Hét japán búvár, mindannyian nők, eltűntek egy merülés során az indonéziai Bali közelében. Az eset pénteken történt, vasárnap este eredménytelenül zárták le az aznapi keresést, ilyenkor már maximum csak a remény apró lángja pislákol...
Gyors kiegészítést: öt búvárt életben találtak a mentőegységek, 20 kilométerre az eltűnésük helyszínétől!
Nem gondoltam, hogy amikor nem olyan régen arról írtam, a búvárkodásban komoly veszélyforrásnak nem a cápákat gondolom, hanem magát a tengert, akkor ilyen hamar lesz egy eset, ami után ismét erről kell gondolkodjak. Közismert tény búvárkörökben, hogy néhány merülőhelyen Bali közelében pokolian erős az áramlás. A szomszédos kisebb szigetek, Nusa Penida és Nusa Lembongan ilyen merülőhelyein nem is ajánlják akárkinek a merülést. Elvileg a csoportban nem kezdők voltak, sőt, két oktató is ment velük, akiknek volt tapasztalata a hellyel.
Szörnyen nyomasztó érzés lehet lebegni a tenger felszínén, és nem látni senkit sem a közelben, miközben a víz viszi az embert, ki tudja hová. A búvár tudja, hogy akkor van esélye, ha gyorsan érkezik a segítség, de teljesen tehetetlen, ki van szolgáltatva a természet erőinek...
A történtekről nem sokat tudni. A merülésen eleve számoltak az erős áramlással, ami sodorja a búvárokat- ha felmerül a kérdés, miért merülnek ilyen helyen, nos, azért, mert általában több a látnivaló is, hiszen az áramlat rengeteg tápanyagot hoz, amire dús élővilág épülhet. A halakat nem zavarja a víz mozgása... A búvárokat fentről szokta követni a hajó, hiszen a buborékaik látszanak.
A kapitány szerint egy darabig jól is ment ez, de aztán váratlanul nagyon elromlott az idő, eleredt az eső, már nem látta, merre járnak a mélyben a búvárok. Semmi nem kiszámítható ilyen helyzetben, az áramlás akárhová vihette őket (sőt, itt olyan is előfordul, hogy lefele sodorja magával a búvárt, amiből nehéz kikecmeregni), és amikor letelt a nagyjából tervezett merülési idő, senkit nem látott a víz felszínén. Rövid ideig maga kereste őket, aztán riasztotta a hatóságokat.
A nap harmadik merülése volt, egy darabig a kapitány sem jelezte a bajt a hatóságoknak, azoknak is van egy reakcióideje- mire elkezdhették pénteken keresni őket, már alig lehetett hátra egy kis idő a napnyugtáig, utána pedig biztonsági okokból általában felfüggesztik a keresést. A hosszú éjszaka alatt az áramlások akárhová vihették őket! Így aztán szombaton hiába fésültek át nagy területet több mint egy tucat hajóval és helikopterrel, hiába járőröztek még a szomszédos Lombok sziget partjainál is, nem találtak senkit a vízben. A vasárnapi keresés hasonlóan eredménytelen volt.
Hétfőn folytatják a mentőegységek a munkát, de annak már minimális az esélye, hogy élve megtaláljanak bárkit, aki közel három napot tölt a tengerben sodródva. Kiszárad, kihűl, teljesen elveszti az erejét, és hiába tartja fenn a búvármellénye, ez már nem segít. A Nyílt tengeren című filmben cápák okozták a sodródó pár vesztét, de a valóság ritkán ennyire drámai: sajnos 48 óra is nagyon sok az óceánban ilyen körülmények között.
Csodaszámba menne, ha valakit még sikerülne élve kimenteni. Eleve feltehetően vékonyabb testalkatú hölgyekről volt szó, hiszen japánok voltak a búvárok, akik talán még gyorsabban kihűltek. Voltak már hihetetlen történetek, amikor az elsodródott búvárt az áramlás pont egy szomszédos sziget teljesen elhagyatott partjára vitte, ahol ki tudta húzni azt az időt, amíg valaki egy hajóról észrevette. Esetleg az is lehet, hogy egy halászhajó felvette valamelyik sodródó búvárt, de valamiért nem vitte ki azonnal a partra. Ez azonban már csak afféle utolsó szalmaszál- óriási mázli kellene ezekhez a forgatókönyvekhez.
>Meglehet, soha nem kerülnek elő. Nehéz magyarázatot adni rá, hogy tűnhetett el egy teljes csoport (hét ember, ez azért nem kevés!), miért nem számoltak a romló időjárással, miért tervezték erre az aránylag veszélyes helyre a nap harmadik merülését. A történtekről pont azok tudnának részletesen beszámolni, akik talán már nincsenek is életben.
A tanulságokat így is le kell vonni azoknak, akik búvárkodnak. A merüléstervezés, a körülményekhez való igazodás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha bizonytalan a helyzet, akkor igenis lehet azt mondani, menjünk más, biztonságosabb helyre merülni. Az ilyen erős áramlásokról ismert helyeken búvárkodók közül vannak, akik a szokásos jelzőeszközökön (felfújható bója, síp) túl nagyobb hatótávolságú elektronikus eszközöket, jeladót vagy vízhatlan rádiót visznek magukkal. Ezek nem olcsók, de ha az ember életéről van szó...
Ez persze már csak utólagos okoskodás, az elsodródott búvárokon nem segít. Szomorú eset, és ismét csak arra figyelmeztet, sose feledjük: a tengert tisztelni kell.
Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
