Help Sales ÁSZF

Díjak előszobájában

Az év végén kellemes meglepetésként két fotóm is szépen szerepelt fotós versenyeken.

élmény

2020-ban minden apró örömöt értékelni lehet, és ezért aztán jóleső dolog volt, hogy idén több nemzetközi versenyen is a  jobbak közé kerültek víz alatti fotóim. Egy-egy rangosabb versenyen több ezer fotót is neveznek, bekerülni egy kategóriában a díjra érdemes 10-15 kép közé egy olyan lelkes, saját kedvére fotózó amatőrnek, mint én, nem mindennapos. 

Ősszel az European Environment Agency REDISCOVER Nature versenyében került a kiválasztottak szűk élmezőnyébe egy fotó, ami idén nyáron készült Horvátországban. Erre a versenyre az EU területén készült képekkel lehetett nevezni, és meglehetősen erős volt a mezőny. Talán elég annyit mondani, hogy a legjobbak közé olyan fotósok munkái kerültek, mint Máté Bence, akivel nekem egy válogatásban szerepelni nagy megtiszteltetés. A képem már csak azért is kilógott a sorból, mert az enyémen kívül kizárólag felszíni fotókat válogattak be.

A végső győzelem ugyan másé lett, de nem volt bennem csalódás, mert ez nagyon jó, színvonalas verseny volt, és ha a szívemre teszem a kezem, a kategóriában én sem a saját képemet választottam volna. Mindenesetre így is jó volt, hogy be tudtam csempészni egy képet, ami a tenger mélyén készült: nyáron fotóztam Horvátországban, az Adriában, amikor Razanjban töltöttünk egy nagyon szép hetet. A muréna a két tisztogatórákkal "A fogásznál" címet kapta tőlem, és az látható rajta, ahogy a ragadozó fogai közül kiszedegetik az apró ott maradt dolgokat a rákocskák, és a muréna ehhez óvatosan kitátja a száját, miközben eszében sincs bekapni a "fogászokat". Ilyen az együttműködés a természetben!

Tegnap jött egy másik értesítés is, ezúttal a Historic Photographer of the Year verseny győzteseiről. Erre az angol versenyre is sokan neveztek, angliái és a világ más részén levő történelmi helyszíneken készült fotókat vártak a szervezők. Itt aztán végképp nem meglepő módon szintén egyedül én voltam a végső válogatásban búvárfotós, egy második világháborús roncsnál készült felvétellel. 

Csak egy győztes volt kategóriánként, így ezúttal is be kellett érnem azzal,  hogy a legjobbak szűk élmezőnyébe kerültem. Őszintén szólva szokatlan lehetett a téma a zsűrínek is, mert sokkal jellemzőbb, hogy nevezetes épületekkel rukkolnak elő a fotósok. De ha már történelem, helye van a mezőnyban a roncsoknak is. 

Az SS Turkiához életünk egyik legjobb, legizgalmasabb vörös-tengeri búvártúráját tettük, amit sok szervezés után sikerült tető alá hozni. A ritkán merült hajóroncs még a második világháború idején került a víz alá. A Turkia is egyike volt azoknak a hajóknak, amik ellátmányt szállítottak az Észak-Afrikában harcoló angol csapatoknak, ám mivel a földközi-tengeri hajóutat nem használhatták, egész Afrikát megkerülve, a Szuezi-csatornán át értek el úti céljukra. Nem kevés hajó veszett oda az út során! Az SS Thistlegorm is ezek közé tartozik, és a Cousteau által felfedezett, hadianyaggal megrakott roncs a búvárkodás legendája, a világ egyik legnépszerűbb roncs lett.

élmény

A Turkia, vagy a közelben nyugvó Scalaria viszont szinte feledésbe merült, maroknyi ember láthatta saját szemével. Mi a kevesek közé tartoztunk, és így elmeséhettük a történetét a hajónak, és a rajta szolgáló embereknek. A második világháború a sok híres csatán túl még számos helyszínen követelt emberéleteket, és talán ezt értékelte a zsűri, amikor a fotót a mezőny legjobbjai közé sorolta. Én pedig büszke vagyok rá, hogy sikerült olyan képet csinálni modellem, Regi segítségével, ami hatással van a nézőre.

0 Tovább

Hej, sárga csikó

A csikóhal nem túl fürge, nem is él mélyen, mégsem egyszerű búvárfotós téma.

csikóhal adria élmény

A jó búvártúrán van egy kicsi ebből is, abból is. Amikor Razanjból kihajóztunk, megnézni a mélyebb falakat, a bíborszín gorgóniákat, majd csigákat kerestünk, a nyílt tenger élővilágát fedeztük fel magunknak. De egészen közel a parthoz, a lakott településekhez, az Adria sekélyebb részein is akadnak érdekességek.

Természetesen nem mindegy, mikor nézünk szét, van szezonja például a tengeri nyulaknak. Ez nem a nyárra esik, nem láttunk egyet sem, de csikóhalat nagyon szerettünk volna fotózni. Pláne azért, mert a korábbi napokban más búvárok már láttak. A csikóhal pedig nem egy gyakran költöző élőlény, így komoly volt a remény, hogy mi is ráakadunk.

csikóhal adria élmény

Megálltunk hát búvár barátainkkal az Adriadive bázisa előtt, és útmutatást kértünk. Viccesnek tűnhet, de ez tényleg úgy néz ki, hogy elmagyarázzák, van egy csónak 7-8 méterre a parttól, az alatt 3-4 méteres mélységben nézzünk szét. Illetve onnan nem messze van egy valamiért tengerbe dobott fémkeret, annak a környékén, 5 méter körül szintén lehet csikóhalat látni.

