Big Blue Búvár Blog

Nem mindenki szereti az éjszakai merüléseket. A búvárkodásban nappal is van valami borzongató, hiszen a víz alatt vagyunk, egy szerkezet tart életben, a levegőt a palackunkban visszük, a tenger pedig bármikor megtréfálhat.

Képzeljük el ez utóbbit éjszaka! Hiába van nálunk lámpa, csak pár méterre látunk el a fényének köszönhetően- ám ami a fénykörén kívül esik, vagy nem látható, vagy csak alig, ha mondjuk fenn van a hold az égen. Nem tudjuk pontosan, hol van a tengerfenék, hol van a felszín. A tájékozódás is kihívás, hiszen nincsenek fix pontok, amikor folyamatosan látunk. Ráadásul ha rosszul időzítünk, még a vacsoráról is lemaradhatunk...

Szóval könnyen meggyőzheti magát az ember, hogy inkább maradjon a hajó fedélzetén vagy a parton egy sörrel a kezében, és pihenje ki a nappali merüléseket, a sötétben úgysem lehet sokkal többet vagy nagyon mást látni. Ám ezt csak az állítja, aki nem szokott éjszaka merülni, mert a valóságban nagyon is megváltozik az élőlének viselkedése.

A víz alatt is van ugyanis olyan, hogy egy állat nappal vagy éjszaka aktívabb. Előbbiek megpróbálnak elrejtőzve pihenni, szemük némileg riadt, amikor rájuk világítunk- gyakran ez is oka annak, hogy pont nem a legerősebb lámpáinkat visszük magunkkal, hanem ellenkezőleg, egy kisebb fényerejűt választunk. Az éjszaka vadászó halak vagy polipok viszont annál mozgékonyabbak. A tűzhalak, kihasználva a lámpa fényét, préda után kutatnak. A nappal lukakban megbúvó polipok az aljzat felett úszva lesnek zsákmányra. A korallok mélyén napközben láthatlan apró rákok előbújnak, közelről meg lehet nézni őket. (Tökölyi Csaba barátom képei jól érzékeltetik a lámpafénynél merülés hangulatát.)

Vannak helyek, ahol pedig olyan nagy ragadozók tűnnek fel ilyenkor a búvárok közelében, mint a szirti cápák: a Cocos-szigeteken csapatostól indulnak vadászni, a Maldív-szigeteken minden apró mozgást érzékelve járőröznek a zátonyon. Aki ilyen helyen merül éjszaka, annak jobb, ha nem száll az inába a bátorsága pár ragadozótól! Az állatok ugyan a búvárokra nem veszélyesek, de azért egy pár pillanatig győzködni kell erről magunkat, ha karnyújtásnyira tőlünk felbukkan a semmiből egy érdeklődő cápa... Szóval amikor közeledik a naplemente, a búvárok már a parton készülődnek. Nem kell megvárni az éjfélt, amikor a felszínen alkonyodik, a víz alatt már sötét van.

Az éjszakai merülések változatosságát illusztrálandó gyűjtöttem csokorba néhány látványos filmet. Érdekes látni, mennyire másra számíthat a búvár a Kanári-szigeteken, a Maldív-szigeteken vagy Indonéziában...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A kevesek által felkeresett ország a Vörös-tenger legszebb merülőhelyeivel büszkélkedhet- a kalandra vágyók cápák közt búvárkodhatnak, érintetlen korallzátonyokat csodálhatnak meg, és még Cousteau kapitány nyomdokába is léphetnek.

A Vörös-tenger egyike a legszebb, legizgalmasabb úti céloknak, ha valaki a búvárkodás köré szervezi az utazásait. Sajnos a tengert körülvevő országok nem mindegyike számít vonzónak vagy turistabarátnak: Egyiptomban voltak az elmúlt években forrongások, Szaúd-Arábia nem igazán nyitott ország, Jemenbe vagy Eritreába kevesen jutnak el, és Szudán sem tipikus turistaparadicsom.

A hatalmas ország déli része a közelmúltban önállósította magát, de a tengerpartra utazók nem sokat látnak a még mindig szinte kontinensnyi ország zavargásaiból. Általában közvetlenül Port Szudánba érkeznek, és egyből hajóra is szállnak. Persze jól teszik, ha jó előre foglalnak helyet maguknak a hajós szafarin, mert ellentétben Egyiptommal, ezen a hosszú vörös-tengeri partszakaszon csak egy maroknyi búvárhajó szeli a habokat. 

