Komoly feladat vár a tűzszerészekre.
Tudom, mindenki utálja amikor lezárják a fél várost ilyen-olyan okokkal. Futóverseny, repülőshow, most még ez a bomba is... Nem lehet úgy megoldani, hogy gyorsan kiveszik, elviszik és nem áll meg az élet Budapesten, merülhet fel a kérdés?
Hát ez nem ilyen egyszerű történet. Mi, laikusok csak annyit tudunk, hogy ez egy "bomba", és slussz. De hogy mikori, mekkora, milyen állapotban van, robbanhat-e bármikor vagy sem, erről semmiféle információnk nincs. És sajnos amikor keresni kezdenek, akkor a tűzszerészeknek se!
Alapvetően úgy indul a kutatás, hogy van a víz alatt valami, ami veszélyes lehet. Talán az, talán nem, de ki vállalja a kockázatot, hogy látatlanban eldöntse? Mint ahogy sokszor máskor, most is a véletlen vezetett nyomra, amikor egy vízbe esett autót emeltek ki búvárok segítségével, és ők látták meg a gyanús tárgyat. Alapszabály, hogy amihez nem értesz, azt nem piszkálod, átadták hát az információt és a terepet a katonáknak.
És akkor jön a keresés. A Duna mélyén rengeteg dolog rejtőzik- azt már most garantálom, bombából több is akad még, csak nem tudjuk, hol vannak. Amikor műszerrel vizsgálják a folyó fenekét, eleve leginkább az látható a kijelzőn, amit az üledék nem fed el. Azaz sok-sok dolog teljesen be van ágyazódva. Ha a bomba elég nagy, akkor ki lehet szúrni. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy van egy nagy, éles bombasziluett, hanem van ott valami hasonló alakú- lehet az éppen olajoshordó is.
A búvároknak aztán a víz alatt kell egészen pontosan felderíteni, mit is találtak. Ami egész könnyű lehetne, ha látnának bármit. De a Duna mélyén a látótávolság csekély, gyakorlatilag tapogatózni kell. A körülmények sem egyszerűek, mert nagyon visz a víz. Ha emlékszünk a hírekre, eleinte nem találták a bombát, és azt gyanították, a folyó sodorta arrébb. Ugyan milyen ereje lehet a Dunának, ha egy több száz kilós bombát el tud görgetni? És ebben kell dolgozni a búvároknak. A kezükkel tapogatva próbálják a tárgyat beazonosítani, meghatározni a méretét. Melyikünk vállalná be, hogy ilyen viszonyok között vizsgálja meg, vajon egy fél tonnás, rozsdásodó, élesített robbanószerkezet van ott vagy valami más?...
(Bombázás Lágymányosnál Fotó: Fortepan)
És ha még meg is határozták a helyzetet, és nagyjából van egy elképzelés arról, milyen bombáról van szó, csak a történet elején járunk. Mennyire van mélyen? Lehet-e mozgatni biztonsággal? Mi a legjobb megoldás a kiemelésre? Hogy hatástalanítsák? Hova vigyék, hol semmisítsék meg, hogy ne kockáztassanak emberéletet?
Apropó, kockázat. A mi érdekünkben van lezárás, hogy egy véletlen detonációban ne sérüljenek civilek. Ám a tűzszerészek pont ott vannak, ahova senki más nem megy önszántából, ők dolgoznak a bombával. Bízzunk bennük, amikor nagyon elővigyázatosak. Lehet, hogy túlzott az óvatosság, de ilyen ügyekben mindig, mindenki csak utólag lehet okos. A felszínen majd kiderül, pontosan milyen bomba ez (ne feledjük, annyi harc dúlt a város felett, hogy ez lehet amerikai, német, szovjet fegyver, kicsi, nagy, gyújtó- vagy másféle bomba), és mit lehet vele tenni.
Nem az az igazi kihívás, hogy kitaláljuk, merre kerüljük az útlezárásokat, hanem az, hogy valaki bevállal egy merülést ilyen helyzetben. Le a kalappal a búvárok és tűzszerészek előtt! És persze csendben megemlékezhetünk azokról a bátor búvárokról, akik közvetlenül a háború után, sokkal egyszerűbb felszerelésekkel rengeteg fegyvert emeltek ki a Dunából. A katonákat gyakran csak a háborús tevékenységért szokták hősnek nevezni- pedig megvannak a békének is az igazi hősei.
(Rézsisakos búvár munkában, 1943 Fotó: Fortepan)