Big Blue Búvár Blog

A nemrég elhunyt Fülöp herceg is érdeklődött a víz alatti világ iránt.

A világ a brit uralkodó, II. Erzsébet férjeként emlékszik elsősorban a 99 éves korában elhunyt Fülöpre, de a búvárok körében is sokan jó szívvel gondolnak rá. Amikor megalakultak az első búvárszervezetek, a Brit Sub Aqua Club Fülöp herceg révén egyenesen uralkodói támogatót szerzett: az alapítás évétől, 1960-tól 1963-ig ő volt az elnök. Fiatal korában még csak szabadtüdővel merült, légzőkészülékkel természetesen privát tanfolyamon, a Buckingham palota medencéjében tanult meg merülni.

Nem volt cél, hogy hosszú időn át töltse be az elnöki pozíciót, elsősorban rangot, tekintélyt adott a búvárok szervezetének az, hogy a kezdetekben ő volt a BSAC arca. Amikor 1962-ben a búvárok világkongresszusára Londonban került sor, levélben fordult a résztvevőkhöz, és kiemelte a kutatás, a víz alatti világ megismerésének fontosságát. Arra is rámutatott, hogy ebben a kedvtelési búvárok is szerepet vállalhatnak, s összességében, bármilyen céllal is merül valaki, a búvárkodás csodálatos sport.

Díjat is alapított a legeredményesebb víz alatti kutatások elismerésére. Évről évre személyesen adta át ezt a legkiválóbb felfedezőknek és tudósoknak, és még akkor is nagy érdeklődéssel hallgatta a beszámolókat, amikor a nyilvánosság előtt már jóval ritkábban vállalt közéleti szereplést. 

Amikor annak idején a királyi jachton töltötte az idejét, gyakran állomásozott ott a haditengerészet két búvára is, akik elkísérték víz alatti kalandozásai során. Így aztán nem csoda, hogy a családjából többen is követték a hagyományt, Károly herceg mellett Vilmos és Harry hercegek, illetve Vilmos felesége, Kate is búvárok. A BSAC elnöki pozícióját 1974-től hosszú időn át Károly töltötte be, akit Vilmos váltott 2014-ben. Így öröklődött a királyi családban a víz alatti világ iránti szenvedély, aminek első előfutára volt Fülöp herceg.

Az indiai hírességek körében divatos lett a merülés.

Tudom, alapvetően csak sztori szintjén lett érdekes, melyik sztár vagy celeb lelkes búvár. Érdekességként azért szívesen írok ilyesmiről- pont nem azért, mert az ő víz alatti kalandjaik annyira mások lennének, hanem épp ellenkezőleg, azért, mert nincs benne semmi különbség.

Kifejtettem már párszor, hogy a búvárkodás milyen rettentően demokratikus dolog. A tenger mélyén nincsenek társadalmi vagy nemi különbségek, nem számít a vagyon, a nemzetiség sem. És ez így van jól, mert azt is magával hozza, hogy a felszínen töltött idő során is eltűnnek a minket elválasztó dolgok. Kialakultak bizonyos közös alapok, amikben konszenzus van. Teljesen mindegy, honnan kerül elő egy búvár, szinte biztos, hogy fontosnak tartja a környezetvédelmet, nem tartja emberevő gyilkológépnek a cápákat, és ha épp nem búvártúrán van, akkor a következő merüléseket tervezi.

Ezek aztán szót ejthetek azokról a sokak által rajongott indiai színésznőkről, akik így vagy úgy kapcsolatba kerültek a víz alatti kalandozással. Van, aki egyszerűen maga érdeklődött, de volt olyan is, aki egy filmforgatás miatt tanult meg búvárkodni, aztán "úgy maradt". Még mielőtt legyintene bárki az ismeretlen nevek hallatán, azért jegyezzük meg, odahaza rengeteg rajongója van a bollywoodi filmeknek, és ezek a sztárok a különböző internetes oldalakon több tíz millió követővel bírnak.

Shradda Kapoor például közel 38 millió instagram-rajongójával meglehetősen népszerűnek számít. Ő filmben is dolgozott víz alatt, de saját kedvére is merülget, például a Maldív-szigeteken volt búvárszafarizni. A hozzá képest sokkal inkább kezdő, a búvárkodásba még csak belekóstoló Kriti Sanon is a Maldív-szigetekről tudott mesélni- úgy fest, az indiai színésznők szívesen mennek a hozzájuk közel eső, trópusi szigetre egy kis tengeri kaland kedvéért.

