Big Blue Búvár Blog

Azt gondolom, kevesen hitték, hogy búvárok tömegét vonzhatja egy medence, csak azért, mert mély. A brüsszeli Nemo33 előtt is léteztek búvárok számára kialakított medencék, de valahogy ez a projekt mégis más volt.

2004-ben nyílt meg az intézmény, aminek alapkoncepciója pofonegyszerű volt. Építettek egy medencét, több mélységi szinttel, 34 méteres maximális mélységgel, 30 fokos vízzel. (Bár a Nemo33 név alapján legegyszerűbb úgy gondolni rá, mint egy 33 méteres medencére, 33 fokos vízzel.)

Az épület előterében van egy jó kis étterem, az itt ülők a nagy ablakokon át meg is nézhetik a merülőket. A búvárok regisztrációja gyors, a végzettségük ellenőrzése után léphetnek be, és a búvárkomputeren kívül minden más felszerelés bérlete benne van az árban, ami ráadásul nem is túl magas, 22 euro.

Ez az átlátható koncepció tette valószínűleg sikeressé a medencét, no meg Brüsszel könnyű elérhetősége. Európából bárhonnan megközelíthető fapadossal a város, kis hazánkból is pár ezer forintért lehet szerencsés időszakban foglalva retúrjegyet szerezni, de a közeli országokból vonattal, autóval is lehet utazni. Kell még egy megfizethető szállás a városban (van belőle bőven), Brüsszelben lehet jókat sétálni, enni, sörözni, és persze valamikor be lehet iktatni a Nemo33-at.

Ezzel kapcsolatban be kell vallanom, szerintem egy merülés bőven elegendő ott. Hallottam már olyat, hogy valaki egy hétvégén kettőt vagy hármat merül, de hát ez csak egy medence, egyszerűen nincs ott annyi vonzerő egy búvár számára- az én megítélésem szerint. Persze megértem azt is, ha egy kispénzű búvár a hideg, téli időszakban ki akarja élvezni a jó kis meleg vizet, többször is, végülis nem drága a merülés. Akad ott "üreg", meg pár éve egy Smart is körbeúszható a víz alatt, szóval a megszabott 40 perces merülés jól eltölthető, és búvárruhára sincs szükség. De én mégis több időt hagynék a város látványosságaira, mert a legtöbb búvár csak pár napot van Brüsszelben, és kár az egész időt egy medencében vagy annak előterében eltölteni.

Pár praktikus jótanács: a legtöbb lényeges információ fenn van a Nemo33 honlapján, ami fontos, az az, hogy búvárkártya és búvárkomputer legyen nálad, a legegyszerűbben a 4-es villamossal lehet kijutni (a végállomásnál kell leszállni), és ha megteheted, merülj hétköznap a déli órákban- sokkal kevesebb a búvár, sokkal élvezetesebb a merülés.

Szóval az elmúlt évtized igazi sikertörténetnek tűnik, és ezért más is kedvet kapott a medenceépítéshez. Hamarosan nyílik Velence közelében, Montegrotto Termében az Y-40, például. És idehaza is több helyen felmerült egy ilyen, különleges búvármedence építésének ötlete, legutóbb Sümegen. Csak hát nem olyan egyszerű ez a szitu. Kell, hogy a régiónak önmagában is legyen vonzereje, hogy a nem búvár családtagoknak is legyen mit nézni. Kell egy erős helyi búvárközösség, a maroknyi magyar búvárra nem lehet százmilliós forgalmat tervezni. Kell az is, hogy Európából könnyen, gyorsan, olcsón jöhessenek a vendégek, ez Budapesttől távol eső helyek esetén legalábbis kétséges.

Brüsszel ideális helyszín volt, de azért az, hogy nem épültek tucatszámra hasonló helyek Európában, jelzi, hogy egy ilyen projekt nagyon drága, és a megtérülése kétséges. Senki nem jótékonyságból tol be eurómilliókat egy ilyen beruházásba, és nem is "nagy érdekek" számítanak, hogy majd a többi vállalkozás forgalma megnő, és összességében mindenki jól jár, mert kiegyenlítődnek a veszteségek. Ez pénzkérdés, üzemeltetőnek is, búvárnak is. Ha a brüsszeli hétvége az olcsó repjeggyel és a nem túl drága Nemo33 belépővel kevesebbre jön ki, mint mondjuk egy sümegi kiruccanás, akkor utóbbi igencsak rossz helyzetből indulna.

