Big Blue Búvár Blog

Túl drága lett volna a javítás, ezért a tenger mélyére küldték a tankert.

Egy négy évvel ezelőtti vihar során Qawránál szikláknak ütköző olajszállító tartályhajó került elsüllyesztésre Gozo új merülőhelyeként.

A 60 méter hosszú, Hephaestus nevű hajó 2018 februárjában egy vihar során került nehéz helyzetbe, majd végül zátonyra futott a Qawra melletti Fra Benben. A hajótörést követően a kormány a hajó elsüllyesztése mellett döntött, mivel a hajó javítása túl költséges lett volna.

A Hephaestust a Gozo partjainál lévő Xatt l-Aħmarban süllyesztették el, a Karwela, a Comino Land és a Xlendi többi roncsa közelében. A tervezett mélység 38-42 méter, de a pontos mélységet akkor fogják megerősíteni, ha a roncs már a helyén van, és a búvárok lemerülhetnek, hogy megvizsgálják.

A műveletre több éves várakozás után került sor. A roncs elsüllyesztése már 2020 óta tervben volt, de az engedélyek és a víz alatti felmérési munkák miatt késlekedést szenvedett a projekt.

Már a Qawra szikláin megfeneklett hajó is vonzotta a turistákat, sokan megnézték és fényképeket készítenek a hajóról. Miután a hajót elvontatták, a marsai Cassar hajógyárba vitték, ám a tulajdonos túl drágának ítélte a javítást, és ezzel megpecsételte a hajó sorsát. 

A Hephaestus azután került a tenger fenekére, hogy a tartályhajót megtisztították az olajlerakódásoktól, és a búvárok biztonsága érdekében kisebb változtatásokat hajtottak végre rajta.

A Máltai Idegenforgalmi Hatóság elnöke, Gavin Gulia elmondta, hogy ez a hatodik szándékosan elsüllyesztett hajóroncs az elmúlt kilenc év alatt, és ezzel növelik a búvárturizmus kínálatát. Elmondta, hogy a cél a máltai szigetek körül merülő búvároknak olyan vonzó élményt nyújtani, amely a máltaiaknak is hasznára válik.

Clayton Bartolo miniszter hozzátette, hogy a számok azt mutatják, hogy a búvárturisták általában több pénzt hoznak a máltai gazdaságba, és minőségi turistáknak számítanak. Így érthető, miért ruháznak be újabb projektekbe az eddig is sok búvárt vonzó kis szigetországban.

Gáláns kedvezménnyel csalogatják a búvárokat Máltára.

Ahogy  a nyár közeledik, egyre több országban érzik úgy, hogy új ötletekkel kell fellendíteni a turizmust. A búvárkodásra már régóta odafigyelő, és hosszú ideje a szektort kiemelten kezelő Máltának nagyon fontosak azok, akik merülni érkeznek a roncsairól, tiszta, meleg vizéről ismert kis országba. Így aztán az új lehetőség részben nekik szól. A kezdeményezés másik fele pedig az aktív turizmust, sportot kedvelőket érinti.

A búvárok esetén a máltai idegenforgalmi hivatali (Malta Tourism Authority) oldalán lehet regisztrálni. Ha van repjegyük, emailben kapják meg a 100 eurós vouchert, amit a szerződött partnereknél válthatnak be merülésekre. 750,000 eurós a keret, tehát 7,500 búvár élhet a lehetőséggel. (Nem lepne meg, ha a bejelentés óta eltelt napban esetleg már el is fogytak volna, azért ez egy jó kis támogatás,  hiszen arrafelé egyébként sem drága a búvárkodás.)

Málta egyébként az Európai Unióban élen áll a beadott vakcinákat tekintve, nyárra szinte a teljes lakosság be lesz oltva. Bizakodnak, hogy így kialakul a védettség, és sokan tervezik majd ide a biztonságos nyaralást. A búvárkodás is kellemes, a költségek is kézben tarthatók- minden bizonnyal nagy lesz az érdeklődés az ország kínálta lehetőségek iránt.

