Big Blue Búvár Blog

Az első tengeri szoborparkot telepítik az Egyesült Államok területén.

A víz alatti szoborparkok divatossá váltak mostanában. Jason deCaires Taylor két leghíresebb alkotása, a mexikói és a lanzarotei tengermélyi tárlat már jól ismert, számtalan búvárt vonzó látványosság. Nem meglepő, hogy máshol is kedvet kaptak a hasonló tervek megvalósításához.

Florida állam nyugati részén, a Mexikói-öböllel határos területen nem különösebben látványos a felszín alatti világ. Jellemzően homokos aljzat van, és búvárként nyugodtan mondhatom, a "beautiful sandy bottom" felett úszkálni nem különösebben izgalmas. A kisebb élőlények nem találnak védelmet, zugokat, élőhelyet, és így aztán nem jönnek a nagyon sem. A kihalt homoksivatag nem csak halakat nem vonz, turistákat se.

A South Walton megyében megvalósuló ambíciózus tervre pályázatot írtak ki a szobrászoknak. Olyan a víz alatt maradó alkotásokat kellett tervezniük, amelyek anyaga környezetbarát, s elegendő lehetőséget az élővilágnak a megtelepedése. Az alkotásokat egy alapítvány finanszírozza. A szobrokat 15-20 méteres mélységbe telepítik majd.

Ez lesz tehát az első víz alatti szobortárlat a tenger mélyén Észak-Amerikában az ötletgazdák szerint. Ezen persze lehet vitatkozni, mert egyfajta múzeumnak foghatók fel az elsüllyedt hajók roncsai, s a mesterségesen elsüllyesztett hajók egy részére is szobrok kerültek. És persze vannak olyan helyek, mint a Neptune Memorial Reef, ahol már most is emberi alkotások vannak. De ha éppen ezt akarják az első ilyen művészeti múzeumnak nevezni, azzal sincs gond- pár év múlva nem az lesz a lényeg, ki és miben az első, hanem hogy mennyire válik élővé a sok alkotás.

A szobrok koponyát, mozgásban levő hajócsavart ábrázolnak például, és van, ami Jacques-Yves Cousteau-nak állít emléket. Remélhetően olyan víz alatti oázis lesz a szoborparkból, ami állatoknak és embereknek is kedvére lesz.

Átadták a víz alatti szoborparkot Lanzarote szigete mellett.

Vannak, akik szerint semmi helye nincs mesterséges létesítményeknek a tenger fenekén, hiszen a víz alatti világ maga a csoda. Ám sok helyen működnek jól a mesterséges zátonyok: új élőhelyet teremtenek, és nem utolsósorban szép pénzt hoznak, tehát egyre-másra születnek ezek.

A brit alkotó, Jason deCaires Taylor a víz alatti szobrok telepítésének legismertebb képviselője. Mexikóban, Granadán láthatóak alkotásai, ám mostanában hozzánk közelebb dolgozott egy monumentális projekten: a Kanári-szigetekhez tartozó Lanzarotén kérték fel egy szoborpark megálmodására és telepítésére. Lanzarote különleges sziget, a víz felszíni látképet egy híres helyi művész, Cesar Manrique víziója határozza meg, s most a tengerben is egy alkotó kezébe került az irányítás- de értelemszerűen olyan helyen, ahol semmilyen természetes élőhelyet nem érint károsan a szobrok felállítása.

Hosszú időn át tartott a több száz szobor elkészítésével, elhelyezésével járó munka, amiről már korábban láthattunk képeket, de most befejezetté nyilvánították. A Lanzarotét vezető Pedro San Gines személyesen adta át idén januárban a Playa Blanca előtt levő Museo Atlantico nevű szoborparkot, aminek felkereséséhez természetesen búvárfelszerelés szükséges.

Az alkotások reflektálnak napjaink kihívásaira, van itt játszótér ahol öltönyös üzletemberek szórakoznak, menekültekkel teli csónak, fal felé tartó emberek, egymásra fektetett, életnagyságú emberszobrokból álló hatalmas kör. Bizonyára izgalmas lehet végigúszni ezt a különleges tárlatot, ami az évek alatt folyamatosan változni, módosulni fog, ahogy a tenger élővilága meghódítja magának ezt a területet.

