A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Az ilyen nyugis napokon jó dolog az interneten böngészgetni, jó kis búváros videókat nézegetni. Nálunk hiába nincs csontig hatoló hideg, azért merülni aligha van kedve az embernek a 4-5 fokos vízű tavakban, a trópusokon viszont egészen más a helyzet.
Szóval mostanában gondolatban inkább a jó meleg vizekben "kalandozok", elképzelek pár jó merülést, és akár még azt is megnézem, hova mennyibe kerül a repjegy. Pár helyen viszont a tervezgetést elhagyom, mert tisztában vagyok vele, hogy az árak az én számomra megfizethetetlenek- és mit sem számít, hogy az élmény is az lenne.
Ilyen hely Francia Polinézia. Bora Bora nagyon szép lehet, de azt hiszem, kicsit sokáig kellene gyűjtögetni egy ilyen útra. Fakarava is itt található: ez egy atoll, ami Tuamotu szigetcsoporthoz tartozik. Ezt a sok nevet talán bonyolult észben tartani, ám a legismertebb merülőhely neve nagyon is könnyen megjegyezhető: Wall of Sharks, azaz Cápák fala.
A név magáért beszél: szinte cápalevesben lehet itt búvárkodni, az itt készült felvételeken fenn és lenn, jobbra és balra több tucatnyi szirti cápa úszkál. No meg sok más kisebb hal, illetve nagyobb testű cápák, manták is felbukkannak. Felejhetetlen élmény lehet...
Engem sajnos idén karácsonykor sem leptek meg ide szóló repjeggyel, de sebaj, van még időm sokfelé eljutni. A lényeg, hogy tudom, hova érdemes menni, a többi majd kialakul. Végülis karácsony van, mikor legyek optimista, ha nem most?
Indonéziában nem csak Szumátrától északra, a Pulau Weh szigetnél lehet aktív vulkánnál búvárkodni, hanem Észak-Sulawesi tartományban is. Egészen pontosan a Sangihe szigetcsoport egyik tagja, a Mahengetang közelében található. A Banua Wuhu a tenger fenekéről, 400 méteres mélységből egészen sekély vízbe nyúl fel, a csúcsa 5-6 méteres mélységben van. Ám ez csak a mostani állapot, mert az elmúlt másfél évszázadban többször előfordult, hogy a kitörő vulkán lávája kicsi szigeteket alkotott, amik aztán pár év múlva nyomtalanul el is tűntek.
Szóval különleges körülmények között lehet itt merülni. A búvárok néha hallják a vulkán moraját, a buborékok is jelzik, még mindig aktivitás zajlik a föld gyomrában, és a feltörő víz is közel 40 fokos. A kövek színesek, kén borítja őket, ami szintén a vulkánból származik. Természetesen a különleges élőhelyen különleges az élővilág is. Nagyon sok a korall, és bőven akad hal is a környéken, szóval aki nem fél attól, hogy pont akkor tör ki a vulkán, amikor a víz alatt nézelődik, nem unatkozik merülés közben.
Bár bizonyára érdekes kaland lehet egy vulkánnál merülni, a Banua Wuhu tulajdonképpen "rossz helyen" van. Sulawesi északi részén ott van a Lembeh-szoros vagy Bunaken, amik rengeteg búvárt vonzanak. Innen eljutni a vulkánhoz igényel némi szervezést, és talán nem is mindenki erőlteti, akit a könnyebben elérhető helyek számtalan látványossága is nagyszerűen leköt.
Indonézia ma a búvárturizmus egyik fellegvára, korallos falakkal, a muck diving legjobb helyeivel, mantákkal, cetcápákkal, és mellesleg víz alatti vulkánokkal. Utóbbi minden egyedisége, a jacuzzi-élmény ellenére is csak egy különleges merülőhely az ezernyi többi között...
Az ember időnként böngészgeti a légitársaságok akcióit, csak úgy, hogy elkeserítse magát. Hiába olcsó viszonylagosan Mumbai vagy Johannesburg, azért nem jellemző, hogy hirtelen ötlettől vezérelve vennék egy repjegyet, aztán elkezdenék szállást keresni, lesz ahogy lesz.
Mégis érdekes néha gondolatban utazni, hiszen soha nem tudhatjuk, mikor üt be a lottóötös, és akkor már kész terveink lesznek a világ körüli búvártúra legjobb állomásaira. Most például Japán merülőhelyeinek néztem utána, ugyanis 160 ezer forint körüli áron láttam retúrjegyet Tokióba és Oszakába is, ez pedig már választási lehetőséget is jelent- természetesen szigorúan csak elméletben.
