Szörfös gázolt búvárt

A tenger mindannyiunké, de élet és halál kérdéséről dönt, hogy osztozunk meg rajta.

A búvárok a víz felszíne alatt, a vitorlások, motorcsónakozók, szörfösök a víz felett élvezik a tengert- látszólag nem nehéz ezt a kettőt egyeztetni. Ám a valóságban nagyon is fontos biztonsági szabályok vannak, amelyek betartásával sok baleset megelőzhető lenne. 

A Kanári-szigetek egyik tagja, Gran Canaria közelében történt egy tragikus gázolás, ami könnyen megelőzhető lett volna. Egy, évek óta a szigeten élő 31 éves nő rákokat gyűjtött a mélyben, ám a merülés helyét nem jelölte meg bójával, így senki nem tudhatta, hogy a víz alatt van egy ember. Amikor a búvár a felszínre emelkedett, egy arrafelé edző szörfös nagy sebességgel elütötte, és a nő súlyosan megsérült.

A szörfös egy svájci profi szörfös volt, aki sokkot kapott a történtek után. Az erősen vérző sérültet ugyanis nem sikerült megmenteni, csak a halál beálltát tudták megállapítani. A sportoló ellen nem indult eljárás, ugyanis a jelzőbója nélkül búvárkodó nő vélhetően nem tudatosan tévedt a szörfösök által használt területre, a baleset az ő hibájából történt. A svájci szörföst viszont érhetően megviselte a tragédia- épp a szomszédos Fuerteventurán rendezendő versenyre készült, amkor mindez történt.

A hely Gran Canaria déli részén van, ahol a tenger szerelmesei számos sportot űznek, lehet vitorlázni, búvárkodni és így tovább, de aki nem tartja be a biztonsági előírásokat, saját testi épségét kockáztatja. A mostani baleset arra figyelmeztet, hogy nem kell gyors motorcsónak vagy nagy hajó ahhoz, hogy egy búvár súlyosan megsérüljön: mivel a fejük ér jellemzően a felszínre, egy gázolás könnyen végződhet tragédiával.

A saját biztonságáért elsősorban mindenki maga felel. Meglehet, az áldozat rengeteg alkalommal merült már itt gond nélkül, és eszébe sem jutott vacakolni bójával. Ám ezúttal nagy árat fizetett a gondatlanságért. A felszínen repesztő széllovasnak esélye sem volt észrevenni azt, hogy valaki az útjában épp felemelkedik a víz alól- a búvárnak nagy balszerencséje volt, hogy pont telibe találta őt. Ő már nem tud elgondolkodni ezen, mi viszont igen...

0 Tovább

Titkolt balesetek

Egy-két napja töprengek azon, írjak-e erről a témáról, de aztán úgy döntöttem, fontos és érdemes- hiszen emberéletekről van szó.

Kicsi a magyar búvárvilág! Több helyről eljutott hozzám egy tragikus horvátországi baleset híre, magyar búvárok is szemtanúi voltak, bizonyos információkat is megosztottak. Ám semmi sem hivatalos, megerősített tény, én pedig csak olyan balesetről írok konkrétan, ahol nem csak hallomásból származnak a híreim.

Ugyanis hosszú évek óta foglalkozok a búvárkodás híreivel, sok baleseti beszámolót olvastam, jópárat meg is osztottam. De szinte mindig külföldi hírekből kellett dolgozni, mert nálunk nem nagyon kerülnek nyilvánosságra megbízható, hivatalos információk egyetlen esetről se.

Félreértés ne essék: nem csámcsogni akarok a tragikus történeteken. Nem a botránykeltés a cél, nem akarok sokkolni, nem ezzel akarok sok olvasót szerezni. Nem akarom megnevezni az áldozatot, nem az a fontos, melyik búvárbázison, melyik oktatónál történt az eset. Az események érdekelnek, mi előzte meg a balesetet, hogy következett az be, mi lett a végkimenetel, mit tudtak tenni a jelenlevők. A baleseti elemzés arról szól, hogy mindenki más tanuljon belőle, és vészhelyzetben eszébe jusson egy nagyon fontos, életmentő tapasztalat. Van olyan külföldön, ahol a halottkém jelentése nyilvános, és ő minden részletet feltárva mutat rá a baleset okaira, és megállapításokat tesz, hogy lehetett volna elkerülni azt.

