Big Blue Búvár Blog

Ezúttal Mexikóban süllyedt el egy luxus kategóriájú hajó.

A Socorro Vortex jól ismert, kedvelt hajónak számított, és felszereltsége is igazán kiváló volt. Socorro környéke egyike a legendás merülőhelyeknek, ahol számtalan különleges állattal lehet búvárkodni, s ennek megfelelően a túrák is igen drágák.

Most is vendégekkel tele indult útnak a hajó, 14 búvár volt a fedélzetén. Ám május 9-én a hajnali órákban a Socorro Vortex megfeneklett egy zátonyon. A legénység profi módon kimentett mindenkit, majd a parti őrség segítségével valamennyi utas és a személyzet 11 tagja is partra jutott épségben. A hajó viszont elsüllyedt.

A legfontosabb, hogy a búvárok megúszták a balesetet, ám annak nyilván kevésbé örültek, hogy a hajó magával vitte a hullámsírba értékeiket, búvárfelszereléseiket, kameráikat is. Itt azért sok ezer dolláros veszteségről van szó. A cég igyekezett mindenki hazaútját megszervezni, de a történetnek még nyilván lesz folytatása. Azt vélhetően a vizsgálatok döntik majd el, mi is vezetett pontosan a balesethez.

A 43 méter Socorro Vortex nem új hajó, évtizedekkel ezelőtt a kanadai parti őrség kötelékében szolgált. Alapos átalakítás után lett belőle búvártúrákhoz használt hajó, mert luxus kabinokat alakítottak ki rajta. Mexikói vizeken indultak vele túrázni a búvárok Socorro mellett a fehér cápás merülésekről ismert Guadalupe környékére is. 

Majd kiderül, hogy kimenthető-e a hajó, és ki lehet-e javítani. Az biztos, hogy még abban az esetben is jó sokáig partra kényszerül, ha meg lehet menteni.

Sajnos mostanában nem ez az első hír arról, hogy odaveszett egy búvárhajó a tengeren, pedig a turizmus alig indult újra a koronavírus-járvány után. Ki tudja, egyszerűen szerencsétlen véletlen-e, hogy ilyen hírek borzolják a kedélyeket, de az legalább jó hír, hogy minden esetben sikerült megmenteni a vendégeket. 

Egy vörös-tengeri búvárbaleset után megint cápát emlegettek, de a beszámolók szerint csak az első hírek voltak félreérthetőek.

Egyiptomban még mindig népszerűek azok a búvártúrák, amiken a vendégek egy héten át hajón laknak és onnan mennek naponta többször is merülni. Ezek a szafarik természetesen inkább rutinosabb búvárok számára megfelelőek, viszont cserébe az izgalmasabb, meredeken a mélybe szakadó falú zátonyok is útba ejthetőek.

Az egyik legendás egyiptomi merülőhely az Elphinstone zátony. Én magam is jártam már itt párszor, s ugyan időnként erős az áramlás, nem egyszer figyelhettünk meg a nyílt vízben különféle cápákat. Az tehát régóta ismert, hogy itt, ezekben a vizekben vannak ragadozók, de ettől függetlenül nem szoktak balesetek történni.

Nemrég egy szafarihajóról merült egy csapat, aminek egyik tagja eltűnt, és hiába várták a felszínen is. Eleinte még csak találgatások voltak arról, mi történhetett vele. Nem sokkal később viszont egy másik búvárcsoport tagjai messze maguk alatt, a mélyben meglátták az élettelen búvárt, akinek a közelében egy méretes tigriscápa ólálkodott. A búvár túl mélyen volt, nem tudtak lemenni érte. A tigriscápa a nagyobb, és veszélyesebben tartott cápák közé tartozik, de a lent lévő búvárt meglátó csapattal szemben semmilyen agressziót nem mutatott, az élettelen búvárnál is csak rövid ideig maradt.

Egy mélymerülésben jártas búvárcsoport hozta végül a felszínre az áldozatot, aki az a férfi volt, akit korábban eltűntként kerestek. Megtalálták a cápaharapás nyomát is a testén, de a sérülés jóval későbbi volt, mint a halál bekövetkezte. A vizsgálat szerint egyértelműen más volt a baleset oka, nem pedig cápatámadás. A tigriscápa tehát magában a tragédia bekövetkeztében egyáltalán nem volt felelős.

