Big Blue Búvár Blog

Amber Fillary 90 métert úszott két lék között- búvárruha, uszony és légzőkészülék nélkül!

A jég alatti szabadtüdős búvárkodás igazi komoly kihívás. Palack nélkül olyan helyre lemerülni, ahol nem lehet azonnal a felszínre emelkedni igazi bátorságpróba. A dél-afrikai Amber Fillary Norvégiába utazott, hogy ott mutassa meg mit tud: világcsúcsot akart javítani.

A 90,6 méteres eredmény pedig erre elegendő is volt. Meglehetősen könnyedén tempózott a felvételek szerint az alig egy fokos vízben egy szál bikiniben a lékbe csobbanó hölgy- szép teljesítmény!

89 méterre ereszkedett a magyar búvár a ciprusi világbajnokságon, amivel aranyérmes lett.

Korok Fatima nevét nem is olyan régen ismerhettük meg, amikor szinte a semmiből robbant be a szabadtüdős búvárkodás élvonalába. Az idén már jegyezték őt, amikor a ciprusi AIDA világbajnokságra készültek a versenyzők. Bár Fatima felkészülését több akadály nehezítette, és nehéz volt támogatókat gyűjtenie, egy ideje már keményen edzett Cipruson.

Ma reggel pedig a Free Immersion (FIM) kategóriában vett részt a versenyen, ahol 89 méteres mélység, nemzeti rekord, egyben a kategória legnagyobb mélysége volt a kitűzött cél. Egy fantasztikus, valamivel több, mint három perces merülés után sikeresen a felszínre ért, és magyar csúcsot javított, illetve ha jól értem a szabályokat, ismét világbajnoki címet szerzett. Nagy gratuláció neki!

Az alábbi videó a verseny élő közvetítése, itt kicsit visszatekerve meg is nézhető a különleges mélymerülés.

Egyiptomi búvár állított fel új világrekordot.

Saddam Killany évek óta dolgozik hivatásos búvárként, Korábban is hajtott végre rekord hosszú merüléseket, és ezúttal az volt a cél, hogy egy török búvár által felállított csúcsot döntsön meg. A merülést az egyiptomi Dahab közelében hajtotta végre, 145 órán, tehát gyakorlatilag hat napon át volt a víz alatt folyamatosan.

A kérdés ilyenkor mindig felmerül: és mi ennek az értelme? Ha úgy nézzük, nem sok, de azt hiszem, a Guiness rekordok könyvében levő csúcsok messze túlnyomó többségéről ugyanez elmondható. Persze, kell hozzá kitartás, mert nem olyan könnyű ám a mélyben maradni búvárként a víz alatt, de én magamnak inkább kívánok 145 órányi merülést úgy, hogy az 145 egy órás, de jó és szép helyeken, nézelődéssel eltöltött víz alatti idő legyen.

Mégis, van a történetnek másik oldala. Egyrészt egy picit beszélnek a búvárkodásról, és most, amikor a koronavírus miatt rengeteg búvárbázis a túlélésért küzd, mindennek van jelentősége. Nem véletlenül egy egyiptomi városka, Dahab előtt merült Saddam, semmiképpen sem szerette volna külföldön végrehajtani a rekordmerülést. Mert így egy kicsit az országa is bekerül a hírekbe. És természetesen aki rekordot dönt, magának is bizonyít. Szóval ez egy olyan rekord, ami nem árt senkinek, nem valami beteges, életveszélyes kockáztatásról szó. Nekem pedig tényleg Egyiptomot és az ottani búvárkalandokat juttatja eszembe...

Új búvár világrekordot ért el egy szlovén sportolónő.

A szabadtüdős, avagy egy levegővel végrehajtott merülések különleges világában egészen elképesztő teljesítmények születnek. Ezúttal egy komoly rekordot adott át a múltnak Alenka Artnik, aki 114 méter mélyre süllyedt majd úszott vissza a felszínre egyetlen lélegzetvétellel. A rekordot Constant Weight (CWT) kategóriában állította fel, azaz a merülés során állandó súllyal, uszonnyal úszva merült le. 

Azt hiszem nem is nagyon van mit hozzáfűzni egy ilyen eredményhez. Talán csak annyit: le a kalappal!

Elképesztő Guiness-rekordot állított fel egy búvár: 24 percig és 3 másodpercig bírta Aleix Segura légzőkészülék nélkül a víz alatt.