Lehet-e egy ilyen lehetőség még vonzóbb? Igen! Málta ugyanis pár nappal korábban azt jelentette be, hogy a legalább 3 éjszakát ott töltő turisták, amennyiben 3, 4 vagy 5 csillagos hotelben szállnak meg, 100, 150 vagy 200 eurós kedvezményt kaphatnak. Ennek a keretösszege több, mint 30 ezer turistának teheti olcsóbb a nyaralását, és nem zárja ki a búvárkodásra vonatkozó voucher igénybe vételét.

Új, izgalmas merülőhelyeket nyitnak meg a búvárok előtt.

Málta mindig is jól ismert volt a búvárok körében a számos roncsmerülőhely miatt. Mesterséges zátonyok és történelmi jelentőségű maradványok is vannak a víz alatt, és ez sokakat vonzott ide. A közelmúltban viszont olyan program indult, ami kevesek által ismert roncsok felkeresését tette lehetővé.

Ezen új merülőhelyek viszont nagy mélységben vannak. Egy évtizeddel korábban talán csak maroknyi búvár gondolhatott 60-90 méteres vagy mélyebb merülésekre, de mostanra a technikai búvárkodás már nem számít szélsőséges vagy elérhetetlen kedvtelésnek. Ahogy bővült a technikai búvárok köre, úgy lett egyre nagyobb igény a mélyebb helyek elérhetővé tételére. Még ha történelmi jelentőségű roncsok nyugszanak is a víz mélyén, alaposan dokumentálták azokat, így most már nincs akadálya a merülésnek. 

A három, mostantól elérhető roncs mindegyike repülő. Nem is akármilyenek! 55 méteren például egy B-24 Liberator bombázó nyugszik. Ezt a négymotoros bombázót nagy számban gyártották és vetették be a második világháború idején, így természetesen sok oda is veszett. Ez a példány 1943 májusában indult volt támadásra olaszországi célpontok ellen, ám műszaki hiba miatt a tengerre szálltak vele Marsaxlokk közelében. 

A Douglas A-1 Skyraider Birzebugga városától délre zuhant a tengerbe 1947-ben. Egyike volt a postaszolgálatot teljesítő repülőknek, amikor felszállás után percekkel a hajtóműve leállt. Pilótája, Robert Leeb hadnagy a tengerre szállt vele, majd elhagyta a gépet. Helikoptrerrel mentették ki a vízből- a feljegyzések szerint ez volt az első helikopteres mentés a Földközi-tengeren.

Német gép is található máltai vizekben: Marsaskala mellett egy Ju88 bombázó merülhető azok számára, akik a 110 méteres mélységtől sem riadnak vissza. Ezt a típust nagy számban vetették be a németek a legkülönbözőbb feladatokra, minden hadszíntéren. Vélhetően egy sérülés okozta a gép vesztét, ugyanis a farokrésze nem teljes.

Málta közelében találtak rá a HMS Urge roncsára.

A brit haditengerészet egyik sikeres és ismert tengeralattjárója volt a HMS Urge, ami EP Tomkinson parancsnoksága alatt több ellenséges hajót is elsüllyesztett. Emellett titkos akciókban is részt vett, többek között észrevétlenül juttatott el kommandókat a bevetési helyükre. 

Málta egyike volt a britek fontos földközi-tengeri bázisainak. Stratégiai jelentősége miatt minden áron meg akarták tartani, míg a németek és olaszok folyamatos támadás alatt tartották. Ám elfoglalni nem sikerült, mert a szigeten tartózkodó csapatok keményen védekeztek. Pedig a szigetre ledobott több ezer tonnányi bombát dobtak le, ám az ellenállást nem sikerült megtörni.

Az 1940 és 1942 között zajló ostrom egyik pontján, 1942 áprilisában olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a britek elrendelték a hadihajók áttelepülését Alexandria kikötőjébe. A HMS Urge is elindult Észak-Afrikába, 32 fős legénységgel, 11 egyéb tengerésszel és egy újságíróval a fedélzetén, ám soha nem érkezett meg új bázisára.