Természetesen ez csak elméleti fejtegetés, mert a Nemo33 konkurensei közül egy épül, a többi meg csak terv szintjén létezik. Ha most akarnék olcsón egy gyors merülést meleg, mély vízben, nem nagyon lenne alternatívám. Ráadásul a belga söröket is szeretem, rokont is tudunk látogatni- lehet, hamarosan ismét elugrunk Brüsszelbe...

Búvárkodásról, a víz alatti világról szóló hírek, búvárfotók és víz alatti videók a Facebookon is!

Azt gondolom, hogy meglepően különleges merülőhelyek vannak kis hazánkban, még ha ezek jelentős része nem is való minden búvárnak. Az egyik legérdekesebb Kőbányán van, a sörgyár alatti pincerendszerben.

Erről a helyről igen sok követ bányásztak ki a 19. században, amit felhasználtak a Citadella, a Mátyás-templom vagy az Operaház építésénél. Később Dreher Antal vásárolta meg a pincerendszert, ahol aztán nem csak a sörkészítés miatt folyt ipari tevékenység, hanem a második világháború idején például vadászgépek motorjait építették ezen a jól védett helyen. Terület bőven akadt az ilyen feladatokhoz, hiszen a járatrendszer összesen több, mint 32 kilométer hosszú!

A későbbiekben a sörkészítéshez szükséges vizet már nem innen szivattyúzták ki, ami azzal járt, hogy a vízszint jelentősen megemelkedett. Először a mélyebben fekvő járatokat árasztotta el a víz, később egyre több helyet hódított meg. A búvárkodás csak pár éve indult be itt, de mivel igen gyakran szűk járatokról van szó, a járatrendszer nagy részét csak képzett technikai búvárok számára ajánlják. Ők viszont külföldről is járnak ide, hiszen ehhez hasonló merülési élményt ritkán lehet átélni: a víz ugyan hideg, alig 13-14 fokos, viszont kristálytiszta, és az ember alkotta járatokban ma is ott vannak a múltbéli tevékenység tárgyi emlékei. Lépcsőkön úszhatnak fel és le, különféle régi eszközöket nézhetnek meg, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne tévedjenek el a rengeteg járatban, ráadásul a mélység is jelentős, akár 30 méterrel is a vízfelszín alá lehet jutni.

Mellesleg van pár rész, aminek a merüléséhez még csak technikai búvár végzettség sem kell, mert nem zárt térben kell búvárkodni. A víz azért itt is hideg, és nem árt, ha a lebegőképességgel sincs gond, mert amennyiben felkavarja valaki az üledéket, gyorsan zavarossá válik a szép tiszta víz...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Az ember élvezi a kevés napsütéses órát, örül, ha még nem kell téli gumit cseréltetni pár hétig, de a búvárkodás szerelmesei már tudják, hogy egy darabig nem nagyon lesz lehetőség váratlanul beiktatott merülésekre közeli tavakban, vagy az Adrián.

Igen, a víz hideg, a felszínen a levegő is hideg, ez így együtt pedig nem ideális kombináció. Szebb szeptemberi napokon talán még jó időtöltés egy merülés egy szebb hazai, szlovákiai vagy osztrák tóban, és ha süt a nap, akkor az ember gyorsan átmelegszik a kissé hűvös vízben töltött óra után. A vizek talán még tisztábbak is mint a nyáron, és esetleg némileg más képet mutat az édesvizek élővilága is. Esetleg érdemes olyan merülőhelyet választani, ahol valamiért ősszel, télen is melegebb a víz, ilyen például Tatán a Fényes-forrás, de annak idején gyakran merültek a magyar búvárok a meleg Hévízi tóban, vagy a szlovákiai Tornalján.

Az Adria déli részén még októberben sem olyan vészes a merülés, persze szárazruhában még később és északabbra sem problémás a búvárkodás. Ma már egyre többeknek van szárazruhája, tehát ez sokak számára jó alternatíva. Megjegyzendő, ilyenkor meglehetősen nyomottak az árak, zsúfoltság sehol nincs...

Aki melegebb vizekbe vágyik, Cipruson vagy Máltán még novemberben is kellemes viszonyok között búvárkodhat. A kalandvágyók becsomagolhatják a szárazruhájukat, és valamelyik fapadossal elutazhatnak Svédországba, vagy kereshetnek más úticélt északon. Meglehetősen más élményt nyújt az ottani búvárkodás, de nem meglepő módon ez csak keveseket hoz lázba.

