Óriási kártérítést kap egy elhunyt búvár fia, ám sokak szerint kérdések is felmerülnek az ügyben.

sztori baleset

Nagy jelentőségű precedenst teremthet egy ítélet: egy orkney-i (Skócia) chartervállalkozást arra köteleztek, hogy fizessenek 290 000 font (közel 120 millió forint) kártérítést egy búvár még gyermekkorú fiának, aki 2012-ben a Wrath-foknál történt merülés közben meghalt.

A Scapa Flow Charters ellen indított ügyet az edinburgh-i Court of Session elé terjesztették a kilencéves Vincent Warner nevében, aki még csak csecsemő volt, amikor 50 éves, Sutton Coldfieldből származó édesapja, Lex életét vesztette egy technikai merülés során.

Warner özvegye, Debbie 2018-ban nyert pert az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságán, így a fiuk nevében polgári peres eljárást indíthatott.

A bíróság megismerkedett a balesetet történetével. Lex Warner teljes búvárfelszerelésben esett el az MV Jean Elaine nevű charterhajó fedélzetén, de annak ellenére, hogy Andy Cuthbertson kapitány a baleset után megkérdezte, ki akarja-e hagyni a merülést, ragaszkodott hozzá, hogy jól van. Így a vízbe ugrott és leereszkedett a végzetes mélymerülésre.

A bíró, Lord Sandison azonban úgy ítélte meg, hogy Cuthbertson "nem tett eleget annak érdekében, hogy minimalizálja a nehéz felszerelést cipelő, uszonyban a fedélzeten mozgó búvárokra leselkedő kockázat csökkentéséért". Azt mondta, hogy az esés hasi sérülést okozott Lex Warnernek - akit "nagyon tapasztalt búvárként" jellemeztek -, ami ahhoz vezetett, hogy végül pánikba esett állapotban 80 méterről vészhelyzetben felemelkedett, amely során elvesztette az eszméletét és szájából kiesett a légzőautomata.

Lord Sandison úgy ítélte meg, hogy ha biztonságosabb gyakorlatot alkalmaztak volna a teljes felszereléssel, uszonnyal mozgása során, Warner akkor sem sérült volna meg súlyosan az esés következtében. Így vélekedése szerint a búvár sérülése a Scapa Flow Charters hibájából és gondatlanságából következett be. Hozzátette, hogy a hatóságnak vannak feljegyzései olyan búvárokról, akik balesetet szenvedtek, mert uszonyban mozogtakk a hajók fedélzetén.

Miközben a baleset sokakat megrázott a technikai búvárok körében, mindannyian tisztában vannak ennek a hobbinak a kockázataival. A teljes felszereléssel mozgás, a mélymerülés komoly kihívást jelent. Azt feltételezni, hogy máshogy mozogva, de teljes felszereléssel elesve biztosan nem következett volna be sérülés, nem igazán megalapozott. 

Ráadásul a kapitány az esést látva egyértelműen megkérdezte a búvárt, nem akarja-e kihagyni a merülést, ám az áldozat nagyon is határozottan maga döntött úgy, hogy lemerül. A bíróság azt sem vette figyelembe, hogy a búvár egy héttel korábban orvosnál volt, és olyan gyógyszert kapott, aminek szedése miatt nem javasolták számára a búvárkodást- és erről senkit sem tájékoztatott.

A 290,000 fontos kártérítés óriási összeg egy búvárvállalkozás számára, és emiatt az amúgy is eléggé megtépázott üzletágban történhetnek kedvezőtlen változások. Itt azért nehéz arról beszélni, hogy a chartercég egyértelműen gondatlan és felelőtlen volt. Ez tehát sokakat elgondolkodtathat a jövőben, hogy és milyen feltételekkel merültessenek bárkit.