Big Blue Búvár Blog

Szerda óta keresnek három búvárt nagy erőkkel a mentőegységek, de a remény fogy..

Két napja olvashattuk a hírt, hogy Malajziában egy búvárhajó kapitánya a búvárok nélkül tért vissza a partra. Beszámolója szerint a merülés végén a négy külföldiből álló búvárcsapat nem emelkedett a felszínre a megadott helyen, és némi keresés után riasztotta a hatóságokat.

A csapatot egy 35 éves norvég búvároktató nő vezette, vele volt egy 18 éves francia lány, egy 46 éves brit férfi, és utóbbi 14 éves fia. Búvár tanfolyamon vettek részt Pulau Tokong Sanggol közelében, amikor megtörtént a baj. A hatóságok azonnal a keresésükre indultak, és nagyjából egy nap után a norvég búvárt, Kristine Grodemet meg is találták.

Ő mesélte el, hogy haladó tanfolyamot tartott, amikor erős sodrásba keveredtek. Beszámolója szerint a hajót nem érték el, majd az áramlatban a többi búvártól is elszakadt. Noha valamennyien képesek voltak a felszínre emelkedni, a felszerelésük is működött, az idő nagyon fontos tényező: őt másnap már 40 kilométerre az eltűnés helyétől fedezték fel.

A többiek tehát már egészen távol lehetnek, és ennyi idő után egyre kisebb az esély a sikeres kimentésüknek. Sietni kell, mert 4-5 nap után már teljesen legyengülnek, kiszáradnak az emberek. Ám most még megtörténhet a csoda, hiszen rengetegen kapcsolódtak be a keresésbe a hatóságok mellett. Fontos ilyen helyzetben, hogy meg kell próbálni együtt maradni, és persze az is számít, van-e náluk valamilyen felszíni jelző eszköz. Bója, lámpa, netán rádiós jeladó- ezek bármelyike életet menthet.

A hatóságok vizsgálják, hogy a hajó kapitánya nem hibázott-e. Áramlásos helyeken ugyanis fokozott figyelmet kíván a búvárkodás a hajók legénységétől is, meg kell próbálni követni a búvárok haladási irányát, és így lehet a felszínre érő embereket gyorsan a fedélzetre venni. Mivel a norvég búvár beszámolójából ismert, hogy a felszínre értek mind, de a hajó sehol nem volt, ez kérdéseket vet fel.

A kapitányt ezért drogtesztnek vetették alá, ami metamfetamin jelenlétét mutatta ki szervezetében. Őt le is tartóztatták, és el is indult ellene a vizsgálat. A norvég búvár útmutatása alapján folytatódik a keresés, és bizakodnak benne, talán sikerrel megtalálják merülőtársait is.

Malajzia a koronavírus járvány miatt lezárta határait, nem volt lehetséges turisták számára a beutazás. A kiváló merülőhelyeiről ismert ország csak nemrég nyitott meg újra a külföldi nyaralók előtt.

Frissítés: miután halászok észrevették őket, két újabb búvárt sikerült megmenteni a tengerből két és fél napnyi sodródás után, a merülés helyétől messze délre. A 46 éves brit Adrian Chesters és a 18 éves francia Alexia Alexandra Molina állapota stabil. A mentőegységek nem adják fel a keresést, és reménykednek, hogy a csoport utolsó tagját, a 14 éves búvárt is sikerül megtalálniuk.

Mint később kiderült, a kimentett brit férfi arról számolt be a hatóságoknak, hogy 14 éves fia nem bírta a viszontagságokat, elgyengült, és életét vesztette. Ennek ellenére a keresést folytatják, de a sodródás iránya és az eltelt idő miatt lehet, hogy az utolsó búvár már nem is malajziai vizekben van.

Villogással jelzett az éjszakai merülésen elsodródott búvár.

Az éjszaka merülő búvárok általában elővigyázatosabbak, hiszen a sötétben sokkal könnyebben történhet baleset. Mindenkinél van lámpa, általában megbeszélik a merülési tervet, és védett helyen merülnek, ahol kisebb a hullámzás, áramlás.

Ám nem mindig a tervek szerint alakulnak a dolgok. A közelmúltban egy Ausztráliában élő, ukrán származású ápolónő, Okszana Szamkova készült két társával élete első éjszakai merülésére. A búvárok Adelaide-től 20 mérföldre indultak a vízbe.

A viszonylag rutintalan Okszana csak a másik két búvárnál lassabban tudott ereszkedni. Azok eltűntek a mélyben, ám a felszín közelében a vártnál jóval erősebb volt az áramlás, és az egyre inkább a nyílt víz felé sodorta a magára maradt búvárt. Két társa, látva, hogy eltűnt, a partra úszott, és mivel ekkor sem találták, riasztották a hatóságokat.

Egyedül maradni a tengerben az éj leple alatt nem túl megnyugtató, de a búvár azért megpróbálta ami tőle tellett. Lemerült, abban bízva, hogy a tenger fenekén képes lesz a gyengébb áramlással szemben a partig eljutni, ám kifulladt, és inkább visszament a felszínre. Vele volt természetesen nemrég vásárolt lámpája, és úgy döntött, azzal fog villogni, miközben forog, hátha valaki látja a lámpa fényét. Bízott benne, az elemek bírni fogják egy jó ideig, amíg jelzéseket ad.

Egy rendőrségi helikopter is felszállt és önkéntes vízimentők is tengerre szálltak a csónakjaikkal, hátha sikerül rábukkanni. A keresés eredménytelen volt, ám egy, a parton levő rendőr észrevette a villogást a tenger irányából. Szerencsére az áramlás nem vitte nagyon messzire a nyílt vízbe a búvárt, ezért még éppen látható volt a jelzése. A helikopter és a csónakok is rátaláltak, és éjfél előtt a partra vitték. Utána megfigyelésre egy éjszakán át kórházban tartották.

A 45 éves búvár második születésnapot is ünnepelhet, és természetesen nagyon hálás a rengeteg embernek, aki a segítségére próbált sietni. Ám természetesen a lámpa jelentőségét is kihangsúlyozta, ami ebben a helyzetben talán életmentő volt, hiszen jelezni tudott vele. Okszana mindenesetre nem akar felhagyni a búvárkodással, vissza szeretne majd térni a tengerbe- de a következő merülésnek biztosan nem éjszakait tervez...