A leharapott búvármaszk

Cápa kapta le a búvár arcáról a maszkot Polinéziában.

cápa

Bár a felvétel állítólag már régebbi, csak most kezdett ismertté válni az interneten. A jelenet igencsak meghökkentő: egy cápa teljesen váratlanul kap a búvár arca felé, és szájával le is rántja a maszkot. De aztán tovább is áll, és a többi, arra köröző cápa sem ront neki az embernek.

Azt azért tudni kell, az, hogy a cápák túlságosan érdeklődőek, gyakran azért van, mert valamivel etetik, csalizzák őket- és itt is ez volt a helyzet egy beszámoló szerint. Bántani nem akarta a cápa a búvárt, de valamit látott, amiért odakapott. Meglehet, olyan mozdulattal igyekezte a ragadozókat csalogatni, amire így reagált. Szerencsére nem sérült meg senki sem az eset során, bár gyanítom, azért volt némi ijedelem.

0 Tovább

Cápatámadás Egyiptomban

A Brother-szigeteknél történt a baleset, amiben egy búvár sérült meg.

cápa baleset

Pár napja egy videóról beszélnek a búvárok. A csak kifejezetten búvárszafarik során felkeresett Brother-szigetek körül, a Vörös-tenger közepén merül éppen egy csapat, és már a felvétel elején látható, hogy egy cápa nagyon tolakodó. Az egyik búvárt nagyon megközelíti, aki próbálja magától távol tartani az állatot.

A cápa később visszatér, majd egy kicsit megint elúszik, és utána egy másik búvárt közelít meg. Őt viszont már nem csak megböki az orrával, bele is harap a lábába, és látható, ahogy vérző sebet ejt rajta.

A történtek alapos elemzését meghagyom a szakértőknek, de az még nekem is feltűnik, hogy a csapat tagjai meglehetősen szét vannak szóródva, pedig cápák jelenlétében igyekezni kell közel lenni egymáshoz. Emellett pedig folyamatosan szemmel kell követni a cápát, figyelni kell rá. 

Pusztán a videót látva nem állapítható meg, hol volt a helyi hivatásos merülésvezető, miért nem tartotta egyben a csapatot. Azt sem tudni, volt-e a vízbe ugrás előtt kifejezetten a cápás merülésekről szóló eligazítás. És azt sem tudjuk, a búvár mennyire sérült meg, mi történt vele- remélem, gyorsan felépül. 

cápa baleset

Ami viszont biztos: mi csak vendégek, látogatók vagyunk a tengerben. Bármikor előfordulhat váratlan esemény, felbukkanhat egy cápa, lehet egy erős áramlás lefelé. A képzett búvár felkészül az ilyesmire, és próbál jól reagálni- de nem lehet mindent kivédeni. Ennél az esetnél bárki hibázott is, a búvároknak azt tudom javasolni, beszéljék meg a látottatakat profi oktatókkal és igyekezzenek tanulni belőle. 

Mert a búvárkodás nem veszélyesebb, mint bármelyik másik hasonló kedvtelés, csak néha elfelejtkezünk a kockázatairól, miközben élvezzük a merülést. Ha történik is valami, általában ebből se lesz nagy baj, maximum csak kis ijedtség. Az ilyen balesetek viszont figyelmeztetnek rá, hogy merülés közben mindig legyünk észnél.

0 Tovább

Millió dolláros mentés

A thaiföldi  barlangban rekedt gyerekek sikeres kihozatalából egyre többen próbálnak profitálni.

barlang

Rengeteget beszéltek arról a tényleg megrázó mentésről, aminek során egy egészen szűk barlangban rekedt gyerekcsapat és edzőjük kihozatala zárult sikeresen. Azt kell mondjam, búvárként most is megemelem a kalapom a barlangi búvárok előtt, akik végre tudták ezt a feladatot hajtani úgy, hogy minden srác élve kijutott. 

A témára már akkor rárepült a sajtó, mindenki akart valami bennfentes infóval villantani. Aztán felbukkantak hírességek is a környéken, például a Tesla-vezető Elon Musk szerepe azóta is meglehetősen megosztja az embereket. Születtek a cikkek az önkéntesekről akik dolgoztak a víz alatt, no meg a mentés után a gyerekek is középpontba kerültek. Már könyv is íródott, filmet is mutattak be a mentésről.

