Big Blue Búvár Blog

Egy ausztrál búvár, PT Hirschfield örökítette meg azt, hogy fal fel egy rája egy rákot.

Hirschfield szenvedélyes búvár, és miután súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, idejét arra fordítja, hogy minél több élményt gyűjtsön, és amit lát, meg is örökítse. Így készített például már videót a rákok piramisáról is. Ezúttal a természet egyik drámája volt a téma: be akarta mutatni, hogy vadászik a rája. Ehhez persze türelemre és előkészületre volt szüksége, mert olyan rákot keresett, ami épp vedlik, és ez idő alatt nem védi vastag páncélja.

A jelenet egyrészt azért érdekes, mert bemutatja, hogy is működik a tengermélyi tápláléklánc. A természetben talán merülés közben lehet a legjobban megfigyelni, hogy lehet ugyanazon állapotból akkor vadász, akár préda. Én is nem egy alkalommal láttam már hasonló drámát.

A másik fele a történetnek az, hogy ez a felvétel Melbourne közelében készül, ami messze nem számít olyan ismert helynek a búvárok körében Ausztráliában, mint mondjuk a Nagy korallzátony. De a még elsőre kevéssé vonzó tengereknek, tavaknak is vannak olyan különleges élőlényei, amelyek miatt érdemes a víz alá merülni. Nem csak korallos trópusi tengerekben jó búvárkodni, akár az Adrián, vagy hazai tavakban is sok élmény várhatja a mélység szerelmeseit.

Szerencsés embernek mondhatom magam, mert rengeteg csodát láttam már a víz alatt. De azért mindig látok valami olyat, ami irigységgel tölt el, és elkezdek tervezgetni, hogy is lehetne eljutni oda.

Az Azori-szigetek ma már nem számítanak elérhetetlennek. Ha az ember eljut Lisszabonig, utána már csak egy nagy ugrás... Az Atlanti-óceán közepén levő kis szigetcsoport körül egészen különleges az élővilág, ámbrás cetek és delfinek bukkannak fel, és a szerencsés búvárok olyan izgalmas fajokkal is találkozhatnak, mint az ördögráják és a kékcápák.

Ezek az állatok a legszebbek közé tartoznak, amikkel a mélyben összefuthatunk. A merülés éppenséggel nem mindig egyszerű feladat, mert ha az óceán haragos, a parttól pár méterre is veszélyes a vízbe merészkedni, nem hogy a nyílt tengeren. És persze nem árt némi óvatosság is, mert a cápa azért mégiscsak csúcsragadozó. A békés ördögráják (Mobula mobula) a nagyobb termetű manták rokonai, gyakran úsznak rajokban, de ha csak egy példány van belőle, annak elegáns "röpte", fordulózása is lenyűgöző látvány.

Egy ilyen merülésről készített remek videót Patrik Axelson és Martin Gombrii. Érdemes megnézni, én többször is láttam már. Milyen messze is van Lisszabon?...

Szerencsésen megúszta egy új-zélandi búvár egy tüskésrája csapását. Pedig ez az állat komoly sérülést is okozhat: a krokodilvadásznak becézett Steve Irwin például életét vesztette, miután egy rája tüskéje a mellkasába fúródott.

Craig Marfell a déli sziget közelében merült alá, hogy rákokat gyűjtsön. A búvárok ilyenkor nagyon közel úsznak az aljzathoz értelemszerűen, tehát az ott rejtőzködő állatokhoz is veszélyes közelségbe kerülnek. Az 52 éves férfi viszont semmit sem látott, amit el kellett volna kerülnie, ám váratlanul heves fájdalmat érzett a mellkasában. Elmondása szerint úgy érezte, mintha baseball-ütővel terítették volna le.

Azonnal a felszínre úszott, és a csónakban várakozó társa segítségével a partra jutott. Ott próbálták elsősegélyben részesíteni, és közben várták a mentőket. Közben levették búvárruháját, ami alatt látszódott az egy centi széles sérülést két centivel a szegycsont alatt. A férfinak nehezére esett a légzés és nagy fájdalmai voltak. Miután megérkezett a segítség, helikopterrel szállították Wellingtonba, ahol azonnal megröntgenezték, de szerencséjére a tüske nem maradt a sebben. Egy éjszakát töltött a kórházban, majd hazaengedték, mert egyetlen fontos szerv vagy ér sem sérült meg a balesetben.