Az ilyen útmutatást komolyan kell venni! Az első alkalommal nem voltunk igazán alaposak a parti merülés során, nem is találtunk csikóhalat. Inkább csak ismerkedtünk a hellyel. Másodjára már teljesen tudatosan ment a víz alatti kutakodás, mert tudtuk, ez a túra utolsó merülése- ha most nem lesz meg, nem próbálkozhatunk újra egy jó darabig. A csónak alá úsztunk, és onnan Z-alakot követve úsztam, folyamatosan nézelődtem, elsősorban a tengeri növényzet környékén, mert a csikóhalak igen gyakran ott bújnak meg. Fura ez, de valóban van egyfajta kiszámíthatóság: sok, a víz alatt élő különleges élőlényt a tapasztalt búvár gyorsan megtalál, mert tudja, melyik helyen, milyen mélységben él, milyen környezetet szeret.

csikóhal adria élmény

Ezúttal húsz percbe telt, amikor feltűnt előttem a kis sárga sziluett. A csikóhal egyáltalán nem nagy, így ennek a feltűnő színe ellenére is majdnem sikerült elrejtőznie- valószínűleg 2-3 alkalommal már elúsztunk fölötte korábban. De végül neki tudtunk hasalni, és szorgosan fotóztunk. Az Adriai csikóhalak közül ugyanis ezek a látványos sárgák mutatnak a legjobban a képeken, a sárga csikó a jackpot búvárfotós szemmel.

csikóhal adria élmény

Más kérdés, hogy hiába nem úsznak el villámsebességgel, mindig úgy tudnak fordulni, hogy ne tudjunk normális képet készíteni róluk. Türelem, rutin, no meg egy jól összerakott búvárfotós cucc kell ahhoz, hogy valami használható képet készítsen az ember. Ilyenkor bizony időnként egy egész merülést szánunk egy ilyen témára- bár általában egy idő után "megkegyelmezünk", mert hiába nem fogdossuk, tereljük az állatot, azért eléggé utálhat minket a vaku villogásáért.

csikóhal adria élmény

Amikor elindultunk vissza a bázis irányába, még mindig nyitva tartottam a szemem, hátha látok valami érdekeset. És annak a bizonyos fémkeretnek a közelében, a növényzetből kiviláglott egy másik citromsárga sziluett- újabb csikóhal, újabb forgások, újabb szitkozódás, újabb képek. Eredményes, majdnem másfél órás merülés volt, pedig nem úsztuk szét magunkat. Köszönet illeti barátainkat, akik olyan alaposan és jól eligazítottak!

csikóhal adria élmény

Hát, ilyen is lehet egy jó fotós merülés. Szerencse is kell hozzá, nyilván. De tudatosság még annyira: megkérdezni, mit láttak arra mások, ha volt érdekes, hol találták, és kifejezetten alaposan megpróbálni felkutatni a jó témát. S ha aztán a felszínen nézegetve az ember nagyjából elégedett a végeredménnyel, végképp kerek lesz a történet!

0 Tovább

A túl kíváncsi polip

A kamerám után nyúlkált az érdeklődő nyolckarú, de szerencsére én voltam az erősebb.

polip adria élmény

Az Adriai búvártúrák során elég jó eséllyel találkozunk polipokkal. Az intelligens, különleges állatok megfigyelése mindig érdekes, és mivel általában sekély vízben bukkannak elő, mindenki számára átélhető ez az élmény. Ezen a nyáron sem maradt el a polipkaland, de a szokásosnál izgalmasabbra sikeredett.

A polipok, amellett hogy kiválóan rejtőzködnek, váltogatják a színüket és alakjukat, meglehetősen eltérő személyiségűek. Persze a kisebbek általában igyekeznek minél előbb eltűnni a szemeink elől, míg a nagyobbak kicsit bátrabbak, de ez csak általában igaz- láttam már máshogy viselkedő polipot is. 

Ezúttal a többi búvár hívta fel a figyelmemet egy, a kövek között rejtőző példányra. Meglehetősen nagy volt, és látványosan változtatta a színeit. Amikor először láttam, akkor felfújta magát, és barnás árnyalatú volt.

polip adria élmény

Utána, megunva a közelségemet, úgy döntött, pozíciót változtat. Ekkor kimászott a szikla alól, és a tetején próbálta reprodukálni annak a színeit: fehér és barna mintázata lett, sőt, volt olyan pillanat amikor még a szikla érdes felületét is imitálta.

polip adria élmény

Utána visszabújt a szikla alá. Fontos, hogy ilyenkor a polipot nem üldözzük, hanem csak megfigyeljük, és ha az állat kíváncsi, reagál is apróbb kézmozdulatainkra. De szó sincs arról, hogy mi megpróbálnánk hozzányúlni, kirángatni- ha ő érdeklődik, majd kinyújtja felénk a csápjait. Ám ha ez történik, észnél kell lenni.