Parineeti Chopra hozzájuk képest szenvedélyes búvár, merült már többször Ausztráliában, Malajziában, Palaun és Thaiföldön is. Azt tervezi, hogy valamikor a Galapagosra is elmegy merülni- nincs mese, jó ízlése van! Szívesen nyilatkozik a kalandjai mellett arról is, milyen fontos lenne megóvni tengereink épségét- a rettentően zsúfolt Ázsiában fontos felhívni a figyelmet a problémákra. Sonakshi Sinha is olyan búvárrá vált, aki már a nyaralásait is a merülés köré tervezi. Így jutott el thai és ausztrál vizekbe, és persze neki is megvolt a közös nevezőnek számító Maldív-szigetek. Ő a Bahamákra szeretne eljutni. 

Katrina Kaif egy bollywoodi mércével kifejezetten nagy költségvetésű, igényes film kedvéért tanult meg merülni, ahol búvároktatót kellett alakítania. Sikeresen faragott búvárokat a filmben a körülötte legyeskedő férfiakból, de állítólag sok embert is inspirált arra, hogy belevágjon a búvárkodásba. Taapsee Pannu azok közé tartozik, aki csak egy nyaraláson tett próbát a merüléssel, de a képei és videói olyan elképesztő sok emberhez jutottak el, ami egy átlagos búvár esetében szinte elképzelhetetlen. 

Sushmita Sen negyvenen túl kezdett el búvárkodni, és annyira megszerette, hogy lányait is megtaníttatta merülni. A legkisebb még nem volt elég idős hozzá, amikor a nagyok már búvárkodhattak, de a közelmúltban ő is csak csatlakozhatott a többiekhez- hol máshol merült volna együtt a család a kislány tizedik szülinapján, mint a Maldív-szigeteken? A nála fiatalabb és kevésbé ismert Rasika Sunil viszont a közelmúltban amerikai tanulmányai során szakított időt arra hogy megtanuljon búvárkodni, méghozzá a hideg Csendes-óceánban. Aki igazán lelkes, azt a nehézségek nem tarthatják vissza, és már ő is a továbbképzést tervezi.

Hogy ki mit gondol arról, amikor hírességek magánéletéről, hétköznapi hobbijaikról, az felfogás kérdése. De tény, hogy az ő szerepük is igen fontos lehet, amikor arról beszélünk, rájuk jobban odafigyelnek, így aztán egy pozitív üzenet a tenger szépségéről vagy a környezetvédelemről sokakat elér. És ha még közben jól is érzik magukat búvárkodás közben? Dupla öröm...

A Bahamákon merült a ragadozókkal ketrec védelme nélkül a világsztár.

A Bucket List sorozat legutóbbi epizódjában Will Smith cápákkal néz szembe. Ez a fajta merülés a Bahamákon régről ismert, nagyon jól jövedelmező üzletág, és meglehetősen biztonságosnak is számít- de ettől még eléggé ijesztő lehet, amikor tucatnyi cápa közé kell vízbe csobbanni.

Az elején szóba is kerül, hogy amikor ez az ötlet felvetődött, még ketrecek védelmében zajló kalandra gondolt- aztán méshogy alakult. Mindenesetre a színész nem ijedt meg a kihívástól, és hogy pontosan mi és hogyan zajlott víz alatt és felett, az megnézhető a Bucket List új részében.

A televízióból jól ismert színésznőnek a búvárkodás a szenvedélye.

Tudjuk jól, az a kép, amit egy valóságshow mutat valakiről, ritkán hiteles. Ez a műfaj a szórakoztatásról szól: úgy van kitalálva, hogy a néző a megfelelő pillanatban megdöbbenjen, felháborodjon vagy együtt érezzen. Én magam ritkán nézem, de mivel a híreket nehéz kikerülni, tudom,  hogy van egy luxusfeleséges műsor, mostanában ott látható leginkább Csősz Boglárka.

Természetesen minden szereplő egy bizonyos karaktert hoz, de amint kikapcsolják a kamerákat, mindenki lehet olyan, amilyen valójában szokott lenni. Nincs forgatókönyv, nem kell szerepet alakítani- foglalkozhatnak azzal, amit igazán kedvelnek. S a jelek szerint Boglárka a búvárkodás szerelmese, és a megosztott képei, vidói alapján nem csak beszél erről, hanem űzi is. Bevallom, elfogult vagyok azokkal a hírességekkel, akiknek ugyanaz a hobbija, mint nekem.

