Big Blue Búvár Blog

Hosszú évek óta először merültem a sokak által ismert tóban, sőt, hazai tavakban elég rég fordultam meg a víz alatt. Mikor mi tartott vissza- idén nyáron viszont minden összeállt egy hétvégi kiruccanáshoz, így aztán az egyik reggel Dorogon, a Palatinus-tó partján talált.

Az ilyen búváros kalandokban gyakran az a jó, hogy régi és új barátokkal futunk össze. Most sem volt ez kivétel, a merülések előtt, között, után jókat beszélgettünk, korábbi utakról, újabb tervekről. Mondhatnám, kár, hogy az ilyesmit időnként víz alá menetellel kell megszakítani, de nem mondom. Csakazértsem.

Azt be kell vallanom, számítottam rá, milyen viszonyok várnak. A látás- amolyan ízig-vérig édesvízi. Néha utat, néha merülőtársat tévesztettünk szem elől, de azért mind szerencsésen a felszínre értünk, és ez a lényeg. Odalenn igazság szerint elsősorban és mindenekelőtt harcsákat szerettem volna látni, és persze fotózni. Összejött ez is, az is. Őszintén szólva azt hittem -a diplomatikusan fogalmazva is közepes látótávolság okán-, hogy kevesebb használható képem születik. Tévedtem, nagy örömömre.

Természetesen nem világbajnok portrék ezek, mégis, jó kis emlékei egy kellemes napnak. Azt nem tudom, mikor és melyik hazai tó felderítése jöhet szóba jövőre, ám remélem, lesz rá alkalom. Néha jó kicsit visszarázódni hazai viszonyaink közé, értékelni azt, amit tudnak adnak ezek a helyek, s pláne értékelni azt, amikor valamelyik tengerben "csak" egy közepesnek tűnő merülés jön össze.

A hagyományos szavazáson a bajszos óriások lettek a nyerők.

A Magyar Haltani Társaság már évek óta megszavaztatja a látogatókat, melyik hal legyen az év hala. Ebben az évben a három jelölt közül a harcsa kapta a legtöbb voksot, így aztán ennek örömére pár szót lehet szólni ezekről a különleges és jellegzetes állatokról.

A Silurus glanis latin nevű harcsa egész nagyra is megnőhet: fogtak már ki belőle 2,5 méteres példányt, a rekordtömegű pedig 112 kilós volt. Falánk ragadozó, mindenféle halra, akár saját fajtársaira is vadászik, de a puhatestűeket sem veti meg, sőt, akár a vízen úszó madarakat is elkapja. Gyakorlatilag mindenfelé előfordul Magyarországon, nagyobb folyóinkban éppen úgy, mint a Balaton mellett több tavunkban is. Hosszú életű állatok, ezért nőhetnek meg ekkorára- régen állítólag kétszáz kiló feletti példányokat is kifogtak.

Búvárként a hazai édesvizekben nem nagyon találkozunk méretesebb halakkal. Megmondom őszintén, miközben nagyon izgalmas harcsával merülni, azért az esetenként csak 2-3 méteres látótávolságú vizekben a közelben felsejlő méretes körvonalak láttán az ember óhatatlanul óvatosabb. Mindenesetre a harcsák miatt (is) lehet kalandos akár a magyarországi merülgetés is.

Egy kis bepillantást nyerhetünk abba, mit rejt egy folyó mélye.

A búvárok és a horgászok néhanapján konfliktusba keverednek. Az ok talán furcsa lehet: alapvetően azért kerülnek szembe egymással, mert mind a kettejüknek ugyanaz a jó. Akár pecázik valaki, akár merül, azt értékeli, ha a vízben sok a hal. Így aztán ugyanazok a tavak vagy folyók vonzzák őket, de nyilván a horgászok nem örülnek, ha a búvárok elriasztják a fogást, míg a víz alatt levők szidják a zsinegeket, amibe beleakadnak.

Jó szabályozással persze azt gondolom, meg lehet osztozni a vizeken. Nincs annyi igazán érdekes tavunk például idehaza, hogy mindenkiknek jusson kedvére való hely, de együtt lehet működni. Sőt, horgászokból is lehetnek búvárok, hiszen sokakat a felszín alatti szemszögből is érdekli a halak élete. Az egy másik kérdés, hogy odalenn hirtelen nem csak zsákmány lesz belőlük, természetes közegükben izgalmas lényeknek látjuk őket- meglehet, ha valaki meg is marad a horgászatnál, a kifogott halakat inkább visszadobja, mert nincs szíve elvenni az életüket.