Ennek azért megvan a jó oldala: a zátonyokon nagyságrendekkel kevesebb búvár fordul meg, sokkal egészségesebbek a színpompás korallok, és ami egyből feltűnik, az a nagytestű ragadozók gyakori előfordulása. Nem számít extrának egy szirtcápa felbukkanása, sőt, még pörölycápa-rajokra is biztonsággal lehet számítani pár helyen.

Itt van például a világhírű Shaab Rumi zátony, az 1990 óta védelem alatt álló Sanganeb atoll, ami 50 méter magas világítótornyáról és meredeken egészen 800 méteres mélységig zuhanó korallos falairól egyaránt ismert, no és ne felejtsük a számos cápafajnak otthont adó Angarosh zátonyt se... A tengerfenékből kiemelkedő apró zátonyok falai annyira meredekek, hogy éles mélykék kontúrral veszi őket körül a tenger, így ezeken a tengeri oázisokon összpontosul szinte minden élet. A roncsok közül a második világháború idején elsüllyedt Umbria, és az 1974-ben tengerfenékre került Blue Bell a leghíresebb- mind a kettő autókat szállított, csak éppen más korszakból!

A búvártörténelem iránt érdeklődők számára igazi csemege a Precontinent II: ez a víz alatti bázis a Shaab Rumi zátony mellett épült fel, és otthont adott a Jacques-Yves Cousteau vezette búvárcsapat egyik leghíresebb kísérletének. Ebben a "búvárlakban" éltek a tenger mélyén egy hónapon át a búvárok. A különleges kísérletnek épp az idén volt az ötvenedik évfordulója, bizonyára borzongató érzés lehetett ebben az évben az építmény maradványai mellett búvárkodni, ahol ma már halak és korallok laknak, nem emberek.

A tenger viszont hasonló élményt kínál, mint annak idején, hiszen most se járnak ide túlságosan sokan, nem üldözték el a búvárok százai az állatokat, nem dobálták le a hajók tucatjai a korallokra a horgonyaikat. Viszont van, aki évről évre visszatér, Selmeczi Dániel búvárfotós barátom például a szudáni merülések szerelmese. Kedvenceivel, a cápákkal ugyanis itt tud a legjobb eséllyel találkozni a Vörös-tengerben, és ki is használja az alkalmat, számos nagyszerű felvétele született itt. Megörvendeztetett azzal, hogy egy csokorra valót elküldött nekem, így képekkel is be tudom mutatni Szudán kevesek által ismert víz alatti világát.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Néha igen vicces történetek esnek meg a búvárkodás világában: ilyen az elsüllyedt templom esete Bali szigetén.

2010-ben röppent fel a hír, hogy szenzációsnak ígérkező felfedezést tettek búvárok Bali szigete mellett, Pemuteran közelében: egy víz alatt levő templom mardványait örökítették meg. Az indonéz kulturális örökségvédelmi hivatal szakemberei nyilatkoztak az intereneten látható képekről. Először azt akarták kideríteni, a képek valósak-e, de úgy vélték, "szenzációs felfedezés" lehet egy víz alá került hindu templom. Egy expedíciót is terveztek indítani, hogy kiderítse az igazságot.

A nagy szenzáció azonban csak pár napig tartott, hiszen a pemuterani búvárok informálták a hatóságokat arról, szó sincs ősi templomról: az építményeket ők helyezték el a tenger fenekén 2005-ben, különleges mesterséges zátonyt, búvárlátványosságot kialakítva. A helyszínen már évek óta merültek a vendégek, és a bázisok kuncogva vették tudomásul, hogy csak most jutott el az illetékesekhez a nagy hír. Pedig a munkához még egy ausztrál alapítvány is támogatást nyújtott, nem volt titkos a projekt. Persze az is megtévesztő lehetett, hogy az élővilág villámgyorsan benőtte a szobrokat és köveket, így akár azt is hihetette volna bárki, hogy évszázadok óta vannak a tenger fenekén- pedig csak pár évet töltöttek ott.

A Bali szigetére látogató búvárok közül sokan pedig mostanában is felkeresik ezt a merülőhelyet. Kedves barátaimnak, Németh Istvánnak és feleségének köszönhetem a lenti videót és a fenti képeket- ők maguk is jót mosolyogtak a sztorin. Bár sok más jó helyen búvárkodtak Balin, ez a mesterséges zátony is az emlékezetesebb pontok közé tartozott elmondásuk szerint, pont az egyedisége miatt, hiszen jellemzően roncsokat süllyesztenek ilyen célból. Egy víz alatti templom falai mellett úszni viszont egészen más élmény...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Cápák, cseppkőbarlangok, a medúzák tava, no meg a híres nautilusz - erre nem unatkozik a búvár.

