Az egyiptomi Ahmed Gabr olyan mélyre jutott önálló légzőkészülékes búvárként, mint még soha senki: 332,4 méterre ereszkedett tegnap Dahab közelében!

Bevallom, ezt a mélységet én szinte el sem tudom képzelni. Azt viszont nagyon is átérzem, milyen pokoli sok munka és felkészülés kell egy ilyen extrém merüléshez. Csak egy példa: 14 fős búvárcsapat segítette Ahmedet, akik valamennyien szintén nagyon rutinos, magas képzettségű búvárok. A merülés során a csapattagok összesen 90(!) palacknyi különféle összetételű légzőgázt használnak.

Ilyenkor ugyanis nem az van, hogy valaki felkap egy palackot és lezúg a mélybe. Aki így tesz, egy bizonyos szinten túl ereszkedve az életét kockáztatja. Így aztán manapság a mélyre merülő ún. technikai búvárok gondosen megtervezetten váltják mélységnek megfelelően a különféle összetételű légzőgázt, amit úgy kevernek ki előre még a felszínen. Ebből aztán nyilvánvaló, nem mindegy, hogy melyik szinten milyen palack van előkészítve, és az is életről és halálról dönt, adott mélységen melyik gázra vált a búvár. Azt pedig igazán nem nagyon tudja senki, mi történik az emberi szervezettel 300-320 méteres mélységben...

Nem meglepő ezek után, hogy Ahmed Gabr két évtizednyi búvármúlttal a háta mögött vágott bele a rekordmerülésbe. A katonatisztként szolgáló Gabr az Egyesült Államokban harci búvár kiképzést is kapott, a merülés egyszerre volt hivatása és kedvtelése. Az egyiptomi forradalom eseményei miatt aligha foglalkozhatott a csúcsjavítás előkészületeivel, ám leszerelése után belevágott a tervbe. Segítőket talált, tervezett, gyakorlómerüléseket hajtott végre, például 200 méterre- a búvárok túlnyomó többsége számára ez is elképzelhetetlenül nagy mélység.

Látható, rendesen meg volt palackokkal pakolva, és ennél még több kellett a 350 méteresre tervezett merüléshez. Szeptember 18-án jött el a nagy nap, amikor sor került a különleges pillanatra, eljutott a hihetetlen mélységbe. Összesen 14 órát töltött a víz alatt, az ereszekedés jóval rövidebb ideig tartott, mint a felszínre jutás, hiszen több mélységi szinten kellett dekompressziós megállót tartani. Ilyenkor mind a mélységet, mind az időt jó előre kiszámolják, és attól eltérni nem lehet, szigorúan betartják az értékeket. A segítő csapat vizet és banánt is vitt a búvárnak, mert pótolni kell az elveszett energiát, és a kiszáradás is komoly egészségügyi kockázatot jelent. A különféle víz alatti megállókhoz használt eszközöket egyedileg kellett megtervezni és megépíteni, kifejezetten ennek a merülésnek a kedvéért.

Ezek után még arra is figyelni kellett, hogy a búvár az általa elért mélységet hitelesen igazolja. Három búvárkomputert vitt magával, amelyek regisztrálták az adatokat, de emellett egy vezetőkötél megfelelő pontján rögzítve volt a 350 métert jelző táblácska, amit a búvár leakasztott és magával vitt a felszínre. Értelemszerűen azt is meg kellett oldani, hogy a víz ne sodorja el a kötelet, hiszen ha nem egyenesen áll, messze nem 350 méteren lett volna a tábla, a kötél nyúlásával is kalkulálni kellett és így tovább. A Guiness megfigyelője is a hajó fedélzetén volt, hogy hitelesítse a rekordot, ami végül a kitűzött célnél kevesebb, 332,4 méter lett, de így is nagyon boldog mindenki, hiszen a korábbi 318 méteres csúcsot felülmúlta Ahmed Gabr, és ami a lényeg, ép és egészséges!

Mert lemenni nagy mélységbe bárki tud, de onnan egyben feljönni, na az a teljesítmény!...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!