Ritkán gondolunk arra, hogy a hosszan elnyúló Japán északon kifejezetten érdekes hideg vízű merülési lehetőségeket kínál, míg délen, Okinavában gyakorlatilag trópusi korallzátonyoknál búvárkodnak. Az egész ország lakossága kötődik a tengerhez, olyan különleges hagyományokkal, mint például a japán búvárnőké. Mivel mindenhez közel van a tengerpart, bíztam benne, a fent említett két város közelében is van valami jó hely.
Tokiótól nem messze esik például az Izu-félsziget, ahol gyakran merülnek a búvárok. Megjegyzendő, Japánban sokan hódolnak ennek a hobbinak, így aztán bőven van búvárbolt is. Szóval azt hiszem, Izu környékén sem lehet nagy ügy tető alá hozni pár merülést. És odalenn mi vár? Például csikóhalak, békahalak, bohóchalak, érdekes sziklaalakzatok, meleg vízű források... A félsziget keleti és nyugati oldalán több tucat merülőhelyet tartanak számon, van miből válogatni.
Izutól délre esik egy kicsi, lakatlan sziget, Mikomoto, ami gyakorlatilag egy, a tenger fenekéből kiemelkedő hegy csúcsa. Maga a sziget annyira apró, hogy csak egy világítótorony van rajta, a búvárok egészen más miatt érkeznek ide. Ez a hely ugyanis azért számít különlegesnek, mert az őszi hónapokban a pörölycápák hatalmas rajokban úsznak a sziget körüli tengerrészeken. A mély víz és az erős áramlások miatt csak tapasztalt búvárok számára ajánlják az itteni merülést, ők viszont igazán nagy élményeket élhetnek át a mélyben- a világon nem sok pont van, ahol hasonlót láthatnak.
Mivel Oszaka még délebbre van, a körzet tengeri élővilágát meghatározzák a korallmezők. A tengeri áramlat meleg vizet hoz az Oszakánál levő Kii félszigetre, így errefelé 120 korallfaj él, ennek köszönhetően a búvárok különösen kedvelik az itteni merülőhelyeket. A Kushimoto városa közelében levő tengeri nemzeti park az első ilyen védett övezet volt az egész országban, így aztán nem csoda, hogy rengeteg a néznivaló. A sok kis színes apróság mellett szép halrajok is úszkálnak a korallzátonyok felett, biztosra veszem, hogy nem unatkoznék.
Jó is lenne egy kis időt Japánban tölteni, de az némi gondot jelent, hogy a repjegy viszonylagos olcsósága csak egy dolog, az ország sokkal inkább a drágaságáról ismert. Így aztán meg sem mertem nézni, mennyibe kerülne egy hétvégés búvárkiruccanás. Nem is baj, hogy ezt nem tudom, ha netán rájönnék, megfizethető lenne egy túra, csak még jobban fájna a szívem, hogy ezt is el kell halasztanom a bizonytalan jövőbe...
Mint az köztudott, a legendás brit tudós világot átszelő útjának egyik állomásán jutott sorsdöntő felismerésekre: a Galápagos-sziget élővilágának tanulmányozása nagyban hozzájárult az evolúció elméletének megalapozásához.
Természetesen a 19. században a víz alatt még nem kutathatott a híres természettudós, ma viszont már ott is vizsgálódhatnak szakemberek is, amatőr természetbúvárok is. A Galápagos-szigeteket körülvevő tengerek élővilága egészen hihetetlen gazdagságúnak számít, és erre több példát is mondhatunk.
A fókás merülésre vágyók elutazhatnak Angliába, a kardszárnyú delfinekre kíváncsiak Norvégiába, a holdhalak kedvéért járnak Balira, a cetcápákért Indonéziába, Ausztráliába vagy a Maldív-szigetekre- aki a Galápagoson merül, ezeket mind láthatja, és még számtalan más állatot is.
Ennek remek bizonyítékát adja Dustin Adamson filmje, ami ezeknek a világnak a változatos élővilágát villantja fel. Nem lehet azt mondani, hogy alaposan bemutatná az állatokat, hiszen akkor sokkal-sokkal hosszabbnak kellene lennie, de így is roppant érdekes.
A film egyébként egy nemzetközi videósverseny díjra nevezettjei között volt, így került fel az internetre, a mi legnagyobb örömünkre. Az ilyesféle megmérettetésekre tartogatják sokan a legjobb képeiket, videóikat, tehát érdemes figyelemmel követni ezeket. A nemes, jórészt lelkesedés hajtotta alkotók versengései rengeteg figyelemre méltó művet vonultatnak fel, amelyek nem csak búvárszemmel nézve érdekesek.
Indonéziában található egy egészen különleges merülőhely, ahol nem az élővilág az érdekes, hanem az, ami a tenger feneke alatt van.