A meleg tengerek közül a többség ilyenkor Egyiptom felé kacsingat, ám az utóbbi hetek eseményei nem javítottak az ország megítélésén. A charterjáratok a jelek szerint újraindulnak, tehát végre megint utazhatnak a nyaralók, a jelek szerint odakinn normalizálódott a helyzet. Mivel kevesebb az utazó, kevesebb a búvár, kicsit egészségesebbnek tűnik az élővilág. A Vörös-tenger mindig szép, de ha még gyakrabban láthatunk különleges élőlényeket, annak csak örülhetünk.

Ott vannak aztán a jóval távolabbi úti célok, de lássuk be, Indonézia, Thaiföld, Malajzia, a Maldív-szigetek vagy a Karib-tenger nagyon sok búvár számára nem megfizethető. Azon kevesek, akik rendszeresen utazhatnak ezekre a drágább, de nagyon izgalmas helyekre, nyilván eddig is mentek, ezután is fognak.

Mi marad még? Hát a csempeszámlálás, a medencés merülések "izgalmas" világa. Azért ne írjuk le ezt a lehetőséget sem, hiszen az uszodázás jó alkalmat teremt a gyakorlásra, egy korallzátonynál úgysem fogunk maszkot üríteni. Változatos feladatokkal ez is lehet egyfajta kikapcsolódás, és végülis merülünk, búvárok társaságában vagyunk, tehát nem elvetendő lehetőség. Vannak ezekből a medencékből is különlegesebbek, mint a brüsszeli Nemo33 a híres 33 méteres mélységével, és Németországban több, kifejezetten búvárok számára kialakított medencés merülőhely van. Ezek közül több elérhető olcsó fapados járatokkal, és egybe lehet kötni a kiruccanást egy városnézéssel is.

Szóval hiába van vége a nyárnak, mi azért nem kell, hogy partra vetve töltsük ezeket a hónapokat...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Akik nem búvárkodnak, időnként jogosan teszik fel a kérdést, mit tudnak tenni a magunkfajta "víz alatti természetjárók" ha épp nem egzotikus országban vagyunk, a tengerparton?

Mindenki más választ ad erre a felvetésre, van, aki képeket, videókat nézeget, álmodozik és utazást tervez, más pedig próbál valami közelebbi úticéllal megbékélni. Az Adria nincs messze, de annyira azért nem is olcsó, a magyar tavak pedig vagy bejönnek az embernek, vagy nem annyira, ráadásul itt is fizetni kell a szolgáltatásokért.

Ausztria elég jó kompromisszum, mert a közeli tavak akár egy napra is elérhetőek, de egy, a környéken eltöltött éjszakával még csak nem is kell rohanni. Szóval azt találtuk ki, hogy a magyar határ közelében levő Neufeldersee lesz a célpontunk egy nyári hétvégén.

Azt tudni kell, hogy nyáron ott sokan vannak. Nagyon sokan. Ezért az előző estét Wiener Neustadtban töltöttük. Igazság szerint egész korrekt áron találtunk szállást (hát izé, a legolcsóbbat választottam egyszerűen...), és így másnap már fél kilenckor ott voltunk a Neufeldersee bejárata előtt, ahol sikerült remek parkolóhelyet találni. Félsiker!

A következő meglepetés akkor ért, amikor a nagyjából 8 eurós búvár belépőt sem kellett kifizetni, mert ezen a különleges hétvégén ingyenes program volt. Ez jó volt, de azzal is járt, hogy a szokásosnál is többen voltak. Kora délután csináltam egy fotót a tó partjának arról a részéről, ahol a búvárok és kísérőik is vannak, és látható, szép kis tömeg gyűlt össze.

A tó mellett remekül felszerelt bázis van, egy 10 literes palack levegővel megtöltve alig 10 euro. Minden mást vittünk, így ólmot is (a húzós kiskocsi kötelező kellék...), tehát ezen túl csak a palack újratöltése volt költség. Mivel a tavat jól ismertem, merülőtársamnak elmagyaráztam, látunk majd a víz alatti tereptárgyak, például trepnik és hatalmas csövek. De a vicces osztrákok még kerti törpéket is elhelyeztek,

Ám persze engem sokkal jobban érdekelt az élővilág, mint az efféle látványosságok, amiket azok a búvárok szeretnek, akik még nem igazán tudnak eligazodni az édesvizek mélyén, nem látják az érdekességeket, nem tudják, hol keressék a rákokat, a halakat. Mert ezeknek is vannak ám tipikus helyei! A rákok például kisebb üregekben szoktak élni, de a tó sekély részén van például egy csónak, ami alatt szinte biztosan lehet egy-két rákot találni. Merülőtársam hitt nekem, és lámpával igyekezett szétnézni a csónak fenekénél.