Persze ez egy egészen speciális világcsúcs, a szabadtüdős búvárok világszervezete nem is jegyzi, csak a Guiness. A fő oka pedig az, hogy a merülés előtt a búvár a tüdejét átlélegzi tiszta oxigénnel, és innentől kezdve értelemszerűen sokkal tovább bírja, mint ha normál levegőt venne. A legjobbak mellesleg levegővel is 10 perc körüli időket tudnak, de oxigénnel több, mint a duplája is elérhető.

A búvár ráadásul ilyenkor csak lebeg arccal lefelé a víz felszínén, hiszen ha úszna, jóval rövidebb ideig maradhatna lenn. Kell segítő csapat is, akik ügyelnek rá, hogy ne veszítse el az eszméletét, vagy ha igen, közbelépjenek.

Orvosra is szükség van, mert ennyi ideig visszatartani a lélegzetvételt enyhén szólva sem tipikus. Aleix konzultált is szakemberekkel a rekordkísérlet előtt, mert természetesen nem akart maradandó sérülést elszenvedni egy csúcs kedvéért.

Most tehát fel van adva a lecke azoknak, akik ezen a területen tesztelnék, meddig tart az emberi teljesítőképesség határa. Én meg egyszerűen csak arra gondolok, nem egy búvárt ismerek, aki kicsivel több levegőt fogyaszt, így egy átlagos merülése 30-35 perc hosszú- palackkal a hátán. Ez a srác pedig 24 percet bír! Tudom, oxigént lélegzett előtte, tudom, nem úszkál, de akkor is elképesztő...

Nem volt még nő, aki mélyebbre jutott volna a tengerben, mint a bolgár Ina Dimitrova.

A különleges mélymerülések világa csak egy szűk elit hobbija a búvárok körében. Aki 100 méternél mélyebbre készül, annak nem csak fizikailag kell megfelelő állapotban lennie, kellően fel kell vérteznie magát búvárismeretekkel is. Egy ilyen merülésre hónapokon át készülnek, és hosszú tervezés előzi meg azt, amíg valaki a vízbe ugrik palackokkal megrakodva. Nem csoda hát, hogy maroknyi ember jutott el csak a még extrémebb mélységekbe, 200 méterre vagy az alá.

A nők körében a tengerben felállított mélységi rekord mostantól 201 méter, ide sikerült lemerülnie Ina Dimitrovának. Pontosabban lemenni az egyszerű, de épségben felemelkedni, az az igazi teljesítmény- és neki ez is sikerült. Bár a karcsú bolgár lányt inkább gondolnám fotómodellnek mint mélymerülő búvárnak, természetesen a külső senki tudásáról, tapasztaláról nem árul el semmit.

Pár részlet már kiderült magáról a merülésről is. Egyiptomban, a Vörös-tengeren került sor a csúcsjavításra, ami során hétféle gázkeveréket használt Ina. Ahhoz kevesebb, mint hat percre volt szükség, hogy elérje a legmélyebb pontot- az emelkedés viszont 282 percet, tehát majdnem hat órát vett igénybe! Gyakorlatilag minden extrém mélymerülés így néz ki, így kell tervezni élettani okokból.

A rekord után talán új célokat tűz ki maga elé a bolgár hölgy. Édesvízben ugyanis merült már mélyebbre nő: a dél-afrikai Verna van Shaiik 221 méterig jutott még 2004-ben. (Az időpontokból látható, mennyire sűrűn úszkálnak le ilyen mélységbe a búvárok.) A kihívás adott, és vélhetően Ina új rekordokra tör majd. Már csak azért is ezt gondolom, mert lépésről lépésre halad: tavaly októberben Dahab közelében 174 métert ért el, ezt fejelte meg most egy kicsivel. Remélhetően a jövőben is megfontoltan, a biztonságot szem előtt tartva űzi majd ezt a kockázatos hobbit a bolgár búvár.

Vajon ha valaki már több, mint 51 órája búvárkodik egyhuzamban, nem egyszerűbb ráhúzni egy-két percet hogy tuti legyen a csúcsjavítás?

Ez a kérdés járt a fejemben, amikor Cristi Quill merüléséről olvastam. Az amerikai búvár szerette volna felülmúlni az egyiptomi Walaa Hafez rekordját, aki 51 órát, 24 percet és 13 másodpercet töltött a víz mélyén a közelmúltban. Cristi nem csak a nők, de a férfiak által teljesített leghosszabb nyílt tengeri merülés csúcsát is meg szerette volna javítani Kaliforniában, La Jolla közelében, és elvileg 51 órás és 25 perces merülése ehhez elég is lenne.

