Big Blue Búvár Blog

Izrael első víz alatti nemzeti parkjában búvárokat várnak a múlt felfedezésére

Az Izraeli Régiségügyi Hatóság tengeri régészeti részlege reméli, hogy a látogatók segítenek majd megtalálni a víz alatti régészeti leleteket.

Izrael Caesarea ókori kikötővárosában nyitotta meg első víz alatti nemzeti parkját, ahol a búvárok bejárhatják a tengerbe nyúló egykori nagy komplexum 2000 éves maradványait.

Caesarea már most is Izrael egyik legjelentősebb turisztikai látványossága, ahol a régészek évtizedek alatt feltárták a parton elterülő hatalmas kiterjedt építkezések maradványait, amelyeket az i. e. első században élt Heródes király építtetett.

Heródes munkáinak nagy része azonban ma már a tenger alatt fekszik.

Azzal, hogy a meglévő nemzeti parkba tengeri területeket is bevonnak, a hatóságok azt remélik, hogy a búvárokat is a területre vonzzák Bátorítani fogják őket, hogy segítsenek a kikötő múltjának feltárásában. Míg a helyi búvárok már évek óta segítenek a régészeti munkákban, a hatóságok arra törekszenek, hogy távolabbról is vonzzák a látogatókat.

"Szeretnénk fejleszteni a búvárturizmust és az ország idegenforgalmát" - mondta Kobi Sharvit, az Izraeli Régiségügyi Hatóság tengeri régészeti részlegének igazgatója.

"Elvárjuk, hogy azok a búvárok, akik látnak valamit, jelentsék nekünk" - mondta. "A legtöbb esetben egy búvárok által tett kis felfedezés nagyon nagy és lenyűgöző felfedezéshez vezethet, és megváltoztathatja a képünket a helyről".

"Ez többször is megtörtént velünk az elmúlt években" - mondta Sharvit, és megjegyezte, hogy az év elején a viharos időjárás feltárt néhányat a kikötőben használt faszerkezetek közül.

Két példaként említette a 2015-ben talált nagy mennyiségű aranyérmét és egy olyan kereskedelmi hajót, amelynek roncsának rakterében még mindig volt rakomány.

A búvárok által talált tárgyakat megvizsgálják, katalogizálják, és az érdekesebb darabokat múzeumokban állítják ki - mondta Sharvit.

A víz alatti kikötő területe mintegy 50 hektáron terül el, bár a nemzeti park ennél is nagyobb területet foglal magában. A régészeti maradványok mellett, amelyek nagy részét iszap és alga borítja, gazdag tengeri élővilág is található.

Nemzeti parkká nyilvánítva a terület komolyabb védelmet kap és a szigorúbb szabályok betartatása előnyére válik.

Heródes Caesareát jelentős tengeri kikötővárosként építette, és Kr. e. 22-ben nyitotta meg. Figyelemre méltó volt, hogy nem egy öbölben épült, hanem inkább a tengerbe nyúlt ki. Alig száz évvel később azonban már nem használták, és körülbelül 250-300 évvel a megnyitása után a kikötő a tengerbe omlott. Hogy mi okozta az összeomlást, még mindig nem tisztázott- az egyik magyarázat a szökőár.

A Ynetnek a nemzeti parkról szóló, az év elején megjelent beszámolója szerint a projekt az Izraeli Tervezési Hivatal azon politikájának eredménye, hogy a part menti történelmi helyszíneken található tengeri területeket is bevegyék az ország nemzeti parki programjába.

Az izraeli utazásokhoz kapcsolódó friss hír, hogy az ország július 1-től szeretné megnyitni a határokat a koronavírus ellen beoltott turisták előtt.

Búvárok 300 kiló maszkot és más hulladékot hoztak ki a tengerből a spanyolországi Barcelonában.