És talán meg is lepődött kicsit, amikor kiderült, bizony ott vannak a kis ollós barátaink, akik igyekeztek jó mélyre behúzódni előlünk. Bántani nem akartuk őket, de honnan tudhatták volna?

Aztán ígértem még sügért is, pontyot is, csukát is. Sügérből nagyon sokat láttunk, mint ahogy naphal is bőven akadt, aztán felbukkant egy méretes ponty pár pillanatra. A csukát viszont sokáig kerestük, és ahol számítottam rájuk, nem volt belőlük. Morogtam kicsit, úsztunk tovább, és aztán mégis felbukkant egy jó félméteres példány! Ráadásul hagyta is magát megközelíteni, fotózni. 

Mitagadás, kellemesen sikerült a nap, a felszín közelében 25-26 fokos vízben jó volt merülni, de a 15 méter alatti 9 fokos vízbe épp csak a kezünket dugtuk be, és fordultunk vissza a melegbe, ahol ráadásul sokkal több mindent lehet látni.

Mit is lehet mondani végezetül? Az útiköltség nagyjából 300 kilométerre oda majd vissza annyi, amennyi. Mi tettünk egy kitérőt a Fertő-tó osztrák partszakaszára, strandoltunk, ettünk egy jó vacsorát, a szállás egy éjszakára 40 euro volt két főre. Belépőnk nem volt, palackra és töltésre összesen 16 eurót költöttünk fejenként. A tónál ingyen volt az öltözőhasználat, a zuhanyzás, a vécé, és minden igencsak tiszta és kutlurált volt. Ittunk a büfében egy frappét, ettünk pár falatot- nem nagy tétel. Azért így is pénzbe kerül egy osztrák túra, amit fapados változatban egészen olcsón ki lehet hozni (négyen egy autóban, kora reggeli pesti indulással, délutáni visszaúttal, így meg lehet spórolni a szállást), és egy kellemes tóban lehet búvárkodni, ahol van mit nézni. Megéri? Meg, nem is kérdés. Az is egyértelmű, hogy nem most merültem ott utoljára...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Imádjuk a listákat, szeretjük böngészni a Top5, Top10, Top100 merülőhelyről szóló cikkeket, de mielőtt gyorsan befizetünk egy Best of búvártúrára, árnyaljuk kicsit a képet.

Van ugyanis pár bökkenő ezekkel a listákkal. Egyrészt az, hogy a kitöltők többsége honnan származik. Nyilván mondanom sem kell, egy Karib-tengert jól ismerő amerikai búvár közösség, egy Vörös-tengerre és Földközire járó európai fókuszcsoport, vagy a Dél-Kelet-Ázsiába "hazajáró" hongkongi búvárok más és más részét ismerik alaposan a világtengereknek. Így aztán hiába mondják a fapadosokkal Máltára könnyen eljutó angolok, hogy Málta az egy kiváló hely, egy amerikai búvár számára úgy tűnik, hogy szép-szép, de marha drága... Mint ahogy mi sem ugranánk át egy hosszú hétvégére Cozumelre.

A másik tipikus gond az, hogy pontosan miről szól a lista: országokról, országon belül térségekről vagy egyes merülőhelyekről. Ha az összképet nézzük, akkor Egyiptomban a Vörös-tenger valószínűleg a többség számára izgalmasabb a színpompás korallzátonyaival, mint mondjuk Ciprus. De ha az a kérdés, az egyiptomi vizekben nyugvó Giannis D az érdekesebb roncs, vagy a hasonló korú Zenobia Ciprusnál, sokaknál billenne utóbbi felé a mérleg.

Szintén problémás az, hogy minden merülési élmény más. Legutóbb a szafarin az egyik zátonyon a csapat egyik fele semmi érdekeset nem látott, a másik fele pedig előbb teknőssel, aztán egy delfinnel úszott perceken át. Az egyiknek maximum átlagos élmény, a másiknak élete nagy kalandja- most akkor jó hely vagy sem? Még az olyan biztosabb merülési élményt nyújtó helyek, mint az Elphinstone is más arcukat mutatják mindenkinek: van akinek nem jön cápa, és csak a korallokat nézegetheti erős áramlásban, másnak karnyújtásnyira jönnek az óceáni fehérúszójú cápák...