Az ilyen édesvizekben készült videók pont ezt a világot mutatják be. Ebben a Franciaországban, a Loire folyóban készült filmben a legnagyobb látványosságot a harcsák jelentik: ezek a hatalmas halak akkorára nőhetnek, hogy a búvárral összemérhető a hosszuk. Megmondom őszintén, egy tucatnyi ilyen jószág mellett talán még én sem lennék túl magabiztos, pedig merültem már cápákkal is. De ezek a példányok nagyon jól bírták a búvárvideós tolakodását, így születhettek ezek a látványos felvételek.

Persze más halak is élnek a vizek mélyén, pontyok, süllők vagy sügérek. Még olyan is akad, ami az év bizonyos szakában kifejezetten agresszívvá válik, mert ivadékait védi. Ahogy egy felkészült horgásznak is tisztában kell lennie azzal, mikor mit lehet, mit szabad és mit érdemes fogni, ugyanúgy a búvárnak sem árt az előzetes felkészülés- és akkor még a merülés is élvezetesebb lesz, ha nem csak látjuk, de értjük is mi történik. Én legalábbis azok közé tartozok, akik szeretünk tanulni is a víz alatti világról. Nekem így kerek az élmény.

Jó kis betekintést ad az édesvizek élővilágába a Poroszlón található Ökocentrum, ahol tavaly év végén néztünk szét.

Bizonyos okokból sűrűn megfordulunk átutazóban Poroszlón, és már jó ideje forgott a fejünkben, ideje lenne benézni az akváriumba, amiről már sokat hallottunk. Az ember persze sose áll meg, de most decemberben eljött a nagy pillanat: rászántuk a délutánt és nem bántuk meg.

Búvárként az ember mindig nyitott az ilyen jellegű intézményekre, hiszen ilyenkor a szokásos cuccok felöltése nélkül csodálkozhatunk rá a víz alatti élővilágra. Bár az ilyen helyeken bemutatott élőlények egy részét már odalenn is láttam, így is nagyon érdekes szemtől szemben látni őket. És persze több olyan faj is van, amivel még soha nem találkoztam.

Nem mondom azt, hogy az élmény pont olyan, mint egy merülés. Van abban valami borzongató, amikor lassan, óvatosan úszva közel tudunk kerülni egy csukához, egy sügérhez, ami a gyengébb látótávolságú tavakban nem is olyan egyszerű feladat. De az Ökocentrum is jó, mert szépen, csoportosítva mutatja be az édesvizekben élő fajokat, alapos tájékoztató táblákkal- ez merülés közben kifejezetten hiányzik. Sokan nem is tudják, milyen gazdagok a vizeink, van mire rácsodálkozni hát. Szerintem sokan meg fognak lepődni a hatalmas harcsák láttán, de a kisebb fenéklakók vagy a furcsa külsejű vizák medencéi előtt is sokat lehet időzni.

Természetesen a valóságban ez egy élő, folyamatosan változó környezet, amit befolyásolnak a folyószabályozások, a betelepített fajok és így tovább.. Az Ökocentrumban olyasmiket is megnézhetünk, amikkel egy hazai merülés közben már aligha lehet találkozni: vizát például évtizedek óta nem nagyon fogtak nálunk. Tengeri élőlényekre viszont ne számítson senki, cápák és hasonlók itt nincsenek. Vannak viszont vidrák (meg is mutatták magukat), vannak hüllők és kétéltűek, az épületen kívül tanösvények illetve szabadtéren élő madarak, emlősök. Pelikánt például még sose láttam ilyen közelről... 

Az épület legfelső emeletéről pedig jó kilátás nyílik a környékbeli tájra. A Tisza-tó még mindig egy kicsit felfedezetlen régiónak számít a hazai turizmusban, de az ilyen jól megvalósított látványosságok elég meggyőzőek tudnak lenni. Jártam már hasonló intézményben például Svédországban, ott az édesvízi halak mellett tengeriek is voltak, de a helyi élővilágra koncentráló koncepció hasonló volt, és az is nagyon tetszett. Szóval ha valaki szeretne szárazon megismerkedni azzal, mi minden rejtőzik vizeink mélyén, annak nagyon ajánlom a Tisza-tavi Ökocentrumot- még búvárszemmel nézve is csak jót mondhatok róla.

Észtországban baljós hangulatú épületek romjainál lehet búvárkodni. Rummut csak úgy emlegetik, mint "a víz alatti Alcatraz", hiszen ez is egy ma már elhagyatott börtön.