A polip ugyanis gyors is, ügyes is. Tapadókorongjaival, hosszú, hajlékony csápjaival simán megragad kisebb dolgokat, és bizony láttam én már olyan videofelvételeket, amikor behúzta magával a búvár kezéből kikapott kisebb kamerát, lámpát. Ha elég kicsi az üreg ahova elviszi, ennek búcsút is lehet inteni. Eleinte csak figyelt, szemmel tartott.

polip adria élmény

Ám amikor óvatosan elkezdett a kamerám felé közelíteni a polip egyik karja, erősebben megfogtam a gépet. Nem mintha az én nagy víz alatti fényképezőgépemet el tudta volna ragadni, de azért meg tudta volna úgy rántani, hogy aztán az értékes dómportot végigkarcolja egy szikla. És jól tettem, hogy számítottam rá: egyszer csak rátapadt a karja a kamera elejére, és elkezdte magához húzni. Én voltam az erősebb és feladta. Ezen a ponton éreztem, nem illik már tovább zaklatni őkelmét, és továbbálltam. 

polip adria élmény

Utólag néztem meg a képeket, mert amíg a polippal "viaskodtunk" a kameráért, nyomogattam az exponáló gombot. És hát elég egyértelműen látszik a mozdulat, s mögötte a polip kiismerhetetlen tekintete... Izgalmas interakció volt ez! De szerencsére egyikünknek sem lett belőle baja, a kész képsorozat pedig szép emlék marad.

0 Tovább

Adriai nyár 2020

Különleges év, de vajon mennyire más az utazás a koronavírus árnyékában?

adria élmény

Nos, nem bírtuk ki. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttünk, a leginkább elérhetőnek látszó úti célt becélozva nem mondunk le a tengeri búvárkodásról ezen a nyáron sem. A repülős utak, pláne az Európán kívüliek között nem is nézelődtünk. Horvátországot szeretjük, ismerjük, végül Dalmácia lett a kiválasztott, egészen pontosan a Rogoznica városhoz tartozó falu, Razanj, ahol ismerős búvárbázis is akadt.

Az út eseménytelen volt, a határon kellett várakozni valamennyit. A tengerparton igazán sokan nem voltak, mivel előtte foglaltuk a szállást, biztosak lehettünk a dolgunkban. Közvetlenül a tengerparton, nagyon szép apartmanokban is egyszerű volt helyet találni, korrekt áron. Nyitva voltak az éttermek, a boltok- persze minden csak félgőzzel üzemelt, és lépten-nyomon használták a maszkokat zárt térben. Kicsit utószezoni hangulat volt, ami július közepén igen váratlan.

Nyilván a mostanra már megszokott sok kézmosás, fertőtlenítés mellett kerültük a nagy tömeget, az éttermekben távolabb voltak egymástól az asztalok, szóval érződött, hogy mindenkinek fontos a biztonság. De odakinn alapvetően már nem aggodalmaskodtunk: saját autóval mentünk, saját apartmanban laktunk, a tengeren könnyű volt távolságot tartani, azaz nem kellett sok rossz kompromisszumot kötni.

adria élmény

Mint ahogy abban bíztunk, ekkor már a víz is melegebb lesz. Lehetett úszni, strandolni, evezni, búvárkodni, de az önfeledt pancsoláshoz még hiányzott 1-2 fok. Persze mivel az utóbbi években többször voltunk előszezonban, tudom, milyen, vacogni az Adriában, és ez most egészen más volt. Nyilván hamarosan még melegebb lesz a tenger.  Azok a hihetetlen, gyönyörű kék színek, amiket a parton ücsörögve csodálhattunk, minden víruspánikot, gondot feledtettek.

Az Adriadive is működött, Tóth kapitány pedig jó helyekre vitt minket merülni. Járhatott ugyan már az ember tucatnyi alkalommal itt-ott a horvát tengerparton, de aki szereti a búvárkodást, kíváncsi a tengerre, a tenger élővilágára, annak az Adria nem pótlék, hanem nagyon is sok élményt adó hely. 

adria élmény

Az Adriának ezen a részén például kiemelhető a látnivalók közül a viszonylag elérhető mélységben található gorgóniamező, ahol mindig különleges élmény fotózni a bíbor színeket. Láttunk langusztát, és több muréna is a szemünk elé került. Megálltam, hogy jobban megfigyelhessem, és aztán láttam, több kis piros rák "dolgozik" épp rajta. Az apró fogászok épp a hegyes fogait tisztogatták a száját tágra nyitó ragadozónak. Élmény, amikor nem kell sietni, és van idő ilyesmit megfigyelni.

Aki csak sekélyben akart nézelődni, annak pedig ott voltak a csigák. Az egyik helyen volt egy szikla, ahol ki tudja miért, többféle kicsi, színes, látványos csiga gyűlt össze. Fotósként meglehetősen hosszú időt töltöttünk velük, hiszen ezek mindig hálás témát jelentenek: jól néznek ki, és nem szaladnak el egyik pillanatról a másikra...

adria élmény

A nap vége pedig a szokásos módon telt, egy jó, hideg helyi sörrel a tengerre néző teraszon, vagy közösen az asztal mellett. Afféle régi vágású, nagyon jó hangulatú út volt ez, és mivel nem hosszú hétvégét, hanem egy egész hetet töltöttünk a tengernél, volt idő belelazulni, élvezni. A jó búvárkodás csak hab volt a tortán, és a következő nap jöttek az új víz alatti kalandok.