Ám mivel itt csak másodpercekről van szó, a Guiness először az egész merülést az elejétől végéig hitelesíteni fogja. Könnyen lehet, hogy a rosszul járt az óra, a több mint két napos merülés sem lesz elég a csúcsjavításhoz, mert néhány másodperccel rövidebb ideig maradt a víz alatt Cristi. Ez meglehetősen nagy pech lenne- és pont erre utaltam, miért nem értem, hogy a merülésbe miért nem fért bele még egy pici idő a tenger mélyén.

Temészetesen tudom, hogy rettentő fárasztó ennyit merülni egyhuzamban, még akkor is, ha segítők hordják a víz alá az új palackokat, az ennivalót, és így tovább. Igazi kín lehet az a plusz pár másodperc is egy idő után, kétség sem fér hozzá: nagyon hosszúnak tűnik az az utolsó perc. Tehát a teljesítményt akkor is elismerem, ha úgy alakul, Cristi csak a nők körében lesz rekorder. Az egy más kérdés, hogy van-e értelme ezeknek a csúcsoknak. A technika fejlődésével, jól szigetelő búvárruhában, jó segítőcsapatokkal hosszú időket lehet eltölteni a víz alatt. Sőt, ezeknek a hosszú távú merüléseknek már komoly hagyománya van, magyar búvárok már 1971-ben végrehajtottak 50 órás merülést! Csak nem rekordhajhászás volt a cél annak idején, hanem kutatás...

Szóval éppenséggel nem újdonság ez a fajta merülés, de azért én, aki elég sokat búvárkodok, nem vágyok arra a dögunalmas élményre, hogy egy helyben ücsörögjek két napon át odalenn. Értem én, hogy most az amerikai búvár a rákellenes küzdelemre kívánja ráirányítani a figyelmet a csúcsjavítással- manapság minden ilyen kalandnak szinte kötelező egy nemes célt is szolgálni. Ezzel együtt sem irigyelném Cristit azért, ha mégis övé lenne a rekord. Én csak élménygyűjtésben szeretnék csúcsot javítani...

Egyiptomban egy helyi búvár állított fel időtartamrekordot: Walaa Hafez 51 órán és 20 percen át folyamatosan a víz alatt volt, így mostantól övé a Guiness által is hitelesített csúcs. A korábbi csúcs negyedórával volt rövidebb, de ilyen roppant hosszú merülésnél már minden egyes újabb perc nagy teljesítmény.

Az egyiptomi búvár 1979-ben született, a haditengerészet kötelékében szolgált a speciális egységekben, ám a 2011-es forradalom idején olyan sérüléseket szenvedett el, ami után leszerelték. A búvárkodásnak viszont nem fordított hátat, és miután egy szintén egyiptomi ex-katona, Ahmed Gabr 332 méteres merülésével mélységi csúcsot állított fel, úgy döntött, az országba hozza az időtartam rekordot is.

A leghosszabb ideig tartó merülések terén is többféle kategóriát tart számon a Guiness- ma már nem olyan egyszerű ügy rekordot felállítani, bemondásra senkinek nem hiszik el. Létezik édesvízben és tengerben végrehajtott merülés rekordja, van külön hűvös vízi kategória, medence és így tovább. Hafez a tengeri, nem hideg vizes kategóriában került a ranglista élére.

Persze nem úgy kell az ilyet elképzelni, hogy a búvár egyedül begázol a vízbe egy rakás palackkal, aztán bő két nap után kijön. Két tucatnyi búvár segítette merülés közben, hozták a levegőutánpótlást, no meg az élelmet és a vizet. Ugyanis az energiát valahogy pótolni kell, nyilván pépesített ennivaló formájában. A helyszínen lennie kell orvosnak, ha bármi balul ütne ki. És ugyan csak tíz méteres mélységben volt a rekorder, a felszínre emelkedés ennyi idő után kínosan lassan zajlik.

Ez a rekord tehát ismét az egyiptomi búvárkodás hírét vitte a világban. Ám nem ez volt az egyetlen új csúcs mostanában: Ahmed Gabr volt a fővédnöke minden idők legnagyobb víz alatti szemétszedésének, amit szintén Egyiptomban szerveztek meg. 614-en merültek alá egyszerre, hogy a tenger fenekét elcsúfító hulladéknak legalább egy részét összeszedjék. Sajnos a Vörös-tengerbe is bőven kerül szemét, de egy-egy ilyen nagyobb akciónak azért már lehet látható eredménye, hiszen zsákszámra hordják ki a hulladékot a vízből.

