Emlékezetes hetet töltöttünk a Maldív-szigeteken januárban- nagyvadakból nem volt hiány.
A koronavírus miatti nehezítések az álmodozásokat legalább nem érintették annyira. Azt kell mondjam, az utóbbi hónapokban egyre többen, többször éreztük úgy, hogy menni kellene, közelre vagy távolra- bárhova. A nyári Adria után az őszi Ciprus egyfajta áttörés volt, és éreztem, kell valami nagyobbat is álmodni.
A Maldív-szigetek csábító nyaralóhely, de a búvárok körében nem kevésbé sűrűn emlegetett. A víz meleg és tiszta, viszont az erős áramlások miatt többször esik szó az esetleges veszélyekről. Bár voltak merülőhelyek, ahol tényleg vitt a víz, jó szervezéssel, jó helyi merülésvezetőkkel azért egy rutinos búvár számára ugyanúgy jól merülhető, mint bármi más. Legalábbis én végig búvárkodtam a hetet, szinte mindig vittem a gépemet, és kifejezetten jókat merültem. Természetesen észnél kell lenni, de hol nem?...
Már a legelső, bemelegítő merülésnél feltűnt valami: nem volt igazán lenyűgöző korallkert ott, ahol beugrottunk, viszont az első kis szirti cápa rögvest megjelent. Aztán egy másik, harmadik... Gyorsan rájöttünk, a máshol említésre méltónak számító kisebb cápák itt teljesen szokványosak. A feketeúszójú szirtcápák mellett előfordultak rajokban a szürke szirtcápák, és néhol az aljzaton nyugodtan heverésző fehéruszonyú szirtcápákból is akadt. Ezekhez egészen közel is lehetett férkőzni, ha kellően óvatosan lopakodtam feléjük.
A dajkacápákkal való éjszakai merülés afféle igazi látványosságnak számít a Maldív-szigeteki hajóutakon. Nekem kicsit furcsa élmény volt: van egy hely, ahova odaszoktak ezek a ragadozók a rendszeres etetés miatt, a tüskés rájákkal együtt. Itt az éj sötétjében tolakodnak a könnyű zsákmányra váró cápák és az őket nézni akaró búvárok. Mint egy színpad körül, letérdeltünk, és jöttek minden irányból a dajkacápák. Néha konkrétan hozzánk értek, máskor meg csapatostól húztak el a fejünk felett. Van, aki szerint ez a legjobb merülés egy ilyen túrán- nekem is emlékezetes az élmény, de volt, ami jobban tetszett. Kihagyni azért kár lett volna!
S hogy mi az, ami nagyobb durranás? Néha a szó szoros értelmében nagyobb látványosságról van szó: az egyik helyen manták kedvéért mentünk a víz alá, de a semmiből, teljesen váratlanul alattunk felbukkanó cetcápa miatt lett igazán nagy kaland a merülés. Megláttuk a komótosan úszó, 6-7 méteres óriást, és sikerült viszonylag közelről meg is néznünk Nincs mese, volt nagy öröm! Nem éppen ekkor készültek életem felvételei, de... mit számít? Ott voltam és megnéhettem a saját szememmel!
Aztán az sem volt akármi, amikor a túra vége felé, a főváros, Male kikötőjének bejáratánál ugrottunk be. Itt sok halász dobál be felesleges fogást, haldarabokat a vízbe, és sejthető, hogy ez vonzza a ragadozókat. Elsősorban tüskés ráják jönnek, de helyi vezetőnk mutatta, menjünk kicsit mélyebbre, mert ott talán összejöhet egy izgalmasabb találkozás. Aztán fel is bukkant egy ismerős sziluett, kígyózó mozgással- cápa! Ráadásul távolról pörölynek tűnt!
Vártunk, figyeltünk és nézelődtünk minden irányba, és újból jött a pöröly! Bevallom, az ember hiszi is meg nem is, amikor az eligazításon azt mondják, hogy talán, ha szerencsénk lesz, ezt meg azt látunk. Mert ugye, ha nincs szerencsénk, hát nincs- az, hogy naponta vagy évente látják ott azt a bizonyos állatot, ki tudhatja? De ezen a túrán a legtöbb ilyen ígéret bejött, mi pedig még itt, a kikötő előtt homoksivatagban is gazdagodtunk egy különleges élménnyel.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