A jogi felelősségrevonás egészen más kérdés, de ezzel nekem egyszerű búvárként nem kell foglalkozni, az a hatóságok dolga. Ők lefolytatják a vizsgálatot, aztán majd születik valami döntés. Úgy gondolom, egy halálesetet megélni akár oktatóként, akár merülőtársként, akár kapitányként elég nagy sokk, tehát ez önmagában végigkíséri az életét, bármit is derít ki a vizsgálat.

Ám az én szememben ennél fontosabb az, hogy megelőzzük a jövőbeli baleseteket. Ehhez pedig kellene a hiteles beszámoló, az arra illetékesek részéről pedig a tanulságok összegzése, utána pedig jöhet a tájékoztatás. Saját példámból tudom, igenis veszélyes szituációban nagyon hasznos lehet az így megszerzett tudás. Én egyszer voltam olyan helyzetben, hogy egy alapos balesetelemzésből tanulva hoztam jó döntést. Talán az életemet mentette meg; talán ha azt akkor nem írják meg olyan közérthetően, most én sem sürgethetném a nyílt, őszinte beszámolók nyilvánosságra hozatalát. Nem a partvonal mellől kiabálok, nagyon is érint a téma, és nem vagyok vele egyedül.

Amíg nálunk nem lesz változás, továbbra is kénytelen vagyok külföldi forrásokat idézni. Ám mivel a búvárkodás nemzetközi, ezért az ottani tapasztalatok is fontosak, tehát van mire támaszkodni. De jó lenne, ha azokról az esetekről se csak pletykák terjengenének, amik magyar búvárokkal történnek. Meglehet, erről a legutóbbi balesetről egyszer majd többet fogunk tudni, de ha a konkrét esetben változás is lesz, a trend akkor is az, hogy nálunk hallgatás veszi körül ezeket a tragédiákat- és így nem okulhat belőlük senki. Mert a balesetelemzés lényege nem a múltban történtek feltárása, hanem a jövőbeli hibák megelőzése.

5 Tovább

A kommandósok se sérthetetlenek

Tragikus baleset miatt gyászol az amerikai haditengerészet elit egysége, a híres Navy SEALS. Két rutinos katona uszodai búvárgyakorlat során vesztette életét, még tisztázatlan körülmények között. 

Seth Cody Lewis és Brett Allen Marihugh a Naval Special Warfare Group 2 egyság tagjai voltak. Mind a ketten 2007-ben végezték el a SEAL alapkiképzést, Lewis Irakban és Afganisztában is szolgált, Marihugh a keleti és nyugati parton szolgált különböző SEAL egységekben. Mind a kettejüket többször kitüntették szolgálati idejük alatt.

Ezúttal egy különleges fizikai igénybevételt jelentő feladatot hajtottak végre a medencében. A SEAL búvárok nem csak légzőkészülékkel merülve gyakorlatoznak, gyakori az, hogy egy lélegzetvétellel kell a medence fenekén megoldani egy problémát. A katonákat egészen szélsőséges helyzetekre kell felkészíteni, ezért a kiképzési feladatok is komoly kihívást támasztanak velük szemben. Sajnos ennek során előfordulnak a balesetek, nem ez az első haláleset sem.

Ezúttal még nem lehet tudni, pontosan mi történt, talán a szabadtüdős búvárkodások körében ismert sekély vízi ájulás áldozatául estek. Mind a két búvárt a medence fenekén találták meg eszméletlenül, és a gyors kórházba szállítás ellenére életüket vesztették.

A SEAL búvárok kiképzése egészen másról szól, mint a kedvtelési búvároké: folyamatosan olyan szituációkban kell helyt állniuk, amiben valós a veszély. A bevetéseken ugyanis a túlélés függ attól, hogy reagálnak stresszhelyzetben, és mindig képesek legyenek hideg fejjel cselekedni. Akik ebbe az egységbe jelentkeznek, tudnak, hogy a kiképzés is ugyanúgy élesben megy, mint a bevetés, és ennek tudatában vállalják a kockázatot. Mindenesetre ellenőrzött körülmények között nem lenne szabad ilyen tragédiáknak bekövetkeznie, ezért a haditengerészet felfüggesztette a kiképzési programot a vizsgálat lezárultáig. Ha nem is lehet teljesen kizárni azt, hogy a jövőben nem történik hasonló, mégis mindig lehet tenni a nagyobb biztonságért. Egyszer ez még életet menthet.

