Jó legalább gondolatban kicsit visszatérni a Maldív-szigetekre, ahol nagyszerű mantarájás merüléseink voltak.
A mantákért minden búvár rajong. Furcsa, hogy régen félték ezeket a hatalmas, akár ijesztőnek is mondható rájákat, amikről ma már tudjuk, teljesen ártalmatlan planktonevők. Én mindig is szerencsés voltam a rájákkal: mantát láttam Egyiptomban, Thaiföldön, Balin is, és most a Maldív-szigetek jött a sorban.
Pár évnyi búvárkodás után az ember a merülés előtti eligazításokat egészséges kétkedéssel hallgatja. Mert a tenger nem múzeum: az, hogy valami lehet egy adott helyen, az nem jelenti azt, hogy tényleg ott is lesz. Beugrunk a tengerbe, úszkálunk egy szűk órát, és esetleg pont mi leszünk a peches csapat, akinek nem jut cápa, manta vagy teknős. Megesik!
Hát most nem ez volt a helyzet. Ahol azt mondták, számítsunk mantákra, ott nem egyszerűen csak felbukkantak pár pillanatra és már robogtak is tovább. Ó, nem. Köröztek felettünk, néha olyan közel, hogy szinte hozzánk is értek. Persze tény, néha egy kicsit keresgéltük a legjobb helyet, a merülés elején azt hittem, ezek is csak fantommanták lesznek, aztán... "Szálltak" felettünk ezek a hihetetlenül elegáns mozgású óriások, s mi csodáltuk, fotóztuk őket.
S ha kicsit tovább mentünk, jöttek újabb manták. Majd újabbak. Volt, hogy már emelkedtünk, és akkor mentek alattunk pár kört. Közben azért érdemes volt nézelődni, mert felbukkant teknős, cápa is, vagy akár egy cetcápa, ahogy ügyet sem vetve ránk, elúszott a mélyben. Ő nem törődött velünk, mi annál inkább vele! Aztán újból a manták felé vettük az irányt.
Ez az oka annak, hogy oly sok búvár szereti a Maldív-szigeteket: nem váratlan, hogy felbukkanjon a szemünk előtt egy ilyen különleges állat. Máshol megesik, hogy a hét fénypontja 4 másodperc "mantázás". Itt pedig, amikor azt mondják, számíthatunk rájuk, jönnek is. Szóval ezekre az eligazításokra mégiscsak érdemes odafigyelni...
Ezt érdemes tudni a Maldív búvár szafarikról.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