A búvárkodásban nagy a demokrácia, a mélyben egyenrangúak vagyunk. A víz alatt egyikünk sem lehet sztár, mert sose mi vagyunk igazán fontosak, hanem az élővilág, vagy egy különleges roncs nyűgöz le minket. A búvármaszk, a búvárruha is sokat takar, palackunk pedig mindannyiunknak határt szab, meddig lehetünk a tengerben. 

Tulajdonképpen annak örülnék, ha a búvárkodás a médiában nem csak kis színesként jelenne meg, nem csak akkor esne róla szó ha baleset történik. Persze abban nincs semmi meghökkentő vagy botrányos, ha valami egyszerűen csak szép vagy érdekes- de talán egyszer ennek is eljön az ideje. Ha meg nem, akkor sincs tragédia: mi, búvárok ettől még élvezhetjük a merülést, bárhol, bárkivel, legyünk akárkik. S aki velünk együtt élvezi a víz alatti létet, egy közülünk, teljesen mindegy, mások milyen arcát ismerik...

A brit akciósztár is szembenéz egy rémisztő óriáscápával- persze csak a vásznon.

Az ember már nem is tudja, ki kitől kap ihletet. Régen a víziszörnyes filmek az élvonalba is betörtek, mint a Spielberg-féle Cápa. Aztán a B-filmek világát uralták a vérszomjas ragadozók, majd a Zs-kategóriás marhaságokban tűntek fel óriási megalodonok, levegőből támadó cápák, gigapolipok.

De azért mindig akadt egy-két próbálkozás, amikor ismertebb arcok rettegtek majd hősieskedtek egy kicsit a cápák társaságában. Halle Berry is belekóstolt egy ilyen kalandba, most pedig Jason Statham harcol meg egy megalodonnal.

A film a remekül hangzó The Meg címet kapta és augusztusban mutatják be. A sztori szerint egy mélytengeri búvárnak kell a víz alól megmenteni egy csapatot akikre a kihaltnak hitt óriáscápa vadászik- s persze a csavar az, hogy a hőst pont azért rúgták ki a seregből, mert arról mesélt, hogy megalodon végzett embereivel, csak senki nem hitt neki.

Mivel Statham otthonosan mozog a vízben (műugró válogatott volt, búvártapasztalata is van), Fijin igazi cápákkal is merült, nyilván csak a hitelesebb alakítás kedvéért. Persze itt csak három méteres ragadozók voltak körülötte, míg a filmben a pixelcápa látszólag vagy 30 méteres lehet tippem szerint- de azért a cápa az cápa. 

Statham arról mesélt, hogy az idegesség számára elmúlik, amikor a víz alá csobban. Egyszerűen megváltozik minden, egy új, nyugodt közegbe kerül, a feszültség megszűnik- különleges érzés tölti el. S a félelem helyébe más lép, valami nagyszerű. Azaz az egyik legjobb élmény, amint át lehet élni- legalábbis az számára. Így ha bármerre jár a világban, amint lehetősége nyílik rá, elmegy búvárkodni is.

A filmet rendező Jon Turteltaub tisztában van vele, ebben a filmben a színészek sose fognak szembenézni a ragadozókkal, hiszen minden mese ellenére, megalodont még soha senki nem látott élve. És ha lenne is, nyilván nem dobnák be elé búvárcuccban a leghíresebb sztárokat. Így aztán Statham cápás tapasztalatszerzése igenis hasznos lehet, mert sokkal jobban tud reagálni a CGI-cápa elképzelt mozdulataira, támadására. 

De azért hitelességet így se várjon senki majd a The Meg című akciófilmet. Búvárkörökben mindig vitát generál, mennyire hiteles egy-egy víz alatt játszódó mozi, és van példa ilyenre is, olyanra is. Akad teljesen jó, nagyon ócska (mint a 47 méter mélyen), meg olyan, ami annyira rossz, hogy már jó. Meglátjuk, a The Meg melyik kategóriába esik majd...

A filmsiker folytatása kedvéért Sigourney Weaver 68 évesen tanult meg búvárkodni.