Most egy újabb filmes projektről hallani, ami feldolgozná a Tham Luang barlangban lezajlódó drámát. Az amerikai producer által tető alá hozandó filmben a búvárcsapat két ausztrál tagja, Richard Harris és Craig Challen története lenne a középpontban. 

Az akkor még önkéntesként dolgozó búvároknak csinos pénzt ajánlottak fel a közreműködésükért, mondhatni utólag elnyerik méltó jutalmukat a 3 millió dolláros összegből. 750 ezer dollárt kapnak fejenként, sőt, egy egymillió dolláros könyvszerződést is aláírnak, és ennek az utóbbi összegnek a kétharmada jut kettejüknek.

És hogy kinek jut a fennmaradó összeg? Nos, abból a kimenekített gyerekek és edzőjük részesül egyenlő arányban. Ezúttal ugyanis nekik is jár pénz, nem csak a nyugati közreműködőknek. Az amerikai producer elmondása szerint ez az elejétől fogva cél volt, thai közvetítők segítségével zajlott az egyeztetés, amire a kormányzat is áldását adta. A gyerekek fejenként 140 ezer dollár kapnak, ami thai viszonyok között óriási pénz- és ezek után nem mondhatja senki, hogy az ő történetükből csak Hollywood profitál.

barlang

2019-ben jelenhet meg a könyv, és később várható majd a film elkészülte is. Persze ezeken kívül is jelennek meg még könyvek és filmek- aki csak tudott találni egy embert, akinek bármilyen köze volt a mentéshez, rá hivatkozva máris "hiteles beszámolóként" adhatott közre bármit. 

Az ausztrál búvárok nem nagyon akarták nevüket adni semmilyen ilyesféle feldolgozáshoz, ám Harrist nem akárki győzte meg: személyesen James Cameron, a legendás rendező hívta fel, hogy egyeztessenek. 

A két búvár egyébként igen fontos szerepet kapott a mentésben. A civilben orvosként dolgozó Harris volt az, aki a gyerekek kihozatala előtt a nyugatózásért felelt, hogy ne essenek pánikba a víz alatt. Challen pedig minden nap beúszott a mentés során, és ő volt a barlanghoz legközelebb eső állomáson tartózkodó búvár, aki a kihozatal első szakaszát felügyelte. Mivel állatorvosként dolgozik, neki is volt rutinja a gyógyszerek adagolásában. 

Tehát a mentés történetét az ő szemszögükből is megismerhetjük, és talán új, izgalmas részletek derülnek majd ki.

0 Tovább

Csősz Bogi a víz alatt

A televízióból jól ismert színésznőnek a búvárkodás a szenvedélye.

Tudjuk jól, az a kép, amit egy valóságshow mutat valakiről, ritkán hiteles. Ez a műfaj a szórakoztatásról szól: úgy van kitalálva, hogy a néző a megfelelő pillanatban megdöbbenjen, felháborodjon vagy együtt érezzen. Én magam ritkán nézem, de mivel a híreket nehéz kikerülni, tudom,  hogy van egy luxusfeleséges műsor, mostanában ott látható leginkább Csősz Boglárka.

Természetesen minden szereplő egy bizonyos karaktert hoz, de amint kikapcsolják a kamerákat, mindenki lehet olyan, amilyen valójában szokott lenni. Nincs forgatókönyv, nem kell szerepet alakítani- foglalkozhatnak azzal, amit igazán kedvelnek. S a jelek szerint Boglárka a búvárkodás szerelmese, és a megosztott képei, vidói alapján nem csak beszél erről, hanem űzi is. Bevallom, elfogult vagyok azokkal a hírességekkel, akiknek ugyanaz a hobbija, mint nekem.

A búvárkodásban nagy a demokrácia, a mélyben egyenrangúak vagyunk. A víz alatt egyikünk sem lehet sztár, mert sose mi vagyunk igazán fontosak, hanem az élővilág, vagy egy különleges roncs nyűgöz le minket. A búvármaszk, a búvárruha is sokat takar, palackunk pedig mindannyiunknak határt szab, meddig lehetünk a tengerben. 

Tulajdonképpen annak örülnék, ha a búvárkodás a médiában nem csak kis színesként jelenne meg, nem csak akkor esne róla szó ha baleset történik. Persze abban nincs semmi meghökkentő vagy botrányos, ha valami egyszerűen csak szép vagy érdekes- de talán egyszer ennek is eljön az ideje. Ha meg nem, akkor sincs tragédia: mi, búvárok ettől még élvezhetjük a merülést, bárhol, bárkivel, legyünk akárkik. S aki velünk együtt élvezi a víz alatti létet, egy közülünk, teljesen mindegy, mások milyen arcát ismerik...

0 Tovább

A 95 éves búvár

Ray Woolley nem lassít: övé lett a legidősebb búvárnak járó világrekord.

A Cipruson élő veterán búvárról már én is írtam, mert évről évre kapunk hírt arról, hogy újabb kihívásokat állít maga elé. A brit származású Ray már a második világháborúban is harcolt, és évtizedek óta merül, elsősorban a szigeten, ahol nyugdíjasként letelepedett.

Ami igazán szép a történetében, az az, hogy nem csak évi így hírverő merülést hajt végre. A mostani, 95. születésnapjára időzített rekordmerülést is a Zenobia izgalmas roncsához tervezte, éppen úgy hajózott ki és ugrott a vízbe, mint bárki más. Szóval ő tényleg aktívan merül, és ez az igazán irigylésre méltó. A videó is bizonyítja, jól mozog a víz alatt, nem kell neki segítség, felügyelet. Ha nem tudnám, mit kell figyelni, észre sem venném, hogy ennyi idős...

Jó lenne biztosnak lenni abban, hogy majd még én is megdönthetem a rekordot, de hát ki lát a jövőbe? Az biztos, hogy a példája engem is inspirál, hogy bátran űzzem a kedvtelésem, s közben persze figyeljek oda magamra, hogy bírjam is tartani a lépést a fiatalabbakkal...

0 Tovább

Will Smith és a családi merülés

A színész nagyon rákapott a búvárkodásra, és ebből most már a gyerekei sem maradhattak ki.

Will Smith érdekes figura. Sikeres színész, énekesként is voltak slágerei, és ha arra gondoltunk, a Prince of Bel Air óta folyamatosan ott van az élvonalban, csak kalapot emelhetünk előtte. Tudatos karrierépítésének része az is, hogy mostanában a közösségi médiában aktív. 

Ennek pedig váratlanul haszonélvezője lett például kis hazánk, benne is elsősorban Budapest. A sztár felment a Lánchídra és megnézte az Operaházat, és mondani sem kell, a megosztott videókat a világon mindenki láthatta. Erősebb országimázskampányt tolt, mint amiért milliárdokat fizetünk ki közpénzből- és persze saját magának se jött jól pár jópofa, sok helyen megosztható videó.

Most pedig a búvárüzletágban dolgozók örülhetnek, mert a korábbi merülős videója után Will Smith ezúttal már egész családját bevonta a buliba. Mindhárom gyereke vele tartott a víz alá egy kis ismerkedő merülésre, azaz rövidke időre témává tette a búvárkodást.

Ha viszont nem a bizniszt nézzük, akkor csendben megjegyezhetjük, a közös merülés az egyik legérdekesebb, legizgalmasabb családi program lehet. És ennek felismeréséhez nem kell se filmsztárnak, se szupergazdagnak lenni, csak szeretni kell a kalandot, a tengert, a közösen töltött időt.

0 Tovább

Így mentettek Thaiföldön

Hihetetlen mentőexpedíciót hajtottak végre a barlangi búvárok.

Még napokkal később is téma az egész világban, ami a thaiföldi barlangban rekedt gyerekek kimentése során történt. Búvárkörökben pedig egy kicsit szakmaibb szemmel zajlik az elemzés, még ha ilyen szintű barlangi búvártudással kevesen is rendelkezünk.

A mentés zárultával egyre újabb információk kerülnek napvilágra, és most már többet tudhatunk arról, milyen körülmények között dolgoztak a búvárok, hogyan zajlott egészen pontosan a gyerekek kihozatala.

Itt most tennék egy kitérőt: az emberek életéért küzdő búvároknak a barlang mélyén elsősorban a mentés megszervezése volt a feladata, nem pedig a szenzációra éhes média tájékoztatása. Bár kétségtelen, Elon Musk feltűnésében volt önreklám, tulajdonképpen nagyon hasznos volt ez, hiszen a figyelem jelentős része ráirányult, a mentésben valóban résztvevők tudtak nyugodtan dolgozni. Hogy Musk mennyire rendes ember, azt én meg nem mondom, de az biztos, hogy egy hét múlva már csak az ő nevére fognak emlékezni, az életüket kockáztató búvárokéra nem. De szerintem aki ott volt, merült vagy a felszínen segített, azt ez pont nem érdekli.

Mint kiderült, az elején, a napokon át tartó keresés során teljesen kilátástalan helyzetben voltak a búvárok. Zavaros víz, erős sodrás, szűk járatok- a barlangi búvárok már azt tervezték, feladják a reménytelen munkát. A thai illetékes viszont közölte, akkor majd a helyi katonai búvárok folytatják a keresést, mert egyszerűen ő nem állhat ki a nyilvánosság elé hogy ennyi volt, amíg biztosat nem tudnak.

A külföldi barlangi búvárok ekkor úgy döntöttek, mégiscsak újból merülnek, mert tudták, a katonai búvárok életébe kerülhet az, hogy ilyen merülésben nincs tapasztalatuk. Szerencsére javultak a körülmények is, de még mindig napok kellettek, amíg sikerült a vezetőkötelet rögzítve eljutni a gyerekekig- a felvételek bejárták a világot. 

Ám innentől jött az igazi kihívás. Feltűnt a már említett Elon Musk, és záporoztak az ötletek. A víz alatti út tűnt a legkockázatosabbnak, mégis kiderült, egyszerűen nincs más lehetőség. Így hozták ki a gyerekeket, de valójában nem tudták őket barlangi búvárnak kitanítani, ez egyszerűen nem volt reális, hiszen úszni sem tudtak. 

A srácokat hordágyra kötözték, az arcukat teljesen fedő maszkon keresztül vettek levegőt. Arról nem mondanak pontosat, milyen nyugtatót kaptak, de erre egyszerűen szükség volt, hogy ne essenek pánikba a zavaros vízben, miközben tehetetlenül tűrik ahogy a hordágyon viszik őket. A mentők döntése helyesnek bizonyult, hiszen valamennyien élve kijutottak. A hordágyat víz alatti csatárláncba rendeződött búvárok adták kézről kézre, és így egy-egy menetben négy gyereket tudtak kihozni. A mentés a végére már egészen gyorsan ment, ahogy a búvárok pontosan megismerték a helyszínt, és tudták, hol jönnek a szűkületek, hogy lehet a legegyszerűbben ott átvinni a hordágyat. 

Ne feledkezzünk el a thai búvárról, aki életét vesztette a művelet közben. Nagyon sok merülést hajtottak végre a csapat tagjai, először amíg kutattak, aztán amíg kiépítették a kötélrendszert, palackokat helyeztek el, mindezt a mentés előkészítéseként. Tulajdonképpen csodaszámba megy, hogy egyetlen ember hunyt el, hiszen magának a csapatnak is minimális esélye volt a túlélésre, de esete így is nagyon szomorú.

Összességben egy rendkívül bonyolult, ám nagyon sikeres mentőexpedíciót hajtottak végre Thaiföldön a barlangi búvárok. Nyilván egyre több részletet ismerünk meg, aztán jönnek a kissé szenzációhajhász dokumentumfilmek, majd a játékfilm is, amiben egy dúsgazdag vállalkozó nagy találmánya és egyéni önfeláldozása lesz a megoldás kulcsa. A valóság persze egész más: itt élesben ment minden, és csak egy esély volt.

És nem egy vagy két hős hanem számtalan önzetlenül segítő ember munkája kellett a fantasztikus sikerhez. Le a kalappal valamennyiük előtt!

0 Tovább

Statham és az óriáscápa

A brit akciósztár is szembenéz egy rémisztő óriáscápával- persze csak a vásznon.

cápa film híresség

Az ember már nem is tudja, ki kitől kap ihletet. Régen a víziszörnyes filmek az élvonalba is betörtek, mint a Spielberg-féle Cápa. Aztán a B-filmek világát uralták a vérszomjas ragadozók, majd a Zs-kategóriás marhaságokban tűntek fel óriási megalodonok, levegőből támadó cápák, gigapolipok.

De azért mindig akadt egy-két próbálkozás, amikor ismertebb arcok rettegtek majd hősieskedtek egy kicsit a cápák társaságában. Halle Berry is belekóstolt egy ilyen kalandba, most pedig Jason Statham harcol meg egy megalodonnal.

A film a remekül hangzó The Meg címet kapta és augusztusban mutatják be. A sztori szerint egy mélytengeri búvárnak kell a víz alól megmenteni egy csapatot akikre a kihaltnak hitt óriáscápa vadászik- s persze a csavar az, hogy a hőst pont azért rúgták ki a seregből, mert arról mesélt, hogy megalodon végzett embereivel, csak senki nem hitt neki.

Mivel Statham otthonosan mozog a vízben (műugró válogatott volt, búvártapasztalata is van), Fijin igazi cápákkal is merült, nyilván csak a hitelesebb alakítás kedvéért. Persze itt csak három méteres ragadozók voltak körülötte, míg a filmben a pixelcápa látszólag vagy 30 méteres lehet tippem szerint- de azért a cápa az cápa. 

cápa film híresség

Statham arról mesélt, hogy az idegesség számára elmúlik, amikor a víz alá csobban. Egyszerűen megváltozik minden, egy új, nyugodt közegbe kerül, a feszültség megszűnik- különleges érzés tölti el. S a félelem helyébe más lép, valami nagyszerű. Azaz az egyik legjobb élmény, amint át lehet élni- legalábbis az számára. Így ha bármerre jár a világban, amint lehetősége nyílik rá, elmegy búvárkodni is.

A filmet rendező Jon Turteltaub tisztában van vele, ebben a filmben a színészek sose fognak szembenézni a ragadozókkal, hiszen minden mese ellenére, megalodont még soha senki nem látott élve. És ha lenne is, nyilván nem dobnák be elé búvárcuccban a leghíresebb sztárokat. Így aztán Statham cápás tapasztalatszerzése igenis hasznos lehet, mert sokkal jobban tud reagálni a CGI-cápa elképzelt mozdulataira, támadására. 

De azért hitelességet így se várjon senki majd a The Meg című akciófilmet. Búvárkörökben mindig vitát generál, mennyire hiteles egy-egy víz alatt játszódó mozi, és van példa ilyenre is, olyanra is. Akad teljesen jó, nagyon ócska (mint a 47 méter mélyen), meg olyan, ami annyira rossz, hogy már jó. Meglátjuk, a The Meg melyik kategóriába esik majd...

0 Tovább

Kódtörő búvárok

Kereken száz éve vettek részt angol búvárok szupertitkos küldetésekben.

Az első világháborúban a német tengeralattjáró-flotta óriási veszteséget okozott a briteknek. Rengeteg hadi- és teherhajót küldött a tenger fenekére a mélyben lopakodó ellenség. Kulcsfontosságú vált az ellenük szembeni védekezés, és a háború végére a búvárhajók dolga jelentősen megnehezült.

Ám az első világégés nem csak ebből a szempontból hozott újdonságot. Igazi stratégiai jelentősége lett a hírszerzésnek, az ellenfél kódolt üzeneteinek lehallgatása és megfejtése bármelyik felet óriási előnybe juttathatta. Éppen ezért mindig titkosan kezelték az ilyen műveleteket- például a második világháborúban az Enigma kódjának feltörése volt olyan akció, amiről évtizedekig nem hallhatott senki. Azt pedig még kevesebben tudják, hogy a Bletchley Park kódfejtőinek előfutárai a víz alól kaptak segítséget a munkájukhoz.

1918-ban a brit tengerészeti hírszerzés élén álló William Reginald "Blinker" Hall ellentengernagy érezte a rá nehezedő nyomást: egyre fontosabbá vált a németek üzeneteinek megfejtése. Komoly kémhálózat dolgozott a háttérben azért, hogy ezt meg tudják oldani: ha jól dolgoztak, tudták például, merre mozognak a tengeralattjárók. Az ő emberei csípték el és fejtették meg a Zimmerman-táviratot is, amiben a németek szövetséget ajánlottak Mexikónak az Egyesült Államok ellen, és utóbbi emiatt lépett be a háborúba.

1918-ig a legjobb információforrás egy, a német tengerészeti minisztériumban dolgozó hírszerző volt. Ám miután nyomtalanul eltűnt, új forrást kellett találni a legújabb kódok megszerzéséhez. Az ellentengernagynak ekkor támadt egy szokatlan, új ötlete.

Magához rendelte Guybon Chesney Castell Damantot, egy 36 esztendős tisztet, azon kevesek egyikét, akik búvárként szolgáltak a haditengerészeben. 1917-ben Damant volt az, akik a HMS Laurentis nevű hajóval együtt Írország közelében elsüllyedt több tonnányi aranyrudat a felszínre hozta- mai értéken 1,7 milliárd dollár értékű kincsről van szó. Tudták róla, hogy gyakorlata van a szűk terekben való mozgásban a víz alatt, így aztán alkalmas lett a Hall által kitűzött feladatra.

Damant azt a megbízást kapta, hogy alakítson egy titkos, öt fős búvárcsapatot, akik a tenger alól szerezték volna meg a kódokat. A korábban oly sikeres tengeralattjárókat ugyanis 1917 végétől jelentős számban süllyesztették el a britek és szövetségeseik. Ám a Belgiumból bevetésre induló hajókon ott kellett lenniük a kódoknak is, amivel kommunikáltak a központtal- épp csak valahogy a felszínre kellett volna azokat hozni a roncsokból. Damant búvárainak ezt kellett megoldania valahogy.

Ne feledjük, kereken egy évszázada nem voltak könnyűbúvár-felszerelések. Rézsisakos, ólomcipős, a felszínről a levegőt tömlőn át kapó búvárok mozgása igencsak nehézkes volt. Persze először olyan roncsot kellett találni, amivel érdemes volt foglalkozni: az 1918. áprilisában kezdődő munka során volt, hogy régi tengeralattjárót vagy másféle hajót találtak csak. Május 20-án találtak rá az UB-33-ra, ami nagyjából 25 méteres mélységben nyugodva sok titkos információ forrása lehetett.

Szóval ott volt a roncs, a nehézbúvárok, illetve apró nehézségként az, hogy jellemzően aknamezőkben vesztek oda a tengeralattjárók, amik a búvárok munkáját is kockázatosabbá tették. Nyilvánvaló módon egy akna robbanása azonnal végzett volna a víz alatt levő emberekkel. Igencsak óvatosan kellett tehát manőverezni a hajóknak és a búvároknak is.

Az első búvár, aki megpróbálkozott bejutni az UB-33-ba, nem járt sikerrel, mert a szűk búvónyílások erre alkalmatlanok voltak. Damant eltöprengett, mi lehetne a megoldás, végül azt találták ki, hogy robbantással nyitják fel a hajók oldalát, aztán úgy jutnak be. Persze fordult elő olyan, hogy a tengeralattjáróban levő robbanóanyagokat is felrobbantotta a búvárok által elhelyezett detonátor, így aztán nem csoda, hogy meglehetősen komoly bónuszokat dobtak fel a kockázatos akció résztvevőinek.

Miután a robbanások zaja elhalt, a felkavart üledék miatti rossz látótávolság pedig ismét jobb lett, a búvárok leszálltak és megpróbáltak behatolni a roncsba. Volt ugyan egy nagyobb nyílás a tengeralattjárókon, de ettől még odabenn rengeteg beakadási lehetőség maradt, elgörbült vasdarabok, alkatrészek veszélyeztették a tömlővel nehezen mozgó búvárokat. Felrobbantak az akkumulátorok, törmeléken kellett átgázolni, mindenféle elektromos vezeték volt körben. 

Ám nem ez volt a legrosszabb: a tengeralattjárókkal együtt odaveszett áldozatok is benn voltak a hajótestekben. A holttesteket például már a tengeri lények zsongták körül. Mivel viszonylag frissen elsüllyedt hajókról volt szó, a holtak arcán láthatták a félelmet, az iszonyt. Több alkalommal láttak olyan embereket, akik magukkal végeztek, talán azért, hogy lerövidítsék a fulladást kínjait- s olyanokat is, akikkel valaki más végezhetett. Damant csak találgathatta, miért lőtték le társaikat: talán egy utolsó alkalom volt arra, hogy valamiért elégtételt vegyenek.

De az érzelmeket félre kellett tenni, mert a munka sürgetett. Szisztematikusan kutatták át napokon keresztül a roncsokat, kézzel túrtak bele a törmelékbe, hogy bármit, ami értékes információforrás lehetett, fel tudjanak hozni. Kódok, titkos fegyverek, az aknamezők térképei, és sok minden más került Hall hivatalába Londonba a búvárcsapattól. A háború 1918. november 11-én ért véget, addig, legalább 15 tengeralattjárót kutatták át Damant csapatának búvárai, s az értékes információk óriási segítséget nyújtottak a hírszerzőknek. 

A legnagyobb csodának az számít, hogy a búvárok egyike sem veszett oda vagy sérült meg súlyosan. Ám arról nem beszélhettek, milyen akcióban vettek részt, minden részletet titkosítottak évtizedekre. Damant egységét "Konzervnyitókként" emlegették, de ő maga utálta azt a becenevet, csakis a háború idején is viselt Special Section of the Royal Navy nevet használta. Kereken egy évszázaddal később pedig itt az ideje, hogy megismerje mindenki az egykori brit búvárok bátorságát, akik titkos művelet résztvevőiként segítettek legyőzni az ellenséget.

0 Tovább

A thai Lara Croft

Fiatal és lelkes az első női búvárrégész az országban.

A számítógépes játékból és filmekből ismert kalandor és kincsvadász, Lara Croft említése inkább csak vicc, mert a valóságban a régészek munkája egészen másféle. Pornnatcha “Jo” Sankhaprasit tud erről mesélni, hiszen ez a hivatása, méghozzá a különlegesnek számít búvárrégészet.

A 30 esztendős hölgy az egyedüli nő a thai búvárrégészek között. Talán a komoly, több palackos felszerelés láttán kevesen gondolnák azt, hogy nem egy a sok férfi között- de Jo nem veszi le merülés előtt a fülbevalóját, s búvárkomputerét is rózsaszín szalag dísziti, ami árulkodó lehet. De ezen túl nincs különbség, ugyanúgy merül, mint a csapat férfi tagjai.

Jo nem tagadja, hogy fiatalon hatással voltak rá Lara Croft kalandjai, a kincsvadászos filmek és sorozatok, amikben titokzatos, misztikus romokat fedeztek fel a rettenthetetlen kalandorok. Ez vezette el a régészet felé, bár tinédzserként még azt hitte, valóban Lara Croft lesz belőle thai kiadásban.

A valóság persze más lett, de nem kevésbé izgalmas: mostanában egy 1350-1450 között, a khmer birodalom végnapjai idején elsüllyedt dzsunka roncsainál búvárkodik. A búvárrégészek bíznak benne, hogy az üledék alatt a hajó rakományát képező porcelánok, elefántcsont tárgyak is ott rejtőzhetnek még. Mivel nem kincsvadászokról van szó, a felszín alatt is roppant óvatossággal kutakodnak, mert ennyi évszázad után sok tárgy szét tud esni a legkisebb behatásra is.

Jo elmondása szerint a családja mindig támogatta a karrierjét. Bár eleinte talán nem igazán voltak vele tisztában, mivel fog foglalkozni: úgy hitték, művészettörténetre szakosodik, és mondjuk a thai táncművészet lesz a szakterülete. Ehhez képest a mélytengeri búvárrégészet egészen más műfaj. 

Ebben az összetartó közösségben, ha befogadnak valakit, akkor eltűnnek a különbségek. A férfiak nem viselkednek máshogy vele, mint a férfi kollégákkal, és nem igazán van helyen a túl sok udvariaskodásnak se. Egy nagy családhoz hasonlít a búvárrégészek csapata, hiszen ez egy különleges világ: kell hozzá alapos történelmi ismeret, fizikálisan is kihívást jelent, és bizony kell hozzá az a kalandvágy is, ami Lara Croftot jellemzi.

Noha Thaiföld nem kis ország, a törvény egyetlen egyetem meghatározott szakját fogadja el hivatásos régészeti képzettségként: mindannyian a Silpakorn Egyetemről kerültek ki, tehát ebből következően mindenki ismeri egymást. Az ország egyetlen hajót bocsátott a búvárrégészek rendelkezésére, amit lilára festettek. A tengerészek babonásak, szerintük ez nem szerencsés szín, de a régészek nem foglalkoznak a hiedelmekkel.

Sokkal inkább a felkészülés fontosságában hisznek, mert aki hibázik, az életével fizethet érte. Negyven méteres mélységben dolgoznak, különleges felszereléssel merülve, hogy ne csak perceket, hanem jóval hosszabb időt tudjanak a tenger fenekén tölteni. Egy nagy csőből kiáramló levegővel tisztítják meg a lelőhelyet, és igyekeznek felmérni a helyszínt, megtalálni a tárgyakat. Jo elmondása szerint nem úgy kell ezt elképzelni, mint a Titanic monumentális, jórészt egyben levő roncsát- maradványok, törmelék vannak csak ott, fejben kell elképzelni, milyen lehetett az a hajó, amikor még a habokat szelte.

A víz alatt nyugodtnak kell maradnia a búvárrégésznek, de van, amikor Jo is haragra gerjed. Thaiföldön még nem igazán érzik a helyiek a kulturális örökség megőrzésének fontosságát, így aztán gond nélkül pusztítják a lelőhelyeket a vonóhálóval dolgozó halászok. Ha netán beleakad valami a hálókba, azt sem jelentik, inkább némi pénzért eladják a feketepiacon az értékes leleteket. A búvárrégészeknek tehát sietni kell, ha meg akarják előzni őket.

Természetes, hogy a tengerrel körbevett ország vizeiben rengeteg roncs nyugszik- az egykori kínai dzsunkák mellett európai hajók vagy a helyi dzsunkák. A most feltárt hajóról úgy vélik, kínai mintára épült, de annál valamivel kisebb dzsunka lehetett egykoron. Csak a feltárás bővíti az ismereteket: egy átalgos kereskedőhajónak gondolt roncsban olyan aranyékszereket találtak, amelyek azt sugallják, esetleg a királyi család hajója volt. Máskor meglepő módon megőrződött szerves dolgokra bukkantak: elefántcsontra, tojásra, sőt, egy üvegben borsra is.

Jo a kimerítő merülés után is lelkesen mesél arról, mi mindent sikerült feltárni. Edények töredékeit, a hajótestből származó fát, evőeszközöket talált. Már rutinos búvárrégész, nem ez az első expedíciója, de mindig ugyanolyan boldog az új felfedezésektől. A Mun folyóban merült V. Rama király 19. századi hajójánál, majd francia hadihajóknál. 

A kívülállók nem mindig értik, miért hoz valakit lázba egy öreg porcelántöredék, ami a tenger fenekén hever. Jo viszont csak ezekért merül: mint elmondta, a korallzátonyok nem vonzzák, maga a búvárkodás kevésbé fontos, mint a történelem, a régészet. Ha lelőhely van a mélyben, akkor kérdés nélkül veszi a búvárcuccát.

Az sem fontos számára, hogy senki nem vállalja a búvárrégészek biztosítását. Némi pluszt jelent a fizetésében a veszélyességi pótlék, de a kormányzat alapvetően úgy van vele, mindenki a saját felelősségére merül. És néha ezért nagy árat fizetnek: a víz aaltti régészeti hivatalban található gyakorlómedencét egy búvárrégészről nevezték el, aki 2013-ban egy 70 méteres merülés során vesztette életét.

A kockázat nyilván nem függ a nemektől, ezért nem is lehet megkülönböztetés a búvárcsapatban. Néhány területen vannak különbségek: Jo például szívesebben rendszerezi, katalogizálja a leleteket, szívesen írja meg a merülési jelentéseket, mint férfi kollégái. Elfogadja, hogy a babonás tengerészek miatt az ő ruháit alacsonyabban kell kiteríteni. És van néhány kozmetikum is a kabinjában, hiszen a sós víz kikezdi a bőrét. Bár nem tesznek különbséget közte és férfi kollégái közt, azért valamennyire odafigyel ilyen dolgokra.

Pedig hosszú út vezetett idáig. Amikor elkezdte a búvárképzést, az oktató két palackos felszerelést adott rá, és azt mondta, ha nem tud egyedül felállni, nem vehet részt a tanfolyamon. Jo szerint olyan volt a képzés, mintha a haditengerészetben lettek volna: reggel 4-kor keltek, keményen tréningeztek. Megismerte a határait és igyekszik nem a férfiakhoz mérni magát: "Sose gondolom azt, hogy ha egy férfi meg tudja csinálni, akkor én is. Inkább azt mondom, megteszem amit legjobb tudásom szerint meg tudok tenni."

Noha tisztában van a búvárrégészet kihívásaival, Jo nem bánná, ha több nő is lenne a csapatban. Úgy véli, talán a búvárkodással kapcsolatos rossz élmények tartják vissza a régészeket, akik inkább a szárazföldi ásatásoknál maradnak. Van, akit valami felszerelésprobléma, vagy egy hullámos nap a tengeren is elriaszt. Természetesen az sem egyszerű, hogy fizikálisan is alkalmasnak kell lenni a merülésre. Jo szerint viszont egyszerűen csak alkalmazkodni kell, és akkor nincs lehetetlen. 

Így aztán Jo azt szeretné, ha történetével sokan megismerkednének, és inspirálhatna másokat is arra, hogy kövessék az útját- hiszen nem csak Lara Croft lehet példakép, hanem egy igazi búvárrégész is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog