Egy fiatal katonai búvár túl messzire ment, hogy jól teljesítsen.

sztori baleset

A különféle speciális feladatokat végrehajtó búvárok, legyenek szó haditengerészeti, ipari vagy katasztrófavédelmi búvárokról, már a kiképzés alatt nagy nyomásnak vannak kitéve. Nem a mélység miatti nyomásról gondolok, hanem általában a képzés olyan kemény, hogy egyáltalán nem kézenfekvő a sikeres elvégzése.

A harci búvárok esetén a különféle, legendásan kemény kiképzések közül az amerikai Navy SEALS tanfolyamról már filmek is készültek, de máshol sem éppen vidám mulatság az ilyen. Több helyen volt már rá példa, hogy akár a kiképzők, akár maguk a jelöltek túlfeszítették a húrt, és ennek baleset lett a vége.

Ezúttal egy Új-Zélandon történt tragédia vizsgálata fejeződött be. A 23 éves Zachary Yarwood 2019 márciusában vesztette életét egy éjszakai merülés során. Ekkor már a kiképzés végét jelentő héten jártak, amikor egyre fokozódó terhelésnek teszik ki a jelölteket. Azon a napon már végrehajtottak egy három órás sekély, tájolásos úszást oxigénes újralégző készülékkel, egy mélyebb merülést nitrox légzőgázzal, majd jött egy keresési feladat hat méteres mélységben éjszaka.

Két csoportban indult el a három-három főből álló búváregység. A búvárok jelzőbóját is vittek magukkal, aminek segítségével a felszínen is látni lehetett a haladásukat. Ezeket két embernek kellett volna figyelni, ám ezúttal nem voltak ott. Csak a merülés irányítója, egy készenlétben álló búvár és egy orvos volt jelen, és egy időre még a készenléti búvár is távozott. Így nem nagyon látták, mi történik. 

88 perc után a bóják kötelei összegabalyodtak, ekkor utasítottak minden búvárt a felemelkedésre. Ám kiderült, az egyik csoportból csak egy ember van a felszínen, és azt jelzi, baj van. Mire megtalálták a búvárt, aki a csoportból elveszett, Yarwood nagyjából 15 perce lehetett eszméletlenül a víz fenekén. Az összeakadt kötelek miatt nehezen vitték a hajó fedélzetére és csak késve sikerült riasztani a mentőket. Addig a hajón kísérelték meg az újraélesztést. Ám a búvár az oxigénhiányos állapotban töltött idő miatt olyan visszafordíthatatlan sérüléseket szenvedett el, hogy a kórházban sem tudtak rajta segíteni.

Bár a merülés szervezésében is követtek el hibákat, a baleset közvetlen oka más volt. Yarwood nagyon szeretett volna megfelelni a követelményeknek, ám sokat küzdött azzal, hogy a többi búvárnál több légzőgázt használt, így merülései rövidebbek lehettek. A merülések során egy katonai célra kifejlesztett Dräger újralégzőt használtak, aminek két üzemmódja, a zárt rendszerű oxigénes és a félig zárt nitroxos között a víz alatt is lehetett váltani. A jelöltek körében gyakorlat volt, hogy úgy spóroltak a légzőgázzal, hogy átkapcsoltak az egyik üzemmódról a másikra merülés közben, és próbáltak a maradék levegőből lélegezni.

Yarwood még ennél is tovább ment, az oxigénpalack szelepét is elzárta illetve nyitotta szükség esetén. Amikor megtalálták a víz alatt, ez a szelep zárva volt. Valószínűleg az oxigénhiányos állapot miatt eszméletét vesztette, tehát hiába volt légzőgáz, a szelepet nem tudta kinyitni már. A többi búvár is tudott erről a trükkről, és ugyan érezték, hogy a merülés után szédülnek, közérzetük sem jó, mégis éltek vele hogy megfeleljenek az elvárásoknak. 

A vizsgálat rámutatott a kiképzés hiányosságaira, a túl nagy elvárásokra, a saját biztonsági szabályok be nem tartására, ezért a haditengerészetet komoly pénzbüntetéssel is sújtották. Ám ez nem adja vissza az életét a fiatal búvárnak, aki talán maga sem gondolta, mekkora kockázatot vállal azzal, hogy ilyen módon próbál sikeresen teljesíteni a kiképzésen.