Big Blue Búvár Blog

A kamerám után nyúlkált az érdeklődő nyolckarú, de szerencsére én voltam az erősebb.

Az Adriai búvártúrák során elég jó eséllyel találkozunk polipokkal. Az intelligens, különleges állatok megfigyelése mindig érdekes, és mivel általában sekély vízben bukkannak elő, mindenki számára átélhető ez az élmény. Ezen a nyáron sem maradt el a polipkaland, de a szokásosnál izgalmasabbra sikeredett.

A polipok, amellett hogy kiválóan rejtőzködnek, váltogatják a színüket és alakjukat, meglehetősen eltérő személyiségűek. Persze a kisebbek általában igyekeznek minél előbb eltűnni a szemeink elől, míg a nagyobbak kicsit bátrabbak, de ez csak általában igaz- láttam már máshogy viselkedő polipot is. 

Ezúttal a többi búvár hívta fel a figyelmemet egy, a kövek között rejtőző példányra. Meglehetősen nagy volt, és látványosan változtatta a színeit. Amikor először láttam, akkor felfújta magát, és barnás árnyalatú volt.

Utána, megunva a közelségemet, úgy döntött, pozíciót változtat. Ekkor kimászott a szikla alól, és a tetején próbálta reprodukálni annak a színeit: fehér és barna mintázata lett, sőt, volt olyan pillanat amikor még a szikla érdes felületét is imitálta.

Utána visszabújt a szikla alá. Fontos, hogy ilyenkor a polipot nem üldözzük, hanem csak megfigyeljük, és ha az állat kíváncsi, reagál is apróbb kézmozdulatainkra. De szó sincs arról, hogy mi megpróbálnánk hozzányúlni, kirángatni- ha ő érdeklődik, majd kinyújtja felénk a csápjait. Ám ha ez történik, észnél kell lenni.

A polip ugyanis gyors is, ügyes is. Tapadókorongjaival, hosszú, hajlékony csápjaival simán megragad kisebb dolgokat, és bizony láttam én már olyan videofelvételeket, amikor behúzta magával a búvár kezéből kikapott kisebb kamerát, lámpát. Ha elég kicsi az üreg ahova elviszi, ennek búcsút is lehet inteni. Eleinte csak figyelt, szemmel tartott.

Ám amikor óvatosan elkezdett a kamerám felé közelíteni a polip egyik karja, erősebben megfogtam a gépet. Nem mintha az én nagy víz alatti fényképezőgépemet el tudta volna ragadni, de azért meg tudta volna úgy rántani, hogy aztán az értékes dómportot végigkarcolja egy szikla. És jól tettem, hogy számítottam rá: egyszer csak rátapadt a karja a kamera elejére, és elkezdte magához húzni. Én voltam az erősebb és feladta. Ezen a ponton éreztem, nem illik már tovább zaklatni őkelmét, és továbbálltam. 

Utólag néztem meg a képeket, mert amíg a polippal "viaskodtunk" a kameráért, nyomogattam az exponáló gombot. És hát elég egyértelműen látszik a mozdulat, s mögötte a polip kiismerhetetlen tekintete... Izgalmas interakció volt ez! De szerencsére egyikünknek sem lett belőle baja, a kész képsorozat pedig szép emlék marad.

Ha nem rejtőzködik, elkápráztat: ez a puhatestű mindig tud meglepetést okozni.

Mindenki láthatott már természetfilmeket, amiben a polipok olyan különleges képességeiről meséltek, milyen apró lyukakon tudják magukat átpréselni, mennyire ügyes vadászok, s az is jól ismert tény, hogy a rejtőzködés nagymesterei. Képesek az aljzat, a kövek színéhez idomulni, és gyakorlatilag láthatatlanná válni a búvárok szeme előtt.

Ám időnként előfordul, hogy nagyon is megmutatják magukat. Ekkor arra csodálkozhatunk rá, milyen könnyedséggel mozognak szinte táncolnak a vízben. Bevallom. én magam igen hosszú időn át tudom nézni az efféle "előadásokat", ha a szerencse ilyen légiesen mozgó polipot sodor elém...

Akár kicsik, akár nagyok, a polipok a rejtőzés mesterei.

A búvárok jelentős része kedveli a polipokat. Egyrészt azért, mert kifejezetten érdemes lények. Másrészt azért, mert egyáltalán nem könnyű megtalálni őket. Bármilyen kicsi lyukba be tudnak férkőzni, és ugyan a nagyobbak napközben kinn is megtelepednek itt-ott, akkor is bele tudnak olvadni a környezetükbe.

Ez a méretes méretes példány például feltapadt a sziklára, és nem csak a szikla színét, de még annak a mintázatát is remekül utánozza- leginkább akkor lehet látni, hogy ott van, amikor a videóst megunva színváltás közben elúszik.

A másik videó azért érdekes, mert látható, hogyan telepedik meg egy kis polip egy elhagyott csigaházban. Mondhatni, otthont talál magának- ezek a polipok kagylóhéjba, konzervdobozba, sörösüvegbe is beköltöznek, ha mást nem találnak.