0 Tovább

Egy nyerő fotó

Egy muréna csábos mosolya is hozhat díjat- ezúttal nekem.

vörös-tenger muréna fotó

Se szeri, se száma a fotós versenyeknek a világon, és a sok tematikus kiírás között nem kevés vonatkozik a víz alatti fényképekre. Neveztem már ilyenre életemben, volt már olyan sok évvel ezelőtt amikor díjat is kaptam, de azért nincs tele a vitrinem plakettekkel. 

A fotósverseny igazságtalan műfaj, lássuk be. Szeretnénk hinni, hogy amit nevezünk, az egy jó kép (azért küldjük), de nyilván másnak azért nem tetszhet annyira, mint nekünk. Néha bizony előfordul, hogy az ember a győztest mustrálgatja és azt érzi, ez azért nem annyival jobb. Máskor kiderül, hogy a képem egészen a végső fázisig jutott, aztán ott maradt ki a díjazottak közül- amatőrként ezt is jól kell fogadni, érezni kell, hogy van ennek egy játék faktora.

A Red Sea Diving Safari minden hónapban versenyre hívja a fotósokat, és csak annyi az elvárás, hogy a Vörös-tengerben készüljön a fotó. Ilyenből nekem jó sok van, ki is választottam egyet-kettőt, és végül be is válogatták a képet a havi legjobbak közé. Aztán úgy döntött a kiíró, a két legjobb között internetes közönségszavazás döntsön. Mivel a murénám eljutott ide, nyilván izgulós két nap várt rám, de végül enyém lett a győzelem. Megvallom, örültem. 

Persze jól estek a profi fotós szavai is, aki kifejezetten dicsérte a murénát. Valóban, szerencsés helyzet volt. Egy egészen a sekély vízig emelkedő korallzátony szélén tanyázott a hatalmas példány, a háttérben ott volt a tenger felszíne és a nap, s a jószág arckifejezése is elég ütős lett. Eltöltöttem vele pár percet, mert éreztem, ez egy jó téma. Sokan fotóznak murénát, és főleg a laikusokat meg is lepi, amikor kiderül, ezek az ijesztően vicsorgó lények meglehetősen ártalmatlanok a búvárokra. 

A kisebb halakra már annál veszélyesebbek, mert mint az Alien-filmek szörnyeinek, ezeknek is van egy belső állkapcsa, amivel megragadják szerencsétlen áldozatukat. Mindenesetre aki képen látja őket, azoknak -tulajdonképpen érthető módon- ijesztőek, még akkor is, ha "mosolyognak", mint ez a példány. De annak illusztrálására, hogy egy víz alatti kép nem kapásból születik, mellé teszek a sorozatból még pár képet. A muréna is rajtuk van, de... Valami mégis hiányzik. Hát ilyenkor maradunk még egy kicsit, hátha összejön, hátha sikerül. Most összejött. Én meg örvendezek vala.

vörös-tenger muréna fotó

vörös-tenger muréna fotó

vörös-tenger muréna fotó

0 Tovább

Merülés a vírus előtt

Ugrásnyira van tőlem egy tó, most mégis milyen távolinak tűnik!

A thaiföldi szafariról szóló beszámoló csiszolgatása közben eszembe jutott, hogy nem sokkal indulás előtt elugrottunk a Malom-tóba, hogy merüljünk egyet. Akkor már beszéltek a kínai helyzetről, de őszintén szólva Budapestről nézve nem csak fizikailag, hanem úgy egyébként is nagyon távolinak tűnt az egész.

A sekély, de szép tiszta vízű Malom-tó egy kis gyöngyszem Buda szívében, közvetlenül a Molnár János-barlang előtt. Kicsit úszkáltunk, nézelődtünk, fotóztunk, végül kikapkapkodtuk a nagyobb szemeteket, amit a szél sodort a vízbe. Tulajdonképpen nincs ebben semmi különös, Mivel a búvárkodás afféle könnyed szabadidős program, nem feltétlenül volna említésre méltó.

Csak hát eltelt két hónap, és ez a hely, ami autóval alig negyedórányira van, most olyan távolinak tűnik, mint Thaiföld vagy akár Palau. És az ember nem tudhatja, mikor juthatunk el akármelyik helyre. Természetes, hogy most másodlagos kérdés ez, és ebben a helyzetben az ember nagyon meggondolja, mit csinál és mit vállal be, 

Épp csak eszembe jutott -van időm ilyesmin töprengeni- milyen lesz, amikor újra lehet menni. Mert biztos hogy lehet. Talán egy-két változás is lesz, a mindennapjaink mellett akár az utazás- és merülésszervezésben is. Nyilván képesek leszünk kivárni, csak valahogy fel kell magunkat dobni. Azt iszem, mindenki máshogy vészeli át. Van, aki inkább begubózik, én meg jobban szeretek a régi élményekből erőt meríteni, és máris tervezgetni. Szóval ez a pár kép múltidézés- de egyben készülődés is lélekben arra, hogy lesz még folytatás!

