pontján háborognak a búvárok, mert a hírek szerint a helyi önkormányzat 2016. január 1-től tiltani fogja a különleges smaragzöld színéről és kristálytiszta vizéről híres tóban a merülést.

Hadd kezdjem a téma körüljárását a saját élményeim felidézésével! Még nem voltam túl rutinos búvár, de vágytam arra, hogy új helyekre jussak el. A hazai tavakban többször csalódtam, vagy a csapnivaló látótávolság, vagy a nem létező infrastruktúra miatt, ezért egyre gyakrabban kezdtem el Ausztria felé kacsingatni. Több, mint egy évtizede annak, hogy elkezdtem szomszédainkhoz járni, ahol több remek búvárélményem volt.

Szerencsére akkortájt már az interneten is sok információt el lehetett érni. Több osztrák oldalon olvastam egy legendás kis tóról, ami Stájerország szívében található, Tragöss falu mellett. A leírás szerint a környező hegyekben tavasszal elolvadó hó vize tölti fel a völgyet, és ebben a jéghideg, ám kristálytiszta tóban lehetett merülni nagyjából május és augusztus között, amíg túl sekély nem lett.

Elautóztunk, és már elsőre magával ragadott a csodaszép környezetben levő Grüner See látványa. A tó partján levő parkolónál csak páran álltak, könnyű volt öltözni, szerelni. Még egy búvárcsapatot is találtam, akik szívesen megengedték, hogy csatlakozzak hozzájuk. Bár nedvesruhában meglehetősen hűvös volt a víz (alig 6-7 fokos nyáron is!), nagyszerű élmény volt a kristálytiszta tóban a merülés. A felszín alól kinézve látszottak a környező hegyek, odalenn pedig pisztrángok úszkáltak a hideg víz által konzervált zöld mezők, fák felett.

Az évek alatt többször sikerült eljutnom a tóhoz. Néha sekélyebb vízállásnál merültem, néha mélyebb volt, a látótávolság pedig a nagyon jó és a káprázatos között változott. Több alkalommal jöttek velem barátok, és mindenkinek lelkesen meséltem a Grüner See fantasztikus víz alatti világáról, így szerintem többeket én biztattam fel a látogatásra. Azt hiszem, nem csalódott soha senki...

Egy-két éve kapta fel a nemzetközi híroldalak egy része a tó nevét. Olyan sztárok osztották meg az itt készült különleges fotókat, mint Ashton Kutcher. Nem csak az országon belülről érkezett egyre több búvár, a világ minden pontjáról jöttek, egyre többen olyanok, akik csak a Grüner See-re voltak kíváncsiak. A tó melletti parkolóban már nem lehetett megállni, a víz alatt igazi forgalmi dugók alakultak ki, az üzletet szimatolók kíváncsi turistákat, teljesen kezdő búvárokat vittek magukkal a mélybe jó pénzért. Csak szerencsés napokon lehetett kifogni nyugalmasabb időszakot- jellemzően akkor, ha egyébként nem volt túl jó idő a környéken. 

A sok látogató pedig nem tett jót a tónak. Az óvatlan búvárok felrúgták az aljzatot, odalenn is romlott a helyzet, a felszínről nézve pedig kezdett eltűnni a tó nevét adó smaragzöld szín. Valamit lépni kellett, és a helyi önkormányzat azt a megoldást választotta, hogy mostantól minden tilos a tóban: az úszás, búvárkodás egyaránt. 

Drasztikus megoldás, és fájlalják azok a búvárok is, akik már merültek itt, illetve azok is, akik még nem. Magyar búvárként hozzászoktam ahhoz, hogy évről évre változik, mi merülhető és mi nem, mert itthon ez teljesen szokásos, de Ausztriában általában más a tempó. Nekik egy merülőhellyel kevesebb, de annyi szép tavuk van, hogy búvárkodhatnak sok más helyen. Mi, akik csak az igazi különlegességnek számító Grüner See miatt autóztunk el a környékre, mostantól ezt a régiót kerülni fogjuk, hiszen sétálni sok más helyen is lehet. 

Nyilván ez veszteség lesz a turizmusból élő helyiek számára, tehát azt hiszem, az ottaniak egy része sem boldog a döntéssel. Ha veszélyben van a tó, azt kell mondjam, ellenérzéseimmel együtt sem tudom hibáztatni az önkormányzatot. Mégiscsak az ő felelősségük megőrizni egy természeti kincset az utókornak- ha a túl sok turista tönkretenné a helyet, hosszú távon ugyanúgy elmaradnának a vendégek. 