Furcsa ötlettel vonzanának több búvárt és turistát Egyiptomba.

A Vörös-tenger híresen szép korallzátonyai az utóbbi évtizedekben sok vendéget vonzottak Egyiptomba, aminek felszíni látnivalói is rengeteg turistát érdekeltek. A piramisok, a legendás szobrok és templomok minden vendéget lenyűgöztek.

Ám mostanában nagy a baj az egyiptomi turizmusban. Kevés a vendég, kevés a nyaraló, kevés a búvár. Egy környezetvédelmi szervezet terve szerint egy Hurghada előtt, a tenger mélyén kialakított szoborparkkal nem csak az idegenforgalom járna jól, hanem az élővilág is, mert új, mesterséges zátony jönne létre.

A terv az, hogy a fáraók korából származó szobrok másolatait helyeznék el a Vörös-tengerben. Az ötlet nem meglepő, hiszen jópár ikonikus alkotás van, amit egyből fel lehetne ismerni a víz alatt is, tehát más tervekhez képest nem valami új, szokatlan kortárs szobor vagy szoborcsoport kialakításában gondolkodnak. A tervet állítólag a helyi kormányzat is támogatja, tehát talán lesz belőle valami.

A gond az, hogy a Vörös-tenger nem olyan hely, ahol mesterséges zátonyok nélkül ne lenne látnivaló a víz alatt. Igen, a korallzátonyok megsínylik a tömegturizmust, de inkább hatékony védelem kellene, mint egyetlen új merülőhely, mert az biztos, hogy egy szoborcsoport aligha fogja tehermentesíteni Egyiptom több tucat híres, ismert, kedvelt merülőhelyét. 

Ráadásul a helyi turizmusra nem az mért nagy csapást, hogy a korallzátonyok már ne lennének elég vonzóak- szépek azok most is, és amióta kevesebb a nyaraló, még egy kicsit regenerálódhatott az élővilág. Maga az ország van olyan helyzetben a forradalom után, ami elriaszt sok vendéget. Politikai káosz következett miután Mubarakot eltávolították a hatalomból, terrortámadásokról érkezett hír és így tovább.

Miközben a helyzet a hétköznapokban normalizálódott Hurghadában és a hasonló nyaralóhelyeken, egy-egy újabb rossz hír mindig nagy port ver fel- ezek jobban megütik a média ingerküszöbét, mint amikor csak annyi a téma, hogy szép a tenger és nincs semmi gond.

Én tehát egy kicsit kételkedek benne, hogy ez a terv hozza majd el a megváltást, és pörgeti fel az egyiptomi turizmust. Az idő pedig majd azt is eldönti, hogy ha meg is valósul, sikerül-e úgy elhelyezni és kialakítani, hogy tartósan látványos hely maradjon. Mert ha pár év alatt felismerhetetlen romhalmaz lesz belőle, akkor hamar elfeledik- ellentétben a több ezer éves eredeti műemlékekkel, amik még mindig ott vannak és megcsodálhatóak.

Úgy fest, nem kell átkelni az Atlanti-óceánon, ha Jason deCaires Taylor új alkotásait meg akarjuk majd csodálni: a Kanári-szigetek egyik tagja mellett valósulhat meg projektje.

A szobrász egyike a ma legdivatosabb művészeknek, víz alatti szobrai sok látogatót vonzanak. Első híres projektje Grenada partjainál valósult meg, aztán jött a rengeteg alkotást felvonultató szoborpark Mexikóban, amin éveken át dolgozott. A kezdeti állapothoz képest a víz alatt levő alkotásokat fokozatosan meghódítja az élővilág, a tenger saját képére formálja azokat. Nemrég deCaires Taylor egy hatalmas szobrát a Bahamák közelében állították fel a tengerfenéken, ám a jelek szerint úgy fest, más helyeken is szeretnének vele együtt dolgozni.

Egy évnyi előkészítő munkálat után ugyanis megállapodást kötött a művész Lanzarote képviselőivel, hogy a Kanári-szigetekhez tartozó sziget közelében valósuljon meg új alkotása. Egy homokos, nem túl mély öbölben helyezik el a szobrokat, a 12-15 méteres mélység ideális a búvárok számára, és vélhetően hamarosan megjelenik az élővilág is, ami most még ebben az öbölben nem túlságosan gazdag. Bőven lesz hol megtelepedniük, mert 2500 négyzetméteres területen rengeteg szobrot helyeznek majd el.