A Transportes Metropolitanos de Barcelona (TMB) nyolc buszvezetője, akik szeretnek búvárkodni, néhány órára otthagyta járművét, hogy 100 méterre a parttól a tengerbe merüljön. A cél a tengerfenék megtisztítása volt. A csapatnak egy délelőtt alatt 300 kiló használt szájmaszkot és egyéb szemetet sikerült összegyűjteniük a Helisub búvárklub oktatóinak segítségével.

A kezdeményezés ötletgazdája Israel Arribas, aki általában a H2 buszjáraton dolgozik mint sofőr a katalán fővárosban. Arribas elmondta, hogy ilyen hatalmas mennyiségre kevesen voltak: "12 vagy 13 búvár volt a csapatban, és még a negyedét sem távolítottuk el annak, amit láttunk. Még mindig sokkal több hulladék van a tengerben".

A takarítás során az önkéntesek nagyon furcsa tárgyakat találtak: a Városházáról származó kerítést, gumiabroncsokat, sőt még egy próbababát is. Természetesen a legtöbb a szájmaszkból volt. Arribas állítja, hogy olyan sok volt belőlük, hogy csak egy kis részét tudták a felszínre vinni. "Sokat ott kellett hagynunk, mert nem tudtunk megbirkózni a feladattal".

Bár a most szerdai takarítás volt az első, amit a csapat szervezett, a sofőr mindenkit biztosított arról, hogy ő és kollégái tervezik a projekt folytatását: "Olyan mennyiségű hulladék van, hogy lehetetlen mindent egy nap alatt összeszedni. Nem ez volt az utolsó alkalom. Vissza fogunk térni."

Az Egyesült Arab Emírségekben is szorgoskodnak a búvárkertészek.

A búvárok júniusban 15 mesterséges zátonyt telepítenek az Egyesült Arab Emírségek partjainál, Dibba közelében, hogy elősegítsék a tengeri ökoszisztémák regenerálódását. A területeket a kotrás és az óceánok pusztulása károsította, így szükség van az emberi beavatkozásra az újjáélesztésükhöz..

A Freestyle Divers tengeri természetvédelmi akadémia önkéntesei június 8-án az óceán világnapja alkalmából ellátogatnak a Dibba Rock tengeri természetvédelmi területre. A zátonyok egy új ökoszisztéma alapját képezik majd, és egybeesnek a fudzsairai búvárközpont Dibba Rock korallzátony-nevelőközpontjának bővítésével. 

Az engedélyek függvényében június és július folyamán 20 régi hajótestet süllyesztenek el, hogy mélyebb zátony-környezetet alakítsanak ki a búvárkodás, a természetvédelmi képzés és az oktatás számára.

"Az Egyesült Arab Emírségek partvidéke bővelkedik változatos tengeri élővilágban, de búvárként első kézből láttuk a szennyezés és az emberi tevékenység következményeit" - mondta Darryl Owen, a Freestyle Divers ügyvezető igazgatója.

"Programjaink révén láthattuk a természetvédelmi erőfeszítéseink eredményét a tengeri élővilág felbukkanásában és visszatérésében.

"Az óceánok pusztulása mindannyiunkat érint, ezért a valódi változás érdekében a tengervédelmi tevékenységeknek mindenki számára nyitottnak kell lenniük."

A World Resources Institute adatai szerint a korallzátonyok világszerte, így az Egyesült Arab Emírségekben is veszélyeztetettek, több mint felük veszélyben van. A tudósok becslése szerint 2030-ra a zátonyok akár 90 százaléka is veszélybe kerülhet.

Pedig ezeknek a területeknek a jelentősége óriási. A bolygó felszínének kevesebb mint 0,5 százalékát kitevő korallzátonyok a tengeri fajok 30 százalékának adnak otthont. Becslések szerint a tengeri élővilág 25 százaléka életciklusa valamelyik szakaszában a korallzátonyokra támaszkodik, miközben ezek az összetett ökoszisztémák világszerte emberek millióinak biztosítanak élelmet és munkát. Ezek a tengeri élőhelyek a Föld oxigénkészletének több mint felét állítják elő, és így kritikus szerepet játszanak az emberi túlélésben.