A haditengerészet összetartó búvárai két elhunyt társukat pedig ugyanúgy gyászolják, mint a harctéren elesetteket. Nem tesznek különbséget, hiszen a kötelék közöttük jóval szorosabb, mint a hétköznapi emberek azt el tudják képzelni, és úgy érzik, testvéreiket vesztették el. Pontosan tudják, mit jelent egy ilyen kiképzés során is mindent beleadni, az utolsó lehelletig próbálkozni a feladat végrehajtásával- ám ezúttal a két katona túl sokat vállalt.

9 Tovább

Veszélyes cápafilmezés

Két esemény is történt a közelmúltban, ami azt igazolja, a cápák filmezésének megvannak a maga veszélyei.

Mark Rackley Florida partjai közelében találkozott egy ott igazán ritkán kékcápával. A már negyedszázada víz alatt filmező, így sok cápával is találkozó búvár hosszan követte az állatot a nyílt tenger irányába. Noha érezte, talán már kissé túlságosan is közel került, elkapta a videós szenvedély, dolgozott tovább. 

Rackley megpróbált a közel három méteres állat elébe vágni, és amikor átúszott felette, a cápa odakapott. A búvár elengedte a kamerát, és inkább a cápát ragadta meg, ami ezek után gyorsan elúszott. A férfi kievickélt a partra, a kórházba szállították, ahol 58 öltéssel varrták össze sebeit. 

Az operatőr már a Discovery és a National Geographic csatornának is dolgozott, sokszor merült cápákkal, és nem ez volt az első veszélyes szituáció életében. Így aztán most is arról beszélt, mennyire izgalmas volt a szebb cápák közé sorolt, Floridában roppant ritka kékcápával találkozni. És természetesen esze ágában sincs felhagyni a munkájával, hiszen ez a része az ismert kockáznak. Az ő esetében valószínűleg az váltotta ki a cápa reakcióját, hogy túl közel merészkedett hozzá, és az állat veszélyben érezve magát, el akarta riasztani. Így Rackley is azt javasolja mindenkinek, csodálják meg a cápákat, de inkább csak biztonságos távolságból.

Valamivel régebben történt az az eset, amiben egy teljes stáb került veszélybe. Ők is karnyújtásnyira kerültek egy cápától: egy hat méteres nagy fehért próbáltak lefilmezni egy apró csónakból, amikor a ragadozó elkezdte a csónakot harapni. A forgatás során a Discoverynek dolgoztak, és persze ezt az esetet is felvették.

A dologból lehetett volna nagyobb baj, ha elharapja a kötelet a cápa. Így sem lehetett túlságosan kellemes érzés a mozgó lélekvesztőben látni az agresszívvé váló állatot. A mostanában szokásos csalizós merülés volt, az állatot eledellel vonzották közel a stábhoz, de aztán a cápa kicsit belezavart a forgatásba.

Az Új-Zéland közelében történt epizóddal a helyben dolgozó búvárok kampányolnak, akik szeretnék korlátozni vagy esetleg be is tiltani a cápák etetését. Állításuk szerint egyre gyakrabban válnak a nagy fehérek "követelőzővé", és ahhoz hasonlóan támadnak a csónakra, bójára, mint ahogy ezen a felvételen látható. Ez pedig egyáltalán nem tetszik nekik, mert veszélyben érzik magukat.

Ezen nincs mit csodálkozni, egy hat méteres ragadozó láttán még a sokat tapasztalt búvárok is óvatosabbá válnak. A kormányzat szerint viszont nem lehet összefüggést kimutat a cápák viselkedése és az etetéses merültetés között. Így nem valószínű, hogy bármi változik a jövőben- addig legalábbis biztos nem, amíg nem következik be baleset. Remélhetően ilyen nem lesz még jó darabig, és megnyugszanak a kedélyek. Ez lenne a cápák és az emberek közös érdeke is.

0 Tovább

Halálcsapda

Gyakran mantrázzuk sok területen, hogy az ember csak képességeinek határain belül vállaljon be dolgokat. A búvárkodásban is ezerszer elhangzik ez, de olyan könnyű csábításba esni: kicsit mélyebbre menni mert mintha ott lenne egy cápa, vagy beúszni egy roncsba, hiszen mi baj lehet, nem akkora egy hajó, és úgyis látjuk a fényeket, megtaláljuk a kivezető utat.