Pulau Weh apró sziget Szumátrától északra, és egyik jelentősége az, hogy hivatalosan "itt kezdődik" Indonézia. Mint ahogy a számtalan szigettel és rengeteg merülőhellyel büszkélkedő országban mindenhol, úgy errefele is feltűnnek a búvárkodás szerelmesei. Olyan helyet indonéz vizekben nem nehéz találni, hogy ahol élettel teli korallzátonyok vannak, ám az már izgalmasabb, amikor egy vulkán a tenger fenekén is jelzi aktivitását.
Az egyik merülőhelyen ezt lehet megfigyelni: Pulau Weh egyik partszakaszán, egészen sekély vízben bugyognak fel a gázok a tengerfenék réseiből, és a búvárok ezek közt élhetik meg a jacuzzi-élményt. Halból nincs túl sok, ám amik itt telepedtek meg, szemmel láthatóan jól érzik magukat. Persze a sekély és a buborékoszlopokon kívül túl sok mindent nem kínáló hely csak pár percig érdekes, de azért a többségünk bizonyára szívesen megnézné ezt.
Meg kell jegyezni, ilyesmi kalandhoz nem kellett annak idején a világ végéig elutazni. Amikor még merülni lehetett a tatai Fényes-forrásban, télen is meleg vízben búvárkodhattunk: a víz sekély volt ugyan, de az aljzatból ott is folyamatosan bugyogott fel a langymeleg utánpótlás. Amióta viszont tudomásom szerint nem engedélyezett a búvárkodás ott, lemondhattunk erről a kellemes helyről, és maradnak a videók...
A világ néhány legismertebb búvárhelye közül külön csoportba sorolhatók azok a nyílt tengerben levő magányos szigetek vagy szigetcsoportok, amelyek körül nyüzsög az élet- gyakran csak a tenger felszíne alatt. Szinte oázisnak számítanak ezek a sziklatömbök, ahol nagytestű ragadozók, emlősök, óriási halrajok találnak otthonra.
A legendás helyek egyike Socorro: a Mexikóhoz tartozó kis sziget valamivel több, mint 10 kilométer átmérőjű, és a szárazföldtől nyugati irányban 600 kilométerre található. Socorro a Revillagigedo szigetcsoport tagja, a legnagyobb és legismertebb azon belül, de ezen is csak pár tucat ember él, akik egy tengerészeti bázison dolgoznak. A szigeteket a Galápagos-szigetekhez hasonlítják, ahogy magányosan néznek szembe a Csendes-óceánnal, és a víz alatti élővilág is ahhoz hasonlóan gazdag. Az erős áramlások rengeteg tápanyagot hoznak ezekbe a vizekbe, és emiatt kicsi és nagy halak tömegei népesítik be ezt a tengerrészt. Cápák és delfinek járőröznek prédára lesve, a planktonokból falatozó bálnák és manták úsznak méltóságteljesen- aki itt búvárkodik, az sose unatkozik.
Csak épp az jelenti a problémát, mint ami minden ilyen magányos szigetre jellemző: a búvártúra szervezését jó előre el kell kezdeni, ráadásul a túrák nem is olcsók. Socorrón nincs közforgalmú reptér, kizárólag hajóval lehet megközelíteni, de több száz kilométert megtenni a nyílt tengeren nem mindenki számára vonzó. Oda kell figyelni, melyik évszak kedvező a búvárkodásra, mert viharos vizeken nem nagy élmény egy kis szafarihajón hánykolódni: november és május között számít elfogadhatónak az idő. Utána már csak az kell, hogy a búvár rutinos legyen, mert a nyílt vízben, erős áramlásban merülni kezdőknek nem igazán ajánlatos.
A megpróbáltatásokért viszont nem marad el a jutalom: máshol nem nagyon megtapasztalható élményekkel gazdazgodhat a búvár.
A sokmilliónyi szardíniából álló halraj olyan a tenger ragadozói számára, mint a terített asztal, nyüzsögnek is a cápák, delfinek május és július között Dél-Afrika keleti partjainál.
A helyiek által sardine run-nak nevezett halvándorlás pontos okait még nem ismerik, és akadnak olyan évek, amikor teljesen el is marad. Ám amikor a szardíniák nagy rajba tömörülve úsznak, akkor valóban óriási halrajról van szó: akár hét kilométer hosszú és másfél kilométer széles is lehet, így könnyedén észrevehető repülőgépekről is.
A szardíniák kedvelt csemegéi a ragadozóknak. A közönséges delfinek és a palackorrú delfinek stratégiája az, hogy 10-20 méter átmérőjű gömbökbe terelik a szardíniák egy csoportját, és abból falatoznak. A halakat gyakorlatilag 10 perc alatt felfalják, ugyanis a delfinek mellett többféle cápa, tonhalak, makrélák és még tengeri madarak is csatlakoznak a vadászathoz. Az sem ritka, hogy a környéken úszó bálnákat is meg lehet figyelni a víz alatt.
