Szingapúr régről ismert találkozási pontja a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalaknak, de történelmi hajóroncsokat eddig nem nagyon tártak fel. Két, egymás közelében levő roncs feltárásáról szóló jelentés most megváltoztatta ezt, mivel az egyik hajó 650 éves vagy annál is régebbi múltra tekint vissza.

sztori

2014 végén egy uszály futott zátonyra a városállam legkeletibb szigeténél, Pedra Brancánál, ahol a Szingapúri-szoros és a Dél-kínai-tenger találkozik. Miközben a szigettől mintegy 100 méterre északnyugatra a sziklás tengerfenékről a törmeléket takarították, ipari búvárok kínai kerámiák maradványaira bukkantak.

A felszínre hozott tányérok hasonlítottak azokra, amelyeket egy akkoriban nagy nyilvánosságot kapott szárazföldi ásatás során találtak, ezért a búvárok értesítették a hatóságokat. A szingapúri Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal (NHB) 2016-ban megbízta az ISEAS-Yusof Ishak Intézet régészeti egységét a lelőhely felmérésével és feltárásával.

A munka 2019-ig folytatódott, amikor a tengerfenék kiterjedő felmérései egy második hajóroncs felfedezéséhez vezettek Pedra Brancától mintegy 300 méterre keletre. Ennek a roncsnak a merülése csak nemrég fejeződött be, és az eredményeket június 16-án jelentették be.

A régészek kutatásai szerint a két hajó több évszázad különbséggel süllyedt el. Az 1. hajóroncsnak nevezett maradványokban talált kék és fehér kerámiák és celadon zöldáruk a kínai Jüan-dinasztia (1271-1368) idejéből származnak, amikor Szingapúr Temaszek néven volt ismert.

A 2-es hajóroncsról kiderült, hogy egy sokkal későbbi kereskedelmi hajó, a Shah Munchah maradványa, amely 1796-ban süllyedt el, hazaútján Kínából Indiába, ahol építették.

A roncsból előkerült leletek között kínai kerámiák, valamint rézötvözetből, üvegből és achátból készült tárgyak széles skálája található. A régészek négy, akár 5 méter hosszú és 2,5 tonna súlyú horgonyt, valamint kilenc olyan ágyút is találtak, amelyeket a Kelet-indiai Társaság hajóira szereltek fel a 18. században és a 19. század elején.

"Figyelemre méltó, hogy a szingapúri vizeken talált első régi hajóroncs a jelek szerint egyidős a 14. századi Temasekkel" - mondta Dr. Michael Flecker, az ISEAS tengeri régészeti projektekért felelős projektigazgatója.

"A Longquan zöldáru és más kerámiák nagy rakománya mellett több Jüan-dinasztia korabeli kék-fehér porcelánt szállított, mint bármely más dokumentált hajóroncs a világon. A darabok közül sok ritka, egy pedig a feltételezések szerint egyedülálló."

A Shah Munchah-ról így nyilatkozott: "A kínai rakomány nagy részét Indiában rakodták át a Nagy-Britanniába tartó hajóútra. Ha még 23 évet szolgált volna, szinte biztosan kikötött volna az újjáalakult Szingapúr kikötőjében.

"Hihetetlenül változatos rakománya nagyszerű betekintést nyújt abba, hogy milyen típusú árukat cserélhettek és vásárolhattak az újonnan alakult város új lakói."

A kiemelt tárgyakat jelenleg konzerválják, kutatják és dokumentálják, hogy jövőre az NHB kiállíthassa őket.