Amikor Észtország is egyike volt a szovjet tagköztársaságoknak, Rummu egy börtönnek és munkatábornak adott helyt. A szörnyű körülmények között fogva tartott embereket külszíni fejtésekben dolgoztatták, a börtön épülete melletti kőbányában. Aztán az észtek is elnyerték függetlenségüket, és a börtönt felszámolták, ráadásul a kifejtett kő iránti kereslet is lecsökkent, így a bányát is bezárták. Ilyenkor teljesen általános, hogy a csak folyamatos szivattyúzással alacsonyan tartott vízszint megemelkedik, és szép lassan a korábban szárazon levő épületek is víz alá kerülnek.

Ez történt Rummu esetében is. Az épületek egy része még kilátszik, másokat viszont csak a búvárok nézhetnek meg a mélyben. Rozsdásodó rácsok, ott hagyott bányagépek teszik kísértetiessé a merülést. 

A tó viszont szép kék színével sok strandolót is vonz, akiket nem zavar az egykori börtön története. A helyen nincs semmilyen infrastruktúra, ám cserébe ingyen lehet úszkálni és búvárkodni- ennek minden veszélyével együtt. Persze mi, édesvizekhez szokott magyar búvárok nem ijednénk meg a rosszabb látótávolságtól, ha lenne hasonló hely a közelünkben. Ám aki elvetődik oda, az biztos érdekes élményeket szerezhet a víz alatti börtön celláiba belesve.

Víz alatti fotók és videó: Aire Eder

Szerencsés helyzetben vannak az USA napfényes tagállamának búvárai, mert nem kell beérniük a tenger által kínált (időnként igazán érdekes vagy kincsekkel kecsegtető) merülési lehetőségekkel, búvárkodhatnak édesvizekben is. Ebből is akad többféle: a kristálytiszta vizű, de mély és veszélyes barlangok mellett ott van például a Crystal River, aminek meleg vize lubickoló manátikat vonz. A számtalan melegvízű forrásnak is sajátos élővilága van.

Az itteni merülés könnyű és élménygazdag, rengeteg turistát vonz. Nem csoda, hiszen a barátságos manátik közelségébe kerülni óriási élmény. Ám ezen túl teknősök, édesvízi halak, sajátos növényvilág is várnak azokra, akik maszkkal a fejükön szétnéznek a felszín alatt.

Azok számára, akik nem olyan szerencsések hogy Floridában búvárkodhassanak, betekintést ad a folyók és melegvizes források élővilágába ez a nagyon szép kisfilm. Kevés olyan búvárt tudok elképzelni, akit nem hoz lázba ez a sok-sok látnivaló...

És persze csendben említhetjük, akadnak meleg vízzel telt tavak kis hazánkban is, de a búvárkodási lehetőségek erősen korlátozottak- sajnos. Télen alig van merülhető hely idehaza a jég alatti búvárkodást és egy-két zárt téri helyet kivéve, bizony jó lenne, ha ismét merülhetnénk a viszonylagosan melegebb vízben. Talán majd egyszer ismét megnyílik egy-két lehetőség...

A búvárkodás megtanít arra, hogy mennyi mindent lehet más perspektívából szemlélni. Ennek illusztrálására jöjjön egy példa!

A békák meglehetősen szokványos állatok, szinte mindenki látott már. Megvallom őszintén, nem igazodom el a különböző fajok között, de ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül. Tudom, sokan undorodnak tőlük, de egyébként teljesen ártalmatlan élőlények. Általában a többségünk nagyjából így láthatja őket:

A kép vidéken készült, ahol egy nagy dézsából kialakított kerti tóba beköltözött egy tucatnyi kétéltű. Nyilván jól érzik magukat, azért vannak olyan sokan, és elég közelről meg is lehet figyelni őket.

Én viszont, ha már van vízhatlan tokom a fényképezőgépemhez, nem értem be azzal, hogy a felszínről örökítem meg őket. Nem tudtam, mennyire lesznek béketűrőek, ha a víz alá dugott géppel megpróbálok fotózni, és eleinte gyorsan el is úsztak. Ám aki természetfotózni akar, az tanuljon türelmet és mozogjon óvatosan- pár perc után már olyan is előfordult, hogy egyenesen az objektívre taposott a béka.

Persze mivel én nem voltam a vízben, és alulról felfele fotóztam többnyire, csak sejthettem, mi lesz majd a képeken. Igen, nyomja az ember az exponáló gombot és bízik a szerencséjében... Több sorozatot csináltam, próbálkoztam különböző fényviszonyok közt, módosítgattam a beállításokat, és rájöttem, az a látványos, ha az állatok uszonyos lába egészen közel van.