Sokakkal együtt abban bízom, hogy lesz majd azért egyszer egyfajta kompromisszum, például bizonyos időszakokban, korlátozott számban merülhetnek búvárok, és nem fogják engedni, hogy teljesen kezdők merüljenek ott. Az sem gond, ha viszonylag drágább lesz a búvárkodás, hiszen úgyis csak 2-3 évente mentünk el oda egy kis borzongásra a hideg, de gyönyörű tavat megcsodálni a felszín alatt. Beleférne, ha egy kicsit emelnének a díjon, és elfogadnánk, hogy előre kell jelentkezni.

A végleges tiltást viszont nehéz megemészteni. Mondhatnám, én már merültem, kipipálhatom a kalandot, de sok más ember soha nem élhetné meg azt a különleges élményt, amit a Grüner See ad. Szomorú lenne, ha csak a képek és a videók maradnának meg nekünk...

A búvárkodásban az egyik "Szent Grál" az állítólag az ausztriai Toplitzsee fenekén nyugvó vagyonokat érő kincs felkutatása lenne- ha valóban van ott valami értékes.

A háttérről annyit, hogy a második világháború idején a németek igyekeztek minden mozdítható értéket megkaparintani. Van, ami bizonyos emberek magánvagyonát gyarapította, de a birodalmi kincstárban is mérhetetlen mennyiségű érték halmozódott fel. Ezeknek legalábbis egy része soha nem került elő. Bizonyára volt, amit a háború lezárása utáni zavaros időszakban vittek magukkal nácik menekülés közben, de a megszálló szövetségesek is sokmindenre tették rá a kezüket.

És volt a kincsnek egy része, amit maguk a nácik rejtettek el, ki tudja, milyen szándékkal - tán jövőbeni terveik finanszírozására. Ezeknek a kincseknek sok helyen próbáltak a nyomára bukkanni, és számtalan szóbeszéd keringett egy időben itt-ott eldugott vagyonokról.

A pletykákban leggyakrabban előforduló helyszín Ausztriában található: az egyik szép hegyi tó Salzkammergutban, a Toplitzsee. Már 1943-ban szigorúan titkos fegyverkísérleteket, víz alatti robbantásokat hajtottak itt végre a németek, ezért ekkortól számítható a tó legendája. De az igazi nagy sztori nem ez: a Toplitzsee partján állítólag a háború végén rengeteg teherautót láttak a környékbeliek, és az itt sürgő-forgó katonák számos ládát süllyesztettek a mélybe. 

1959-ben valóban találtak itt valami érdekeset: Hitler egyik terve az volt, hogy romba dönti a brit gazdaságot hamisított fontbankókkal. A Sachsenhausenben levő koncentrációs táborba pénzhamisítókat gyűjtöttek, akik neki is láttak a munkának, a terv az Operation Bernhard nevet kapta. 1959-ben egy búvárcsapat több ládát talált a mélyben, ami tele volt ezekkel a hamis bankjegyekkel, több millió font értékben, sőt még a nyomólemezek is felszínre kerültek. Búvárok a fegyverkísérletek emlékeire is rábukkantak, bombák, fegyverek kerültek elő. Ez persze érdekes, de anyagilag kifejezhető értékük nem nagyon volt.

És az igazi vagyon nagyon sokakat érdekelt. Noha a Toplitzsee 1963, egy fiatal búvár halála óta elvileg tiltott terület, de illegálisan nyilván sokan próbálkoztak a merüléssel, többen életüket is vesztették. Voltak, akik az itt megforduló német katonáktól kaptak tippeket, mások csak úgy, saját szakállukra mentek a víz alá, no meg persze voltak hivatalos expedíciók is- de soha senki nem talált semmi vagyont érőt. Vagy legalábbis nem tudunk róla...

A hely egyébként több, mint különleges még az osztrák tavak közt is. Egyrészt 103 méter mély, akárki nem merülhet a fenekére. Másrészt roppant hideg. Harmadrészt egészen különleges élővilága van, 20 méter alatt az oxigén hiánya miatt nem élnek halak, csak baktériumok. És egy bizonyos mélységi szinten ott lebeg rengeteg fa törmelék, ami nem bomlik le- ezt is érzékelhetik a tó fenekének a szonárok, ám amennyiben a ládák ez alá süllyedtek, akkor ezeket így nem lehet megtalálni.