Persze tudom én, ezek a nagy felhajtással járó rekordok más célt is szolgálnak: Egyiptomot akarják népszerűsíteni, mint búvárparadicsomot. Az ország megsínylette a politikai bizonytalanságot, az idegenforgalomban még mindig nagy a visszaesés, pedig szükség lenne a tengerimádók pénzére. A bökkenő csak az, hogy egy ilyen eseményre hiába figyelünk oda, az egyiptomi helyzet még mindig nem ideális. Rendszeresen járok oda, tudom, hogy évek óta ki sem mozdulunk a hajóról, egyszerűen nem vonzanak a városok. 

Fogalmam nincs, mennyi idő kell ahhoz, hogy Egyiptom felzárkózzon a vonzóbb helyekhez, hamarosan teszteljük majd a mostani állapotokat. Azt hiszem, az idő jó részében továbbra is a víz mélyén zajlanak majd a nyaralás érdemi eseményei, és ha összeadjuk majd a végén mindannyiunk merülési idejét, szép nagy szám jöhet ki- akár összemérhető a rekorddal. És persze teszünk azért, hogy mi ne szemeteljünk a vízbe, sőt, abban reménykedünk, hogy a kevesebb turista miatt szebbek lesznek az élőhelyek. Várjuk, hogy a Vörös-tenger elkápráztasson és olyan jól érezzük magunkat, mint annak idején. Mi élménygyűjtésben szeretnénk csúcsot javítani...

Pár napja mélységi világcsúcsot döntött egy búvár, most pedig a leghosszabb víz alatti tartózkodás rekordja dőlt meg. A floridai Allen Sherrod 51 órát, 4 percet és 28 másodpercet töltött a víz alatt, ami a sós tengervízben végrehajtott merülések kategóriájában lett a leghosszabb.

Ebben a "műfajban" is vannak ugyanis kategóriák, teljesen más ugyanis édes és sós vízben merülni, más hatással van a szervezetre. Szintén nem mindegy, hogy a merülésre egy védett medencében kerül-e sor vagy nyílt vízre, aztán az is óriási különbség, a víz hideg-e vagy meleg.

Allen Sherrod mindenesetre már rutinos csúcsdöntő, 2011-ben már volt egy 48 órás merülése, amit egy máltai búvár múlt felül tavaly. Ezt hallva Sherrod úgy döntött, mindent megtesz azért, hogy ismét az övé legyen a csúcs. Aki bírja a merülést, annak igazság szerint az unaloműzés a legnagyobb kihívás, mert több mint két napot jórészt egy helyben, nappal és éjszaka a víz alatt tölteni nem annyira szórakoztató. Az energiabevitelt különféle folyadékokkal oldották meg leginkább, de nyilván a hosszú merülés után már igencsak vágyott valami normális ennivalóra. 

A lenn töltött idő során két másik búvár volt folyamatosan vele, természetesen ők váltották egymást. Főleg az éjszakai órákban figyelték Sherrodot, amikor elbóbiskolt, és rendszeres időközönként írnia kellett valamit neki egy vízhatlan írótáblára, mert az írás zavarossá válása utalhatott volna rá, hogy valami baj van. Piszkosul ki lehet ám fáradni a mélyben testi-lelki szempontból egyaránt, még ha csak 5-6 méterről is van szó. Még egy masszőr ismerős is lemerült, hogy kicsit megmozgassa az izmait, ne gémberedjen el teljesen.

Azért a tengerben néha az élővilág is fel tudta dobni a búvárt, megjelent például egy csapat tintahal mellette, akik a sajátos mozgásukkal szinte táncoltak egy kicsit. Jutott idő a romantikázásra, mert Sherrodot felesége is meglátogatta, akivel a felszín alatt erősítették meg házassági esküjüket- még ha búvármaszkban hitvesi csókot nem is válthattak. Sőt, a móka kedvéért egy csapat lány sellőnek öltözve várta a felszínen a "halembert".

Úgy szervezték az egész rekordkísérletet, hogy a környéken járó nézelődők is tudjanak a felszínről üzenni a búvárnak, aki képes volt válaszolni nekik. Ma már semmi különös nincs abban a technikában, aminek a segítségével beszélgetni lehet a víz alatt, csak arra kell vigyázni, hogy ne túl sokat magyarázzon az ember, mert akkor gyorsabban fogy a levegő. Persze így is, úgy is sok palackra volt szüksége, rendszeresen cserélgetni kellett neki ezeket.