A világ egyik legnagyobb mesterséges zátonyának létrehozására irányuló terveket Fujairah partjainál 2019-ben jelentették be először. A kormány környezetvédelmi szakemberei amerikai tudósokkal együttműködve dolgozták ki a hatalmas, három futballpálya méretű víz alatti élőhely tervei.

A floridai korallzátonyokat hasonló veszélyek fenyegetik, mint az Emírségekben levőket, többek között a tengerek hőmérsékletének emelkedése, az emberi környezetszennyezés és a területkiemelés. Dibbában a Freestyle Divers összefogott az Azraq-kal, egy dubaji székhelyű, önkéntesek által vezetett tengervédelmi szervezettel.

A partnerség keretében az Azraq önkéntes, vállalati és iskolai tagjai hozzáférhetnek a Freestyle Divers tengeri természetvédelmi akadémiájához, amely a víz alatti elméleti és gyakorlati természetvédelmi oktatásra összpontosít. "A Freestyle Divers olyan környezetet biztosít, ahol a tudomány és a tengervédelem találkozik" - mondta Natalie Banks, az Azraq ügyvezető igazgatója.

"Ez nagyszerű lehetőséget biztosít arra, hogy a közösséget oktassuk, motiváljuk és aktivizáljuk a tengeri környezet védelmének fontosságára", tette hozzá.

Újfajta ötlettel dobtak fel egy édesvízi merülőhelyet Wales-ben.

A mesterséges víz alatti attrakciók kialakítása jellemzően ott fordul elő, ahol a búvárok egy idő után ráunhatnak a szokványos látványra, netán eleve nem annyira érdekesek a merülőhelyek. Ilyenkor aztán süllyesztenek mindent, repülőt, tankot és hajót, vagy afféle víz alatti játszótereket alakítanak ki.

A bányatavak világát sok magyar búvár is jól ismeri, hiszen nálunk többnyire ilyen helyeken merülhetünk. Ezeknek is megvan a maga érdekessége, de tény, ezekbe is kerültek különféle dolgok már. Egyrészt érdekesebb a búvároknak is, ha körbeúszhatnak odalenn mondjuk egy repülőt, másrészt megtelepedhetnek ezekben a halak, és így az élővilágnak sem tesz rosszat.

Wales-ben a meglehetősen mély Vivian Quarry jól ismert gyakorlóhelynek számít a búvárok körében. Itt azt találták ki, hogy a mostanában divatos szabadulószobák trendjét követve a víz alatt alakítottak ki kalandos helyszínt. Az ötletgazda Clare Dutton PADI búvároktató volt, és sok munkát beletéve hat tematikus program vár a búvárokra. Zombiinvázió, kalózok kincse, bűnügyi rejtély, pénzrablás- ügyességi feladatokkal megbolondítva.

A hagyományos szabadulószobákhoz képest itt végképp érthető, hogy van időtényező. Azért játék közben is észnél kell lenni, mégiscsak merülésről van szó, aminek szabályait be kell tartani. De azt hiszem, egy ésszel kialakított víz alatti kalandprogram egyszerre lehet élvezetes és biztonságos. Ha arra járnék, egyszer biztos megnézném.

A Scuba Escape honlapja

A világ minden részét érintő járványra egészen máshogy reagálnak az országok.

Tudjuk, hogy egy nagyon fenyegető járvány esetén sokadrangú kérdés, hol,  hogyan lehet olyan hobbiknak hódolni, mint a búvárkodás. A koronavírus is azt hozta magával, hogy az első időkben eluralkodott a pánik, de aztán az egyes országok teljesen eltérő stratégiákat kezdtek el követi.

Nekünk nagy-nagy szerencsénk volt tavaly év elején, amikor még pont a lezárások előtt el tudtunk utazni Thaiföldre, és nagyszerű napokat töltöttünk Ázsiában. Hazaérkezésünk után nem sokkal lezárták a magyar határokat, de a thai hatóságok még nagyobb szigort léptettek életbe. Kötelező karantén, kijelölt hotelekben- ez gyakorlatilag véget vetett a turizmusnak például Phuketen. A helyi vendégek pedig egyszerűen nem tudták eltartani a búvárcégeket.