Vagy mégsem ilyen egyszerű a történet? Bizonyára van oka annak, hogy komoly roncsmerülő búvártanfolyamokat hirdetnek, ahol bizony oda kell tenni magát a búvárnak. A legfontosabb az, hogy nem elég jó mélyre bemenni, a kiúszás tudományán múlik az ember élete. 

Ezt demonstrálandó egy igen hatásos videót készített egy profi roncsmerülő, aki ilyen képzéseket is szervez. Már ebben a filmben is felhívja rá a figyelmet, még csak próbaképpen se kövesse a példáját senki! Ugyanis a búvárok a Fülöp-szigetek szép tiszta vizében beúsznak egy hajó belsejébe, nem is túlságosan mélyen- ez eddig megy mindenkinek. Aztán direkt felkavarják a roncsban levő üledéket, és onnantól kezdődik a mulatság.

Persze csak akkor mókás ez, ha az ember tudja, mit kell ilyenkor tennie- vitt magával vezetőkötelet, fogja is, és azt követve megtalálja a kijáratot. Szinte hihetetlen, de gyakorlatilag pillanatok alatt zéróra csökken a látótávolság, ha a finom port felveri valaki. És itt a nulla tényleg nullát lehet. A saját lámpa fénye alig látszik, nem hogy a kívülről beszűrődő napfény. Elsötétedik minden, és ilyenkor időbe telik, amíg tisztul a látás. Ha valaki ezek után csak úgy "érzésre" elindul egy irányba, még akkor a szerencsésebb, ha csak falba ütközik. Ha elindul egy járaton, abban bízva, hogy az kifele vezet, könnyen lehet, hogy már soha nem talál ki, és a roncs halálcsapdává válik.

Sajnos nem egy ilyen baleset történt már. Azok a leginkább érthetetlen, nehezen magyarázható tragédiák, amikor egy rutinos, roncsmerülésben járatos oktató véli úgy, neki nem kell akkor épp a biztonsági felszerelés, mert "behunyt szemmel is kitalál". Nos, megtörténik, hogy az élet az ellenkezőjét bizonyítja. Szóval nem elég, hogy az embernek megvan a képzettsége- használ is kell azt, amit tud, mert egyetlen pillanatnyi hibáért is nagy árat lehet fizetni.

0 Tovább

Minden perc számít

Egy búvárbaleset utáni vizsgálat arra mutatott rá, ilyen helyzetben a késlekedés dönthet életről és halálról.

Egy 38 esztendős brit búvár, Melanie Stoddart a Maldív-szigeteken egy álomnyaralás során vett részt egy szervezett merülésen a Vaavu atoll közelében. Ám a csodásnak induló nap tragikusan végződött, és ennek okait otthon, az Egyesült Királyságban is vizsgálták a halottkémek.

Melanie rutinos búvár volt, barátjával együtt szállt fel még 2012-ben egy búvárhajóra, amivel egy korallzátonyhoz indultak. A délutáni órákban a merülés után lett rosszul, már a hajó fedélzetén. Oxigént adtak neki, majd elvitték a resortba, ahol az orvos megvizsgálta, és intézkedett, hogy azonnal szállítsák hiperbár kezelést végző intézménybe. Az ehhez szükséges kamrák drága berendezések, de minden országban van ilyen, több is, ahol gyakran megfordulnak búvárok. A Maldív-szigetek sem kivétel, de értelemszerűen nincs minden szigeten ilyet üzemeltető egészségügyi intézmény.

A búvár szállításával viszont késlekedtek, nem helikopterrel juttatták kórházba, hanem motorcsónakkal mentek érte több, mint 40 mérföldnyi távolságból. Már este volt, mire odaértek vele, ahol megvizsgálták, de állapota miatt nem kapott hiperbár kezelést, továbbvitték a fővárosba. Maléban próbálták stabilizálni állapotát, ám akkor már nem tudtak segíteni rajta, a hajnali órákban Melanie elhunyt.

A boncolás során egyértelművé vált, hogy a vérében és a szövetekben felhalmozódott nitrogén okozta a halálát, azaz ún. dekompressziós betegség áldozata lett. Még igen súlyos esetekben is segíteni tud az ebben szenvedőkön a hiperbár kezelés, de az időtényező kulcsfontosságú: minden perc számíthat. Utólag képtelenség megmondani, hogy gyorsabb cselekvés esetén a búvár túlélhette volna-e a balesetet, de az, hogy kilenc órával a tünetek jelentkezése után került megfelelően felszerelt kórházba, igen soknak számít. 