James Cameron pár igen sikeres filmet fel tud már mutatni: az Avatar mellett például az Oscar-esővel jutalmazott Titanic, vagy a horrorklasszikus Aliens is az ő nevéhez fűződik. Köztudott róla, hogy mennyire izgatja a víz alatti világ, készített dokumentumfilmeket a témában, A mélység titka igazi scifi klasszikus búvárfilm, az első rendezése pedig a Piranha 2 volt, ami kissé gagyi rémfilm ugyan, de a víz alatti jelenetek korrektek.

A nagyon szép bevételt termelő Avatar folytatása már forog, és ebben is szerepet kapott Sigourney Weaver, aki vagy három évtizede dolgozott először Cameronnal. Mivel jellemzően víz alatti közegben játszódik, a színészek mozgását a motion capture technológiával a vízben rögzítik. Ez igazi újdonság és nagy kihívás- és ennek kedvéért a színésznő megtanult egy lélegzettel és légzőkészükkel is merülni.

Ahogy a frissvizsgás búvár elmondta, a rendező gratulált neki, és azzal a jó hírrel örvendeztette meg, hogy mostantól a földgolyónak az a háromnegyede is megnyílt a számára, ami eddig elérhetetlen volt. A tengerek felfedezése még amatőr búvár számára is izgalmas kaland, s nem is igazán kor kérdése, ki merülhet.

A kitűnően úszó Sigourney Weaver számára persze nem lehetett nagy kihívás a búvárkodás, hiszen már az 1997-ben forgatott Alien-folytatásban is bőven voltak víz alatti jelenetek, ahol szintén elboldogult. Szóval volt mire építeni, de az, hogy állítása szerint már eljutott oda, hogy 4 percig képes visszatartani a lélegzetét, így sem rossz teljesítmény.

Weaver egyébként egyik legkellemesebb élményeként emlékszik vissza a víz alatti munkára, így reményei szerint ugyanolyan jó móka lesz most az Avatar 2 kedvéért merülgetni. A filmben egyébként Kate Winslet és Zoe Saldana is szerepelni fog, de arról még nem kaptunk hírt, hogy a tengermániás Cameron belőlük is búvárt faragott-e.

Dajkacápákkal úszkált az énekesnő és két gyermeke.

A cápás úszás manapság már igazán nem számít nagyon extrémnek, Mariah Carey is úgy kommentálta a dolgot, hogy nem kell tőlük félni, mert szelídek. 

Kétségtelen, hogy ezek a dajkacápák amikkel a Bahamákon úszkált a sztár és gyerekei, nem számítanak veszélyes fajnak. Bár ha valaki kellően idegesítő, még ezeket is fel tudja bosszantani (egy búvároktató pár éve dajkacápát akart csókolgatni, de az állat nem volt benne a buliban...), ám általában nincs túl nagy kockázata egy ilyen kalandnak.

Az egy másik kérdés, hogy Mariah ügyelt rá, kellően szoros és alakformáló legyen a búvárruhája, és annak cipzárját keblein fel se lehessen húzni- így aztán kérdés, mit is kell nézni a képeken, őt vagy a cápákat?

A Nagy Kékség című filmből ismert Enzo figuráját a tegnap elhunyt Enzo Maiorca ihlette.

Talán különösen hangzik, de az 1931-ben a szicíliai Siracusában született Enzo eleinte kicsit félt a tengertől. Aztán maga is merülés szerelmese lett, és amikor barátaival hallottak Raimondo Bucher mélységi rekordjáról, maguk is elkezdtek egyre mélyebbre törni. (Érdekesség, hogy az első szabadtüdős búvárrekorderként ismert Bucher Gödöllőn született, de nem magyar nemzetiségű volt.)

1960-ban állította fel első mélységi világrekordját 45 méterrel. A rivalizáló búvárok folyamatosan tolták ki a határokat az apnea (azaz egy levegővel merülés) versenyszámaiban, Enzo csúcsát hamar megdöntötték, erre ő igyekezett visszaszerezni a rekorder címet. Hamar kiderült, hogy az ember jóval többre képes, mint hitték, jelentősen növekedett az elért mélység.

A hatvanas-hetvenes években a szabadtüdős versenyzés világa elsősorban Enzo Maiorca és francia riválisa, Jacques Mayol rekordjairól szólt. Enzo 1969-ban már 72 méterre jutott, Mayol 75 méterét az olasz búvár 77 majd 80 méterre javította, aztán elérték a 90 métert is- 1974-ben pedig Jacques Mayol pedig először az apnea történetében áttörte az álomhatárt: 101 méteres mélységbe ereszkedett egyetlen levegővel.