Ettől függetlenül, amíg a vizsgálatok tartottak, átmenetileg nem engedélyezték a búvárkodást az Elphinstone zátonyon. Mostanra viszont már semmilyen tiltás nincs érvényben, a búvárkodás ugyanúgy folyik. Cápák jelenlétében eddig, ezután is ugyanolyan alapelveket követve kell merülni: a biztonsági szabályokat betartva, egymásra odafigyelve mindez izgalmas, és nem kockázatos kaland.

Van, ahol már a tenger alá küldött hajókat is védeni próbálják.

A búvárüzletben komoly szerepet kaptak mostanában a kifejezetten búvárok kedvéért víz alá küldött hajók, tankok, repülők. Szerte a világban lehet merülni ilyeneknél, ám nem mindegyik mesterséges zátony projekt válik sikeressé.

Hogy mi lehet a gond? Például az, ha a roncsot rossz helyre pottyantják, túl mélyre kerül, így a búvároknak csak a töredéke merülhet rajta: azok, akiknek van ehhez megfelelő képzettsége és felszerelése. Ezzel az egyik fontos cél biztosan nem teljesül, mert nem tehermentesíti a természetes élőhelyeket.

A másik nagy hiba pedig az szokott lenni, ha -milyen meglepő- rossz helyre teszik a roncsot, csak ezúttal éppenséggel a mélység túl sekély. Pár méteren még érezhető a hullámverés, a nagyobb viharok pedig egészen mélyen is kárt okozhatnak. Ha pedig abszolút nem védett pontján van a tenger fenekének a roncs, akkor komolyan meg is rongálódhat. Akadt már erre példa több helyen is.

Most éppen Máltáról érkeztek olyan hírek, hogy a P33 nevű járőrhajót a téli viharok csúnyán megrongálták. Persze a süllyesztés helyét jól ismerők már előre megmondták, inkább másik pontot kellett volna választani- az oldalára dőlt P33 mindenesetre nem fest túl jól. Így aztán el lehet rajta gondolkodni, hogy megpróbálják-e "kijavítani" a roncsot, amit meglehetősen komoly pénzbe került elsüllyeszteni, vagy esetleg akár ki is emeljék.

A P33 egyébként azon német építésű máltai járőrhajók közé tartozott, amiket kiszuperálva a tenger fenekére küldtek. Ám míg a jobban kiválasztott helyen levő P29 például a sikeres mesterséges zátony kialakítás jó példája, a P33 sorsa egyelőre egészen máshogy alakul.

(Fotók: Arkadiusz Skrebnik)

A hosszú hétvégére időzítve itt az újabb könnyed kvíz: búvárkodás filmben, zenében, könyvben.

A kvíz most sem igazán egyszerű, a 29 kérdésben alaposan körbejártam az elmúlt bő száz év különféle alkotásait. Van magyar vonatkozású kérdés, előkerülnek rockzenekarok és búvárlegendák, no meg érdekes és bugyuta búvárfilmek is. Nem csak a régmúlt klasszikusairól kérdezek, hanem egészen friss dolgokról is, szóval aki úgy érzi, eléggé jártas a témában (vagy pont azért, mert nem), bátran ugorjon neki szabadidejében a kvíznek.

Ahogy az előző alkalommal is, a kitöltés után megnézheted a pontszámokat, a helyes válaszaidat, és az is látható, a rontott válaszoknál mi lett volna a jó megoldás.

A kvízt itt találod:

Búvárkodás filmben, zenében, könyvben

Szerda óta keresnek három búvárt nagy erőkkel a mentőegységek, de a remény fogy..

Két napja olvashattuk a hírt, hogy Malajziában egy búvárhajó kapitánya a búvárok nélkül tért vissza a partra. Beszámolója szerint a merülés végén a négy külföldiből álló búvárcsapat nem emelkedett a felszínre a megadott helyen, és némi keresés után riasztotta a hatóságokat.

A csapatot egy 35 éves norvég búvároktató nő vezette, vele volt egy 18 éves francia lány, egy 46 éves brit férfi, és utóbbi 14 éves fia. Búvár tanfolyamon vettek részt Pulau Tokong Sanggol közelében, amikor megtörtént a baj. A hatóságok azonnal a keresésükre indultak, és nagyjából egy nap után a norvég búvárt, Kristine Grodemet meg is találták.