Lanzarotén nagy reményeket fűznek a projekthez, bíznak abban, hogy fellendül a búvárturizmus. A sziget eddig is arról volt ismert, hogy szigorúan óvják a természeti értékeket, nem engedik tönkretenni a különleges, vulkánok által formált látképet. Ennek egyik élharcosa volt a helyi születésű művész, Cesar Manrique, és az ő nyomdokaiba léphet most deCaires Taylor. Utóbbi az évtizedes víz alatti szobrászati tapasztalatára alapozhat, már jól bevált technológiák állnak rendelkezésre tartós, a környezetet nem károsító alkotások létrehozására. Ez fontos szempont, hiszen ha a szobrok több kárt okoznak, mint hasznot, az egész projekt értelmét vesztené.

A művész elmondása szerint az utóbbi évek sikerei után számos helyről kapott felkérést, így Dubajban vagy Ausztráliában is dolgozhatott volna, de ő Lanzarotét választotta, mert ezen a helyen érezte azt, mennyire nagyra becsülik az emberek a természet értékeit és az ahhoz illeszkedő művészeti alkotásait. Természetesen a szoborpark létrehozása nem lesz olcsó mulatság, hiszen tíz installáció és egy nagy víz alatti "átjáró" is lesz majd itt. A szobrok egy része a helyi szárazföldi élővilág izgalmas fajait mutatja be, de lesznek emberi alakok is.

Utóbbiak esetében érdekes felhívást tettek közzé: aki szeretné, hogy a tenger fenekén helyezzék el az őt mintázó szobrot, jelentkezhet az alkotónál. Az örökkévalóság persze nincs ingyen, 500 euróval kell támogatnia a projektet a modellnek. Bizonyára sokaknak így is megéri majd a lehetőség, és ennyivel csökkennek a közösség kiadásai is. Persze nyilván furcsa érzés lehet az embernek a saját szobránál búvárkodni, de mondjuk száz év múlva leszármazottai nyilván büszkén merülnek majd ott- feltéve, hogy látszik még valami a tengeri növények által benőtt alkotásból. Ám lehet, hogy pont emiatt lesz még becsesebb akkorra ez a most még csak pénzben kifejezett értékű lehetőség.

Különleges víz alatti szobrot süllyesztettek el a Bahamákon.

A mesterségesen kialakított merülőhelyek, zátonyok között voltak balul elsült próbálkozások, rengeteg búvárt vonzó roncsok illetve igazán egyedi alkotások is. Ez utóbbiak közül talán a legismertebb a Mexikó mellett található víz alatti szoborpark, ami egy csapásra turistacsalogató látványosságá vált (állítólag 450 ezer embert vonz évente!), és világszerte ismertté tette Jason deCaires Taylor szobrász nevét.

A víz alatti alkotásokat megálmodó művészért pedig a jelek szerint máshol is kapkodnak. A felszín alatti látványosságokban hiányt nem szenvedő Bahamákon is úgy gondolták, szobrai növelhetik az eddig is meglévő vonzerőt, és deCaires Taylor legújabb alkotása minden bizonnyal nem is fog csalódást okozni.

Egy hatalmas, 5,5 méteres szobrot helyeztek el New Providence sziget közelében a tenger fenekén, a 60 tonnás alkotás elhelyezése sem volt egyszerű feladat. A szobor egyfajta Atlasz-parafrázis, a vállain a tenger felszínét tartó női alak meggörnyed a teher súlya alatt- az üzenet nyilván közérthető. A művész szerint izgalmas volt az a lehetőség számára, hogy a tenger felszíne is szerepet kapjon az elkészült alkotásban.

A bahamai mesterséges zátony projektet azért hívták életre, hogy az ilyen, sok búvárt vonzó látványosságokkal csökkentsék a természetes élőhelyekre nehezedő nyomást. A sekély vízben megtalálható szobor ráadásul minden képzettségi szintű búvár, sőt, a csak maszkkal és légzőcsővel felszerelkezett felszínen sznorkelezők számára érdekes lehet.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Talán nem meglepő az a kijelentés, hogy a felszín alá felállított szobrok többsége Jézus Krisztust ábrázolja. Az alkotásokat felállítók nyilván abban bíznak, hogy minden tengerre szállót ő óv meg a veszedelmektől, ezért vélték a megfelelő helyszínnek a tenger fenekét.

