Big Blue Búvár Blog

Na ez lehet az igazán nagy élmény!

Nem is nagyon szeretnék hozzáfűzni semmit ehhez a videóhoz, hiszen tulajdonképpen maga a film sincs túlbonyolítva: egy csapatnyi fóka úszkál, játszik, ölelkezik a búvár kamerája előtt. Mondhatni, élik az életüket, és ez ennyire lenyűgözően érdekes tud lenni. 

Nincsenek bezárva, nem idomítják őket, nem kell azon vitatkozni, etikus-e az egész fogvatartásuk a fizető nézők kedvéért. Egyszerűen csak jó nézni őket, és jó lenne egyszer a saját szememmel is látni ezt, még ha nagy duzzogva Kaliforniába is kéne menni miatta...

De sok búvár vágyik arra, hogy egyszer ennyi fókával merülhessen!

A világ pár pontján (pechünkre általában nem túl meleg vizekben) lehet garantáltan búvárkodni ezekkel a játékos, érdeklődő emlősökkel. A Galapagos-szigetekre eljutni méregdrága, Ausztrália is jó messze van, a legolcsóbb alternatíva pedig Anglia, ahol szinten van jól ismert kolónia. A Kanada nyugati bartszakaszán található Brit Columbia sem egy macskaugrás, de a környéken még van pár érdekes merülőhely, szóval aki szereti a hideg vizes merüléseket, annak bizonyára jó úti cél.

És ha már ott van valaki, akkor lehet menni merülni a fókákkal is. Láttam már felvételeket onnan, ahol az igencsak megtermett jószágok tényleg óriási számban fogják körbe a búvárokat. Először talán Angela Damant egyik fotóján láttam, milyen meghökkentően nagy csapat veszi körül a víz alatt gyanútlanul úszkáló embert Brit Columbiában.

A Steller-oroszlánfókák tekintélyes jószágok, a hímek több, mint három méter hosszúak és akár 1 tonnás(!) súlyúak lehetnek (nehezebbek, mint egy magyar szürke bika), míg a kisebb nőstények nagyjából 300 kilót nyomnak.

Meg kell jegyezni, ezek az állatok gyors, erős ragadozók, és ha kárt akarnának tenni bárkiben, nem lenne nehéz dolguk. Az egy másik kérdés, hogy a búvárokat szeretik, de érdeklődésük egyik jele, hogy finoman harapdálják a felszerelést, a búvárok karját, fejét. Szóval aki ettől ideges lesz, talán jobban jár, ha inkább kihagyja a merülést- vagy erőt vesz magát. Egyszer az életben viszont biztos nagy kaland, ehhez kétség sem férhet. Ha arra járok valaha, nem fogom kihagyni...

Új trend, hogy állatokra rögzítenek könnyű kis kamerát, így azok szemszögéből figyelhetjük meg, merre úsznak a víz alatt, mit csinálnak, hogyan mozognak.

Ezúttal egy fókás felvételt találtam, ami Mexikóban készült. Az állat gyorsan mozog, nagy bedöntéssel veszi be a fordulókat, de ez igazán senki nem lephet meg, aki látott már filmet a fürge mozgású fókákról.

Persze ezek a rövid felvételek inkább csak ízelítőnek mondhatók, hosszabb ideig kellene viselni az állatoknak a kamerát ahhoz, hogy igazán sokat tanulhassunk a videókból. A kamerák kicsik, rögzíteni sem bonyolult, a kérdés inkább az, hogyan szerezzük vissza az eszközt. Általában olyan dologgal rögzítik, ami folyamatosan feloldódik, így pár perc után meg lehet keresni a tenger felszínén lebegő kamerát.

No de ha pár napig van rajta, azt nehéz kivárni, és a tengeren egy minikamerát felkutatni olyan, mintha tűt keresnénk a szénakazalban. Szóval kellene egy jeladó is- ez egyelőre csak a profiknak áll ilyen kis méretben rendelkezésre. De a jövőben szerintem ez lesz a trend: amatőrök is jeladós kamerát tesznek az állatokra, és a rengeteg felvétel sok tanulsággal is szolgál majd.