Aztán szép lassan beindult valami, legalább a thai vendégek érkeztek. És ugyan a kisebb búvárcégek lehúzták a rolót, néhány azért próbált túrákat indítani, merüléseket tervezni. Már külföldiek is megjelentek. Aztán most, hogy Phuketen néhány új fertőzöttet regisztráltak, máris azonnal léptek a hatóságok és mindent lezártak, a búvárkodás is tilos egy időre. Csak pár hétről van szó- ami meghosszabbítható. Ez azért aligha kedvez az egyébként is takaréklángon égő iparágnak.

Malajziából, Baliról is rossz hírek érkeznek. Például Malajziában a helyi, búvárvezetőként dolgozó emberek most éppen teljesen pénz nélkül maradtak. Visszamentek dolgozni halászként, amivel vagy keresnek egy keveset, vagy legalább a családjuknak tudnak élelmet adni. Ám mondani sem kell, ez igencsak nehéz kenyér, és messze nem olyan jövedelmező, mint az arrafelé igencsak jól pörgő búvárturizmus. Rengeteg, az idegenforgalomból élő ember került a tönk szélére Ázsiában, értelemszerűen nem csak a búvárok, hanem mindenki más. Ám ezekben az országokban még nem nagyon haladnak a vakcinálással, és egyszerűen nem mernek utazókat beengedni, mert attól félnek, hogy a gyorsan terjedő, sok embert megbetegítő járványt nem bírná el az egészségügy.

Vannak, ahol viszont egészen máshogy gondolkodnak, inkább kockáztatnak. Dubaj, Mexikó, Zanzibár, Egyiptom például várja most is a nyaralókat, és a MaldÍv-szigeteken is igyekeznek kedvező beutazási feltételeket teremteni. Egy negatív teszt elég, és már indulhat is a felhőtlen nyaralás. A búvárkodás egy távol eső zárt resorton, vagy egy szafarihajón talán még biztonságosabb is.

Sőt, a Maldív-szigeteken már a közeli jövőben beengedhetik teszt nélkül azokat, akik igazolni tudják a beoltottságot. Ez a két dózisú vakcinák második adagjának beadása után két héttel kezdődik. Hogy ezt hogy fogják ellenőrizni, még nem tudni, de biztos kitalálnak rá valamit. Egyébként az országban sokakat beoltottak már, a turizmusban szinte mindenkit, így olyan lehetőség is felmerült, hogy a nyaralók a koktél mellé akár egy adag vakcinát is kérhetnek. Bizonyára van, akinek ez belefér egy egzotikus nyaralásba...

Nagyon remélem, hogy azért le fog csengeni ez a koronavírus-mizéria, és nem az alapján kell úti célokat keresni, hol hogyan kezelik a járványt. De ez most még nagyon a jövő zenéjének látszik...

A koronavírus életünk minden területén jelen van.

A Photographer of the Year (POY) Asia fotósverseny több kategóriáját is a világjárványnak szentelték. A Természet és környezet kategóriában egy víz alatti felvétel győzött, amit egy török fotós, Sebnem Coskun készített. Az látható rajta, ahogy Isztambul közelében egy búvár, Sahika Ercumen a vízben lebegő, jelentős részben a járvány alatti védekezés során használt eszközöket próbál begyűjteni.

A feladat természetesen reménytelen. A számtalan eldobott egyszer használatos maszk, a sok védőfelszerelés begyűjtése a világ minden sarkában aligha oldható meg, és ahogy általában a hulladékkal történik, a végén a nagy részük a tengerben köt ki. A kép pedig erről szól, ezt mutatja be. Sajnos a világ sok más pontján készültek hasonló felvételek.

A kép Sebnem Coskun oldalán

A nemrég elhunyt Fülöp herceg is érdeklődött a víz alatti világ iránt.