Végezetül pedig kitérhetünk arra is, hogy vannak egyéni preferenciák, amik miatt a toplisták is torzulnak. Például aki nem merül édesvízben, az kihagyja mondjuk az ausztriai Grüner See páratlan élményét. Akit taszít a hideg vízben való búvárkodás, lemond Norvégiáról, Izlandról, Brit Kolumbiáról. Aki semmiféle zártabbnak tűnő térbe nem úszik be, az nemet mond a mexikói cenoték hihetetlen fényjátékáról. 

Szóval nehéz igazán eligazodni a toplisták világában. Persze nem akarom azt mondani, én nem böngészem ezeket lelkesen magam is, hiszen jó ötletadók, szívesen keresek rá további információkra egy-egy különlegesnek ígérkező úti cél kapcsán. Csak éppen nem szentírás egyik sem. 

És ezek után abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy a saját kis kedvenc-listámról is szemezgethetek, hiszen mint fentebb vázoltam, az ilyesmit nem kell komolyan venni. Az enyémet se, ez inkább csak egy csokor néhány nagy merülési élményemből. (Európai és magyar búvár szemszögből tekintve...)

Ha elérhető áron akar valaki roncsoknál merülni, szerintem erre Málta a legkézenfekvőbb választás illetve az egyiptomi északi roncsszafarik vagy esetleg Ciprus és a Zenobia. A legérdekesebb roncsok számomra azok, amiket már igazán benépesített az élővilág, tehát a Carnatic, a Thistlegorm vagy az Ulysses a nyerő (ezek egyiptomiak). A modernebb roncsokból a Zenobia a csúcs.

A legszebb korallos élővilág és a potenciális cápás kaland miatt nagy kedvenc az Elphinstone zátony Egyiptomban, de nagyon hasonlóan jó és látványos merüléseket ígér a Ras Mohammed is. Nagyon szeretem az olyan sekély, könnyen merülhető, mégis mozgalmas korallzátonyokat, mint Safaga mellett a Tobya Arbaa vagy Hurghada közelében a Gota Abu Ramada.

A kedvenc fényjátékos üregem a Claudia a Vörös-tengeren, de nagyon szerettem Korfun a Hole of Ha (Himmelsloch) nevű helyet is például. Nagyobb élőlényekkel, nagy halrajokkal könnyen lehet találkozni Gran Canarián, itt van angyalcápa, többféle nagy rája, bizonyos helyeken óriási rajok- ez az egyik kedvenc úti célom. Édesvízi merülőhelyek tekintetében az ausztriai tavak közül a Grüner See a favorit, de ha több halat szeretnék látni, akkor inkább az Erlaufsee-t venném célba. 

Mi az, ahol még nem jártam, de mindenképp szeretnék? Nagyon jó lenne búvárkodni Norvégiában, illetve Hollandia Zeeland régiójában. A Földközi-tenger térségében szívesen merülnék olasz vizekben, főleg a szigetek (Elba, Szardínia, Ustica, stb.) partjainál, illetve Nápoly mellett az ókori romoknál. Ázsia még fehér folt, itt leginkább talán Bali és Sipadan vonz. A Karib-tengeren a jó árak miatt érdekelne Honduras, vagy a szabad parti merülés lehetősége miatt Bonaire, illetve ezen a kontinensen vannak a cenoték is. Ebből a listából vannak egyszerűbben felkereshető helyek, no meg jóval drágábbak is. De hát mit számít a pénz, az a legkevesebb...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Lassacskán beindult a búvárélet a magyar tavakban is, de ezek megítélése enyhén szólva is vegyes. Lássunk néhány érvet ellene és mellette!

Azt tudni kell a magyar búvárkodási lehetőségekről, hogy igazán semmi nem tekinthető állandónak. Pár éve Hévízen illetve a Molnár János barlangban sokan merültek, olyanok is szép számmal, akiknek ehhez nem igazán volt képzettsége, de a profik vezetők elkalauzolták őket a víz alatt. Ma ezek nem látogathatók úgy mint régen. Viszont merülni szoktak a kőbányai sörgyár alatti járatokban, technikailag ez is zárttéri merülésnek számít, ide is csak vezetővel lehet menni. Ezekről többet nem is nagyon szólnék, az ott merültető profik értenek ehhez igazán, ők tudnak eligazítani egy érdeklődőt.