Az elsőt természetesen olasz búvárok helyezték el a mélyben, még 1954 augusztusában. A Cristo degli Abissi nevet kapott alkotást 17 méteres mélységbe süllyesztették el San Fruttuoso előtt, az olasz búvárkodás egyik úttörőjének, Dario Gonzattinak az emlékére, aki 1947-ben merülés közben vesztette életét. 2003-ban a szobrot kiemelték, megtisztították és kijavították, ugyanis egyik karját megrongálta egy óvatlan hajós horgonya.

A 2,5 méteres alkotás közelében merülők akár egy imát is elmormolhatnak magukban, de azok kedvéért, akik nem búvárkodnak, a közeli városban a felszínen is megtekinthető az alkotás másolata. Sőt, 1965-ben az Egyesült Államokban, Florida Keys közelében került a víz alá egy újabb másolat egészen sekély vízbe, ahol sznorkelezők is könnyen megnézhetik.

A Grenadában búvárkodók is merülhetnek egy Krisztus-szobornál. Itt is évtizedekkel ezelőtt helyeztek el egy másolatot, a Bianca C nevű hajó elsüllyedésének emlékére St. George's parti sétányán. Később úgy döntöttek, a Mélység Krisztusának a tengerben van a helye, így egy új szobrot felállítottak a grenadai víz alatti szoborparkban is. A helyi búvárok büszkén vettek részt a 2011-es eseményen.

Szintén Jézust Krisztust ábrázolja az 1990-ben Málta vizeiben elsüllyesztett szobor, amit II. János Pál pápa látogatásának tiszteletére helyeztek el a St. Paul's Bay mélyén, és időnként itt is felbukkannak a légzőkészülékes látogatók.

Giglio szigete közelében 25 méteres mélységben helyeztek el egy szobrot, de vandálok az aránylag nagy mélységben levő alkotást csúnyán megrongálták 2001-ben. A helyreállított szobrot 2009-ben helyezték vissza, az eseményen még Gianfranco Fini akkori olasz miniszterelnökhelyettes is részt vett- természetesen a víz alatt csatlakozott az ünnepélyes aktushoz.

Noha nem minden búvár keresztény, aki merül egy ilyen helyen, de a hasonló szobrok mindig elgondolkodtatják az embert- nem csak Krisztusnak, Buddhának is van például csak búvárok által látogatható szobra, tehát ez az egész dolog nem felekezetfüggő.

A víz alatt könnyen át lehet érezni az emberi lét törékenységét, és sokak számára maga a búvárkodás is egyfajta áhítatos állapotot jelent. Éppen ezért a legtöbb vallásos jellegű alkotás hatással van az emberre, háttértől, felfogástól függetlenül, és különleges élménnyé válik az ilyen merülés.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Furcsa most megnézni ezt a videót a Krím-félsziget melletti vizekben kialakított víz alatti múzeumról. A Tarkanhut-foknál elhelyezett szobrok a közös kommunista múltat idézik, és gyakran merülnek itt búvárok. Az eltelt másfél évtized alatt a tenger sok szobrot megváltoztatott, alga telepedett meg rajtuk.

Volt egy kor, amikor a tagköztársaságok felett álló Szovjetúnió központi vezetése mindenre rátelepedett, így aztán nem nagyon hangoztatta senki, ki orosz, ki ukrán. Még a kivált Ukrajnában sem volt ez jó ideig akkora kérdés, de nagyon úgy fest, más világ van.

Ez pedig akár még egy ilyen víz alatti tárlatot is más megvilágításba helyez, ahol nosztalgiázni, emlékezni lehet egy Lenin-szobor mellett merülve. Sajnos most még azt sem lehet megmondani, lesz-e arra lehetőség, hogy valaki mással ne foglalkozva, békésen búvárkodjon a Krím-félsziget mellett- és ha megteheti, milyen ország vizeinek mélyét fedezi fel...

Egyszer talán ennek a korszaknak is emléket állítanak víz alatti parkkal, de remélhetően nem frissen elsüllyedt háborús roncsok formájában.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!