Újabb szép magyar sikerről kaptunk hírt a napokban.
Sokakat nyilván meglep, hogy még a víz alatti fotósoknak is vannak különféle versenyei, pedig ezek igen hosszú múltra tekintenek vissza. A CMAS, a víz alatti tevékenységek világszövetsége évtizedek óta megrendezi a fotósok számára a világbajnokságot. A Magyar Búvár Szakszövetség, mint a búvárfotós országos bajnokság rendezője, jogosult CMAS tagszervezetként magyar versenyzőt jelölni. Többen is versenyeztek annak idején, jó helyezéseket is szereztek, de 2019 előtt másfél évtizeden át nem volt magyar résztvevő.
Abban az évben ifj. Lőrincz Ferenc fotós és Takár Yvette modell, segítő alkotta a magyar csapatot. Idén a Portugáliához tartozó Madeirán ismét ők vettek részt a magyar színeket képviselve, és aztán jött a hír a nagy sikerről: nagylátószögű fotó kategóriában az övék lett az aranyérem!
Szerencsére mind a kettejüket jól ismerem, Ferivel sokszor túráztunk is együtt, így első kézből hallgathattam meg a beszámolóját. Jellemzően kétféle búvárfotós verseny van: az egyikre csak küldeni kell a korábban készített képeket, és a világ minden részén dolgozó fotósok legjobb felvételeiből egy zsűri választja ki a díjazottakat. Ám van olyan verseny is, ahol egy időben, meghatározott helyen kell merülni a résztvevőknek, és ott, élesben kell megmutatni, ki mire képes. A búvárfotós VB-t is így rendezik: valamennyi csapat elutazott a helyszínre, és mindenkinek ugyanazokon a merülőhelyeken kellett dolgoznia.
A szabályok szigorúak. Vannak mélységre, időtartamra vonatkozó előírások, és be kell tartani a biztonságos merülés szabályait is. Emellett pedig még a versenybírók is a víz alá merülnek, és figyelik, hogy túlzott igyekezetükben a fotósok nem tesznek-e kárt a tenger élővilágában.
Mint Feri elmesélte, nagyon tudatosan készültek társával a nagylátós helyre. Itt egy roncs volt a fő téma, és erre koncentráltak. Feri barátom már hosszú évek óta lelkesen fotóz roncsokat, és voltunk nem egy olyan általam szervezett túrán is, ahol kifejezetten számunkra még új, izgalmas roncsok megmerülése volt a cél. Így aztán a gyakorló merülésen igyekezett megtalálni a megfelelő pozíciót a megálmodott fotóhoz. A verseny merülésen villámgyorsan lemerültek oda, hogy elkészülhessenek a képek, jött a roncson élő nagy sügér is- és aztán a második kattintás után megjelent a többi búvár a roncs körül. Ennyi jutott ez alkalommal erre a beállításra, de Feri rutinja, és a jól átgondolt terv miatt így is aranyérmes kép született. Ha bárki azt hiszi, itt kizárólag a "véletlen" és a "szerencse" dönt, nagyon téved. A többi merülésen Yvette segítségével makró témákon dolgoztak, és a rák témában sikerült egy hatodik helyezést is elérniük.
Bizonyára sok úgy gondolják, nyilván rengeteget lehet javítani utólag a kevésbé sikerült fotókon, ezen a versenyen a szabályok tiltották a felszíni utómunkát. A győztes fotó "így jött ki a gépből". Az is nagy szó, hogy a többi résztvevő mind tengerrel rendelkező országból jött, ahol értelemszerűen sokkal több a merülési lehetőség. Nálunk nincsenek profi víz alatti fotósok, akik megtehetnék, hogy csak ebből éljenek- Feri is kedvtelésként űzi ezt a hobbit.
Jó volt hírt kapni a régi barátok, merülőtársak sikeréről. Megcsodálhattam az aranyérmet, aztán szokás szerint máris búvárutakra, tervezett túrákra terelődött a szó. Hosszú évek óta ismerjük egymást, sokszor utaztunk, merültünk együtt, így aztán a győzelemtől függetlenül máris arról beszélgettünk, ki hol búvárkodna legközelebb. Fényképezőgéppel vagy anélkül, a lényeg az, hogy a víz alá menjünk.