Ő mesélte el, hogy haladó tanfolyamot tartott, amikor erős sodrásba keveredtek. Beszámolója szerint a hajót nem érték el, majd az áramlatban a többi búvártól is elszakadt. Noha valamennyien képesek voltak a felszínre emelkedni, a felszerelésük is működött, az idő nagyon fontos tényező: őt másnap már 40 kilométerre az eltűnés helyétől fedezték fel.

A többiek tehát már egészen távol lehetnek, és ennyi idő után egyre kisebb az esély a sikeres kimentésüknek. Sietni kell, mert 4-5 nap után már teljesen legyengülnek, kiszáradnak az emberek. Ám most még megtörténhet a csoda, hiszen rengetegen kapcsolódtak be a keresésbe a hatóságok mellett. Fontos ilyen helyzetben, hogy meg kell próbálni együtt maradni, és persze az is számít, van-e náluk valamilyen felszíni jelző eszköz. Bója, lámpa, netán rádiós jeladó- ezek bármelyike életet menthet.

A hatóságok vizsgálják, hogy a hajó kapitánya nem hibázott-e. Áramlásos helyeken ugyanis fokozott figyelmet kíván a búvárkodás a hajók legénységétől is, meg kell próbálni követni a búvárok haladási irányát, és így lehet a felszínre érő embereket gyorsan a fedélzetre venni. Mivel a norvég búvár beszámolójából ismert, hogy a felszínre értek mind, de a hajó sehol nem volt, ez kérdéseket vet fel.

A kapitányt ezért drogtesztnek vetették alá, ami metamfetamin jelenlétét mutatta ki szervezetében. Őt le is tartóztatták, és el is indult ellene a vizsgálat. A norvég búvár útmutatása alapján folytatódik a keresés, és bizakodnak benne, talán sikerrel megtalálják merülőtársait is.

Malajzia a koronavírus járvány miatt lezárta határait, nem volt lehetséges turisták számára a beutazás. A kiváló merülőhelyeiről ismert ország csak nemrég nyitott meg újra a külföldi nyaralók előtt.

Frissítés: miután halászok észrevették őket, két újabb búvárt sikerült megmenteni a tengerből két és fél napnyi sodródás után, a merülés helyétől messze délre. A 46 éves brit Adrian Chesters és a 18 éves francia Alexia Alexandra Molina állapota stabil. A mentőegységek nem adják fel a keresést, és reménykednek, hogy a csoport utolsó tagját, a 14 éves búvárt is sikerül megtalálniuk.

Mint később kiderült, a kimentett brit férfi arról számolt be a hatóságoknak, hogy 14 éves fia nem bírta a viszontagságokat, elgyengült, és életét vesztette. Ennek ellenére a keresést folytatják, de a sodródás iránya és az eltelt idő miatt lehet, hogy az utolsó búvár már nem is malajziai vizekben van.

Ha tesztelnéd a tudásod búvárkodás, búvártörténelem, tengeri élővilág témában, itt a lehetőség.

Nem ez az első alkalom hogy kvízt állítok össze. Afféle kedvtelés ez a számomra, tényleg szívesen foglalkozok vele- mert én magam is tanulok közben.

Előre kell bocsátanom, én magam sem tudnám talán 50 százalékosra sem kitölteni a kvízt, mert elég nehéz lett. A kérdések úgy születnek, hogy először megálmodom, nagyjából milyen téma legyen a középpontban (ezúttal vegyesen a búvár-tenger témájúak), utána pedig igyekszem viszonylag kiegyensúlyozottan válogatni, legyen mindenből egy kicsi.

Eszembe jut egy téma, például búvárrekordok. Olvasgatok, keresgélek, aztán ha találok valami érdekeset, faragok belőle kérdést. Eszembe jutnak híres roncsok, utánanézek az azokkal kapcsolatos adatoknak- ezekből választok a kvízhez. De előtte én sem tudnám ezekre a választ! Ugyanígy van az élővilágra vonatkozó kérdésekkel is.