A búvár később elmesélte, nem látott semmit a tenger fenekén. Ezek a ráják mozdulatlanul rejtőznek a homok alatt, egészen addig a pillanatig, amíg veszélyben nem érzik magukat. Ekkor védekezésként csapnak egyet a tüskével, majd elmenekülnek, eszük ágában sincs kifejezetten emberre támadni. Ám mivel annyira közel vannak már a támadáskor, borotvaéles tüskéik igazán komoly sérülést okozhatnak. Az már csak a véletlenen múlik, a villámgyorsan lecsapó tüske mit talál el.

Szegény Steve Irwin esetében a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, ő életét vesztette, amikor a tüske a szívét is eltalálta. Igaz, annyiban más volt a helyzet, hogy tudatosan akart közel kerülni a rájához, ám az állat nem reagált jól. Talán úgy érezte, sarokba van szorítva, és csak így menekülhet- a homok alatt rejtőző ráják is ezt érezhetik, amikor az aljzaton kotorászó búvárok szinte rájuk fekszenek. Aki kellő távolságot tart, és persze nem akarja a vacsoráját saját maga begyűjteni, sokkal ritkábban kerülhet ilyen vezélyhelyzetbe. És ha látunk egy ráját, inkább legyünk óvatosak, mint túlságosan bizalmaskodók. Érdemes mások balesetéből tanulni...

Egy hivatásos merülésvezetőként dolgozó búvár lelőtt egy védett sasráját a Mariana-szigetek egyik tagjánál- hat hónapig fog miatta ülni.

A kínai nemzetiségű búvár egy helyi cég alkalmazásában volt. Saipan sziget mellett az Eagle Ray City nevű helyen merült csoportjával, amikor szigonypuskával lelőtt egyet a névadó sasráják közül. A közel egy méteres állatot a felszínre vitte, állítólag ekkor szólt már a vendégeknek, hogy a tetemet nem kellene fotózni, mert sasráját elejteni illegális.

Ám egy kép mégis megjelent egy közösségi oldalon, és nem sokkal később el is indult az eljárás a búvár ellen. Ő azzal védekezett, hogy nem tudta, szabálytalan sasráját kifogni, de ezt a bíróság nem hitte el neki- és nagyon furcsa is lenne, ha egy öt éve ezekben a vizekben dolgozó ember nem tudna a védelemről, ráadásul az a tanúvallomás is ellene szólt, ami a hajó fedélzetén történtekről számolt be.

Az ügyész a legszigorúbb, hat hónapos börtönbüntetés kiszabását kérte, és a bíró az ő véleményével azonosult, a büntetést pedig nem függesztette fel, és nem lehet csökkenteni sem. Az ítéletében rámutatott, hogy a szigetek szempontjából mekkora jelentősége van a tengerre épülő ökoturizmusnak, és minden, ami nem csak valós, de erkölcsi kárt is okoz, rossz hatással van erre. Ráadásul komoly súlyosbító következmény, hogy a búvár hivatásosként példát mutat azoknak a vendégeknek, akikkel együtt merül, és a szigonypuskával lövöldözést nem kellene a turistáknak eltanulnia. A kínai búvárnak azzal is szembe kell néznie, hogy a börtönbüntetés letöltése után ki is utasítják, nagyon nagy árat fizetett tehát a rájáért.

Ilyenkor nyilván van akiben felmerül, nem volt-e túlságosan szigorú a bíróság? Nos, egyrészt a bíró a törvények által megszabott keretek között maradt, és ha a törvényhozók annak idején úgy döntöttek, a védett állatok elejtését ennyire keményen lehet büntetni, akkor nincs miről beszélni. Számomra pont az a furcsa, amikor nyilvánvaló állatkínzási ügyekben hoz enyhe ítéletet egy bíróság. Papíron szigorú a törvény, de aztán valahogy mintha "csak egy állat" felkiáltással megússza egy ejnye-bejnyével egy jogsértő.

A bíróság a Mariana-szigeteken ezzel szemben viszont üzent. Egyértelművé tették, hogy az ország számára a tenger milyen kiemelt fontosságú, hogy a védelmet komolyan veszik, és főleg azt demonstrálták, a tengerből élők, a tengeren dolgozók végképp nem hághatják át a szabályokat. Az ítéletben rámutatott a bíró, a búvár nem volt életveszélyben, nem támadott rá a rája, és nem is az éhhalál elkerülése miatt lőtte ki- valamiféle különlegességgel akart szolgálni a vendégeknek, de nagyon rossz módját választotta a "szórakoztatásuknak".