A világ a brit uralkodó, II. Erzsébet férjeként emlékszik elsősorban a 99 éves korában elhunyt Fülöpre, de a búvárok körében is sokan jó szívvel gondolnak rá. Amikor megalakultak az első búvárszervezetek, a Brit Sub Aqua Club Fülöp herceg révén egyenesen uralkodói támogatót szerzett: az alapítás évétől, 1960-tól 1963-ig ő volt az elnök. Fiatal korában még csak szabadtüdővel merült, légzőkészülékkel természetesen privát tanfolyamon, a Buckingham palota medencéjében tanult meg merülni.

Nem volt cél, hogy hosszú időn át töltse be az elnöki pozíciót, elsősorban rangot, tekintélyt adott a búvárok szervezetének az, hogy a kezdetekben ő volt a BSAC arca. Amikor 1962-ben a búvárok világkongresszusára Londonban került sor, levélben fordult a résztvevőkhöz, és kiemelte a kutatás, a víz alatti világ megismerésének fontosságát. Arra is rámutatott, hogy ebben a kedvtelési búvárok is szerepet vállalhatnak, s összességében, bármilyen céllal is merül valaki, a búvárkodás csodálatos sport.

Díjat is alapított a legeredményesebb víz alatti kutatások elismerésére. Évről évre személyesen adta át ezt a legkiválóbb felfedezőknek és tudósoknak, és még akkor is nagy érdeklődéssel hallgatta a beszámolókat, amikor a nyilvánosság előtt már jóval ritkábban vállalt közéleti szereplést. 

Amikor annak idején a királyi jachton töltötte az idejét, gyakran állomásozott ott a haditengerészet két búvára is, akik elkísérték víz alatti kalandozásai során. Így aztán nem csoda, hogy a családjából többen is követték a hagyományt, Károly herceg mellett Vilmos és Harry hercegek, illetve Vilmos felesége, Kate is búvárok. A BSAC elnöki pozícióját 1974-től hosszú időn át Károly töltötte be, akit Vilmos váltott 2014-ben. Így öröklődött a királyi családban a víz alatti világ iránti szenvedély, aminek első előfutára volt Fülöp herceg.

Svédország egyetlen hivatásos osztrigahalász búvára Lotta Klemming.

Valljuk be, elég keveset tudunk a különféle egzotikus víz alatt végzett munkákról. Ebben sok meglepetés nincs, az óceán nagy, és minden pontján más feladatot, megélhetést ad az embereknek. Az ínyencségként fogyasztott osztrigák nevét sokan ismerik, még azt is sokan tudják, hogy gyakran farmokon tenyésztik ezeket a kagylókat. Ám az például nekem is új volt, hogy Svédországban egy, vadon élő faj egyedeit gyűjtik a búvárok. Az Ostrea edulis valamelyest eltérő ízű, mint a délebbre megszokott, de ez is különleges falat.

Természetesen a hideg skandináv vizekben kagylókat keresni a tenger fenekén nem olyan mulatság, amire sok búvár vállalkozna szívesen. Lotta az egyetlen női búvár ebben a szakmában, és nyilván nála is sokat számított az, hogy a szigetvilágban nőtt fel Svédország nyugati, Norvégiával határos partvidékén, és saját édesapja is ezt a hivatást űzi. Lotta éveken át dolgozott a divatszakmában, míg hátat fordított a csillogásnak, és visszatért a jól ismert és szeretett szigetvilágba. Végül maga is megpróbálkozott az osztrigagyűjtéssel, folytatva a családi hagyományt.

Már hat éve dolgozik búvárként. Apjával kettesben futnak ki a kis hajójukkal a sekély vízbe, és természetesen jól szigetelő szárazruhában indulnak el merülni, mert egész évben dolgoznak, és a víz meglehetősen hideg. Amikor néhány vödörnyi összegyűlt az osztrigából, a partra viszik azokat, majd tisztítás után szállítják el az éttermekhez Stockholmba, Göteborgba. Egy osztriga nagyjából 8 euróba kerül, tehát elmondhatjuk, a svéd változat sem számít olcsónak.