Noha 55 órát tervezett a víz alatt tölteni, a rekord ettől némileg elmaradt. És ebben az is közrejátszott, hogy a búvárruhájával némi gond akadt: a szárazruha, amit viselt, elvileg arra szolgál, hogy a hideg víz ne érje a testét, ám a merülés második napján elkezdett beszivárogni a víz. Egy ideig bírható ez, hiszen Floridában nem fogvacogtató a hideg, de néhány óra után a 28 fokos vizet is rettentően hidegnek érzi az ember teste.

A célt végülis az 51 órával is elérték, a rekord ismét Allen Sherrodé. Az pedig majd kiderül, hogy vetélytársai közül valaki el akarja-e azt hódítani tőle.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Az egyiptomi Ahmed Gabr olyan mélyre jutott önálló légzőkészülékes búvárként, mint még soha senki: 332,4 méterre ereszkedett tegnap Dahab közelében!

Bevallom, ezt a mélységet én szinte el sem tudom képzelni. Azt viszont nagyon is átérzem, milyen pokoli sok munka és felkészülés kell egy ilyen extrém merüléshez. Csak egy példa: 14 fős búvárcsapat segítette Ahmedet, akik valamennyien szintén nagyon rutinos, magas képzettségű búvárok. A merülés során a csapattagok összesen 90(!) palacknyi különféle összetételű légzőgázt használnak.

Ilyenkor ugyanis nem az van, hogy valaki felkap egy palackot és lezúg a mélybe. Aki így tesz, egy bizonyos szinten túl ereszkedve az életét kockáztatja. Így aztán manapság a mélyre merülő ún. technikai búvárok gondosen megtervezetten váltják mélységnek megfelelően a különféle összetételű légzőgázt, amit úgy kevernek ki előre még a felszínen. Ebből aztán nyilvánvaló, nem mindegy, hogy melyik szinten milyen palack van előkészítve, és az is életről és halálról dönt, adott mélységen melyik gázra vált a búvár. Azt pedig igazán nem nagyon tudja senki, mi történik az emberi szervezettel 300-320 méteres mélységben...

Nem meglepő ezek után, hogy Ahmed Gabr két évtizednyi búvármúlttal a háta mögött vágott bele a rekordmerülésbe. A katonatisztként szolgáló Gabr az Egyesült Államokban harci búvár kiképzést is kapott, a merülés egyszerre volt hivatása és kedvtelése. Az egyiptomi forradalom eseményei miatt aligha foglalkozhatott a csúcsjavítás előkészületeivel, ám leszerelése után belevágott a tervbe. Segítőket talált, tervezett, gyakorlómerüléseket hajtott végre, például 200 méterre- a búvárok túlnyomó többsége számára ez is elképzelhetetlenül nagy mélység.

Látható, rendesen meg volt palackokkal pakolva, és ennél még több kellett a 350 méteresre tervezett merüléshez. Szeptember 18-án jött el a nagy nap, amikor sor került a különleges pillanatra, eljutott a hihetetlen mélységbe. Összesen 14 órát töltött a víz alatt, az ereszekedés jóval rövidebb ideig tartott, mint a felszínre jutás, hiszen több mélységi szinten kellett dekompressziós megállót tartani. Ilyenkor mind a mélységet, mind az időt jó előre kiszámolják, és attól eltérni nem lehet, szigorúan betartják az értékeket. A segítő csapat vizet és banánt is vitt a búvárnak, mert pótolni kell az elveszett energiát, és a kiszáradás is komoly egészségügyi kockázatot jelent. A különféle víz alatti megállókhoz használt eszközöket egyedileg kellett megtervezni és megépíteni, kifejezetten ennek a merülésnek a kedvéért.

Ezek után még arra is figyelni kellett, hogy a búvár az általa elért mélységet hitelesen igazolja. Három búvárkomputert vitt magával, amelyek regisztrálták az adatokat, de emellett egy vezetőkötél megfelelő pontján rögzítve volt a 350 métert jelző táblácska, amit a búvár leakasztott és magával vitt a felszínre. Értelemszerűen azt is meg kellett oldani, hogy a víz ne sodorja el a kötelet, hiszen ha nem egyenesen áll, messze nem 350 méteren lett volna a tábla, a kötél nyúlásával is kalkulálni kellett és így tovább. A Guiness megfigyelője is a hajó fedélzetén volt, hogy hitelesítse a rekordot, ami végül a kitűzött célnél kevesebb, 332,4 méter lett, de így is nagyon boldog mindenki, hiszen a korábbi 318 méteres csúcsot felülmúlta Ahmed Gabr, és ami a lényeg, ép és egészséges!

Mert lemenni nagy mélységbe bárki tud, de onnan egyben feljönni, na az a teljesítmény!...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!