A nyaralásukra sok pénzt áldozó búvárok ugyanis ilyen cselekedetekkel szembesülve valamit mindenképpen reagálni fognak, senkit nem hagy hidegen, amikor a szeme láttára ejtenek el egy különleges élőlényt. Lesznek, akiket a rossz példa arra bátorít, hogy ők is megpróbáljanak így trófeát gyűjteni, tehát egyetlen rája elejtését több másik példány pusztulása követhet. Bár ez nyilván a búvárok kisebb részénél fordulhat elő, kizárni nem lehet.

A többség viszont nyilván felháborodik, amikor egy értelmetlen, ráadásul szabályszegő pusztítással szembesül. Ők esetleg lemondják a további merüléseiket, lehet, soha nem térnek vissza a Mariana-szigetekre, és barátaiknak is azt mondják, "csak akkor utazzatok oda, ha látni szeretnétek, amint a víz alatt, a szemetek láttára lőnek ki csodálatos állatokat". Nos, ez nagyon kevés embernek csinál kedvet- és akiknek meg igen, azok jobban tennék, ha inkább otthon maradnának.

Ez mind része egy ilyen ítéletnek. És biztos vagyok benne, van olyan, aki nem akar fél évet börtönben tölteni egy rája elejtéséért. A visszatartó erő tehát meglesz, és más helyeken pont ugyanígy lenne ilyen hatása annak, ha az állatokat megilletné a valós törvényi védelem. Ha pont a Mariana-szigetektől kell példát vennünk, akkor legyen úgy.

Az alábbi videók is ezen a bizonyos merülőhelyen készültek, és látható, milyen elegáns, méltóságteljes állatokról van szó. Belegondolok abba, ki akar közülük egyet kilőni, és kinek okoz örömet a vérző, vergődő sasráját látni- és máris teljesen indokolt a bíróság elrettentésnek szánt szigora.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is! 

Steve Irwint 2006-ban sebezte meg halálosan egy tüskés rája forgatás közben. A felvételt soha nem hozták nyilvánosságra- ezt véleményem szerint jól is tették. Most viszont megszólalt a vele együtt vízben levő operatőr is. Az, hogy pár másodperc alatt "több százszor" szúrta meg a Krokodilvadászt a rája, legalábbis nehezen értelmezhető számomra, de nem is ez a lényeg.

A kérdés Irwin kapcsán az, hogy az állatokhoz való viszonya nem sugallt-e rossz képet. Be kell látni, meglehetősen hajmeresztő volt időnként az, ahogy megfogta, ölelgette a meglehetősen ideges állatokat. Nem nehéz azt feltételezni, hogy az őt megsebző ráját is túlságosan megközelítette.

Rengetegen merülnek elvileg veszélyes rájákkal a világ számos pontján, én magam is több tucatot láttam már. De olyanról nagyon-nagyon ritkán hallunk, hogy bárkit megsebeznének. Egyszerűen azért, mert az a bizonyos veszélyes tüske csak védekezésre szolgál, az állat nem azzal vadászik. Ha valaki gyakorlatilag ráfekszik az állatra, az menekül és közben csap egyet a farkával, aminek tövében ott a borotvaéles tüske. Aki 2-3 méternél nem megy közelebb, nem nagyon kerülhet bajba. 

Persze okozott már sebesülést tüskés rája, amikor a homokban rejtőzködő állatra véletlenül rálépett valaki, az meg menekülni próbált. De gyaníthatóan Irwin a szokásos módján próbált kapcsolatot teremteni. Óriási gyakorlata volt ebben, nyilván próbált is vigyázni, de egy veszélyes, vadon élő állatnál mindig megvan a kockázat. Sőt, nem is kell messzire menni, egy vadidegen kutyával sem úgy kezdek, hogy visítva odarohanok hozzá és elkezdem ölelgetni. Irwin bizonyára nagyon szerette az állatokat, és sokat tett azért, hogy a nézők közelebbről megismerjék őket, de vélhetően párak azt hitték, maguk is megtehetik azt, amit ő.

Egy búvár a helyzetéből adódóan meglehetősen ki van szolgáltatva a víz alatt, ráadásul néha akaratlanul is túl közel kerülünk az élőlényekhez. Az emberek egy jelentős része, a fotósok főleg, igyekeznek is a lehető leginkább megközelíteni a témát. De mi nem ebből élünk, nem ez a "produkciónk", nem kell kockázatot vállalni. Egy átlagbúvárból nem lesz legenda, ha megszúrja egy rája. Meglehet, Irwin életművéből ezt is meg lehet tanulni, az általa megosztott ismereteken túl...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!