Természetesen a világjárvány miatt nem egyszerű az élet arra sem, mert korlátozások vannak időnként, a vendégek is inkább otthon maradnak ahelyett, hogy beülnének egy étterembe. Valamennyi forgalom azért akad, s aki szereti a búvárkodást Lottához hasonlóan, annak valószínűleg önmagában az is jó érzés, hogy a víz alatt dolgozhat, távol a nagyvárosok forgatagától.

A halászat sötét titkairól szól a Seaspiracy című film.

A Netflix-világ érdekessége, hogy nem csak drámákat, vígjátékokat, fikciós sorozatokat lehet elérni a kínálatban, dokumentumfilmekből is jócskán akad. A Tanítóm, a polip után újabb elgondolkodtató film jelent meg a tengerről, a Seaspiracy.

A sztori annyi, hogy a fiatal, tenger iránt rajongó filmes felháborodván a sok műanyag szemét láttán, megpróbál minél többet feltárni abból, hogy tesszük tönkre a vizek élővilágát. És szép lassan kibontakozik, hogy az egész többről szól, mint csak a szívószálakról, sőt, azok számítanak a legkevesebbet: a tengerfeneket pusztító, rengeteg lényt felesleges megölő kereskedelmi halászat kerül a középpontba, az a tevékenység, amit nem hogy a károkozás miatt felelősségre vonnának, még támogatnak is a kormányzatok.

Gondoltál arra, hogy miközben környezetbarát címkés halkonzervet eszel, valójában ki, hogy, milyen rendszerességgel ellenőrzi, mit is csinálnak a halászok? Könnyű megnyugtatni magunkat azzal, hogy csak "etikusan fogott" halat eszünk, sőt, kevés egyszer használatos műanyag tárgyat dobunk el, de a probléma súlyosabb és sokszor rejtve is marad. A tengerben lebegő soha le nem bomló hulladékban ugyanis messze nem szívószálból van a legtöbb, hanem halászhálóból és damilból, amik nem véletlenül, hanem szándékosan olyanok, hogy megöljék a lényeket. Amikor a háló nem szakad be, akkor pedig visz magával mindent, és aztán az élettelen, eladhatatlan mellékes fogás (például delfinek, teknősök) hulladékként mennek vissza a vízbe.

A Seaspiracy ezekről a témákról szól. A megszólalók között vannak jól ismert emberek is, mint Sylvia Earle vagy Paul Watson, a Sea Shepher alapítója, illetve az is jellemző, kik nem akartak interjút adni. Persze jól van összevágva a film, igyekeznek fenntartani a drámai hangulatot, és talán pár állítás, pár statisztika hátterét meg lehetne kapargatni, de a lényeg nem ez. Hanem az, hogy a szennyezéssel, a halászattal, a mi saját nemtörődömségünkkel romboljuk a tenger élővilágát, és tényleg eljuthatunk oda, hogy kiürül a mélység- legalábbis az élőlényeket tekintve, mert szemét az lesz a vízben bőven. Tehetünk ellene? Szerintem igen. Tájékozódhatunk, nemet mondhatunk az olyan ételekre amik fogása nagy pusztítást okoz, és akár a szívószálat is elfelejthetjük. Bár ezzel nem világot, valami kicsit mégis tehetünk, és ha mind ezt tennénk, lenne eredménye...

Seaspiracy a Netflixen

Búvárok és horgászok- örök szembenállás ez.

Emlékszem azokra az időkre, amikor némileg szabályozatlanabb volt a búvárkodás, nem volt annyi kijelölt búvárbázis, és időnként horgászok zsinórjaiba akadtunk merülés közben. Nem volt felhőtlen a barátság egy-egy ilyen eset után, pedig egyébként jól megférne mindenki, ha van hajlandóság kompromisszumra. Arról nem is beszélve, hogy segíthetünk is egymásnak, nem egy vízbe pottyant cuccot hoztak már a felszínre búvárok.