Az olasz versenyző sikereire a média is felfigyelt, és 1974-ben a RAI televízió élőben szerette volna közvetíteni egy csúcsjavítását. Ám a rekord nem jött össze, mert egy rossz helyen feltűnő búvár stábtag miatt Enzónak félbe kellett szakítani a merülést. A tévé előtt izguló nézők pedig élőben hallgathatták végig az általa megeresztett cifra káromkodásokat- vélhetően egy darabig nem akartak búvárokat képernyőre engedni Olaszországban.

Enzo 1976-ban hagyott fel a versenyzéssel, de természetesen a merülés továbbra is szenvedélye maradt, sőt, lányai is élvonalbeli búvárok lettek.

A Nagy kékség az olasz és a francia búvár rekordhajhászását a valóságot átformálva mutatja be- a valóságban Mayol volt az idősebb, és szerencsére egyikük sem vesztette életét a mélymerülések során. (Igaz, Besson az amerikai piacra készített változatban Mayolt "megmentette", mert annak végén a delfinek a felszínre rántják a búvárt.) Enzo a nyolcvanas években még bevállalt pár izgalmas merülést, talán azért, hogy magának bizonyítson, és ő maga ekkor érte el a száz méteres mélységet.

Mint oly sok szabadtüdős búvár, Enzo Maiorca is éveken át vadászott szigonnyal, aztán egyszer egy kilőtt hal küzdelme az életéért olyan hatással volt rá, hogy sutba dobta a puskát, és vegetáriánus lett. Később a politikába is belekóstolt, aktív maradt a búvárközéletben is.

A búvárkodás hőskorának legendás alakja 85 esztendős korában, 2016. november 13-án hunyt el. Noha világszerte ismerték, elsősorban hazájában övezte nagy tisztelet, haláláról számtalan lapban, weboldalon megemlékeztek. 

2011-ben mondott szavaival valószínűleg a világ sok-sok búvára tud azonosulni: "Ha merülök, mindig ugyanazt az örömöt, ugyanazt a tiszteletet, ugyanazt a kíváncsiságot érzem."

A tengeri ragadozókért kampányol a sztárszínész, de sokak szerint nehezebb lesz ebben a harcban eredményt elérni, mint Oscar-díjat nyerni.

Ha Hollywoodról és a cápákról egy írásban ejtünk szót, általában csak rémfilmekről beszélünk. Mindenféle alaptalan, inkább meseszerű horrorokban törnek az ártatlan emberek életére a cápák, miközben a valóságban jóval kevesebb veszélyt jelentenek a fürdőzőkre. Nem állítom, hogy nem okoznak sose balesetet, de még sok más állatról elmondható az, hogy hébe-hóba sérülést okoznak, a kutyáktól a rénszarvasokig.

Azért a filmesek egy része igyekszik jó ügyek mellé állni, és a természetvédelem egyik fontos témája manapság a cápák illetve a ráják védelme. Sokmilliót fognak ki belőlük minden évben, ám a tengeri élővilág olyan fontos szereplőiről van szó, amelyek eltűnése súlyos károkat okoz. 

Leonardo DiCaprio nem az egyetlen, aki a tengeri élőlényekért kampányol, ám ő kifejezetten sok energiát és pénzt fordít erre. Alapítványa együttműködik például Paul Allen alapítványával, illetve az Ocean 5 nevű szervezettel. Közösen indítottak akciót a cápák megmentéséért, és céljaikról maga a sztár beszélt.

Az Egyesült Államok külügyminisztere, John Kerry bevezetője után DiCaprio rámutatott, több olyan kihívás van az óceánok védelme terén, aminek terén lépni kell. Veszélyben a korallzátonyok, a tengerparton élő közösségek. Kifejezetten nagy probléma a cápák túlhalászata, ő pedig alapítványával, annak partnereivel együtt ez ellen kíván harcolni, hogy el lehessen kerülni a cápák kihalását.

Elsősorban azokon a területeken akarnak dolgozni, ahol manapság a legtöbb cápát fogják ki a halászok. Nem lesz könnyű dolguk, ám egy híres személyiségre nyilván jobban odafigyelnek. Reméljük, DiCaprio a természetvédelemben is olyan sikeres lesz, mint a filmvásznon.