A halottkém jelentésében is csak feltételezésekre tudott alapozni, ám véleménye szerint nem kizárható, hogy az idejében elkezdett kezelés megmenthette volna a búvár életét. Családja szerint a merülés szervezője nem volt felkészülve ilyen baleset esetén a gyors cselekvésre, ezért őket is felelősség terheli.

A sokat utazó búvárok számára ebből a történetből is van leszűrhető tanulság. Egyrészt az, hogy olyan szervezőt kell keresni lehetőség szerint, aki képes vészhelyzetben gyorsan és hatékonyan cselekedni. Másrészt fontos, hogy a búvár rendelkezzen olyan biztosítással, ami a speciális kezeléseket is téríti, tehát ne a kórházban kelljen alkudozni arról, ki vállalja a költségeket. Harmadrészt pedig rossz közérzet esetén nem szabad várni, azonnal segítséget kell kérni, mert minden perc számít. Nem egyszer fordul elő, hogy a búvár nem érzi jól magát, de nem szól senkinek, sőt, akár merül tovább, és ezzel csak súlyosbítja a tüneteket.

Még a minden előzetes rutin nélkül merülésre befizető turistáknak is tisztában kell lenni azzal, hogy vannak bizonyos kockázatai a búvárkodásnak. Aki ilyen programon akar részt venni, válasszon megbízható búvárbázist, és nyugodtan tájékozódhat előre is a veszélyekről, a merülés során pedig óvatosan, megfontoltan cselekszik. A búvárkodás alapvetően biztonságos kedvtelés, de sokat tehetünk azért, hogy tényleg az legyen. A balesetek elemzése abban segít, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen hibákat követhetünk el- ezért fordítanak az utólagos vizsgálatokra olyan nagy gondot a világ minden részén.

0 Tovább

Repül a bálna

Tragédia történt egy bálnanéző túrán Mexikóban: a vízből kiugró hatalmas szürke bálna a csónakra esett, és életét vesztette egy turista.

Nagy üzlet a világon mindenfelé a különleges élőlényekkel való találkozásról szóló túrák szervezése. Ilyen persze a szárazföldön is van, léteznek lesek, ahol például medvéket vagy paradicsommadarakat lehet megfigyelni, az afrikai szafariknak is rengeteg a vendége. A helyi adottságok függvénye, hogy van-e olyan igazán népszerű állat, amit sok fizetni is hajlandó ember nézne meg természetes közegében.

Mert ez a kulcs, hogy nem állatkertben akarjuk látni a vadállatokat, hanem az élőhelyükön. Esőerdőben vagy szavannákon, esetleg a tengerben. Mert ott is bőven akad turistákkal tömött hajó, akik lelkesen, boldogan nézik a delfineket, cápákat, bálnákat. Utóbbiak mostanában különösen "divatosak", ha lehet ezt a szót használni. Persze az ilyen trendekkel nagy gond nincs, hiszen elvileg ez egy mindenkire veszélytelen üzletág, ami ráadásul környezetbarát is lehet. A helyiek nem vadásszák a bálnákat hanem mutogatják, és még jobban is keresnek, így aztán mindenki boldog.

Feltéve, hogy tényleg mindenkire veszélytelen módon szervezik az ilyesmit. A tengeri emlősök között cikázó csónakok sérülést okozhatnak az állatoknak, míg a nagyobb testű emlősök egyetlen mozdulata kiüthet egy embert. A vendégek elvárása az, hogy minél közelebb kerülhessenek a természetben élő állatokhoz, tehát sok helyen nem feltétlenül ügyelnek a biztonságos távolság megtartására. Néha akár meg is lehet simogatni a bálnákat...

Az esetek messze túlnyomó többségében ebből nincs baj. Látni videókat arról, milyen, amikor egy bálna majdnem felborítja a csónakot, de ez csak addig látványosság, amíg valami baj nem történik. Jelen esetben a bálna állítólag akkora erővel csapódott a fedélzetre, hogy többen vízbe estek. Egyikük, egy nő meghalt, két embert pedig kórházban ápolnak.