Mindenesetre a szembenállás nem csak nálunk jellemző. A kereskedelmi célú halászat, főleg bizonyos módozatai, amik letarolják a tenger fenekét, mindent pusztítanak amit érnek, aligha szimpatikusak a legtöbb búvár számára. De a horgászok és a búvárok is kerülnek összetűzésbe, és nincs is ebben semmi meglepő. Hova mennek a horgászok? A legjobb zátonyokhoz, ahol sok a hal. És hol merülnek a búvárok?... Bingó.

Florida keleti partján van egy szerénynek tűnő híd: a Blue Heron Bridge. A jóval ismertebb floridai úti célok, Key West, Miami délebbre esnek. Itt, West Palm Beach környékén is van búvárélet, ők főleg a nyílt tengerre mennek ki cápázni. Ám sok helyi búvár számára a híd alatti kis terület igazi paradicsom, mert ezen a kis területen rengeteg izgalmas élőlény, különös apróság gyűlik össze. Jönnek a fotósok csikóhalat, csigát keresni,  a nézelődők polipokkal, rájákkal, egyéb érdekességekkel találkoznak. Ehhez nem kell más, csak dagály idején begázolni a vízbe a partról, és mivel a merülés ingyenes, jönnek is sokan.

Csak hogy a hídon viszont horgászok szoktak gyülekezni. Ők is szeretik a helyet, mert jó a kapás. Sok barátság szövődött itt, a horgászok ismerősként üdvözlik egymást és lógatják a zsinegeket a vízbe. Számukra is fontos a Blue Heron Bridge. A baj az, hogy a két tevékenység nincs összehangolva, így aztán búvárok akadnak horgokba- többen azzal is vádolják a horgászokat, hogy kifejezetten rájuk mennek túlméretes horgokkal, amikre csalit sem tesznek, mert az a cél, hogy a búvár elakadjon. A víz alatt pedig a búvárok rendszeresen kell takarítsanak, mert rengeteg a beszakadt zsineg, nehezék, horog, ami csak sodródik a vízben, pusztítja az állatokat.

Dr Julia Botel, a körzet tanácsnoka a közelmúltban lett újraválasztva. Egyik komoly célkitűzése az, hogy pontot tegyen a viták végére, ezért mind a két felet meg akarja hallgatni. Volt már próbálkozás a horgászat tiltására a híd egyik oldalán, de a táblákat pár nap múlva leszerelték. Azóta is tart az acsarkodás. Természetesen mindenkinek megvan a maga igazsága, de biztosan meg lehet találni a kompromisszumot.

A környéken a viszonyok olyanok, hogy csakis a dagály két órájában biztonságos itt a merülés, máskor még a parthoz ennyire közel is rettentően erős lehet az áramlás. Ezért is kell észnél lenni a búvároknak a Blue Heron Bridge alatt. Egyik képviselőjük szerint pont elegendő lenne arra a két órára tiltani a horgászatot a hídról, amíg a búvárok nagy számban vannak a víz alatt.

Mások viszont nem ennyire kompromisszumkészek. Jim Abernethy legendás hírű búvár és túraszervező, a cápás merülések jól ismert szakértője. Ám a Blue Heron Bridge is a szív csücske, és kiemeli, hogy a legtöbb vélemény szerint ez nem csak egy egyszerű merülőhely, hanem tényleg világszínvonalúan érdekes pont a víz alatt. Ezért az ő álláspontja az, ha már van Floridának egy ilyen egészen különleges merülőhelye közvetlenül a part mellett, akkor az 1-200 méter legyen kizárólag az övék- a horgászoknak úgyis ott van a "maradék" több száz kilométer. 

Nem tudom, Amerikában hogy mennek ezek a dolgok, de talán gyorsan sikerül jó megoldást találni. Az tény, hogy több a horgász, mint a búvár, de az is tény, hogy a partszakasz nagy része ott marad a horgászoknak, hiszen ilyen érdekes pont nem nagyon van más. Majd kiderül, ki tud jobban érvelni. Én azért remélem lehet merülni később is, mert egyszer nagyon szeretnék eljutni oda a híd alá...