Nagyon sokáig rejtély volt, mi lett a tengeralattjáró sorsa, aminek úgy veszett nyoma, hogy egyetlen túlélő sem került elő. Sok évvel később egy szonárkép alapján úgy vélték, hogy Líbia közelében nyugszik a roncs, de ezt nem sikerült igazolni. A máltai víz alatti régészeknek viszont most sikerült megtalálni a hajó maradványait a sziget közelében, 108 méteres mélységben.

A jórészt épségben maradt, teljesen egyenesen álló hajótest egyértelműen azonosítható a hajóról készült egykori képekkel összevetve. Fotók és videofelvételek is készültek a roncsról. Meg tudták vizsgálni a hajótest sérüléseit, amik egyértelművé teszik, hogy a HMS Urge a Málta köré telepített német aknák egyikére futva veszett oda, ugyanis a hajóorr gyakorlatilag leszakadt. Minden bizonnyal ezért süllyedt el olyan gyorsan a roncs, hogy esélye sem volt a fedélzeten levőknek a menekülésre.

A HMS Urge háborús sírhelynek számít, amit a máltai és nemzetközi törvények is védenek. Így aztán a további kutatások is csak ennek figyelembe vételével zajlanak majd. Az áldozatok családtagjait is értesítik, ugyanis ők eddig nem tudhattak biztosat arról, hol nyugszanak szeretteik.

Leomolva szebb a sziklahíd, mint egyben?

Kicsit marketingszagú cikket olvastam arról, hogy a búvárok lelkendeznek, milyen különleges látvánnyá változott a Gozo sziget jelképének számító természetes sziklahíd a tenger mélyén. Mint az ismert, a Málta kisebb testvérén található sziklaalakzat nem bírta a tenger folyamatos ostromát, s váratlanul összeomlott. A változásnak már korábban voltak jelei, de nyilván sokan bizakodtak benne, még azért pár száz évig így is bírni fogja- nem így történt.

Aki Máltán nyaral, az gyakran befizet egy gozói egész napos kirándulásra is. Ezeknek mindig fénypontja volt az Azúr Ablak. A vicces az, hogy a kirándulóbuszok most is megállnak, csak most már nincs mit nézni, tehát repkednek az interneten a negatív értékelések.

A víz alatt viszont más a helyzet, ott megtekinthető, ami maradt. Hatalmas, darabokra szakadt sziklák vannak a tenger fenekén, ezek felett lehet úszkálni. Megszólal a cikkben egy búvár, aki szerint ez nagyon izgalmas és csodálatos helyszín. Hát, bevallom, én nem vagyok meggyőzve...

Merültem itt, átúsztunk a sziklahíd alatt is, de elsősorban az élővilág szokta vonzani a búvárokat. A képeken persze valamelyest érdekes az a kopár, különleges sziklavilág, de ez nem egy roncs, nem valami ókori, tenger mélyére süllyedt város, hanem csak sziklák. Körbeúszod, megnézed, de nem biztos hogy visszavágysz. Ezen a helyen mi is annyi minden mást láttunk, üregeket, élőlényeket, hogy az Azúr Ablak alatti úszkálásra alig emlékszem. 

A felszínen viszont természetesen érdekes volt, mi is megnéztük, körbefotóztuk, csináltam a merülés előtt képeket ahogy búvárok mentek be a vízbe, háttérben a sziklahíddal, és úgy tényleg nagyon szép, nagyon látványos- volt. Ettől még biztos merülnék ott, mert az Inland Sea nevű hely egy ugrásnyira van, és kifejezetten érdekes, mint ahogy a Blue Hole is. 