Javíthatatlan vagyok: nem tudok betelni a búvárvideókkal. Nekem minden, még nem ismert helyszín "egzotikus", számomra ez a fogalom nem csak déltengeri trópusi szigetek korallzátonyait takarja, hanem az egész világon az alig ismert, mégis érdekes merülőhelyeket.

Szóval amikor szembe jön velem valami, amiről még nem hallottam, de valamiért kecsegtetőnek tűnik, belenézek a filmbe. Bevallom, sose hallottam még az Isles of Shoals nevét, ami New Hampshire és Maine között található, és őszintén szólva nem is éreztem úgy, hogy ismernem kellene. Még ahhoz is térkép kellene, hogy pontosan belőjem, merre van New Hampshire- az Egyesült Államok földrajzára csak nagy vonalakban emlékszem.

Nos, New Hampshire egészen északkeletre található, északabbra már csak az ország csücskében levő Maine fekszik a keleti parton. A víz tehát errefelé elég hűvös, ezért a rövidke atlanti-óceáni partszakaszon búvárkodókat nem olyan látvány fogadja, mint mondjuk a Karib-tengerben. Nagy rákok, algák kerülnek elő- no meg egy igazán kedvelt élőlény.

A játékos, érdeklődő fókák ugyanis gyakran csatlakoznak az Isles of Shoals vizeiben a búvárokhoz. Hirtelen máris vonzó lett az USA északkeleti partszakasza a számomra, ha ilyesmivel lehet arrafelé merülni! No, ezért éri meg búvárvideókat böngészni, az ember mindig kap pár jó ötletet.

Egy kíváncsi fóka néz körül az éjszaka mantákkal merülő búvárok között- nem hiszem, hogy ennél sokkal nagyobb élmény érheti az embert a víz alatt.

Már maga a mantás merülés is különlegesnek számít. A világ minden részén jó felárral kínálhatják az ilyen búvárkalandot, mert mindenki sokat megad azért, hogy biztosan együtt merülhessen a hatalmas, szelíd rájákkal. Kevés helyen garantált a találkozás, ahol igen, ott viszont mindig lelkesen érkeznek a vendégek. Hawaii mellett érdekes módon éjszaka lehet mantákkal búvárkodni, és ez a program roppant népszerű is.

Ám egy roppant mázlista búvárcsoport merülését "elrontotta", hogy a manták mellett felbukkant egy érdeklődő barátfóka is. Természetesen ilyenkor mindenkinek leesik az álla, mert rá aztán senki nem számított. És a manták is jöttek, egymás mellett úsztak a békés tengeri állatok, miközben a búvárok csak kapkodták a levegőt.

A nagy találkozás kapcsán viszont szót kell ejteni arról is, hogy a barátfókák veszélyeztetett állatok, egyik fajuk már kipusztult, és a többi is bajban van. Hawaii szigetén komoly programot indítottak a megmentésükre, talán sikerrel is járnak. Ám a helyzet nem túl jó: a fóka oldalán látható Hoi felirat valójában H01 azonosító, ezzel jelölték meg a térségben élő egyetlen(!) kifejlett nőstényt. A helyiek Waimanu néven ismerik ezt az állatot- sejthető, hogy nincs túl sok fóka, ha nevet lehet adni a gyakran felbukkanó példányoknak.

Talán az erőfeszítések nem lesznek eredménytelenek, és a jövőben is okoznak ilyen meglepetést a Hawaii környékén búvárkodóknak a fókák. Szóval jól teszi mindenki arra jár, ha kinyitja a szemét. De komolyan!... A videón látható egy búvár, aki a felette úszkáló manták és a fóka a helyett a kameráját bámulta és a gombokat nyomogatta. Hát, azt hiszem, ilyenkor kellene inkább hagyni a kütyüket a fenébe, mert ilyesmit a legtöbb ember egyszer az életben élhet át- vagy egyszer sem. ..

Már-már arcátlanság ilyen víz alatti videókat feltenni: játékos fókák rajongják körül a búvárokat, akik szemmel láthatóan rettentően élvezik a mókát. Máskor meg egyszerűen csak olyan természetességgel viselkednek az igazi közegükben, hogy a búvároknak attól esik le az álla...

