Big Blue Búvár Blog

Az elmúlt két évized víz alatti kalandjairól írtam egy keveset.

A 2020-as évvel kapcsolatban mindannyiunknak vannak különös érzései. Az egész koronavírus-történet rányomta a bélyegét az évre, és az, hogy még mindig, ezekben a napokban is ezzel kell foglalkoznunk, azt sejteti, 2021 eleje sem lesz még zökkenőmentes.

Úgy tartom, azért érezzük annyira rossznak, ami történik, mert alapvetően annyi lehetőség nyílt meg előttünk az elmúlt években. Én mint búvár elég sok helyre eljuthattam, izgalmas kalandjaim voltak a nagyvilágban, és most, amikor ennyi korlátozás van, még szívesebben gondolok ezekre vissza. Reméljük, rosszabbra nem fordulnak a dolgok, sőt, gyorsan javulnak, és túllendülünk ezen a rossz emlékű éven.

Ki mire használta fel ezt az évet. Ki így, ki úgy élte meg. Akinek a munka mehetett tovább zavartalanul, annak kevesebb gondja volt, de másnak a család miatt kellett aggódni, vagy a nem kevés ember egyike volt aki átesett a betegségen. A kijárási korlátozások, meg a tervezgetés, álmodozás megnehezülése idején én pedig elkezdtem azzal foglalkozni, amit ilyen helyzetben szívesen csinálok: írtam.

Ebből egy egész könyv is született, ami az elmúlt két évtized búvárútjairól, merüléseiről szól, és sok egyéb, a búvárkodáshoz kötődő témát is igyekeztem körbejárni. Úgy döntöttem, nem nyomtatásban jelenik meg, hanem ingyenesen tölthető le. Számomra is érdekes volt ezt az összegzést megírni, és hittem benne, másnak is érdekes lehet. Talán a hosszú, téli estéken, a kijárási korlátozások idején még érdekes is lehet mint olvasnivaló. Meglehetősen hosszú, de már van aki elolvasta, s mivel nem mondta azt eddig senki, töröljem még az emlékét is, megosztom még szélesebb körben.

Tehát ha valaki kíváncsi a Búvárkönyv címet kapott könyvre (úgy voltam vele, ez a meglehetősen egyszerű cím pontosan lefedi a lényeget), kattintson az oldalamra, ahonnan ingyenesen letölthető az egész.

Gonda Rudolf: Búvárkönyv (letölthető EPUB illetve PDF formátumban)

Azon gondolkodtam épp a napokban, ha valaki újként belecsöppen a búvárkodás világába, milyen könyveket ajánlhatok neki jó szívvel. Természetesen angol nyelven széles a választék, de most maradjunk elsősorban a hazai pályánál. Ezen belül is először egy magyar szerző klasszikus könyvéről emlékeznék meg.

Azt elmondhatom, bár nem sok kifejezetten búvártémájú könyv született magyar szerzőtől (fikciós mű végképp, a kevés ilyen egyikét e sorok írója jegyzi...), nem kevés közülük kifejezetten érdekes olvasmány évtizedek távlatából is. Az Ahol a cápa jár szerzője ismert sportújságíró, Z. Vincze György volt. Ő nem olyan rég hunyt el, de ezt a könyvet a több nemzedékkel fiatalabb búvároknak is bátran ajánlhatom. Sokszor került szóba beszélgetések során a "zévince", de attól tartok, a fiatalabbak sajnos nem nagyon találkozhatnak ezzel a könyvvel, talán némileg hiánypótló lehet ez az ajánló.

Miről is szól ez a könyv? Z. Vincze a vizek szerelmese, de a búvárkodás világába teljesen véletlenül csöppen bele- és azonnal bele is szeret ebbe a kedvtelésbe. Onnantól kezdve csak az jár a fejében, hogy tud új felszereléseket szerezni, merre lehet merülni, mikor jön a következő búvártúra... Ugye, ismerős? A szerző pont annyira szerette a tengert és a búvárkodást, mint mi, és pont ugyanúgy hajlandó volt áldozatot vállalni a szenvedélye érdekében.

Ami viszont nagyon más, az a hatvanas-hetvenes évek magyar realitása volt, ami nagyon is korlátozottá tette a búvárok lehetőségeit. Pár hazai tavi merülőhely, évente-kétévente egy adriai expedíció, és álmodozás a trópusi tengerekről... Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy nem lehet egy arcra illeszkedő, jó maszkot beszerezni, hogy hónapokat kell várni egy külföldről nagy nehezen behozatott neoprén ruhára, hogy vonattal mennek palackot és kompresszort cipelő búvárok a horvát tengerpartra. Szerencsések vagyunk, ezt elkönyvelhetjük olvasás közben, néha mégis olyan érzése van az embernek, a régieknek se volt rossz, akik szervezési okokból több hetet töltöttek egy-egy szigeten sátorozva, rengeteget merülve és fotózva, a tengerből fogott halakat fogyasztva. (Tudom, manapság a szigonyozás nem számít túl népszerűnek búvár körökben, de az egy egészen más történet volt, amikor a nomád körülmények közt élő csapatból pár ügyesebb búvár szabadtüdővel merülve lőtt pár halat.)

Jó manapság is beleolvasni ebbe a könyvbe, mert a szerző nagyon érzékletes leírást ad a túrákról, kifejezetten átélhető a hangulat. Könnyű felfedezni azt, ami összeköt minket a több évtizeddel ezelőtt víz alá induló búvárokkal. Persze sportújságíróról lévén szó, olvashatunk a búvárszövetségről, versenyekről, szabályokról, megismerkedhetünk a magyar búvárélet akkori hétköznapjaival. De azért a lényeg merülés! Szóval nekem igen kedves könyvem ez, és általában nem egy, hanem több példány is van belőle itthon. Hátha valakinek gyorsan kölcsön kell adnom egyet, de az mégsem járja, hogy nálam ne maradjon tartalék...

Szerencsére annak idején nagy példányszámban jelentek meg a búvárkönyvek (is), ezért ez a könyv ma is egyszerűen hozzáférhető antikváriumokban. A könyveket gyűjtő búvár polcáról pedig semmiképpen nem hiányozhat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.