A búvár úti célokra vonatkozó kérdéseknél természetesen igyekszem figyelni arra, melyik lehet ismertebb a mi számunkra. Biztos vannak menő merülőhelyek Chilében, de azokról kevesen hallottak. Ezért téma inkább az Adria, a Vörös-tenger vagy Ciprus. De a kérdések ezeknél sem egyszerűek, valamiféle háttértudás kell hozzájuk.

Természetesen akadnak becsapós kérdések, amiknél abszolút nem az a válasz, amit várnál. Hát ettől szép egy kvíz! Ha érdekel, itt tudod kitölteni.

Búvár kvíz 2033 április

A teszt 26 kérdésből áll, a kitöltés után láthatod, hány pontot értél el, és azt is megnézheted, melyik kérdésre mi volt a helyes válasz.

Búvárokat ért súlyos baleset Mexikóban egy kapitány óvatlansága miatt.

A víz alá merülő búvárokra ritkán jelenti az élővilág a veszélyt, sokkal jellemzőbb, hogy más emberek óvatlansága okoz bajt. Egy, a közelmúltban történt tragédia is arra figyelmeztet, mit okozhat ez.

Fontos alapszabály, hogy a búvárok merülésének helyét valahogy jelezni kell a felszínen. Az őket szállító hajó is használ zászlót, és a nyílt tengeren a felszínre emelkedő búvárok is szokták bójával jelezni, pontosan hol vannak. A többi hajónak ezt természetesen tiszteletben kell tartani, hiszen a búvárok feletti hajómozgások balesetet okozhatnak.

A mexikói eset során egy öt fős csoport merült alá egy roncsnál, és a merülés végén már a felszín közelében jártak, amikor egy másik, nagy méretű búvárhajó minden szabályt figyelmen kívül hagyva a roncs felé állt, hogy a saját búvárai merülni indulhassanak. A víz alatt levők közül ketten viszont már nem tudnak elhúzódni a hajócsavar elől, és súlyosan megsérültek, életüket pedig nem lehetett megmenteni. 

A két, tengerbiológusként dolgozó amerikai férfi egyaránt a fején sérült meg, amikor az érkező hajó gyakorlatilag átgázolt a csoport felett. A vízben lévő többi búvár mesélte el a szörnyű pillanatokat, amikor társaik életüket vesztették. A másik hajó nem törődött a távolság tartásával, noha csak az előbb odaért búvárbázis kis hajója volt a roncs mellett, tehát talán közeledhetett volna más irányból is.

A balesetet okozó hajó kapitányát őrizetbe vették, de ez már senki életét nem adja vissza. Az eset tanulsága, hogy a vízen mindenkinek vigyáznia kell: a búvároknak is fel kell nézniük a felszín irányába emelkedés közben, a hajósoknak pedig figyelni kell arra, hol vannak a búvárok, mert számukra a gyorsan forgó hajócsavar nagy veszélyt jelent.

Amber Fillary 90 métert úszott két lék között- búvárruha, uszony és légzőkészülék nélkül!

A jég alatti szabadtüdős búvárkodás igazi komoly kihívás. Palack nélkül olyan helyre lemerülni, ahol nem lehet azonnal a felszínre emelkedni igazi bátorságpróba. A dél-afrikai Amber Fillary Norvégiába utazott, hogy ott mutassa meg mit tud: világcsúcsot akart javítani.

A 90,6 méteres eredmény pedig erre elegendő is volt. Meglehetősen könnyedén tempózott a felvételek szerint az alig egy fokos vízben egy szál bikiniben a lékbe csobbanó hölgy- szép teljesítmény!

A Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) űrhajósai a víz alatt készülnek a Holdra való visszatérésre az Artemis program keretében. A NASA 2025-re tervezi az Artemis programot, ekkor az amerikai űrhivatal űrhajósai a Holdra utaznak és leszállnak annak déli pólusán. Jelenleg egy űrhajósokból álló csapat készül erre a nagy kihívást jelentő küldetésre a houstoni Neutral Buoyancy Laboratory-ban.

A NASA a napokban fotókat tett közzé az előkészületekről. Ezeken az látható, ahogy az űrhajósok a víz alatt edzenek a Neutral Buoyancy Laboratory medencéjében. Nem ezek az első fotók erről a helyszínről, de mégis újszerűek: az asztronauták teljes sötétségben gyakorolnak.