Mindenesetre évről évre hallunk híreket új expedíciókról, megszólalnak emberek, akik valami nagyon biztosat tudnak. Legutóbb Michl Kaltenbrunner, Ernst Kaltenbrunner most 79 éves unokaöccse jelentette ki, hogy "garantálja", ott van a nácik aranya a Toplitzsee mélyén. Ernst Kaltenbrunner magas rangú SS-tiszt volt, az SD majd az RSHA vezetője, a nürnbergi perben elítélték és kivégezték, és ő maga soha nem beszélt senkinek a kincsekről. Hogy rokonai, köztük a halálakor még gyerekkorú Michl mit tudhattak, az egy másik kérdés... Ami tény: hét évtized nem volt elég a megtalálására annak az aranyat és más kincsereket rejtő több ezer ládának, és meglehet, sose kerülnek elő az iszap alól, ha ott voltak egyáltalán. Marad tehát megoldatlan a Toplitzsee rejtélye.

Egy ismert osztrák búvár, a salzkammerguti tóvidék jó ismerője, Gerhard Zauner szerint ez pont jól is van így. Egy írásában úgy fogalmaz, mi lenne Loch Ness-szel a szörny legendája nélkül? A Toplitzsee is ettől a misztikumtól egyedi és híres...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Akik nem búvárkodnak, időnként jogosan teszik fel a kérdést, mit tudnak tenni a magunkfajta "víz alatti természetjárók" ha épp nem egzotikus országban vagyunk, a tengerparton?

Mindenki más választ ad erre a felvetésre, van, aki képeket, videókat nézeget, álmodozik és utazást tervez, más pedig próbál valami közelebbi úticéllal megbékélni. Az Adria nincs messze, de annyira azért nem is olcsó, a magyar tavak pedig vagy bejönnek az embernek, vagy nem annyira, ráadásul itt is fizetni kell a szolgáltatásokért.

Ausztria elég jó kompromisszum, mert a közeli tavak akár egy napra is elérhetőek, de egy, a környéken eltöltött éjszakával még csak nem is kell rohanni. Szóval azt találtuk ki, hogy a magyar határ közelében levő Neufeldersee lesz a célpontunk egy nyári hétvégén.

Azt tudni kell, hogy nyáron ott sokan vannak. Nagyon sokan. Ezért az előző estét Wiener Neustadtban töltöttük. Igazság szerint egész korrekt áron találtunk szállást (hát izé, a legolcsóbbat választottam egyszerűen...), és így másnap már fél kilenckor ott voltunk a Neufeldersee bejárata előtt, ahol sikerült remek parkolóhelyet találni. Félsiker!

A következő meglepetés akkor ért, amikor a nagyjából 8 eurós búvár belépőt sem kellett kifizetni, mert ezen a különleges hétvégén ingyenes program volt. Ez jó volt, de azzal is járt, hogy a szokásosnál is többen voltak. Kora délután csináltam egy fotót a tó partjának arról a részéről, ahol a búvárok és kísérőik is vannak, és látható, szép kis tömeg gyűlt össze.

A tó mellett remekül felszerelt bázis van, egy 10 literes palack levegővel megtöltve alig 10 euro. Minden mást vittünk, így ólmot is (a húzós kiskocsi kötelező kellék...), tehát ezen túl csak a palack újratöltése volt költség. Mivel a tavat jól ismertem, merülőtársamnak elmagyaráztam, látunk majd a víz alatti tereptárgyak, például trepnik és hatalmas csövek. De a vicces osztrákok még kerti törpéket is elhelyeztek,

Ám persze engem sokkal jobban érdekelt az élővilág, mint az efféle látványosságok, amiket azok a búvárok szeretnek, akik még nem igazán tudnak eligazodni az édesvizek mélyén, nem látják az érdekességeket, nem tudják, hol keressék a rákokat, a halakat. Mert ezeknek is vannak ám tipikus helyei! A rákok például kisebb üregekben szoktak élni, de a tó sekély részén van például egy csónak, ami alatt szinte biztosan lehet egy-két rákot találni. Merülőtársam hitt nekem, és lámpával igyekezett szétnézni a csónak fenekénél.

És talán meg is lepődött kicsit, amikor kiderült, bizony ott vannak a kis ollós barátaink, akik igyekeztek jó mélyre behúzódni előlünk. Bántani nem akartuk őket, de honnan tudhatták volna?