0 Tovább

Víz alatti játszóterek

Az utolsó nap a roncsmerüléseké volt a thai szafarin.

thaiföld szafari

Az az igazság, ha szép az élővilág, az ember elég jól megvan roncsok nélkül is. Nehéz is megmagyarázni, az Andamán-tenger fantasztikusan gazdag zátonyai mellett mi a fenéket hajókat süllyesztgetni- pedig van ennek azért oka. Az, hogy mi a körülmények miatt olyan időszakban mentünk, amikor nagyon kevés volt már a tengeren a búvárhajó, nem teljesen adja vissza a csúcsszezon forgatagát. Egy jól kinéző roncsnál megálló hajók valamelyest csökkentik azt a búvár áradatot, ami természetes élőhelyekre hárul.

Nekünk a búvárszafari legutolsó napjára három ilyet tartogattunk. Talán ekkor volt a legfelszabadultabb már a túrán, különösebb elvárások nélkül ugrottunk be a vízbe, hiszen sejthettük, egyik hely sem közelíti meg a Richelieu Rockot. Az első, a HTMS Prathong nevű hajó amerikai építésű hadiszállító, ami még a második világháborúban is szolgált. Aztán thai kézbe került, végül a kiszuperált hajót a tenger fenekére küldték. Nincs túl mélyen, útba is esik a Richelieu Rocktól a part felé- ideális megálló.

thaiföld szafari

A méretes roncs még viszonylag új, nem nagyon van rajta élet. De inkább azért érdemes szót ejteni róla, mert sikeresen úgy áll most a tenger fenekén, hogy teljesen felborult, így aztán csak egy kevés látványos, sima hajófenék tűnik fel. Csak a süllyesztés előtt képeken látható, milyen is volt ez egykoron... Azért alulról be lehet úszni, kívül a hajótesten pedig csigák mellett a legérdekesebb egy békahal volt- ezeket nagyon szeretem, nem is számítottam rá, hogy olyan szerencsés leszek, hogy ezen a túrán is találkozok eggyel.

A következő roncs a Boonsung volt, ami gyakorlatilag egy, a víz alatt darabokra szakadva nyugvó úszó platform. Itt már komoly "halleves" várja a búvárokat, a mélység csekély, szóval simán jó egy laza merülésnek. A hajó különféle üregeiből murénák lesnek ki, a rozsdás lemezeken csigák egyensúlyoznak, halak úszkálnak körbe- a látótávolság viszont itt sem volt túlságosan acélos. Azt gondolom, egy effajta merülés, ha nem is mérhető a világszínvonalú helyekhez, pont megfelel egy kis lazításhoz.

thaiföld szafari

A víz alatti játszótér- élményt aztán a végén a T13 nevű hely tette kompletté. A sekély vízbe leraktak szobrokat, sok kiszuperált teherautót, motor is van. Ezeket nem csak megnézni lehet, be is lehet ülni a járgányokba, lehet fotózkodni. Naná, hogy mindenki bízott benne, hogy kamerát is viszek magammal.

Ide már csak egy fürdőgatyában ugrottam be merülni, gondolván, itt már semmi meglepetés nem érhet. Aztán pont itt indult el úgy az egész, hogy a fülem egyáltalán nem működött, nem tudtam egyenlíteni. Bevetettem egy trükköt, így végül sikerült, de azt hiszem, ha kimarad a mélyben nyugvó dzsipek közötti bujkálás, akkor sem lett volna tragédia. (Hacsak azok nem érezték volna úgy, akiket nem tudtam volna lefotózni emiatt.)

thaiföld szafari

A lubickolás után villámgyors felszerelésmosás és pakolás jött, mert itt a szafarin aztán kitöltik az időt: az utolsó merüléshez képest két órával már a parton voltunk. Szokatlan élmény volt, hogy nincs meg az utolsó, a fedélzeten töltött "lusta nap", ami Egyiptomban mindig kötelező. Nincs idő leeresztése- viszont van idő arra, hogy már aznap mehettünk egy új szálláshelyre, és másnap pedig a sokak számára unalmas semmittevés helyett érdemi programot csináljunk. Ezt is meg kellett egyszer tapasztalni.

Most, egy hónap távlatából nézve azt mondhatom, a teljes utazás programját tekintve, ahol annyi élmény ért Thaiföldön és Kambodzsában, nagyon jó döntés volt egy szafarit is beiktatni. A saját gondjaim-bajaim ugyan megvoltak, aztán az ember nézegeti a képeit, átgondolja az élményeit, mérlegel és összehasonlít.

thaiföld szafari

A thai szafari sok szempontból új élmény volt a vörös-tengeri utakhoz képest. Az átlag egyiptomi utakhoz képest az élővilágot tekintve jóval magasabb a plafon, mert itt azért nem meghökkentő csoda, ha mantát, cetcápát látnak a búvárok, miközben csikóhal, békahal, szellemtűhal is van, rengeteg csigát láttam, akadt sokféle látványos rák és így tovább.  Egyiptomban viszont a szinte mindig kitűnő látótávolság mellett jobbak az esélyek delfinezni, cápázni, és az északi útvonalon a világ legkedveltebb roncsai közül is megnézhető pár, amihez a thai mesterséges zátonyok nem mérhetők.

