Egy búvár lámpája bánta, hogy azt hitte, büntetlenül játszadozhat egy polippal.

Mostanság több érdekes polipos videóra bukkanok. Mindez igazán nem meglepő, hiszen ezeket az intelligens puhatestűeket sokan kedvelik, sokan próbálnak interakcióra lépni velük, és a "harmadik típusú találkozásokról" készülő felvételeket meg is osztják.

Ám a polip nem csak okos, de ügyes állat is. És emellett meglehetősen kíváncsi. Ártó szándék nem nagyon van benne, egyszerűen csak ha olyan kedve van, ő is elkezd a maga módján ismerkedni a látogatóval. A búvár először talán még örül is, hogy hozzáér az állat az egyik csápjával, ahelyett, hogy elmenekülne. Aztán amikor a polip egyre több karja fonódik rá az ember kezére, és tapadókorongjaival egyre erősebben tartja magát, a búvárok jelentős része már inkább lemondana a barátkozás öröméről.

A polip ilyen helyzetben gyakran keres más, fix pontot kapaszkodóként. Ezúttal a búvár lámpájába csimpaszkodott bele- aztán el is kezdte húzni azt magával, ahogy szép lassan visszakúszott az üregébe. Az egészen apró lyukakba is beférő puhatestűek kiváló rejtőzködők, és jelen esetben lámpástól tűnt el az állat az otthonában.

Noha a búvár magához rögzítette a lámpát, a méretéhez képest roppant erős szorításra képes poliptól visszaszerezni nem is feltétlenül egyszerű mutatvány. És ha a kötél elszakad, akkor pedig búcsút is lehet mondani a cuccnak...

Kaland ez is, később jól elmesélhető sztori, de akkor és ott nyilván az érintett búvár nem tartja olyan mulatságosnak. Persze merülőtársai magukban azért alighanem kuncogtak, sőt, talán még a polip is.