Aztán ígértem még sügért is, pontyot is, csukát is. Sügérből nagyon sokat láttunk, mint ahogy naphal is bőven akadt, aztán felbukkant egy méretes ponty pár pillanatra. A csukát viszont sokáig kerestük, és ahol számítottam rájuk, nem volt belőlük. Morogtam kicsit, úsztunk tovább, és aztán mégis felbukkant egy jó félméteres példány! Ráadásul hagyta is magát megközelíteni, fotózni. 

Mitagadás, kellemesen sikerült a nap, a felszín közelében 25-26 fokos vízben jó volt merülni, de a 15 méter alatti 9 fokos vízbe épp csak a kezünket dugtuk be, és fordultunk vissza a melegbe, ahol ráadásul sokkal több mindent lehet látni.

Mit is lehet mondani végezetül? Az útiköltség nagyjából 300 kilométerre oda majd vissza annyi, amennyi. Mi tettünk egy kitérőt a Fertő-tó osztrák partszakaszára, strandoltunk, ettünk egy jó vacsorát, a szállás egy éjszakára 40 euro volt két főre. Belépőnk nem volt, palackra és töltésre összesen 16 eurót költöttünk fejenként. A tónál ingyen volt az öltözőhasználat, a zuhanyzás, a vécé, és minden igencsak tiszta és kutlurált volt. Ittunk a büfében egy frappét, ettünk pár falatot- nem nagy tétel. Azért így is pénzbe kerül egy osztrák túra, amit fapados változatban egészen olcsón ki lehet hozni (négyen egy autóban, kora reggeli pesti indulással, délutáni visszaúttal, így meg lehet spórolni a szállást), és egy kellemes tóban lehet búvárkodni, ahol van mit nézni. Megéri? Meg, nem is kérdés. Az is egyértelmű, hogy nem most merültem ott utoljára...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Elsőre furcsának tűnt az ötlet, hogy Horvátország után ne hazafele vegyük az irányt, hanem célozzuk be Ausztriát. A Grüner See még éppen volt annyira magas, hogy érdemes legyen ott merülni, a kitérő kilométerben nem volt vészes, inkább csak az lehetett kérdés, a mostani bánatos időben van-e értelme esőben merülni egyet ott.

De az időjárásra úgysem tudunk befolyással lenni, tehát Pag szigetről Szlovénián át elmentük Steiermarkba. Az út nem volt vészes, a horvát-szlovén határon történő ácsorgást kivéve. Az idő sem volt rossz, és ahogy közeledtünk az úticélhoz, Tragöss faluhoz, még a nap is kisütött. Az örömünk csak az utolsó percekben romlott el, mert konkrétan a tónál esett az eső. Mindegy, a merülést úgyis másnapra terveztük, összehúztuk magunkon a kabátot, aztán kerestünk egy éttermet.

A szálláshely a faluban volt, kellemes szobákkal, csak éppen az udvaron volt átható az istállószag. Nem baj, sok időt nem töltöttünk ott, és azért ugyan nem lehet megszólni senkit hogy családi gazdaságot is üzemeltet a kis vendégház mellett. Reggelre pedig az eső is elállt, sőt, még a nap is kisütött időnként! Hétfő lévén alig volt rajtunk kívül ember a tónál, a szélben próbáltam egy panorámaképet készíteni a tóról.

Ezután nyugodtan, ráérősen készültünk a merülésre. Nekem csak nedvesruhám volt, de igyekeztem felkészülni, volt vékony aláöltözőm, vastag overállom, és felé még egy újabb csuklyás rövidruhám is. Tulajdonképpen nem fáztam a 6 fokos vízben, de bőven elég volt a félórás merülés. Noha az ember nem bánja, ha nincs a környéken sok búvár, most azért jó lett volna, ha úszik szemben egy, mert a víz alatti panorámáról akár azt is lehetne hinni, hogy a felszínen készült...

Utána jött egy gyors átöltözés (pörögtem a 11-12 fokban), egy ebéd a tóparti fogadóban, aztán indulás. Volt egy tervünk, hogy plusz egy éjszakát Burgenlandban töltünk, de olyan ramaty idő fogadott arra, hogy letettünk róla. Nem láttuk értelmét, hogy 50 eurós szobában ülve lessük az ablakot verő zivatart...