Nyílt vízben viszont már több a tapasztalatom. És ezekre is jellemző, hogy semmi sem állandó vagy biztos. Például annak idején Budakalászon a Lupa-tavakban vizsgáztam, oda ma már senki nem jár. Keveset élt meg a búvárkodási lehetőség Kiskunlacházán (pedig még repülőgéproncsot is süllyesztettek, de a látás végig tragikusan rossz volt), Pilismaróton (a kis öböl nagyon kiszámíthatatlan volt), és bezárt már a szalkszentmártoni búvárbázis is, pedig jól kiépített, kellemes helynek számított, inkább közepes mint jó merülési lehetőséggel. Évekkel ezelőtt Csepelen borzasztóak voltak a körülmények, nem tudom, most éppen mi a helyzet ott.

A dorogi (valójában Esztergom-Kertvároshoz tartozó) Palatinus-tó mellett a búvárbázis először átkerült az egyik oldalról a másikra, utóbbin üzemeltető változás volt, később nyílt egy másik bázis a "régi oldalon", jelenleg csak egy helyen lehet itt merülni. Ecséden is változott a merülés helyszíne, aztán ott van még Gyékényes, Hegyeshalom, a Nyéki-tó Miskolc közelében... Újabb lehetőségnek számít Ócsa és Gyál. Hosszú ideig senki nem merülte a tatai Fényes-forrást, de egy pár éve erre is megint van lehetőség. Biztos van amit kihagytam, most ennyi jutott eszembe. Összességében mindent figyelembe véve azért van némi fejlődés, régen elképesztő állapotok között búvárkodhattunk itthon, kiépítettségről szó sem lehetett, a tavak egy része tele volt szeméttel- ma már ilyen helyre nem menne el senki, és ez nem meglepő.

Mi az ami jó? A Fényes-forrásról már írtam, ez egy pici tó, viszont a feltörő források miatt egyedi. A többi tóban vagy jobb a látás, vagy rosszabb, akit az utóbbi elbizonytalanít, egy merülés után valószínűleg nem próbálkozik többet. Erőltetni semmit nem is szabad, a búvárkodást élvezni kell, és akinek ez nem tetszik, nyugodtan megspórolhatja a tavi merülések árát.

Mert azért mondjuk ki, nincs ingyen a búvárkodás idehaza se. Van, ahol tavi belépő van, vagy napi merülési díj, aztán pénzbe kerülhet a palackbérlés, a levegőtöltés, és a szükséges egyéb felszerelés bérlése is, de például nem minden helyen vannak arra felkészülve, hogy tényleg normális választék legyen a bérelhető cuccokból, és nagyon kellemetlen a parton ücsörögni, mert a bázison nincs mellény, ruha, reduktor vagy bármi. (Amikor valami régen ingyen volt, az azt is jelentette, hogy a szó szoros értelmében nem kapott az ember semmit, nem volt palack, öltöző, biztonsági felszerelés... Elvileg a belépővel nincs baj, ha jár érte szolgáltatás is.)

Mondhatni úgy kell megtervezni egy tavi merülést mint valami expedíciót: fel kell hívni a bázist mikor vannak nyitva (pl. a hétköznap egyáltalán nem garantált), milyenek az aktuális viszonyok (a jobb helyek őszintén megmondják ha az időjárás miatt leromlott a látás, vagy eleve hűvös a víz), lehet-e felszerelést bérelni vagy mindent vinni kell, és mennyibe kerül ez az egész móka. Útiköltséggel egy főre nem irreális összeg az 5-7000 forintos költség, és ha valaki csak egyet merül mert nem tetszik neki a hely, ez az ár összemérhető egy horvát merülés költségével (persze ha ott nem számítjuk az utazást, tehát ez egy igazságtalan összevetés, de... sokan megteszik). Sajnos el kell mondjuk, a hazai tavak mellett az infrastruktúra is igen szerény, a mellékhelyiség hiánya nem szokatlan, a zuhanyzási lehetőség pedig már gyakran az álmok világába tartozik. (Minek is, édesvízben vagyunk, nem?) Aki egy kellemes családi pikniknek szánja a hazai búvárkiruccanást, könnyen csalódhat a körülményekben. Ilyen programra Ausztria bizony alkalmasabb.

Én mégsem írom le a hazai lehetőségeket. Természetesen őszintén kell beszélni arról, ami nem jó, és akkor az ember ennek fényében dönthet. Ha viszont vállaljuk az időnként spártai körülményeket, bepillantást nyerhetünk a magyar vizek felszín alatti világába. Láthatunk harcsát, törpeharcsát vagy csukát, felbukkanhatnak süllők, sügérek és rákok. Ne higgyük, hogy ez unalmas! Pont olyan izgalmas, mint bármilyen más búvárkaland, ha nyitottak vagyunk az érdekességekre. Engem legalábbis meglep, ha valakit nem nyűgöz le egy méteres harcsa, vagy egy szemtől szembe találkozás egy elegáns csukával.

Ám óvatosnak kell lenni, mert az iszapos aljzatot felverve gyorsan csökkenhet a látótávolság, jobban kell talán tájolni is az itt merülő búvárnak, de ha valaki nem tudja hol van, csak a felszínre kell emelkednie- biztos, hogy nem viszi el az áramlás egy másik kontinensre, mint a nyílt óceánban elvileg megtörténhetne.

Meg kell tanulni azt is, melyik állatot hol kell keresni, érdemes a helyszínt jól ismerő búvártól részletes eligazítást kérni, ők ismerik jól az adottságokat. Elmondható, hogy a legtöbb bázis mellett van is olyan ember, aki szívesen mesél. Akadnak kötélpályákkal rendelkező merülőhelyek, ahol az érdekesebb pontokat végigkövetni egyszerű feladat, néhány helyen a víz alá tárgyak kerülnek látványosságként (pl. Dorogon ott a múzeum). Ha valaki rég volt vízben, ellubickolhat egyet a magyar tavakban is, lehet a tudást felfrissíteni, tájolást gyakorolni, és persze a fotózás is igazi kihívás, ami szép eredményekkel kecsegteti az ügyesebb és türelmesebb víz alatti fényképészeket.

Ha lehet, inkább korábban érkezzünk a tavakhoz, mint később, mert az adottságok miatt könnyen fel lehet rúgni az aljzatot: ha előtted több tucat búvár, köztük kezdők úszkáltak a kötélpálya mellett, akkor ott sok jóra már nem lehet számítani aznap. Néha el is lehet térni az útvonaltól, pont azért, hogy a mások által még fel nem zavart részeken nézhess szét. De előfordul, hogy ez sem segít, mert egyszerűen nem jók a körülmények. Ám végülis merültünk, ebből is tanultunk, aztán legközelebb igyekszünk jobb időpontot találni a búvárkodásra...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

Elsőre furcsának tűnt az ötlet, hogy Horvátország után ne hazafele vegyük az irányt, hanem célozzuk be Ausztriát. A Grüner See még éppen volt annyira magas, hogy érdemes legyen ott merülni, a kitérő kilométerben nem volt vészes, inkább csak az lehetett kérdés, a mostani bánatos időben van-e értelme esőben merülni egyet ott.

De az időjárásra úgysem tudunk befolyással lenni, tehát Pag szigetről Szlovénián át elmentük Steiermarkba. Az út nem volt vészes, a horvát-szlovén határon történő ácsorgást kivéve. Az idő sem volt rossz, és ahogy közeledtünk az úticélhoz, Tragöss faluhoz, még a nap is kisütött. Az örömünk csak az utolsó percekben romlott el, mert konkrétan a tónál esett az eső. Mindegy, a merülést úgyis másnapra terveztük, összehúztuk magunkon a kabátot, aztán kerestünk egy éttermet.

A szálláshely a faluban volt, kellemes szobákkal, csak éppen az udvaron volt átható az istállószag. Nem baj, sok időt nem töltöttünk ott, és azért ugyan nem lehet megszólni senkit hogy családi gazdaságot is üzemeltet a kis vendégház mellett. Reggelre pedig az eső is elállt, sőt, még a nap is kisütött időnként! Hétfő lévén alig volt rajtunk kívül ember a tónál, a szélben próbáltam egy panorámaképet készíteni a tóról.

Ezután nyugodtan, ráérősen készültünk a merülésre. Nekem csak nedvesruhám volt, de igyekeztem felkészülni, volt vékony aláöltözőm, vastag overállom, és felé még egy újabb csuklyás rövidruhám is. Tulajdonképpen nem fáztam a 6 fokos vízben, de bőven elég volt a félórás merülés. Noha az ember nem bánja, ha nincs a környéken sok búvár, most azért jó lett volna, ha úszik szemben egy, mert a víz alatti panorámáról akár azt is lehetne hinni, hogy a felszínen készült...

Utána jött egy gyors átöltözés (pörögtem a 11-12 fokban), egy ebéd a tóparti fogadóban, aztán indulás. Volt egy tervünk, hogy plusz egy éjszakát Burgenlandban töltünk, de olyan ramaty idő fogadott arra, hogy letettünk róla. Nem láttuk értelmét, hogy 50 eurós szobában ülve lessük az ablakot verő zivatart...