A történet hihető, hiszen egy szürke bálna több, mint harminc tonnás is lehet! Egy buszméretű élőlény közelében pedig vigyázni kell. A hajósoknak figyelni kell arra, merre úsznak, de gyanítható módon sokan úgy manővereznek, hogy gyakorlatilag az útjukban helyezkednek el, azaz így pont a csónak alatt úsznak el a bálnák. Ez roppant látványos lehet, születhetnek a képek és a videók, végülis ezért fizetünk.

Fogalmam nincs, ez a mostani baleset kivédhető lett volna-e. Nem feltétlenül úgy reagálnak az állatok, ahogy azt várják a hajósok, történhet olyasmi, ami megzavarja őket és így tovább. Pont emiatt vannak ellenérzéseim a mostanában gyakori cápaetetéses merülésekkel szemben, mert az jó, hogy közel jönnek, de az nem, hogy esetleg a csalitól túlságosan bevadulnak és sérülést okoznak. A kiszámíthatatlan viselkedés bármelyik élőlény esetén előfordul.

Azt fontos tudni, az ilyen baleset sose az állat hibája. Ahogy fentebb írtam, ez az ő természetes közege, ő van "birtokon belül". Nyilván az ember csak afféle zavaró tényező az apró csónakkal, ha bármi okból a bálna ki akar ugrani a vízből, eszébe sem jut, ki másnak lehet ebből baja. Mivel mi vagyunk a vendégek, nekünk kell betartani a szabályokat. Persze én is csak okoskodok, azért inkább mennék közel, ha tehetném! Csak talán az utolsó egy lépés távolságot tartanám meg, amikor eszembe jutnak ezek a történetek.

0 Tovább

Búvárbaleset, bíróság

Az Egyesült Államokban tényleg mindenkit beperelnek. Innen nézve különös, hogy bíróság elé citálnak olyan feleket, akiknek adott esethez semmi köze nincs, és iszonyú összegű kárterítéseket követelnek mindenért.

A közelmúltban újabb efféle történetről olvastam. A kiindulópont természetesen nagyon szomorú: egy férfi életét vesztette még 2008-ban. Az Andrea Doria roncsánál merültek, ami körülbelül 70 méteren nyugszik, tehát magasan képzett technikai búvárok számára ajánlható a legendás hajó felkeresése. Az 1956-ban elsüllyedt luxus óceánjáró nem csak mint roncs érdekes, a kihívás miatt is szeretnek merülni az Atlanti-óceán hideg vizében.

A 38 éves Terry Sean DeWolf már 20 éve búvárkodott, száznál is több mélymerülést hajtott végre, tehát megvolt a kellő tapasztalata ehhez az expedícióhoz. A túrát Richie Kohler, egy rutinos roncsbúvár vezette, aki a televízióban is sugárzott ismeretterjesztő sorozatok egyikében is feltűnt. Kohler bérelt egy hajót, és összeállt a csapat, aminek minden tagja aláírta a szervezőt mentesítő felelősséglemondó nyilatkozatot.

Az első napon mindenki sikeresen végrehajtotta a merülést, de másnap DeWolf eltűnt. A búvárt órákkal később találták meg a mélyben az Andrea Doria közelében, életét már nem lehetett megmenteni. A halottkém jelentése szerint olyan szívelégtelensége volt, ami a végzetes napon szívrohamot okozott, ezért balesetnek minősítette halálát.

DeWolf házas volt, feleségével közösen három gyermeket nevelt. A gyászoló asszony a baleset után két évvel fogadott fel egy rámenős ügyvédet, hogy perelje be az összes szóba jöhető felet: nem csak a túra szervezőjét és az utolsó merülésén használt felszerelés gyártóját, de még a hajó tulajdonosát, a techinikai búvár tanfolyamot kínáló szervezetet, sőt, egy tévétársaságot is.

A bíróság először arról döntött, egyáltalán ki perelhető. A búvártanfolyamot kínáló oktatási rendszert azonnal kihagyta az eljárásból, mint ahogy a hajó tulajdonosát is, ugyanis ő akkorra már elhunyt. A televíziós társaság bűne az volt a felperes szerint, hogy az ő műsorukban láthatta a túraszervező Richie Kohlert az áldozat, és az a kép alakulhatott ki benne, hogy Kohler magasan képzett búvár- ezt az indoklást a bíróság nem fogadta el, így aztán a tévéseknek sem kellett bíróságra járkálniuk.