Sokak szerint a Farne-szigetek a világ legjobb búvárhelyei közé tartoznak, pont a fókák jelenléte miatt. Egészen konkrétan az Egyesült Királyságban, Northumberlandben találhatóak, és jelentős kolóniája él itt a tengeri emlősöknek. A videón látható, hogy a barátságos jószágok imádják megnézegetni a búvárokat, élvezik a közös úszást, néha még azt is hagyják, hogy megvakargassák őket.

Jegyezzük meg, ezek nem idomított, emberhez szoktatott állatok, ezek bizony a vadonban élnek. Ám valamiért az embereket nagyon szeretik- és a vonzalom kölcsönös. Én legalábbis szívesen befizetnék egy ilyen merülésre, és minél többet nézem ezt a videót, annál inkább úgy érzem, ott a helyem.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A nagy fehér cápákkal jellemzően ketrecek védelmében merülnek a turisták, ám arra ritkán számítanak a búvárok, hogy mások is a ketrec oltalmába húzódnak a ragadozók elől.

A napokban osztottak meg egy felvételt, amin egy méretes fóka úszik be a rácsok közé- a közelben ólálkodó hatalmas termetű cápát elnézve megértem, hogy a gyakran prédául eső fókák egyike szeretett volna biztonságban lenni egy kis időre.

Aztán persze a fóka már úszna is tovább, de pechjére zsírpárnája kicsivel nagyobb, mint a rácson a lyuk, így csak némi segítséggel tud távozni a ketrecből. Remélhetően sikerült eltűnnie a cápa szeme elől ezzel a kis megtévesztő akcióval...

A mázlista búvárok meg örülhettek, mert csak egy különleges tengeri élőlény közelébe akartak jutni, de a pénzükért egy másik is karnyújtásnyi közelségét is élvezhették...

A Farne-szigetek körüli vizekben népes fókakolónia él, akik mindig elkápráztatják az errefelé merülő brit búvárokat. A játékos tengeri emlősök már megszokták az embereket, és roppant kíváncsiak a levegőbuborékot eregető, hozzájuk képest idétlen mozgású víz alatti látogatókra.

No persze Northumberland tengerpartján a víz nem túl meleg, tehát aki ilyen fókás kalandra vágyik, jól teszi, ha vastag búvárruhát csomagol magának. Persze kit zavar egy kis reszketés, ha ilyen élményekben lehet része merülés közben?

Megjegyzendő, aki az Egyesült Királyságban szeretne merülni, ne csak a vízhőfokra készüljön, hanem arra is, hogy nagyobb önállóságot kap, de nagyobb felelősséget is. A búvárhajóra bejelentkezőt kiviszik a merülőhelyre, kap egy eligazítást, aztán a társával együtt kell boldogulnia a víz alatt. Van, akinek ez a legjobb, de aki egész búvárkarrierje során szorosan követte a profi merülésvezetőket a víz alatt, hirtelen zavarba jön és felteszi magának a kérdést: "egyedül tervezzem a merülést, egyedül navigáljak, és sikerrel találjak vissza a hajóhoz?"

Bizony, a régi időkben a búvárok képzése azért húzódott el, mert nem egy hivatásos követésére készítették fel őket, hanem önálló búvárkodásra, annak minden részével együtt. Ahol még erős a búvárklubok rendszere, mint mondjuk Angliában, ott ennek nyomai még ma is felfedezhetők.

De a világ is változott, tehát le kell szögezni, régen kellett is ez a fajta önállóság, hiszen nem talált az ember minden eldugott nyaralóhelyen egy-két búvárbúvázist, ahol megtalál oktatót, merülésvezetőt, felszerelést és persze a megadott időben elviszik a hoteljéből a hajóra. Szóval ma el lehet merülgetni úgy is, hogy az ember mindig a hivatásosra bízza a dolgok egy részét- természetesen nem mindent, mert akit kézzel fogva kell vinni mindenhova, képtelen normálisan lebegni, elfelejti a műszereit rendszeresen nézni, az még azt a rövidke alaptanfolyamot se végezte el normálisan.

