Új búvárfilm került fel a Netflixre, és egyszer feltétlenül érdemes megnézni.
Kezdjük a címmel: angolul No Limit, magyarul Korlátlan befolyás. Ez az utóbbi nekem semmitmondó- ha csak ennyit látok, aligha nézek bele, mi ez a film. A No Limit sokkal többet ígér, mert ez egyrészt a különleges, nagyon veszélyes mélymerülési kategória neve, másrészt valamit sugall. És ehhez képest mi az eredeti francia cím? Sous comprise, azaz befolyás alatt, amihez a magyar verzió áll közelebb- tehát talán pont ez fejezi jobban az alkotók szándékát? Mindegy, ezen túl is lépek, azért a címnél kicsivel több egy film.
Ami egyébként azt állítja, hogy valós események inspirálták. És aki ismeri a szabadtüdős búvárkodás történelmét, annak gyorsan le is esik, milyen eseményeket dolgoztak fel, természetesen dramatizálva. Egy rutinos, világcsúcsokat döntő búvár találkozik egy fiatal lánnyal, akiről kiderül, roppant tehetséges a búvárkodásban, s bajnok nem csak a szeretője lesz, belőle is csúcstartót akar faragni.
Egyértelmű, hogy Fransisco "Pipin" Ferreras és Audrey Mestre története az alap, s csak azért nem árulok el többet, mert az eseményeket viszonylag hűen követő film végét is lelőném azzal, ha mesélnék erről. Mindenesetre javaslom, hogy olvasson utána, aki kíváncsi a valós háttérre- feltétlenül érdemes.
Inkább arról ejtenék szót, hogy például mennyire kell komolyan venni a filmben repkedő 170, 180 méteres merüléseket, a különféle kategóriákat (No Limit, CWT, CNF, stb.)? A helyzet az, hogy valóban értek el ilyen mélységeket egy levegővel merülő búvárok, valóban nagyok a kategóriák közti különbségek.
Manapság a No Limit az extrém mélysége, veszélyessége miatt nem igazán űzött merülési forma, az utolsó érvényes rekord 2007-ben született. Személyes véleményem szerint, noha nem űzöm ezt a sportot, ez így is van rendjén, mert a többi kategória is pont elég kihívást tartogat. Amit a film bemutat annak kapcsán, micsoda csapatmunka egy ilyen extrém rekord elérése, szintén nem kitaláció.
Az is megesik, hogy egy nagyon tehetséges, nagyon ügyes új versenyző viszonylag rövid idő alatt a csúcsra ér- a magyar világbajnok, Korok Fatima is egészen váratlanul robbant be a szabadtüdős búvárkodás élmezőnyébe például. A szintén váratlanul csúcsot javító görög Danai Varveri karrierje még egy (nem túl jól sikerült) filmet is ihletett. Az pedig egyértelmű tény, hogy egy olyasmi átlagbúvár, mint én, annyira hasonlítható az emberfeletti teljesítményekre képes szabadtüdős rekorderekhez, mint egy hobbikocogó Usain Bolthoz.
Tehát ha úgy nézem, hogy tisztában vagyok a történet hátterével, s van némi búvárismeretem, nem igazán lenne indokolt lehúznom ezt a filmet. Lehetne vele itt-ott kötekedni? Természetesen igen, de olyan elemek terén elsősorban, amik minimális módon sem befolyásolják a sztorit. Tudom, hogy 170 méteres mélységbe merülve kicsivel több palackot aggatnak magukra a biztosító búvárok, de nem hiszem, hogy emiatt kellene az egész filmet hiteltelenként leírni. A víz alatti felvételekben egyébként sem igazán erős az alkotás, nem mindig hitelesek a képek, a fényviszonyok nagy mélységben- ezeket jól megoldani nem egyszerű, nekik így sikerült.
Mellesleg a No Limit filmként is működik, legalábbis a számomra. Nem azt mondom, hogy a Nagy kékséghez hasonló időtálló klasszikussá válik, de nem is a 47 méter mélyen kategóriájú bődületes baromság. A színészek, ha nem is kimagaslóak, elfogadhatóan hozzák a szerepüket. A történetnek megvan a tempója, és a háttér sem teljesen kitalált, nincsenek a filmben őrült túlzások. Talán pont a valóságos események felidézése miatt lett számomra ez a film érdekesebb egy átlagos búváros kalandfilm helyett.
Nézd meg, olvasd el, mi történt valójában Audrey Mestre-vel, és töprengj el ezen az egészen. Akár annak is esélyt adhatsz, hogy magad is kipróbálod azt, milyen egy levegővel a víz alá bukni- csak, ahogy a film elején is elhangzik, mindig biztonságos körülmények között, és soha nem egyedül.
Korlátlan befolyás (No Limit) a Netflixen