Az ügyvéd a felszerelés gyártóját és a túra szervezőjét változatos érvekkel próbálta bűnösnek beállítani. A gyártó kijelentette, különösnek tartják, hogy az eset után két évvel sem történt meg a felszerelések vizsgálata, noha azokról a feleségnek volt joga dönteni. Feltételezésük szerint arra vártak, hogy az elemek lemerülnek, az adatok elvesznek, és akkor nem marad bizonyíték a védekező gyártó kezében. 

Kohlert is teljesen összefüggéstelen érveléssel próbálta zavarba hozni az ügyvéd. Rámutatott, hogy Kohlernek nem volt meg bizonyos oktatói képesítése, ami azért volt értelmezhetetlen, mert Kohler nem is akart tanfolyamot tartani DeWolfnak, sőt, utóbbi ugyanolyan szintű képzettséggel rendelkezett, mint a túraszervező. Az ügyvéd egy szót sem szólt arról, hogy a halottkém szívrohamról írt, pusztán feltételezésekkel állt elő, amelyek mind arról szóltak, miért felelős a túrát vezető búvár.

Az esküdtszék a tárgyalás végén rövid megbeszélés után minden vád alól felmentette Kohlert és a felszerelés gyártóját. Nem fogadták el a feleség érvelését, mert nem tudták bizonyítani állításaikat. Az asszony természetesen fellebbezett, de itt is elbukott a per. Bár mindenki együttérzett a családdal a veszteség miatt, az egész ügyből érződött, hogy egy nagy összegű kártérítés jelentette a legfőbb motivációt a pereskedésre. És persze a feleség és ügyvédje még mindig nem adta fel: újabb bírói fórumhoz fordultak az ügyben, noha a baleset óta már hét év telt el... Talán ezúttal nem akarnak még párakat bevonni a perbe, például a búvárkodás feltalálóit, vagy az Andrea Doria elsüllyedéséért felelős embereket.

0 Tovább

Csak kicsit megkóstol

Megint egy hajmeresztő cápás jelenet, ezúttal a búvár megúszta. Vajon mindig, mindenki ilyen mázlista lesz?

A felvételt Dél-Afrikában készítették, egy csalizós tigriscápás merülésen. Az etetett ragadozók itt is egészen közel mennek a búvárokhoz, egy kicsit már túlságosan is, szinte rápróbál arra, milyen ízű lehet a felszerelése.

Akkor ismételjük át a dolgokat! A csalival vonzott cápák viselkedése nem mondható éppenséggel természetesnek. Túlságosan bizalmaskodók lesznek, a búvárok jelenlétét azonosítják a táplálékkal, és amikor a könnyű kaját keresik, sérülést is okozhatnak. Nem egyszer volt már ilyenre példa.

A gond az, hogy ez nem egy kis termetű cápa, hanem egy hatalmas tigriscápa, látható, hogy hosszabb, mint a búvár. Erről a fajról tudni kell, hogy az egyik legveszélyesebb cápa, nem egy ember esett már áldozatul a támadásának. A legnagyobb példányaik öt méteresre is megnőhetnek és 900 kilogrammosak lehetnek. A csúcsragadozók állkapcsaiban borotvaéles fogak vannak, amelyekkel akár egy teknős páncélját is át tudja harapni. 

A különleges alakú fogakba bármi beleakadhat, egy pillanatra a felvételen látható búvár felszerelését is rángatja az állat. Én értem, hogy nem történt baj, és most lehet veregetni egymás vállát, micsoda kalandot éltek meg, de ugye nem kell magyarázni, a "néhány" cápafog valamelyike felsérthette volna a bőrt pár helyen? Vagy megrongálhatta volna a felszerelést. Esetleg beakadhatott volna valami, és az ideges cápa a mélybe vagy bárhová ránthatta volna magával az embert, és akkor senki utána nem tudott volna menni.

Sejthető, hogy a cápa viselkedése is megváltozik, ha a búvár esztelenül kapkodni, pánikolni kezd, ami könnyen előfordulhat, amikor egy 3-4 méteres cápa kezdi el "kíváncsiságból" rángatni. Kinn a nyílt tengeren pedig a kis sérülés is lehet végzetes, hiszen mire kikerül a búvár vízből, majd a partra viszik, akár el is vérezhet. 

Ehhez képest nekem érdekes volt, hogy sokan lájkolták ezt a felvételt. Én bevallom, hogy nekem nem tetszett, nem vágyom ilyen merülésre, nem tartom jónak ezt a fajta csalizást. Mindenki azt állítja, baromira értenek a ragadozók nyelvén és szuperbiztonságos az összes merülés, de ebben a fenti helyzetben bármilyen tragédia lehetősége benne volt. Ez az én személyes meggyőződésem, és nehezen lehetne meggyőzni az ellenkezőjéről.

