Big Blue Búvár Blog

David Attenborough víz alatti kalandjairól mesélt egy munkatársa, a híres természetfilmes 90. születésnapja kapcsán.

Az ismeretterjesztő filmezés élő legendája, David Attenborough már hat évtizede járja a világot. Egzotikus országok, különleges állatok, megannyi izgalmas kaland- nem meglepő, hogy van mit mesélnie munkásságáról. Ezúttal azonban egy rendező, Alastair Fothergill említett egy-két hajmeresztő pillanatot.

Attenborough a filmek házigazdájaként mindig testközelbe került az állatokkal, melyek között akadtak veszélyesek is. Egy alkalommal arra készültek, hogy a víz alatt forgatnak majd elektromos angolnákkal Brazíliákkal, és a már akkor sem fiatal Attenborough ráállt erre. Pedig nem voltak maradéktalanul biztosak benne, hogy az áramütéstől megvédi majd a vékony búvárruha, és a kezdő rendező bízott benne, nem pont ő sodorja bele a legendát egy életveszélyes helyzetbe.

Ráadásként egy különleges búvársisakot akartak kipróbálni, ami egy hatalmas gömbre hasonlított, és ebben Attenborough élőben a víz alól tudta volna narrálni a találkozást. Ám ezt csak a forgatás előtt közvetlenül kapták meg. Úgy vélték, jó lenne először a brazíliai hotel medencéjében kipróbálni- Attenborough felvette, lemerült, aztán fel is rúgta magát, mert már félig tele volt vízzel. A búvárok próbálták elmagyarázni, hogy ebben máshogy kell lélegezni. Újabb merülés, megint telement vízzel, és ekkor valaki más vette fel, hogy megmutassa, hogyan kell használni. Nos, ezúttal is csak másodpercekig lehetett vele víz alatt maradni, mert a sisakban majdnem megfulladt a búvár. 

Kiderült, hogy nem Attenborough volt a béna, hanem a felszereléssel akadt valami gond. Amikor éjszaka benyitott a rendező szobájába az idős természetfilmes, az a millió alkatrészre szétszedett sisak romjai felett ült és tört franciasággal próbált egyeztetni a sisak gyártójával, mi lehetett a gond. A végeredmény- elmaradt a merülés az elektromos angolnákkal, és ez talán végül jobb is lett így.

Ám Fothergill azért reménykedett benne, egyszer még hasznát veszik a búvársisaknak. Egy delfines merülés során öltötte fel Attenborough, ezúttal nem is volt semmi gond a működésével. Jöttek a delfinek is, de a kíváncsi állatok nem nagyon maradtak sokáig a búvárral, mert az túl lassan mozgott a nehéz és órmótlan sisakban.

Visszatértek hát a hagyományos búvárfelszereléshez, és minden jól is ment, remek felvételeket készítettek a delfinekkel. Egy merülés során a terv az volt, hogy Attenborough a felszínre bukkan, kiveszi a szájából a légzőkészüléket, és úgy mondja el a szövegét. 

Ám egy erős hullám a búvárhajó alá dobta őt, a feje erős ütést kapott, és a stáb hirtelen azt látta, a tenger felszíne elszíneződik a vértől. Attenborough elvesztette az eszméletét, de aztán kiderült nincs nagy baj, és ő sem foglalkozott sokat a balesettel. 

Sok más alkalommal kiderült, hogy a természetfilmezés iránt alázattal viseltető Attenborough bátran bevállal nehéz szituációkat, amiket mindig szerencsésen megúszott. A leghíresebb víz alatti ismeretterjesztők egyike, a Blue Planet készítése idején már nem vett részt a forgatásokban, csak narrátorként működött közre, hiszen nem volt épp fiatal. De pár év múlva, a Frozen Planet forgatásakor a 84 esztendős filmes még bevállalt egy-egy utat a déli és az északi sarkra is. Ez az elkötelezettség is hozzájárult ahhoz, hogy élő legendává vált.

Az úttörő természetfilmesek voltak azok, akik lépésről lépésre tapasztaltak ki, hogyan és mennyit lehet bevállalni egy ismeretterjesztő műsor készítése során. No meg azt is ki kellett találni, hogyan kell egyensúlyozni azon a keskeny határmezsgény, aminél a dokumentumfilm még hiteles és tényszerű ám egyben érthető és szórakoztató. Attenborough-ék ebben is példát mutattak a követőikenk, kár, hogy mégsem sikerül túl sokaknak a BBC nyomába lépni.