David Attenborough víz alatti kalandjairól mesélt egy munkatársa, a híres természetfilmes 90. születésnapja kapcsán.

Az ismeretterjesztő filmezés élő legendája, David Attenborough már hat évtizede járja a világot. Egzotikus országok, különleges állatok, megannyi izgalmas kaland- nem meglepő, hogy van mit mesélnie munkásságáról. Ezúttal azonban egy rendező, Alastair Fothergill említett egy-két hajmeresztő pillanatot.

Attenborough a filmek házigazdájaként mindig testközelbe került az állatokkal, melyek között akadtak veszélyesek is. Egy alkalommal arra készültek, hogy a víz alatt forgatnak majd elektromos angolnákkal Brazíliákkal, és a már akkor sem fiatal Attenborough ráállt erre. Pedig nem voltak maradéktalanul biztosak benne, hogy az áramütéstől megvédi majd a vékony búvárruha, és a kezdő rendező bízott benne, nem pont ő sodorja bele a legendát egy életveszélyes helyzetbe.

Ráadásként egy különleges búvársisakot akartak kipróbálni, ami egy hatalmas gömbre hasonlított, és ebben Attenborough élőben a víz alól tudta volna narrálni a találkozást. Ám ezt csak a forgatás előtt közvetlenül kapták meg. Úgy vélték, jó lenne először a brazíliai hotel medencéjében kipróbálni- Attenborough felvette, lemerült, aztán fel is rúgta magát, mert már félig tele volt vízzel. A búvárok próbálták elmagyarázni, hogy ebben máshogy kell lélegezni. Újabb merülés, megint telement vízzel, és ekkor valaki más vette fel, hogy megmutassa, hogyan kell használni. Nos, ezúttal is csak másodpercekig lehetett vele víz alatt maradni, mert a sisakban majdnem megfulladt a búvár. 

Kiderült, hogy nem Attenborough volt a béna, hanem a felszereléssel akadt valami gond. Amikor éjszaka benyitott a rendező szobájába az idős természetfilmes, az a millió alkatrészre szétszedett sisak romjai felett ült és tört franciasággal próbált egyeztetni a sisak gyártójával, mi lehetett a gond. A végeredmény- elmaradt a merülés az elektromos angolnákkal, és ez talán végül jobb is lett így.

Ám Fothergill azért reménykedett benne, egyszer még hasznát veszik a búvársisaknak. Egy delfines merülés során öltötte fel Attenborough, ezúttal nem is volt semmi gond a működésével. Jöttek a delfinek is, de a kíváncsi állatok nem nagyon maradtak sokáig a búvárral, mert az túl lassan mozgott a nehéz és órmótlan sisakban.

Visszatértek hát a hagyományos búvárfelszereléshez, és minden jól is ment, remek felvételeket készítettek a delfinekkel. Egy merülés során a terv az volt, hogy Attenborough a felszínre bukkan, kiveszi a szájából a légzőkészüléket, és úgy mondja el a szövegét. 

Ám egy erős hullám a búvárhajó alá dobta őt, a feje erős ütést kapott, és a stáb hirtelen azt látta, a tenger felszíne elszíneződik a vértől. Attenborough elvesztette az eszméletét, de aztán kiderült nincs nagy baj, és ő sem foglalkozott sokat a balesettel. 

Sok más alkalommal kiderült, hogy a természetfilmezés iránt alázattal viseltető Attenborough bátran bevállal nehéz szituációkat, amiket mindig szerencsésen megúszott. A leghíresebb víz alatti ismeretterjesztők egyike, a Blue Planet készítése idején már nem vett részt a forgatásokban, csak narrátorként működött közre, hiszen nem volt épp fiatal. De pár év múlva, a Frozen Planet forgatásakor a 84 esztendős filmes még bevállalt egy-egy utat a déli és az északi sarkra is. Ez az elkötelezettség is hozzájárult ahhoz, hogy élő legendává vált.

Az úttörő természetfilmesek voltak azok, akik lépésről lépésre tapasztaltak ki, hogyan és mennyit lehet bevállalni egy ismeretterjesztő műsor készítése során. No meg azt is ki kellett találni, hogyan kell egyensúlyozni azon a keskeny határmezsgény, aminél a dokumentumfilm még hiteles és tényszerű ám egyben érthető és szórakoztató. Attenborough-ék ebben is példát mutattak a követőikenk, kár, hogy mégsem sikerül túl sokaknak a BBC nyomába lépni.