Azon pedig rég túlvagyunk már, hogy "csak az első sérülésig tartanak ezek a merülések". Komoly balesetek, sőt, halál is előfordult az etetett cápákkal való búvárkodás során, noha egyébként légzőkészülékes embert még elvétve se támad meg cápa, inkább menekülnek előlük. Én értem, hogy mostanában mindenki közelről akarja őket látni, de nem tudok egyetérteni vele, hogy erre a keresletre komoly üzletág épült, ami vitatható módszereket alkalmaz. 

Ha viszonylag közel vannak, örüljünk nekik, de ne akarjuk mindenáron a legdurvább élményt hajszolni, mert amit teszünk, annak hosszú távon biztosan lesznek következményei. A cápáktól nem kell rettegni, a mi túlzásba vitt érdeklődésünk, vagy akár szeretetünk viszont a visszájára is fordulhat, amikor többé nem tudjuk kontrollálni a viselkedésük megváltozását. Kár lenne odáig jutni, hogy a nagy jószándékunkban (és pénzéhségünkben) magunknak tesszük veszélyesebbé a cápás merüléseket...

0 Tovább

Halálos rémületben

Ha egy búvár igazán pánikol, akkor nehéz közbeavatkozni- ám sokszor van ennek előjele, és igazán akkor lehetne tenni valamit.

Az egész problémakör akkor jutott ismét eszembe, amikor az interneten láttam egy videót, ami egy elég durva víz alatti pánik során készült. Manapság már sokan használnak minikamerát, így korábban meg nem örökített események soráról készül videó, és amit megosztanak, annak tanulsága is lehet. Nézzük először a rövidfilmet, nagyjából a felétől durvulnak be a dolgok!

Az az ijesztő, ahogy a pánikoló búvár kiköpi a szájából a légzőautomatát, aztán letépi magáról a saját maszkját, majd elutasítja a társ segítségét is, majdhogynem a búvárruhát is lehámozza a fejéről. Hatalmas, kikeredett szemeit látva nem is kétséges, halálos rémület járja át.

Ilyen balesetekben haltak már meg. A videóhoz nem nagyon van leírás, nem tudjuk, pontosan mi történt előtte, és csak bízni tudok benne, hogy szegény lánynak nem lett semmi baja. Az látszott, hogy a többi búvár próbál segíteni ahogy tud, de amikor a pánik uralja el az embert, akkor alig lehet valódi segítséget nyújtani: a pánikolót csak az érdekli, hogy kijusson a vízből, teljesen esztelenül cselekszik- a saját felszerelését dobálja el, ami életben tartaná a mélyben.

A pánik már csak ilyen. Nem csak búvárkodás közben fordulhat elő, elfogott már irraconiális rettegés embereket repülőn, metróalagúton, színpadra állva, ezer más helyzetben. Nem feltétlenül a magyarázat a lényeges; bár érdemes kielemezni mindent, hogy legközelebb ne forduljon elő ilyen. Minden balesetnek van tanulsága, még akkor is, ha szerencsésen végződnek. Általában több dolog adódik össze, amíg ilyen kezelhetetlen pánik alakul ki, és lehet beszélni arról, észlelhette volna-e a jeleket maga a búvár vagy a társai.

Mert úgy tartják, a legtöbb pániknak van előjele, és ezért a többségüket jóval korábban meg lehet előzni- a merülés elején, vagy akár a parton, készülődés közben. Mindenki kerülhet szorongató helyzetbe, én sem vagyok kivétel. Volt kellemetlen érzésem, de már tudom, ha ilyen van, igyekezni kell tudatosan tenni ellene, vagy érdemesebb kihagyni a merülést. Ha máson látom, hogy gond lehet, még akkor próbálok segíteni, amikor két biztató szó, vagy egy pár másodpercig tartó kézfogás elegendő. 

Ugyanis sem azt nem szeretném, hogy ilyen felvétel készüljön rólam, sem azt, hogy élőben lássak hasonló balesetet. Nem lehet minden esetet megelőzni, de ha egy részüket igen, akkor máris érdemes ilyen felvételeket nézni, baleseteket elemezni és felelősen búvárkodni. 

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog