Hawaii-on, Maui sziget mellett nyugszik egy hajó roncsa, aminek közelében néha nagy találkozásokra kerül sor.
A Carthagian II nevű hajónak a története is elég sajátos. Az eredetileg kétárbocos vitorlásnak Németországban épült hajót 1920-ban bocsátották vízre. Később dízelmotort kapott, és kisebb rakományokat szállított a Balti-tengeren. 1972-ben egy alapítvány Dániában vette meg, egészen a Hawaii-szigetekig vitték, itt kapta új nevét. Átalakították és olyan kiegészítőkkel szerelték fel, amelyeket a 19. századi bálnavadász-hajókon használtak. Amikor elkészültek, bálnavadászati múzeumként nyitották meg.
Ám 2005-ben (általam nem ismert okból) úgy határoztak, inkább mesterséges zátonynak süllyesztik el, így onnantól kezdve csak búvárok nézhették meg a Carthagian II-t. Viszonylag mélyen, 35 méteren van, és mivel nem túl nagy, csak 30 méter hosszú, önmagában a hajó nem számít a legizgalmasabb roncsnak.
Az viszont érdekesebb, hogy a hajó sok élőlénynek ad otthont. A legtipikusabb az, hogy kis fehér úszójú cápák időznek a roncs belsejében, vagy amellett. Ezek a ragadozók teljesen veszélytelenek, és gyakran láthatók a tenger fenekén heverve. Csak akkor kezdenek el úszkálni, ha a búvárok túl közel mennek hozzájuk.
Pontosítva a fentieket, nem csak búvárok láthatják a Carthagiant, ugyanis a turisták számára indított tengeralattjárós kirándulások útvonala is érinti. Egy alkalommal egy csapatnyi búvár a menetrendszerint felbukkant tengeralattjáró mellett valami másra is felfigyelt: az is nagy volt, szintén tempósan haladt. Óriási meglepetésükre egy bálnával hozta össze őket a szerencséjük. Na ez a mázli!
Mindenesetre elég stílusos, hogy az egykori bálnavadász-múzeum ma már csak roncs, míg a bálna könnyedén elúszott mellette. Az élet él és élni akar, és amíg mi nem teszünk meg mindent azért, hogy elpusztítsuk az élőlényeket, addig van remény. Érdemes hát felelősen gondolkodni, mert hosszú távon egymásra vagyunk utalva ezen a bolygón.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