Fotó: NASA

A houstoni speciális központ medencéjét már többször használták a NASA űrhajósai. A víz alatti munka elég hűen reprodukálja az alacsonyabb gravitációjú környezet körülményeit. Ez nemcsak magának a mozgásnak a sajátosságait teszi megismerhetővé, hanem az űrprogramok során az űrhajósok által végzett feladatok begyakorlását is. 

 A Hold déli pólusánál a Nap legfeljebb néhány fokkal lesz a horizont felett. Az ilyen körülmények rendkívül hosszú és sötét árnyékokat fognak okozni. Annak érdekében, hogy az űrhajósokat felkészítsék a sajátos fényviszonyokra, a NASA egy speciális képzési programot hozott létre.

A Neutral Buoyancy Laboratory szakembereiből álló csapat erre a célra egy kis szimulációt készített. Az ötlet az volt, hogy a lehető legjobban imitálják azt, amivel az űrhajósok szembesülni fognak. Ezért a 12 méter mély medence alján kikapcsolták az összes fényt, és fekete függönyöket szereltek a falakra. Így minimálisra csökkentették a fényvisszaverődéseket. Ezután egy keresőfényt szereltek fel a víz alá, amelynek fénye lehetővé tette, hogy szimulálják azt, amivel az űrhajósok a Holdon szembesülnek majd.

Az Artemis program a NASA egyik programja, amelynek célja, hogy 2025-ben visszatérjenek az űrhajósok a Holdra. Ez az első ilyen kezdeményezés az Apollo-program 1972-es lezárása óta. A legfontosabb különbség azonban az, hogy az űrhajósok hol fognak tartózkodni. Az Apollo-program során a NASA a Hold egyenlítője körüli helyszíneket kutatta. Ezzel szemben az Artemis program a Déli-sarkra összpontosít.

A tudósok azt jósolják, hogy az ott található, állandóan árnyékban lévő kráterek miatt jéglelőhelyeket fognak találni. A vízjég azért marad meg a Holdon, mert a Hold pólusainál lévő alacsonyan fekvő területek szinte állandóan sötétben vannak. Ez azt jelenti, hogy a misszió résztvevőinek fényszegény munkával kell majd megbirkózniuk. Ez jelentős különbség a Nemzetközi Űrállomáson való tartózkodásukon megismert űrsétákhoz képest. OItt bőséges a fény, mivel a nap naponta 16-szor kel fel.

Dottie Frazier az első nő volt, aki búvároktatói minősítést szerzett.

Akik jártasak a búvárkodás történelmében, tudják jól, hogy nagyon sokáig szinte kizárólag férfiak merültek a rézsisakos búvárkodás korában, és az azt követően elsősorban a hadseregben végzett búvártevékenységben sem vettek nők részt. Pedig korábban, a még csak szabadtüdővel merülő búvárok közt pedig a nők voltak többségben Koreában, Japánban is, tehát szó sem volt arról, hogy ez nekik "nem való".

Cousteau kapitányék fejlesztése, az olcsó, könnyen gyártható nyílt rendszerű sűrített levegős légzőkészüléknek köszönhetően nem csak a katonák, hanem a civilek is felcsaphattak búvárnak. Természetesen mindig volt pár kalandvágyó hölgy is, aki csatlakozott hozzájuk, de többnyire férfiak merültek. 

Az pedig végképp ritka volt, hogy egy nő úgy döntött, a búvárkodás lesz a hivatása. A törékeny termete ellenére kitartó és merész Dottie Frazierről úgy tartják, ő volt az első nő, aki az Egyesült Államokban megszerezte a búvároktatói minősítést, még 1955-ben. Később pedig még búvárboltot is nyitott, búvárruhákat tervezett, tehát ott volt a kedvtelési búvárkodás hőskorában. 

Négy fia született, természetesen mindannyiukból búvárt faragott, és alapított egy olyan klubot is, ami a családi búvártúrákra koncentrált- együtt merülhessenek szülők és gyerekek.

A búvárként és búvárüzletágban is aktív hölgy sok elismerést kapott, a búvárlegendák közé választották, s az Egyesült Államokban kifejezetten ismert volt tevékenysége a búvárkörökben. Az 1922 júliusában született Dottie Frazier pár napja, 99 évesen hunyt el.