Pár konkrétum még az osztrák kitérőről, hátha érdekelnek valakit az árak. A horvát útszakaszon a szokásos díjak volt, Szlovéniában viszont nem vettük meg a kb. 50 km autópályáért az egy hónapig érvényes, 15 eurós matricát, hanem kikerültük mellékutakon. (Egyébként nagyon szép tájakat láttunk ott is.) Ausztriában a 10 napos, 8,3 eurós matricát már megvettük. A tónál levő faluban fejenként 25 euróért kaptunk szállást reggelivel, a tónál a napi parkolási/merülési díj 9 euro, ha valaki helyben szállt meg, akkor a számlával igazolhatja ezt, és úgy csak 8. Egy bécsi szelet körettel 8,5-9,5 euro volt, egy kávé 2,5. És ha valaki június elején Burgenlandban jár, vehet epret, egy nagyobb kosárral 10 euro... A Grüner See egyébként 380 kilométerre van Budapesttől, tehát oda-vissza 760, míg Pagról a kitérő csak 280 km pluszt jelentett. A gázolaj olcsóbb helyen 1,28, autópályán 1,43 euro volt.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

A búvárkodás nem csak a tengerekben lehet érdekes. Az édesvízi merülések világa kicsit olyan a búvárkodásban, mint a szegény rokon: oké, hogy van víz, bele is lehet menni, de azért a látás rosszabb, nincs is annyi élőlény, szóval nem mindenkinek a szíve csücske.

A merülések ezen fajtájára is igaz az, ami sok másról elmondható: ha valakinek nincs kedve hozzá, nem kell csinálnia. A búvárkodás kedvtelés, és ha valaki nem leli kedvét abban, hogy a kissé zavarosabb vízben kutassa fel a halakat, akkor kár is bevizeznie a felszerelését. Ha viszont már merülünk, akkor azt csináljuk jól.

Azt azért le kell szögezni, sokan élvezik ezt a fajta búvárkodást, többek között azért is, mert ezek a merülőhelyek vannak a legközelebb, még a szomszédos osztrák vagy szlovák tavak sincsenek túl messze. Idehaza az állapotok legalábbis nehezen írhatók le röviden. Elvileg sok helyen lehetne merülni, de egyrészt a merülhető tavak jelentős része magánkézben van, nem lehet csak úgy besétálni. Másrészt a legtöbb búvárnak szüksége van némi infrastruktúrára, öltözőkre, palackokra, levegőtöltésre. Ez így együtt színvonalas formában csak maroknyi helyen található meg nálunk, és ezek a vállalkozások sem tartanak örökké.

Amikor merülni kezdtem, még voltak búvárok Budakalászon (igaz, ott semmilyen kiépítettség nem volt), ma már ott szinte senki nem merül. Dorogon több helyre költözött a tó mentén a búvárbázis. Voltak helyek ahol bázis nyílt, 1-2 év múlva pedig már be is zárt. Gyékényesen, Hegyeshalmon vagy még búvárélet, talán még Ecséden is merülnek. A választék korlátozott, és sajnos sok helyen a látnivaló is, nyaranta bizony 1-2 méteres látótávolságban kéne megtalálni az érdekességeket. Persze aki ügyes és türelmes, az ilyenkor is tud jó képeket készíteni - minden tónál szerencsés előre feltérképezni a lehetőségeket, hogy van-e bázis, mennyi a belépő, mit lehet látni, milyen időszakban a legjobb a látás, stb.

Sokan a jó lehetőségeket kínáló Ausztriába járnak, bár Szlovákiában is akadnak korrekt helyek. A Soprontól alig pár kilométerre levő Neufeldersee ismert gyakorlóhely, de annak is izgalmas, aki az édesvízi élővilágra kíváncsi. Pontyok, rákok, csukák bukkannak fel, és bizony be kell valljam, kifejezetten érdekes azokat a halakat így testközelben látni, amiket szinte csak a tányérról ismerünk. Megvan a varázsa ennek a fajta merülésnek, én személy szerint nem kevés tengeri búvártúra után is tudok értékelni egy-egy szebb tavat. A neufeldi azért kiemelésre érdemes, mert nem csak hogy közel van, de remekül felszerelt bázis van a partján és a belépőért cserébe nagyon szépen kialakított, rendezett környezetben készülhetünk a merülésre. A víz alatt pedig kifejezetten kellemes...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.