Az viszont egy másik kérdés, hogy az idegenforgalomban dolgozók próbálják meggyőzni a turistákat arról, ha nem látják fenn, nézzék meg odalenn a sziklákat. Bár szerintem a búvárkodás így sem lesz tömegsport, tehát inkább arra kellene odafigyelni, hogy a többi felszíni látványosságot, Gozo őskori építményeit, a hangulatos fővárost, egyebeket népszerűsítsenek, mert Azúr Ablak ide vagy oda, el lehet egy szuper napot tölteni arrafelé. 

Én legalábbis nem hagynám ki, ha visszajutnék megint Máltára. A gondolattal minden évben kacérkodom, hiszen amióta két fapadosnak is van oda járata, az őszi időszak pedig kifejezetten kellemes, bármikor összejöhet egy hosszabb-rövidebb túra. Igen, körbeúsznám azt, ami maradt a sziklahídból, s talán évek múlva újra visszatérnék megnézni, miként népesítette be az élővilág azt.

Ilyen izgalmasak lehetnek a máltai roncsok, barlangok és zátonyok.

Nemrég írtam a legjobb nyári búvár úti célokról, és sok érvet hoztam fel egy máltai utazás mellett. Ám minden szónál többet mond pár ütős kép, jó videót. Így aztán amikor néhány napja rábukkantam két jó összeállításra, nem is volt kérdés, hogy megosztom ezeket.

Természetesen kell rutin ahhoz, hogy valaki igazán élvezni tudja a mélyebben nyugvó roncsokat, de ez a világ sok pontjáról elmondható. Nem feltétlenül kell technikai búvárnak lenni ahhoz, hogy élvezzük a máltai búvárkodást, de tény, számukra még több lehetőség van itt az izgalmas merülésekre. Kedvcsinálónak mindenesetre nagyon jó ez a két szép, ám pörgős rövidfilm.

(Megjegyzendő, a régebbin még látható az Azúr ablak sziklahídja, ami a közelmúltban omlott össze- de ettől még a víz alatti látványosságok vonzereje mit sem csökkent.)

A nyáron nagyon népszerű Málta egyik jól ismert merülőhelye ez a tanker.

A líbiai zászló alatt hajózó Um El Faroud nevű tankhajót 1995-ben egy máltai szárazdokkban kezdték el karbantartani és felújítani. Február 3-án éjszaka robbanás történt munka közben, aminek következtében kilenc ember életét vesztette.

Az 1969-ben épült, 110 méter hosszú hajó olyan súlyosan megsérült, hogy a felújítása szóba sem került. Végül úgy döntöttek, hogy mesterséges zátonyként a tenger fenekére küldik, ezzel is növelve Málta vonzerejét a búvárok körében.

1998 szeptemberében az alaposan megtisztított hajót Wied iz-Zurrieq közelében süllyesztették el. Mára a hajótest ketté szakadt, de ezen a videón még látható az is, milyen volt előtte. A film második fele pedig szintén kifejezetten érdekes, a komolyabban felszerelt búvárok olyan helyre is beúszhattak, ahova az átlagos kedvtelési búvárok nem jutnak el.

És annak illusztrálására, hogy akadnak olyan emberek, akiknek palack sem kell az Um El Faroud merüléséhez, jöjjön egy másik érdekes videó, amit egy szabadtüdős búvár készített.

A szigetre érkező búvárok jelentős része jut el a hajó roncsához, ami impozáns méretű, és sok látnivalóval szolgál még azok számára is, akik nem úsznak be. 

Máltai régészek bukkantak rá az ország vizeiben egy főníciainak gondolta hajó maradványaira, ami akár időszámításunk előtt 700 évvel süllyedhetett el, így máris a Földközi-tengerben talált legrégebbi roncsként emlegetik az illetékesek.

Azért természetesen bánjunk csínján a legekkel, egy roncsnál amúgy sem bír kizárólagos fontossággal a kora. Számít természetesen hogy milyen korszakba engednek bepillantást a maradványok, de hiába sokkal modernebb egy második világháborús roncs, attól még lehet ugyanolyan izgalmas a történészek és a búvárok számára, mint a több ezer éves amforák.