Természetesen ő is azonnal eltűnik a védett helyen, ha veszélyt szimatol. Nincs mese, egy puhatestű lény bárki számára könnyű préda- lehetne, ha nem lenne a rejtőzködés igazi nagymestere...

Az indonéziai Lembeh-szorosban élő lábasfejűekről készített videóban sok meghökkentő lény bukkan fel.

A tengerben élő polipok, tintahalak és kalmárok a legfurcsább állatok közé tartoznak. Ezek a puhatestűek roppant változatosak, vannak kicsik és nagyok, mindenféle színben, sőt, soknak változik a színe, a formája, van köztük mérgező és villámgyors ragadozó.

A világon mindenfelé előfordulnak ilyen állatok, de van, ahol különös sokféle fordul elő. A Lembeh-szoros az itt élő fajok formagazdagságáról híres, és ez igaz a lábasfejűekre is. Ezeket mutatja be ez a kiváló videó.

A nyolckarú puhatestűek a tengerek legismertebb élőlényei közé tartoznak.

Majdnem elsiklottam felette, hogy tegnap volt a polipok világnapja. (Mondjuk nem meglepő, mert sose hallottam, hogy van ilyen, vagy ha hallottam is, aligha tartottam számon eddig. És szerintem jövőre is el fogom felejteni, de mindegy.)

Búvárként a polipokat nem nehéz megkedvelni, mert egyrészt roppant különleges, izgalmas lények, egészen mások mint a szokványosnak számító halak, rákok, egyebek. Intelligensek, és néha kifejezetten lehetséges velük valamiféle kapcsolatot teremteni. Láttam már belőlük kicsit és nagyot is, és nincs az a merülés, amit fel ne dobnának. Extrém helyekre is beférnek, furcsa pózokat vesznek fel, másodpercek alatt változtatják meg a színüket is így tovább.

Egyszer jó lenne majd találkozni a legnagyobb polipokkal, a hideg vizekben élő, akár három méteres óriással, és persze az apróbbak között is vannak egészen furcsák, színesek, mérgezőek vagy kisebb "házba" költözőek.

Szóval a polipok vagányak, megérdemlik a figyelmünket. Miért ne lehetne tehát világnapjuk?...

Egy búvár lámpája bánta, hogy azt hitte, büntetlenül játszadozhat egy polippal.

Mostanság több érdekes polipos videóra bukkanok. Mindez igazán nem meglepő, hiszen ezeket az intelligens puhatestűeket sokan kedvelik, sokan próbálnak interakcióra lépni velük, és a "harmadik típusú találkozásokról" készülő felvételeket meg is osztják.

Ám a polip nem csak okos, de ügyes állat is. És emellett meglehetősen kíváncsi. Ártó szándék nem nagyon van benne, egyszerűen csak ha olyan kedve van, ő is elkezd a maga módján ismerkedni a látogatóval. A búvár először talán még örül is, hogy hozzáér az állat az egyik csápjával, ahelyett, hogy elmenekülne. Aztán amikor a polip egyre több karja fonódik rá az ember kezére, és tapadókorongjaival egyre erősebben tartja magát, a búvárok jelentős része már inkább lemondana a barátkozás öröméről.

A polip ilyen helyzetben gyakran keres más, fix pontot kapaszkodóként. Ezúttal a búvár lámpájába csimpaszkodott bele- aztán el is kezdte húzni azt magával, ahogy szép lassan visszakúszott az üregébe. Az egészen apró lyukakba is beférő puhatestűek kiváló rejtőzködők, és jelen esetben lámpástól tűnt el az állat az otthonában.

Noha a búvár magához rögzítette a lámpát, a méretéhez képest roppant erős szorításra képes poliptól visszaszerezni nem is feltétlenül egyszerű mutatvány. És ha a kötél elszakad, akkor pedig búcsút is lehet mondani a cuccnak...

Kaland ez is, később jól elmesélhető sztori, de akkor és ott nyilván az érintett búvár nem tartja olyan mulatságosnak. Persze merülőtársai magukban azért alighanem kuncogtak, sőt, talán még a polip is.

Vietnamban vette fel egy búvárt azt, ahogy egy ott dolgozó hivatásos kirángat egy polipot az üregéből, és addig szorongatja szegény állatot, amíg az tintát lövell ki. A menekülni szándékozó nyolckarú ugyanis vészhelyzetben így próbál egérutat nyerni. Ám a búvár utána sem hagyja békén a polipot, mint az a felvételen látható.

A tenger élőlényeivel való interakció mindig is némileg vitatott kérdés volt. A megközelítésük is csak óvatosan ajánlott, hogy ne okozzunk sérülést, és persze a fotósoknak is illő önmérsékletet kell tanúsítania. A polipokat szeretik a búvárok, igyekeznek közelebb férkőzni, netán követni őket. Némelyikük érdeklődőbb, csápjukkal akár a búvárt is megérintik- de amit szabad a polipnak, az nem engedélyezett az ember számára.