A közelmúltban írtam már a Jellyfish lake nevű helyről, ami Palau egyik leghíresebb látványossága: a sós vízű, de tengertől elzárt tóban medúzák milliói úszkálnak, sok híres kép készült itt. Ám Palau többi érdekességéről akkor nem ejtettem szót.

Segítségemre sietett kiváló búvárfotós barátom, Pohl András, aki néhány remek képpel örvendeztetett meg: pár hete járt az országban, és a medúzás tó mellett más izgalmas helyeken is merülhetett.

A nyílt tengeren az egyik legismertebb hely a Blue Corner. Itt mindig számítani kell áramlásra, ám az élővilág is nagyon gazdag. Aki nem merül, annak számára nagy kérdés lehet, miért búvárkodnak ott, ahol a tengerben erős áramlások vannak, hiszen ennek megvannak a maga veszélyei. Nos, az áramlás azt jelenti, hogy több a tápanyag, gazdagabb az élővilág, sokkal nagyobb eséllyel lehet például cápát, nagy halrajt, napóleonhalat látni. Ahol túl erős a víz sodrása, ott egy kis kampóval rögzítik magukat a búvárok, máshogy nem nagyon tudnának adott helyen maradni. Cserébe sok érdekeset fotózhatnak...

Szintén nagyon érdekes hely a Chandelier cave: ez a három kamrából álló cseppkőbarlang-rendszer részben van víz alatt, bizonyos pontokon belélegezhető levegő van a tengerfelszín felett. Egészen különleges kaland ilyen "oszlopcsarnokban" merülni, nézelődni, fotózni...

Persze a víz alatt minden fényjátékos üregnek örülnek a fotósok és a kedvtelési búvárok egyaránt, hiszen a kék szín számtalan árnyalatát lehet megfigyelni, megörökíteni.

A végére pedig egy igazi különlegességet is tartogatott számomra András. A nautilusz nevű mészházas lábasfejűek roppant ősi élőlények. A csigáspolipnak is nevezett állatok meleg vízben élnek, szép házuk miatt sokat fogtak ki belőlük, emiatt erősen lecsökkent a számuk. A nautiluszok háza nagyjából 20-25 centi átmérőjű, és a házban levő kamrák folyadékot illetve gázkeveréket tartalmaznak, ezek arányának változtatásával szabályozza az állat tartózkodásának mélységét.

A nautiluszokat különleges módon fogják: egy 300-400 méteres mélységbe leeresztett ketrecbe zárt csalival, jellemzően csirkehússal kapják el őket. A búvárok megnézhetik, lefotózhatják őket, aztán a zátonytól távolabb szabadon eresztik a nautiloszokat- azért itt, hogy a zátonyon élő ragadozóknak ne essenek áldozatul a lassan mozgó, furcsa megjelenésű állatok.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A víz alatti élőlények között vannak igazi "mágusok", akik színük, mintázatuk változtatásával szinte teljesen bele tudnak olvadni környezetükbe. A polipokról köztudott ez a fajta képességük, de nincsenek egyedül ezzel az állatvilágban. Persze a nyolckarúak azért külön kategóriát képviselnek, némelyik fajuk egészen elképesztő dolgokra képest.

Ám vannak olyan állatok is, amelyek egyszerűen csak mintázatuk révén tudnak gyakorlatilag eltűnni a figyelő szemek elől. A lepényhalakat például igen nehéz kiszúrni, de a kőhalakat is az tudja kiszúrni, aki tudja, mit nézzen. Mások inkább azt a módszert választják, hogy beássák magukat a homokba, maximum egy bizonytalan körvonal, vagy két kikandikáló szem buktathatja le őket.

A legérdekesebb fajok közé tartoznak azok, amelyek az álcázásnak azt a módját alkalmazzák, hogy egy teljesen más állatot imitálnak. Az apró pygmy csikóhalak például azért tudtak olyan sokáig ismeretlenek maradni, mert a mintázatuk kísértetiesen hasonlít a nekik otthont adó korallokéhoz, egyszerűen észre sem vette őket senki. Aztán miután az elsőt felfedezték, szépen lassan elkezdték megtalálni a különböző színű kis csikóhalakat, akik természetesen mindig olyan korallokon éltek, amelyek színeit viselték.