Külső szemlélőként nekem már önmagában az is izgalmas, hogy máltai vizekben még mindig ilyen nagy felfedezéseket lehet tenni. Ez a Földközi-tenger egyik leggyakrabban hajózott vízi útvonala, rengeteg búvár merül a szigetek körül évről évre, és most Gozótól alig másfél kilométerre, 120 méteres mélységben rábukkannak egy főníciai hajóra... 

Francia és amerikai szakemberek is részt vettek a kutatásban, aminek során feltérképezték a tenger fenekét újféle eszközökkel, egészen részletes képet kapva a mélységről. A 120 méter egyébként komoly mélység, de ma már nem lehetetlen a búvárok számára sem lemerülni oda, így aztán a roncs helyzetét titokban tartják, amíg be nem fejezik a munkát. Már eddig is sok amforát és kőből készült tárgyat találtak, és lehet, hogy rábukkannak még pár izgalmas leletre. A maradványok mindenesetre jó állapotban vannak, tehát még nem nagyon bolygathatta őket senki, tényleg ismeretlen volt mindenki számára ez a roncs.

Máltán egyébként épp tavaly ősszel voltam legutóbb, és ilyenkor mindig eszembe jut, megvan az izgalma annak, amikor az ember roncsnál búvárkodhat- ott van bőven ilyen a víz alatt. Persze mi mindig biztosra megyünk. Nem csak úgy találomra merülünk le, hátha találunk valamit, hanem ott búvárkodunk, ahol mindenki más. Ha viszont lenne egyszer az embernek ideje, lehetősége, bizony szívesen szétnéznék olyan pontokon, ahol senki más nem szokott merülni, hátha találnék valamit. Nem kell, hogy a legöregebb roncs legyen, és arra se vágyom, hogy bármit felhozhassak szuvenírnak- elég lenne az érzés, hogy valami, amit én találtam.

Esély a jelek szerint erre minden egyes alkalommal megvan, amikor a víz alá bukunk...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Elcsépelt, de igaz, hogy Máltán a november még kifejezetten nyárias. Persze máshol is ki lehet fogni olyat, hogy ősszel 25-27 fokokban lehessen élvezni a jó időt, de az már kevesebb helyen párosul hozzá itt Európában, hogy a búvárkodni is meleg vízben lehessen. Az ember nem feltétlenül hiszi el, amikor 24 fokos tengervízzel kecsegtetik, pedig a múlt héten ennyit mértünk. Ami még szebb: nem a felszín közelében, hanem 30 méteren.

Volt egy esős napunk, akkor is tudtunk merülni, mert ez általában nem jelent akkora gondot. Aki nem búvár, az is megérti, miért rázósabb a heves szél, amikor megáll a parton, és meglátja a felkorbácsolt hullámokat. Ott voltunk a híres Blue Grotto előtt, és bámultuk a tajtékos tengert. Szép volt, de kicsit sem csábított merülésre...

Ilyenkor jön az "újratervezés": előbbre hoztuk két nappal a kirándulást a szigeten, mert sétálni szélben is lehet. Megnéztünk pár őskori romot, felkerestük a kézműves falut, aztán jött a szerintem roppant izgalmas repülőgépmúzeum (Spitfire, Hurricane, DC-3, és sok egyéb dolog), végül megcsodáltuk a mostai dóm hatalmas kupoláját.

Előtte és utána pedig merültünk jó sokat. A víz hőfoka nem lehetett gond, a néha kissé hosszú séta a felszínen a merülőhelyre viszont nem mindig esett jól. Mégis bevállalta az ember, mert annyi érdekességet láttunk. Először az Anchor Bay-ben búvárkodtunk, itt mindannyian belerázódhattunk a merülésbe. Aztán már olyan finomságok vártak ránk, mint a Rozi és a P29 roncsok, amelyeket mesterséges zátonyként süllyesztettek el, a búvárok kedvéért. Rengeteg hal volt itt, élmény volt látni a roncsok körül keringő rajokat, majd a sekélyben felbukkanó óriási, látványos medúzát.

