A kevesek által felkeresett ország a Vörös-tenger legszebb merülőhelyeivel büszkélkedhet- a kalandra vágyók cápák közt búvárkodhatnak, érintetlen korallzátonyokat csodálhatnak meg, és még Cousteau kapitány nyomdokába is léphetnek.
A Vörös-tenger egyike a legszebb, legizgalmasabb úti céloknak, ha valaki a búvárkodás köré szervezi az utazásait. Sajnos a tengert körülvevő országok nem mindegyike számít vonzónak vagy turistabarátnak: Egyiptomban voltak az elmúlt években forrongások, Szaúd-Arábia nem igazán nyitott ország, Jemenbe vagy Eritreába kevesen jutnak el, és Szudán sem tipikus turistaparadicsom.
A hatalmas ország déli része a közelmúltban önállósította magát, de a tengerpartra utazók nem sokat látnak a még mindig szinte kontinensnyi ország zavargásaiból. Általában közvetlenül Port Szudánba érkeznek, és egyből hajóra is szállnak. Persze jól teszik, ha jó előre foglalnak helyet maguknak a hajós szafarin, mert ellentétben Egyiptommal, ezen a hosszú vörös-tengeri partszakaszon csak egy maroknyi búvárhajó szeli a habokat.
Ennek azért megvan a jó oldala: a zátonyokon nagyságrendekkel kevesebb búvár fordul meg, sokkal egészségesebbek a színpompás korallok, és ami egyből feltűnik, az a nagytestű ragadozók gyakori előfordulása. Nem számít extrának egy szirtcápa felbukkanása, sőt, még pörölycápa-rajokra is biztonsággal lehet számítani pár helyen.
Itt van például a világhírű Shaab Rumi zátony, az 1990 óta védelem alatt álló Sanganeb atoll, ami 50 méter magas világítótornyáról és meredeken egészen 800 méteres mélységig zuhanó korallos falairól egyaránt ismert, no és ne felejtsük a számos cápafajnak otthont adó Angarosh zátonyt se... A tengerfenékből kiemelkedő apró zátonyok falai annyira meredekek, hogy éles mélykék kontúrral veszi őket körül a tenger, így ezeken a tengeri oázisokon összpontosul szinte minden élet. A roncsok közül a második világháború idején elsüllyedt Umbria, és az 1974-ben tengerfenékre került Blue Bell a leghíresebb- mind a kettő autókat szállított, csak éppen más korszakból!
A búvártörténelem iránt érdeklődők számára igazi csemege a Precontinent II: ez a víz alatti bázis a Shaab Rumi zátony mellett épült fel, és otthont adott a Jacques-Yves Cousteau vezette búvárcsapat egyik leghíresebb kísérletének. Ebben a "búvárlakban" éltek a tenger mélyén egy hónapon át a búvárok. A különleges kísérletnek épp az idén volt az ötvenedik évfordulója, bizonyára borzongató érzés lehetett ebben az évben az építmény maradványai mellett búvárkodni, ahol ma már halak és korallok laknak, nem emberek.
A tenger viszont hasonló élményt kínál, mint annak idején, hiszen most se járnak ide túlságosan sokan, nem üldözték el a búvárok százai az állatokat, nem dobálták le a hajók tucatjai a korallokra a horgonyaikat. Viszont van, aki évről évre visszatér, Selmeczi Dániel búvárfotós barátom például a szudáni merülések szerelmese. Kedvenceivel, a cápákkal ugyanis itt tud a legjobb eséllyel találkozni a Vörös-tengerben, és ki is használja az alkalmat, számos nagyszerű felvétele született itt. Megörvendeztetett azzal, hogy egy csokorra valót elküldött nekem, így képekkel is be tudom mutatni Szudán kevesek által ismert víz alatti világát.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