Árban hasonló a két túra, a színvonal jó hajókon szintén ugyanúgy korrekt. Áramlás lehet itt is, ott is, viszont a mostani (persze csak egyszeri) tapasztalat alapján Thaiföldön jó időszakban sokkal nyugodtabb a tenger. Most persze nem lehet igazán okosat mondani, mert a koronavírus mindent átírt, de akkor és ott számolgatva azért kiderült, a repjegyárak között már nincs óriási különbség, a szafariban sem túl nagy, viszont a thai felszíni élmények miatt érdemes megfontolni a tipikus egyiptomi utak helyett egy ázsiai kalandot, ha valaki valami újat, izgalmasat szeretne látni. Persze utóbbi nyilván drágább, hiszen ha messzebbre utazunk, több időt maradunk, megtoldjuk Kambodzsával vagy mással- szépen kerekedik így a végösszeg, és ezt mindenki nem vállalja be.

thaiföld szafari

És hogy én visszamennék-e? Most épp olyan helyzetben vagyok, mint mindenki más: bárhová szívesen elmennék ahol víz alatt lehetnék. Szóval egy kicsit el kell vonatkoztatni pillanatnyi állapotainktól, amikor erre választ adok. Azt kell mondjam, hogy lehetnek olyan még további változások az árakban, ami után teljesen reális választásnak tűnik számomra az évenkénti rendszeres egyiptomi szafarik valamelyike helyett inkább Thaiföldre menni. Mivel már jártam ott, lehet, hogy csak 1-2 plusz tengerparti napot tennék be, a szafarikból rövidebbet, a jó helyekre koncentrálót választanám, és úgy még annyival drágább sem lenne. 

Ami viszont biztos: figyelnék rá, hogy az útvonalba mindenképpen essenek bele a mantás helyek no meg a Richelieu Rock. Mert a Similanhoz képest egyértelműen jobb merüléseket kínálnak, és ha korlátos az idő meg a pénz, oda mennék, ahol több élmény vár. Egészében véve az egész Thaiföld-Kambodzsa túra nagyon kellemes volt, kár lett volna kihagyni. 

0 Tovább

Csak a manták

A thaiföldi búvárszafari második fele lett az izgalmasabb.

thaiföld élmény

A Similan-szigetek után Koh Bon és Koh Tachai felé vettük az irányt. Meg kell jegyezzem, feltűnt, mennyire nyugodt a tenger, a hosszú hajóutak mennyire nem viseltek meg senkit. A merülések mentek tovább a szervezett rendben, és a harmadik napon végre megérkeztek a nagyvadak is. 

Négy merülés, mind a négyszer jöttek a manták. Különösen a nap második fele volt látványos, amikor Koh Tachai mellett óriási halrajok is kavarogtak körülöttünk. Nagyon ígéretes volt- csak éppen itt is kicsit zavaró volt, hogy nem volt igazán jó a látótávolság. Panaszkodni nem illik, amikor olyat is láttunk, hogy két manta nagy lendülettel úszott egymás felé, s bemutattak egy kötelékrepülést- csak az emberben ott motoszkál, milyen lenne ez, ha még igazán tiszta is volna a víz! Igazi mantashow lehetett volna. Ám akkor talán nem lett volna annyi a környéken? Ki tudja ezt?

thaiföld élmény

Bár erről nem feltétlenül szoktam írogatni, mert ugyebár a búvártúrán mindig vidámság uralkodik, merülgetünk teljes lendülettel, szóval öröm és boldogság van. Ehhez képest bennem még mindig motoszkált valami rossz érzés. Igen, ezer és egy oka lehet ennek, akár az is, hogy én segítettem a barátaimnak a tető alá hozni ezt a hosszú túrát, és ez a koronavírus-para miatt minden bizonytalanabbnak tűnt. De nem fogom másra, nyilván az én hibám volt, hogy nem teljesen tudtam belelazulni ebbe a szafariba. Sajnáljam? Van ilyen. Utólag minden más fényben tűnik fel, és azért tudom értékelni azt is, amit akkor és ott nem.

thaiföld élmény

Az utolsó teljes nap a tengeren pedig a Richelieu Rock felfedezésének volt szánva. Szó ami szó, igazi fénypontja lett a túrának, mert itt aztán óriási halrajok voltak mindenfele, de láttunk csikóhalat, szellemtűhalat, harlekinrákot az apróságok közül, nagy kedvenceim, a tintahalak pedig nagy nyugalommal tűrték a fotózást. Egy szavam nem lehetne!

thaiföld élmény

De a fényképezőgépem vacakolt, s míg én egy bohóchal megörökítésével próbáltam kideríteni, mi a gond, valahol felettem elúszott egy cetcápa. Nem láttam, s persze, ez bosszantó, mint ahogy az is, hogy csapatunk szétszóródása miatt végül kicsit korábban jöttünk fel- míg mások lubickoltak a cetcápával. Nem épp a legszerencsésebb helyzet, de megesik az ilyen. Néha neked jut több, néha másnak.