Meglehet, ez furán hangzik, de így van. Megjegyzem, nem csak a tenger mélyén igaz ez a szabály, nem feltétlenül jó ötlet a felszínen se zaklatni mondjuk egy idegen kutyát, rángatni egy macska farkát és így tovább. Az, hogy a hivatásos búvár a víz alatt így akar "látványosságot" mutatni a vendégeknek, nem ad felmentést a történtek alól. Egyrészt az nem szórakoztató, ha egy élőlény szenved, másrészt aki ezt látja a profitól, legközelebb maga is így akar "barátkozni" egy polippal.

Szóval rossz látni ezt a videót, és csak bízni tudok benne, hogy minden búvár elgondolkodik rajta. Mi a mélyben csak vendégek vagyunk, tehát nekünk kell alkalmazkodni a szabályokhoz, nem pedig fordítva...

A polipok nem pont olyanok, mint a horrorfilmek csápos rémei: egy búvárnak sikerült megörökítenie, ahogy társát alaposan körbetapogatja egy méretes példány.

Jackie Hildering jó ismerője a hideg csendes-óceáni vizeknek, mert gyakran merül Kanadában, a Vancouver sziget környékén. Ezúttal Natasha Dickinson társaságában búvárkodott, amikor felbukkant egy szép nagy óriásipolip.

Ezekben a vizekben élnek a legnagyobb polipok, a leghatalmasabbak két karjának vége közötti távolság közel tíz méteres is lehet, és több, mint száz kilót nyomnak. Ehhez képest különös, hogy csak alig 3-4 évet élnek. A nyolckarú puhatestűek néha érdeklődőek, és a búvárok akár közelről meg is nézhetik őket.

Vagy esetleg már túlságosan közel is kerülnek... Ezúttal Natasha igazán közvetlen kapcsolatot teremtett a polippal, ami kíváncsian végigtapogatta egész arcát. A búvár érezte, nincs veszélyben, de tisztában volt vele, azért nem árt az óvatosság. Kezével tartotta a maszkját és a légzőautomatáját, mert a tapadókorongjaival kényelmesen le tudta volna szedni róla ezeket a polip.

Aztán a polip megunta az ölelkezést, de a búvár felszerelése továbbra is érdekelte. Egy-két percig az egyik kis kütyüt vizsgálgatta, miközben Jackie folyamatosan fotózott. 

A polip nem sietett, így még készülhetett pár kép a tenger fenekén "sétáló" polipról, ami érdeklődve nézte a látogatókat. A búvárok pedig ismét érdekes találkozást jegyezhettek be a naplójukba, ami pont ellentétes tapasztalatokkal gazdagította őket, mint amit az agresszív, veszélyes polipról híresztelések alapján hihetnénk.

Képek: The Marine Detective

Gyakran gondolok rá, milyen érzés lehet mélytengeri kamerák felvételeit visszanézni, elemezni. Elképzelem, ahogy leesik az álla egy tudósnak, amikor feltűnik egy méretes elefántfülekkel ellátott állat, amiről kiderül, hogy tulajdonképpen egy polip, és bármennyire idétlennek látszik, nagyon is birtokában van a túléléshez szükséges képességeknek, ha meg él. 

Mi, búvárok is látunk épp elég furcsa élőlényt, furcsa helyzetben, és ami életben tud maradni a folyamatos küzdelemben a tenger fenekén, akkor az biztosan ért valamihez. Gyakran csak hosszú évek kutatása után derül ki, egy-egy értelmetlennek látszó testrésznek vagy viselkedésnek nagyon is megvan a haszna az állat számára. Bizonyára az sem véletlen, ha Dumbót idézi egy polip megjelenése, és szép dolog ennek a végére járni, de tartom, az első reakciója még egy rutinos biológusnak a meglepődés lehet, amikor felfedez egy ilyen lényt. Jó lenne egyszer a helyükben lenni...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

A lábasfejűek megunhatatlanok, ezt búvárként egészen bizton állíthatom. Még a rejtőzködésükben is annyi fantázia, ötletesség van időnként, hogy az is hosszú időre le tud kötni.

Persze már a polipok megtalálása is külön mutavány időnként. Melyik hasadékban rejtőznek, hol halmoznak fel maguk elé kis köveket, kavicsokat, melyik kagylóhéj mögé bújva próbálnak eltűnni a szemünk elől- jó kis játék ez, aminek nincs vesztese, hiszen én nem bántom őt, "nyereményem" a találkozás, és esetleg egy-két jó fotó.

Dustin Adamson a Fülöp-szigeteken merülve örökítette meg, ahogy "lakásukat" építgetik a polipok az éj leple alatt. Az elvileg igencsak sebezhető puhatestűeknek szüksége van egy jó menedékre, de ki ilyen, ki olyan házat választ...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.