Nos, ha nem is világbajnok fotók készültek, ahhoz azért elég jók, hogy meg tudjam mutatni, milyen is az igazi békaláb. A búvárok egyébként is uszonynak nevezik az általuk használt felszerelést, szóval nincs keveredés. És persze egy kicsit talán sikerül megvillantani a békák egy másik oldalát, és nem taszító, hanem inkább érdekes állatnak tűnnek majd ezek a félreismert lények...

És az egész mókában csak a karom lett vizes, hiszen ennyi év merülés, fotózás után nagyjából van elképzelésem, hogy is lehet ilyen helyzetben elfogadható képeket készíteni. No, ezt is a búvárkodásnak köszönhetem.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Rómától keletre, nagyjából két órányi autózásra található a Capo D'Acqua nevű mesterséges tó. Olaszországnak ebben a régiójában számtalan régészeti emlékhely van, ősi idők óta lakott környékről van szó.

Nagyjából fél évszázada döntöttek úgy, hogy kialakítanak egy víztározót, ekkor került elárasztásra a völgy, amiben középkori épületek is álltak. A tavat a helyi források és patakok táplálják, ezek mellett állt két malom, amelyek romjai ma a víz alatt körbeúszhatók.

A merülés azért nagyon látványos, mert a víz fantasztikusan tiszta, a tavat jól ismerők szerint akár a 70 méteres látótávolság sem elképzelhetetlen. Nagy mélységek nincsenek, bármilyen képzettségi szintű vendég búvárkodhat itt, aki az épületek maradványain túl különleges élővilágot is megfigyelhet a 330 méteres tengerszint feletti magasságban található tóban. A tiszta vízben halak is vannak, nem meglepő pisztrángok, de a növényvilág is érdekes.

A Lago di Capo D'Acqua magánterületen található, így csak az engedéllyel rendelkező szervezőkön keresztül merülhető. Ám ha valakinek így nyáron olyan szerencséje van, hogy a környéken jár és még merülésre is van lehetősége, akkor érdemes felkeresni ezt a különleges helyet.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A világ legmélyebb tava, itt van a Föld édesvízkészletének ötöde, élővilága egészen páratlan- a Bajkál a legek tava. Naná, hogy merülnek is benne!

Nyilván egy oroszországi búvártúrát tető alá hozni bonyolultabb ügy, de aki elhivatott, azt nem riasztják el az adminisztratív akadályok. A helyieknek van tapasztalata, hiszen a szovjet időkben is élénk búvárélet volt az országban, így a Bajkál mélyén is szétnéztek már, tehát van olyan, aki tud segíteni a merülésben. 

Persze észnél kell lenni, mert a tó vize nem túl meleg, és ha az ember kicsit elbambul, süllyedhet egy darabig az aljáig: a Bajkál több, mint 1600 méter mély. A víz igen tiszta, és otthont ad 1200 állat- és 600 növényfajnak. Itt él a világ egyetlen édesvízi fókafaja is.

Talán nem is kell mást mondani: aki a lehető legtöbb, legváltozatosabb búvárélményre vágyik, az a trópusi roncsok, a különleges barlangok mellé a Bajkál-tavat is felveszi a bakancslistájára. Egy kis ízelítőnek beillesztek egy jól sikerült búvárfilmet, ami biztosan többeknek kedvet csinál egy kis szibériai kiruccanáshoz.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Meglepő, hogy az édesvizek felszín alatti világa éppen úgy sokféle, egészen szélsőséges módon lehet izgalmas, mint a tengereké és óceánoké. A mexikói cenoték fényjátéka, a kissé zavaros, de sokféle élőlénynek otthont adó tavak, a kristálytiszta, de roppant hideg hegyi vizek mindenféle merülésre lehetőséget adnak.

És engem személy szerint is lázba hoz, amikor látok egy videót új, izgalmas helyekről, amikről soha az életben nem hallottam. Ki gondolta volna például, hogy Törökország középső részén, Eskisehir városa mellett ilyen látványos, tiszta vízű kis tavacskák, folyók vannak! Igazán szép filmet készített róluk egy helyi búvár, Erkan Balk.

Ahogy látható, annyira sekély helyek ezek, hogy sok helyen még palackra se nagyon lenne szükség az 1-2 méteres mélységben- persze fotózni és videózni sokkal egyszerűbb légzőkészülékkel.

Ilyenkor mindig eltöprengek, hátha vannak még kis gyöngyszemek közelebb, egyszerűbben elérhető úti célokon, mint Kisázsia szíve. Én azok közé a búvárok közé tartozok, akik szívesen adnak esélyt az édesvízi merülőhelyeknek, és egy pár ilyen tó, mint a filmen láthatók, sok-sok kirándulás erejéig tudna lekötni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!