thaiföld élmény

Az utolsó este békésen telt a Manta Queen 8 fedélzetén. Felettünk a csillagos ég, alattunk a tenger, benne egy roncs, amit másnap reggel terveztünk megnézni. Fantom cetcápával, nagyon nem fantom mantákkal, s pár olyan érdekességgel, amire most már nagyon jó visszagondolni. Azok a manták, azok tényleg karnyújtásnyira volt, elegánsan szálltak el mellettünk, hihetetlen könnyedséggel, s néha megálltak egy-egy búvár felett, mintha a kifújt buborék miatti "jacuzzit" élvezték volna. Szóval egy pillanatra nem számít a látótávolság, hogy nehéz fotózni, mert csak megéled az élményt. Vagy amikor megnézed, reagál-e kézmozdulatodra egy tintahal, vagy próbálsz úgy helyezkedni, hogy az a fránya kis szellemtűhal, meg csikóhal-pár lefotózható legyen. Mit is mondhatnék: megoldottam!

thaiföld élmény

0 Tovább

Búvárszafari Thaiföldön

Egy túra a koronavírus árnyékában, ami minden szempontból kalandos volt.

thaiföld élmény

Kétség nem fér hozzá, hogy búvárkodni, utazni jó. A komolyabb egzotikus túrákra sokat készülünk, sokat tervezgetünk, alakul a csapat, és aztán a hátralevő időből hónapok, hetek, majd csak napok lesznek. Idén az év elejére Thaiföldet és Kambodzsát terveztük, és egy darabig úgy festett, maga lesz a gondtalan kikapcsolódás az út.

Aztán van ilyen hír, olyan hír, legyintünk, nem lesz gond. Végül felbukkant az első koronavírusos sztori. Nyugtatjuk magunkat, nem lesz, nem lehet ez nekünk probléma! A kínai helyzet romlik, majd vészesbe fordul. Mi lett volna, ha az először kinézett kínai légitársaság járatára lett volna jegyünk?... De más választottunk. Utazhatunk.

thaiföld élmény

Volt aki kérdezte, biztos jól meggondoltuk? Most, ebben a helyzetben Ázsiába? Tájékozódtunk, végül döntöttünk: nincs vészhelyzet, megyünk! Akkor persze még nem tudhattuk, mire két hét múlva visszafele készülünk, már Európa tűnik veszélyesebb helynek. De pont a legnagyobb lezárások előtt sikerült hazaérni. Jó érzéssel vettünk jegyet a megfelelő repülőtársaságtól, jó érzékkel választottunk időpontot. És elmondhatjuk, ennek a túrának ez volt a leginkább kellemetlen módon kalandos része.

Mert egyébként minden más jó volt. Kedves emberek, profi cégek, szép szállások, gyönyörű tengerpartok, megannyi látnivaló- és sok-sok mázli. Mert nem csak az utazás időpontjával volt szerencsénk, hanem azzal is, hogy velünk szemben mások nem nagyon utaztak. Olyan kevés ember volt még a legnagyobb látványosságok, akár az Angkor Wat vagy a Wat Pho körül is, ami teljesen kellemessé tette a nézelődést. 

thaiföld élmény

És bizony a búvárok is elmaradoztak már akkor. A mi hajónk épp tele volt, de a jobb merülőhelyeken a szokásosnál jóval kevesebb hajó jelent meg búvárcsoportokkal. Öt nap a tengeren, sok merüléssel, meleg vízzel- igazán kecsegtető lehetőség egy világjárvány kitörése előtt.

A szafaris életmód az egyik legjobb a búvárkodásban, és bevallom, már jó ideje vágytam rá, hogy Ázsiában is részem legyen benne. Egyiptomba szinte hazajárunk, és ha megyünk, már csak szafarizni megyünk. Az egyszeri adriai szafari az egyik legkedvesebb emlékem. És hogy mit tud egy thaiföldi szafari? Szervezettséget, jó kiszolgálást, jó kaját, korrekt elhelyezést.

thaiföld élmény

A kabinok persze csak akkorák mint egy hajón, de oda csak aludni járunk. A búvárfedélzet zsúfolt lett volna- ha nem osztják meg okosan a csoportokat. A búvár is sok lett volna- ha nem lett volna egy vezetővel maximum négy vendég. Az öt napra tervezett 19 merülés is tempós lett volna- ha nem tartják magukat pontosan a napirendhez a hajón. Egyszerűen minden működött, és azt kell mondjam, aki szeret merülni, az nem igazán találhat kivetnivalót a thaiföldi búvárkodásban.

Hacsak nem a víz alatt csalódik az ember, természetesen. Ha listát írok, mi mindent láttunk, egy szavunk nem lehet. A szafari ára nemzetközi összehasonlításban sem túl vészes, ehhez képest volt cápa, manta, cetcápa és teknős, csikóhal, békahal, szellemtűhal. Merültünk sziklás részeken, magányos tengeri zátonynál, roncsokban. A változatosság gyönyörködtet!

thaiföld élmény

Ám a látótávolság annyira nem nyűgözött le. A túra eleje, a Similan-szigetek pont emiatt egy kicsit olyan volt, mint két nap bemelegítés. Merültünk, egy-két dolog került a szemünk elé, például hatalmas lágykorallok, kisebb halrajok, volt polip, teknős, egy pici cápát is láttunk pár másodpercre, meg átúsztunk pár sziklahasadékon, üregen- víz alatt lenni alapvetően jó, de fotózni ilyen körülmények között nem volt egyszerű. És persze az emberben motoszkál, ha kicsit tisztább lenne a víz, mi mindent láthatnánk még? Mennyi minden húzódik meg éppen csak olyan távolságra tőlünk, hogy már ne legyen esélyünk meglátni?...