Sajnos nem adatik meg mindenkinek, hogy eljusson azokba az egzotikus országokba, ahol a legtöbb ilyen különleges élőlény, remekül rejtőzködő apróság él. Ám szerencsére születnek érdekes és meglepő felvételek, mint az alábbi is.

Bevallom őszintén, nem ártott gondosan olvasni a feliratot, mert elsőre én sem szúrtam volna ki, miféle állatot kellene látni ebben a videóban. Aztán persze leesett az állam, mert sokszor láttam már ezeket a pulzáló, folyamatosan nyitódó és záródó korallokat, de sose gondoltam, hogy létezik olyan csiga, ami pont ezeket utánozza.

Sajnos messzire kell utazni annak, aki ilyet szeretne látni. Németh István barátom Dél-Kelet-Ázsiában (egészen pontosan Anilao mellett a Fülöp-szigetek vizeiben) örökítette meg a kis rejtőzködőt. Természetesen az még kevés, hogy valaki ott merül, tudni kell, mit kell keresni, és képesnek kell lenni meg is örökíteni a valóban nem túl nagy állatokat. Igazi türelemjáték ez!

Amikor ilyen élőlények után kutatunk jellemzően sekély vízben, a merülés gyakran elhúzódik, nem is úszkálunk túl sokat, és nem nézelődünk a nagy kékbe, hátha felbukkan valami nyílt tengeri ragadozó. A pár centis tengerlakók világa ez, amiről jóval kevesebbet hall az átlagember, mint a nagyvadakról. Aki nem búvárkodik, talán azt hiszi, számunkra csak az a "nagy" találkozás, amikor valóban méretes lényeket figyelhetünk meg a víz alatt. Meglepő módon mégis okozhat akkora örömet egy kis csiga vagy csikóhal, mint egy cápa...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Palau már tényleg a világ végén van. A mikronéziai szigetország meglehetősen ismert úti cél a búvárok körében- ismert, híres, de nem gyakran felkeresett. Kevesen engedhetik meg magunkak, hogy elugorjanak oda pár merülés kedvéért, de aki a szerencsések közé tartozik, az dús élővilágú korallkertekben úszhat, és esélyesen nagyobb élőlényekkel is találkozhat.

Ám amilyen furcsa a víz alatti élővilág, a legkülönösebb élőhely nem a tengerben van. Az Eil Malk sziget ékessége a Jellyfish lake, aminek a neve pontos leírást ad az élővilágáról: milliónyi medúza él a sósvízű tóban, elszigetelten a ragadozóktól. Az itt élő medúzák csípése túl gyenge ahhoz, hogy az itt úszóknak nem kell védőruhát viselnie. Búvárkodni nem lehet, egyrészt mert a kifújt buborékok kárt tehetnek a medúzákban, másrészt pedig nagyobb mélységben a búvárok lehetnek veszélyben a víz összetétele miatt. Palackra persze igazán nincs is szükség, elég a sekélyben maszkkal, légzőcsővel felszerelkezve úszni a pulzáló medúzák közt, és élvezni a látványt.

Aki eljut az országba, szinte biztosan elmegy ide is. Állítólag ez okoz némi problémát, mert a tó olyan különleges élőhely, ami nem bír el túl sok turistát. Volt olyan év, amikor nagyon sok medúza pusztult el, a két fajból az egyik egyedei gyakorlatilag eltűntek 1998-ban. Azóta visszaállt a korábbi állapot, de a sznorkelezést szigorúan szabályozzák, és szép pénzbe is kerül.

Megjegyzem, én legutóbb akkor hallottam a tóról, amikor a több területen aktív Bódi Sylvi töltött fel fotót az itteni élményeiről. A csinos modell kalandjának elsősorban annyiban van jelentősége (eltekintve attól, hogy az ilyen fotók mindig jobban mutatnak, ha egy dekoratív bikinis lány is van rajtuk), hogy ő korántsem nevezhető rutinos sportbúvárnak, azaz ezt a kalandot bárki bevállalhatja különösebb merülési tapasztalat nélkül. Miközben a híres tengeri merülőhelyeken az áramlások miatt észnél kell lenni, itt egy kis felszíni lubickolás elég ahhoz, hogy nagy élményben legyen része a szerencsés turistának.

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!