Merültünk a HMS Maori nevű roncsnál is. Ez arról híres, hogy a II. világháború idején részt vett a Bismarck üldözésében és elsüllyesztésében, ám pár év múlva a máltai kikötőben utolérte a végzete. Ma már nem sok látszik belőle, ám mégis izgalmas hely, hiszen egy darabka történelemről beszélhetünk.

Amikor csillapodott a szél a Blue Grottónál, visszatértünk, és szétnézhettünk az Um El Faroud nevű, óriási tanker maradványainál. Az utolsó teljes napunkat pedig a Máltához tartozó apró Gozo sziget víz alatti és feletti látványosságainak szenteltük: roppant izgalmas víz alatti üregek vannak az Azúr ablak közelében.

Gozo odafenn sem utolsó úti cél, a victoriai Citadellából nyíló kilátás, a tengeri só medencék, a kegyhelyek, az őskori tempolomok mind feltétlenül felkeresésre érdemesek. Igen, akár novemberben is, amikor már jó áron lehet megcsípni egy repjegyet, és a szállodákban sem főszezoni árakkal kalkulálnak. Az egyik legkellemesebb búvártúránk volt ez a mostani, és több mint valószínű, hogy még visszatérünk...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Egy elsüllyedt hajónál búvárkodni mindig "élménybiztos" kaland. Vagy azért mert a víz alatt még felismerhető hajó egészen más látványt nyújt a tenger fenekén mint a felszínén, vagy azért, mert már alig látszik valami az eredeti hajóból, úgy benépesítette a tenger élővilága. 

Ha a roncs egyben van, szépen körbe lehet úszni, be lehet nézni az ablakokon, esetleg be lehet úszni a hídra, a hadihajókon időnként még fegyverek is vannak. Akadnak olyan roncsok, amelyek raktere tele van régen nagy értéket képviselt dolgokkal, amelyeknek ma esetleg már történelmi jelentősége van. Olyan is előfordul, hogy a bizarr rakomány meglepi a búvárokat, ha például vécécsészékkel teli hajó süllyed el.

Máltán már nagyon régen rájöttek, hogy a roncsnál szívesen merül mindenki, ezért a harcban vagy balesetben elsüllyedt hajók és repülők mellett mesterséges zátonyokat is kialakítottak. Süllyesztettek kis vontatóhajót és katonai járőrhajót is. Utóbbiak közül az egyik, a P29 igazán népszerű merülőhellyé vált az elmúlt pár évben.

Az eredetileg keletnémet gyártású hajó a Kondor osztályhoz tartozott, és 1992-ben került Málta tulajdonába. 2007 augusztusában küldték a tenger fenekére Cirkewwa közelében, ami egyébként is gyakran látogatott hely a búvárok körében. A mélység szerelmesei gyorsan felfedezték maguknak az 51 méter hosszú hajót, aminek mérete és mélysége pont ideális egy kedvtelési búvár merüléséhez.

Én egyébként is szeretek Máltán merülni, a víz ugyanis tiszta, a helyek könnyen elérhetők, és az év jó részében kellemes a vízhőfok is. Így került képbe az egyik utunk alkalmával a P29 roncsa, amit körbeúsztunk és megnézegettünk. A csoportunkban volt egy lány, feltűnő pink búvárruhában. Ez önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy gyakran videózzak úgy, hogy rajta legyen a képeknek, mert nagyon szép volt a színes ruha és a komor roncs kontrasztja. Ráadásul viszont kifejezetten elegáns mozgással merült a búvár, így amikor otthon visszanéztem a felvételeket, egyből eldöntöttem, rövid filmet is csinálok a P29 megmerüléséről. Végül két változat is készült, ez a most betett a "hagyományosabb", de készült egy némileg más hangulatú is. A lényeg nagyjából mind a kettőn ugyanaz: ilyen könnyed és szép lehet a merülés még egy roncsnál is.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.