Két eltévedt búvárt kellett kimenteni Ausztráliában- a tenger mélyén még nappal sem tud mindenki biztonsággal tájékozódni, de éjszaka aztán végképp könnyű eltévedni.
A beszámolók szerint Clovelly közelében indult el merülni egy férfi és egy nő. Este kilenc óra körül két szolgálaton kívüli életmentő figyelt fel a búvárokra, akik kövekbe kapaszkodva kiabáltak segítségért, miközben próbáltak jelezni a lámpájukkal. A vízimentők gyorsan deszkára pattantak és kieveztek értük, de a deszkára kapaszkodó búvárokkal már nem tudtak a partra visszamenni, tehát kicsit elsódrodtak.
Szerencsére ekkorra már a hatóságok is tudtak az esetről, és a rendőrség csónakja hamarosan megérkezik. A búvárok némileg kimerültek ugyan, de nem sérültek meg sem ők, sem a segítségükre siető vízimentők. A hatóság szóvivője elmondta, a körülmények nem voltak különösebben rosszak, a hullámzás csak átlagosnak volt mondható, tehát aligha ez okozta a bajt.
Hogy lehet eltévedni éjszaka merülés közben? Nagyon könnyen, ezt bizton állíthatom... Nem mondom, hogy gyakran volt velem ilyen, de bizony fordult már elő. Persze, ahogy ez általában szokásos, emberi hiba (konkrétan az enyém) volt a dolog mögött. Egyszerűen csak nem figyeltem folyamatosan oda.
A víz alatt nappal is el lehet keveredni, mert ha nagyon tiszta a víz, 30-40 méternél messzebbre akkor sem látunk- tehát ha a hajónk alig 60-70 méterre van tőlünk, akkor sem vesszük észre, ha nagyon meresztjük a szemünket. Használunk tájolót, még a felszínen belőjük a fontos irányokat, tanulmányozzuk a hely térképét, tehát tudjuk, milyen irányban mélyül a víz, próbáljuk megjegyezni a karakteres dolgokat (roncs, üreg, nagyobb koralltömb, stb.). A mélyben pedig több irányból is megnézzük azokat a tereptárgyakat, amik segíthetnek a tájékozódásban. Miért több irányból? Egyszerű példával élve, egy nagy koralltömb egymással szemben levő oldalain más és más korallok élhetnek. Nekünk pedig a visszaúton várhatóan elénk táruló látványt kell memorizálni, hiszen az segíthet.
Na éjszaka az egész bonyolódik azzal, hogy csak lámpánk kis fénykörében látunk igazán jól. A hold vagy a hajón levő bekapcsolt lámpák is adnak némi fényt, de ha valaki nem készül fel az éjszakai merülésre, ez édeskevés az eligazodáshoz. Én ilyenkor mindig duplán figyelek arra, merre járunk, és igyekszem úgy lavírozni, hogy a kiindulási ponttól ne távolodjak el túlságosan. Ha pedig nagyon nem tudom, merre az arra, szétnézek a felszínen- jobb akkor megnézni, hova kéne visszaúszni, amikor még könnyedén bírjuk.
Egy órányi búvárkodás után pokoli kellemetlen lehet tanácstalanul a felszínre emelkedni, és azt látni, a part vagy a hajó vagy fél kilométerre van, ahova már vacogva kellene elevickélni. A sztoriban a két búvár jól döntött, amikor próbáltak segítséget hívni, jeleztek a lámpával, és így nagy baj nélkül megúszták. Szerencsére nem is igazán durva körülmények között voltak, a mentés sem okozott gondot.
Éjszaka normál esetben eleve a legvédettebb, legnyugisabb helyeken megyünk el merülni. Az éjjel aktív, különleges élővilág egy sekély zátonynál is nagyon izgalmas, nem kell ahhoz durva helyre menni, hogy máskor sose látott lényekkel találkozzunk. Legutóbb a Vörös-tengeren egy teljesen békés zátonyon úszkáltunk, a hajótól alig eltávolodva, és a látványos, vörös színű spanyol táncos mellett látunk polipot, tintahalat, tengeri kígyót, rengeteg kis rákot, és így tovább. Összeszámolni is nehéz lett volna az érdekességeket, és ehhez nem mentünk mélyre, nem is keveredtünk el. Így élvezetes az éjszakai merülés. Viszont stresszelve, mert fogalmunk sincs, hol vagyunk és mit csinálunk, nem egy nagy élmény- aki nem tud a sötéthez hozzászokni, az soha nem is fogja megszeretni. Persze ez se nagy tragédia, neki ott vannak a nappali merülések, este pedig lazíthat, amikor a többiek összerakják a cuccot, és sörözés helyett búvárkodni indulnak.
Fotók: Tökölyi Csaba (http://www.csabatokolyi.com/)
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