Pár konkrétum még az osztrák kitérőről, hátha érdekelnek valakit az árak. A horvát útszakaszon a szokásos díjak volt, Szlovéniában viszont nem vettük meg a kb. 50 km autópályáért az egy hónapig érvényes, 15 eurós matricát, hanem kikerültük mellékutakon. (Egyébként nagyon szép tájakat láttunk ott is.) Ausztriában a 10 napos, 8,3 eurós matricát már megvettük. A tónál levő faluban fejenként 25 euróért kaptunk szállást reggelivel, a tónál a napi parkolási/merülési díj 9 euro, ha valaki helyben szállt meg, akkor a számlával igazolhatja ezt, és úgy csak 8. Egy bécsi szelet körettel 8,5-9,5 euro volt, egy kávé 2,5. És ha valaki június elején Burgenlandban jár, vehet epret, egy nagyobb kosárral 10 euro... A Grüner See egyébként 380 kilométerre van Budapesttől, tehát oda-vissza 760, míg Pagról a kitérő csak 280 km pluszt jelentett. A gázolaj olcsóbb helyen 1,28, autópályán 1,43 euro volt.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az ausztriai Steiermarkban található Grüner See egyike lett az utóbbi években az internet felkapott témáinak. Mivel nem kevés olyan oldal van, ahol látványos képeket gyűjtenek a világ minden tájáról, ez az apró, de csodaszép tó is sokakat kápráztat el.

Persze hozzá kell tenni, az ilyen oldalak készítői a legritkább esetben saját képeiket töltik fel, hiszen sose jártak a Grüner See közelében, nem is merültek ott. Pedig nem nagy szervezést igényel az eljutás, és a képek nem teljesen tudják visszaadni azt az élményt, ami miatt évről évre kelnek útra búvárok Steiermarkba. Ezzel én is így vagyok, hiszen először még 2002-ben merültem ott, amikor még nem nagyon hallott senki nálunk erről a kis gyöngyszemről, és többszor visszatértem már. Véletlenszerűen akadtam rá az internet, és eldöntöttem: nekem ezt látni kell.

A Tragöss falu mellett kis völgy jellegzetessége az, hogy a közelben levő magas hegyekről a tavaszi hóolvadás idején annyi víz ömlik ide, hogy szépen lassan feltölti azt. A Grüner See emiatt egyrészt nem merülhető egész évben, általában május elejétől nyár közepéig búvárkodnak itt, a mélység nem állandó, és a víz alatti világ sem a szokványos. A jéghideg vízben ugyanis a korábban itt zöldellő rét gyakorlatilag "megfagy", láttam már kis virágot is a tó fenekén, ami valljuk be, elég váratlan látvány.

A víz nem csak kristálytiszta, hanem roppant hideg is, 6-7 foknál melegebbre nem érdemes számítani ezen a helyen. Mégis minden nap több tucat búvár jön el ide, Ausztriából illetve a környező országokból, hogy megejtsen egy rövid merülést. A helyi turisztikai hivatal oldalán naprakész információk vannak a vízállásról (e sorok írása idején 8 méteres a mélység, egy hete még csak 5 volt!), ennek ismeretében érdemes útra kelni. Általában akkor szoktak a búvárok ide jönni, amikor a víz már ellepi a tó melletti kis hidat.

Nem nagyon van értelme túl sokat úszni, az ember előbb-utóbb úgyis fázni fog, és ha túl messze van a part, nem nagy élmény a visszatérés. Pár pisztráng tűnik fel, de a többség a víz alá került hidak és ösvények mellett tesz egy kört, vagy a vízfelszín alatt lebegve néz körül, ugyanis pompásan látszanak onnan is a környező hegyek. 

A Grüner See sokminden, csak nem egy szokványos merülőhely. A feltételek igazán kedvezőek, a búvárok napi jegye alig 9 euro. Nyilván úgy vannak vele, jöjjenek csak a turisták, akik aztán itt szállást vesznek ki pár napra, beülnek egy étterembe, és persze merülnek is egyet-kettőt. Még ha csak rövid ideig is vannak a jéghideg vízben, akkor is egyedülálló élmény zöldellő rétek felett úszni, mint ahogy az Bunny barátom kiváló képén látható...

Megint itt van a nyakunkon tehát a Grüner See-szezon, érdemes leporolni a legvastagabb neoprénruhát vagy kölcsönkérni egy szárazruhát, ha látni akarjuk ezt a kicsi, de annál látványosabb tavat és víz alatti világát.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.