Visszatérve a brit vizekre, pont az önálló merülés miatt sok helyi búvár soha nem merül odahaza, hiszen nem kapja azt a szolgáltatást, amit megszokott a nyaralóhelyeken. Semmi gond, az ő döntésük! Csak ha megnéznek egy ilyen fókás videót, elgondolkodhatnak rajta, miről is mondanak le azzal, hogy kihagyják a hazai lehetőségeket...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A kedvtelési búvárkodás igazi története az Egyesült Államokban kezdődött. Megvolt a pénz és a szükséges nyitottság az újdonság iránt, így aztán gyorsan elterjedt az új hobbi. Természetesen először azokban az államokban szerették meg a merülést, ahol volt tengerpart, a víz sem volt túl hideg, és persze megvolt a piac is. Mert a búvárkodás ma már komoly üzletág is; és a központok Kaliforniában és Floridában alakultak ki.

Floridában a merülés jó meleg vízben, a Karib-tenger szigeteihez hasonló körülmények között zajlott és zajlik. Ez a fajta a búvárkodás az, ami a legtöbb olyan ember elképzeléseiben él, aki nem nagyon merül. De Kaliforniában ugyanúgy sokan merültek, ám egészen más élményeket szerezhettek. Noha ez az állam csak kicsivel van északabbra, a kontinens nyugati oldalán, a Csendes-óceánban msáféle élővilág és hűvösebb víz várja a búvárokat.

Ám aki hajlandó felvenni a vastagabb neoprénruhát, itt is fantasztikus dolgokkal találkozhat. Ami egyből feltűnik, az a kelp erdők labirintusa. Ezek a roppant hosszúra megnövő barnamoszatok nagyon jellegzetessé teszik a kaliforniai búvárkodást. Ám csak ezek között úszkálni egy idő után mégsem lenne annyira izgalmas, de semmi gond: élnek itt fókák, cápák, különféle halak és rákok, tengeri csillagok... Nincs hiány színekben és formákban. Szeretnek itt dolgozni a búvárfilmesek és -fotósok, mert téma van bőven. Howard Hall, a szakma egyik nagy öregje is készített egy igen látványos összeállítást a felvételeiből.

Azt hiszem, aki szeret merülni, az szívesen búvárkodna Kaliforniában is. Persze a túrát ki lehetne egészíteni sok-sok felszíni programmal, igencsak tartalmas utazást lehetne kerekíteni. Az mondjuk nem annyira jó, hogy a hajós merüléseknek igencsak megkérik az árát, de mit számít ez, ha ez vár a búvárra a felszín alatt...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Nagyon tudok irigykedni, ha valami olyanról látok videót, amit én magam is szívesen átélnék. Főleg bosszantó, ha egy nálam jóval fiatalabbnak adatik meg az élmény, amiről én még csak álmodok.

Persze azért nem leszek depressziós: volt már nekem bőven olyan kalandom, amiért más irigyelhetne engem. Szóval amikor láttam ahogy az alig 15 éves Jamie Gallacher milyen fókás kalandba keveredett a Man-szigetnél élete első hajós merülésén, azzal nyugtattam magam, hogy ha ez volt az első ilyen merülése, akkor bizonyára korallt még csak képeken látott. Nem akkora dolog egy fóka felbukkanása, egy játékos kölyök víz alatti produkciója... Persze a felvételen látszik, a srác kicsit megszeppen, de csak az értheti meg őt, aki már kipróbálta a búvárkodást. Aki volt kezdő, tudja, hogy minden idegen és furcsa, és akkor váratlanul jön egy fürge jószág, úszkál az ember körül, belenéz a maszkjába, és ilyenkor nehéz jól reagálni. Utólag mondjuk aztán már nagy az ember szája, de akkor és ott mindig máshogy éli meg az ember az ilyen találkozásokat.

Szóval mégis nagy szám ez a fókás merülés?... A kamerát kezelő oktató szerint igen, mert az még arrafelé is ritka, hogy egy fóka ennyire közel merészkedik a búvárokhoz, és ilyen sokáig marad velük. Nem baj, egy újabb tétel került fel a búváros bakancslistámra...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.