A roppant látványos halraj és az azt folyamatosan kergető ragadozók nagyszerű témának számítanak a víz alatti fotósok és videósok számára. A búvárok az egész világból érkeznek ebben az időszakban, de itt merülni kicsit sem könnyű. A nyílt tengeren kis csónakból ugranak a vízbe, majd oda másznak vissza, néha tájékozódni sem könnyű a rengeteg szardínia között, és bármelyik pillanatban felbukkanhat egy prédára vágyó cápa tágra nyitott szája a búvárok előtt.
Ám sokak szerint így is megéri az élmény, akár sikerül jó fotót készíteni, akár nem. Ritka, hogy ennyi különleges élőlény nyüzsög egyetlen helyen, karnyújtásnyira a búvároktól, akik jelenléte egyáltalán nem érdekli őket a vadászat közben.
Thaiföld keleti részén található Koh Tao szigete. A Thai-öböl is népszerű az ország andamán-tengeri partszakaszához hasonlóan, de a búvárkodás némileg más. A látótávolság a vízben nem mindig jó, ám bőven van érdekesség a mélyben.
Mint ahogy minden egzotikus utazás esetén, úgy itt is igaz, oda kell rá figyelni, mikorra tervezzük a búvártúrát, hiszen ha rossz az idő, a parton ücsörögve nem nagyon fogunk örülni annak, hogy spóroltunk egy keveset a rossz szezonban utazva. Koh Tao július és szeptember között számít a legjobbnak, ekkor érkezik ide a legtöbb búvár.
Az alábbi igazán jól sikerült videóban látható, hogy van errefele mozgalmas korallzátony, nagy halraj, több roncs- unatkozni senki nem fog, és még a víz is jó meleg...
Nos, eddig még az elefánttal búvárkodás is kimaradt, de amikor láttam ezeket a képeket, videókat, azért azt mondtam, erre valahogy csak kéne időt szakítani. Az Andamán-tengeren ugyanis van pár búvárbázis, akiknél be lehet jelentkezni egy elefántos úszásra- ennél sokkal furcsább élmény nem nagyon érheti a magamfajta víz alá merülőt.
Engem egyébként meglep, milyen ügyesen úszik a hatalmas emlős, ami ormányát a vízből kidugva kényelmesen elvan a mély vízben is. Tényleg olyan, mint egy tengeralattjáró, mert a felszínről nem sok látszik belőle, a lényeg a felszín alatt van. Szerintem ehhez nincs is mit hozzáfűzni, még azt is lenyűgözi egy ilyen felvétel, aki soha az életben nem búvárkodott.
A búvárfotósok szeretik az újszerű témákat, és ezért gyorsan híre megy annak, ha valahol valami különleges élőlényt lehet a víz alatt megörökíteni. A Bahamákon vannak delfinek, cápás merüléseket szerveznek, de hogy lubickoló malacok is legyenek, az azért már tényleg meglepő.
A Bahamák egyik emberek által lakatlan szigetét hivatalosan Big Major Cay néven tartják nyilván, de gyakrabban emlegetik Pig Island vagy Pig Beach néven. Ugyanis nagyjából két tucat kisebb-nagyobb disznó él itt (a hírek szerint kóbor macskák és kecskék társaságában), akik szívesen úszkálnak a szigetet meglátogató turisták körül.
Több legenda is kering arról, hogy kerültek ide a sok fürdés miatt az átlagos malacokhoz képest nyilván tisztább emlősök. Vannak, akik szerint tengerészek hagyták itt az első néhány példányt egyfajta tartalékként, hogy majd később visszajönnek értük, ám soha nem mentek vissza. Mások szerint egy hajótörés túlélőiként úsztak partra az első malacok, de olyan híresztelés is akad, hogy tudatosan, a turisták kedvéért telepítették őket ide.
Ha régebben telepedtek meg itt a disznók, kérdéses, mit ettek az aprócska szigeten. Mostanában viszont már nincs veszélyben a túlélésük, mert a helyiek is és a turisták is etetik őket. Sokan jönnek ide a röfögő látványosságokért, akik fajtársaikhoz képest meglehetősen háborítatlanul élnek, és ennek megfelelően igen barátságosak is.
Szívesen modellkednek a búvárfotósoknak is, akik itt elsősorban az ún. felezős technikával dolgoznak, a kamera objektívja részben a víz alatti, részben a víz feletti világot örökíti meg. A Bahamák égszínkék vize, az azúrszínű ég és a hófehér homok igazán pompás háttere a tempózó disznóknak, így aztán látványos és nagyon egyedi felvételek készülhetnek itt, amihez még csak le sem kell merülni.