thaiföld élmény

Ennek a két első napnak a fénypontja ezért nem is annyira meglepő módon nem a felszín alatt várt ránk, hanem odafenn. Az egyik szigetre kivittek csónakkal, és azt kell mondjam, sok tengerparton jártam már, de amikor itt szétnéztem a szikla tetejéről, a valaha látott egyik legszebb öblöt láthattam felülről. S amilyen szép volt fentről, olyan kellemes volt a lubickolás a tengerben. Búvárok vagyunk, eleget megyünk vízbe, mégis, néha nagyon jól tud esni egy ilyen kikapcsolódás. 

thaiföld élmény

Aztán volt egy éjszakai merülésünk, sok murénával, rákkal, ezernyi aprósággal, végül egy érdeklődő tintahallal. Nem rossz zárás éppen egy nap végén. Vízben voltunk, merültünk, de ki tudja miért, valahogy voltak benne fura érzések. Nem a hajóval, az emberekkel volt a gond, még a látnivalóra se fognám, néha egyszerűen én vagyok a gyenge láncszem. Így fordultunk rá a túra következő szakaszára, amiről azt ígérték, jobb esélyünk lesz a találkozásra a nagyvadakkal. Ezzel a várakozással persze mindig feljebb teszik a lécet- de hát valamivel csak meg kell indokolni, miért vágjon bele az ember egy távoli, drága utazásba!

0 Tovább

Bele a zátonyba

A Vörös-tenger egyik legismertebb roncsa a Giannis D.

élmény roncs egyiptom

Ennek a hajó az elvesztése kivételesen nem járt áldozattal. Egyszerű navigációs hibát sejtenek annak a hátterében, hogy a száz méter hosszú, fával megrakott teherhajó 1983-ban teljes sebességgel belerohant a Sha'ab Abu Nuhas zátonyba. oda, ahol például a Carnatic is elsüllyedt.

élmény roncs egyiptom

Érdekes, hogy a Salem Express, a Carnatic és a Giannis D hossza egészen hasonló, de mára egészen más hatást keltenek. Egyrészt azért, mert nagy különbség van, mennyi idő töltöttek a víz alatt, másrészt azért, mert más korban épültek, másrészt pedig számít az is, a hajótest darabokra szakadt-e.

élmény roncs egyiptom

A hatalmas Giannis például több darabban nyugszik a tenger fenekén. Ahol a kapitányi híd és a motortér van, ott a leginkább látványos a búvárkodás, de el lehet úszni az orrig is, hogy megnézze az ember például a hatalmas csörlőt.

élmény roncs egyiptom

Nincs igazán mélyen, van rajta látnivaló- a Giannis D régi favoritja az északi szafarit választó búvároknak. Útba esik, ha a Thistlegorm vagy a Ras Mohammed felé tart a hajó, és van a közelben más érdekes merülőhely is. Én is többször láttam már, és megállapíthattam, bizony az évek rendesen meglátszanak a roncson, mert a felépítményből pár rész már nem úgy fest, mint a régen. Ami egyrészt mutatja, hogy a tenger lassan még az acélt is felmorzsolja, másrészt azt, hogy elég régóta merülök, ha emlékezhetek arra, milyen volt annak idején...

élmény roncs egyiptom

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (246),mutazás (170),cápa (157),sztori (134),video (133),búvár (126),felfedezés (69),baleset (69),fotó (68),környezetvédelem (66),alapok (57),élmény (56),híresség (53),adria (52),film (45),egyiptom (42),szabadtüdős (37),utazás (35),barlang (34),delfin (29),retró (28),felszerelés (27),régész (26),egzotikus (26),történelem (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),usa (17),édesvíz (17),videó (15),tanfolyam (15),karib (14),polip (13),kutatás (12),bánya (12),Cápa (12),üzlet (12),doku (11),mélytenger (11),fóka (10),medence (10),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),kincs (9),tengeralattjáró (8),ciprus (8),rekord (8),málta (8),szemét (7),szafari2014 (7),sport (7),szobor (7),tudomány (6),Bali (6),humor (6),cousteau (6),csikóhal (6),tél (6),verseny (6),szafari18 (6),rák (6),florida (5),rája (5),jordánia (5),ausztria (5),ázsia (5),mexikó (4),hidegvíz (4),múzeum (4),olaszország (4),repülő (4),szafari2016 (4),bali (4),tintahal (4),Egyiptom (3),thaiföld (3),magyarország (3),találkozás (3),könyezetvédelem (3),orosz (3),skandinávia (3),víz alatti (3),karácsony (3),muréna (3),csiga (2),görög (2), (2),éjszaka (2),európa (2),hal (2),medúza (2),krokodil (2),spanyolország (2),bomba (1),balti (1),repülőgép (1),bulgária (1),könyv (1),budapest (1),cetcápa (1),vörös-tenger (1),szafari (1),akvárium (1),románia (1),búvárfilm (1),repülőroncs (1),hollandia (1),Búvár (1),thaifold (1),görögország (1),technológia (1),szörny (1),uk (1),feketetenger (1),dubaj (1),korall (1),tenger (1),izland (1),Florida (1),írország (1),horvátország (1),egyesült királyság (1),norvégia (1),celeb (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog