Cápatámadások 2013-ban

Minden évben statisztikát készítenek arról, hogy hány cápatámadás történt a nagyvilágban. Az alapvető számokban ritkán vannak nagy ingadozások, a titok inkább a részletekben rejlik.

Az egyik fontos adat az, hogy az összes támadásból hány volt végzetes. Egy évben nagyjából száz cápás incidensről érkezik jelentés (az egész világot tekintve), ennek egy része provokált, ami azt jelenti, hogy az ember zaklatta a cápát először, ilyen például az, amikor cápát kifogó horgászt sebesít meg a ragadozó. A támadások közül 13 végződött tragédiával, ezek közül néhány esetben tudták megállapítani, milyen fajhoz tartozott a támadó: tigriscápa, nagy fehér cápa és bikacápa sebesített meg végzetesen embert ebben az évben.

A támadások legnagyobb számban már évek óta az Egyesült Államokban, azon belül is elsősorban Floridában következnek be. Ám ott ebben az évben egyetlen végzetes támadás sem volt, viszont két ilyen is történt Hawaii államban, illetve Ausztráliában, Brazíliában és Reunion sziget mellett.

A támadásokról szóló beszámolók nem mindig kellően részletesek, de általában az kiszűrhető, milyen tevékenység űzése közben szenvedtek balesetet az emberek. A legnagyobb veszélyben a szörfösök voltak, gyakran támadott még cápa úszóra, néhányszor sznorkelezőre, és ebben az évben is több olyan eset volt, amikor szigonnyal halászó, vagy valamilyen állatot (kagylót, rákot) gyűjtő búvár volt a sebesült.

Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy normál készülékes merülésen részt vevő búvárt (tehát nem cápaetetős programban részt vevő vagy szigonnyal vadászó embert) elvétve támad meg cápa. Ebben az évben például Bora Borán történt olyan eset, amikor egy légzőkészülékkel merülő férfi került veszélybe. A búvár nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, amikor egy citromcápa sebesítette meg a karján, feltételezések szerint a kezén megcsillanó óra miatt kapott oda az állat. Nem minden ilyen esetben hozzák nyilvánosságra a pontos körülményeket, de például az érintett búvár merülését szervező Bora Borán működő bázis honlapjáról egyértelműen kiderül, a cápás merülések során ők is csalit használnak. A veszélyes helyzetek többségében szükség van valamire, hogy a búvárokhoz így csalogassák közel a cápákat, mert azoknak általában esze ágában sincs karnyújtásnyira úszkálni az emberek előtt. A többi, búvárról szóló esetnél vagy nem ismertek pontos részletek, vagy kiderül, hogy a víz alatt állatokat befogó ember keltette fel a cápa érdeklődését.

From Flickr by Joi

Mondhatni, továbbra is a víz alatt vagyunk a legnagyobb biztonságban, és ez megnyugtató érzés. Ha belegondolunk, milyen rengetegen búvárkodnak, hány millió merülést hajtanak végre egy évben, gyakran kifejezetten cápás helyeken, mert szemtől szemben szeretnék látni a ragadozókat, akkor ez az egy-két eset végképp nagyon kevésnek tűnik. Persze aki biztosra akar menni, az csak édesvízben merül, ott még kevesebb az esély a találkozásra egy cápával...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

A tenger az úr

Láttam egy durva videót egy búvárhajó elsüllyedéséről, és elgondolkodtam.

Amikor írtam a kérdezz-felelek bejegyzést a búvárkodásról, kitértem arra, hogy nem igazán tartok a cápáktól, és nem is tekintek rájuk valós veszélyforrásként. Sőt, a merülést is alapvetően biztonságosnak gondolom.

Ám mint mindennek az életben, ennek is van veszélyes oldala. És a problémát gyakran maga a tenger okozza. Vagyis pontosítanom kell, a tenger és az emberi hibák együtt állnak a legtöbb gond hátterében. Tudjuk jól, hogy ha váratlanul lecsap egy vihar, akár még a Balatonon is, bárki bajba kerülhet, aki épp kinn van a vízen. De mit gondoljunk azokról, akik a figyelmeztetések ellenére mennek a vízbe, mert "elég ügyesek ők hozzá". Időnként aztán a hírekben olvasunk róluk, mert mégsem voltak azok.

A búvárkodásban is tipikus veszélyhelyzet az, hogy valaki a rossz körülmények ellenére bevállal egy merülést. Leküzdünk mi egy kis hullámzást, mit számít, ha erősnek látszik az áramlás, és így tovább. Ezt könnyű megmagyarázni: az ember elutazik valahova, sok pénzt költ arra hogy merülhessen, és akkor hagyja a fenébe csak azért, mert picit tajtékos a tenger?

Pedig a válasz egyszerű: igen, hagyni kell a fenébe. Nem egy, nem két alkalommal volt, hogy megbeszélés után nemet mondtunk egy-egy merülésre, vagy azt mondtuk, menjünk más, biztonságosabb helyre, ami talán kevesebbet ígér, viszont biztosan nem kerülünk bajba. Meg persze néha úgy ugrottunk a vízbe, hogy utólag azt mondtuk, nem kellett volna erőltetni. Tanultunk belőle. A mondás úgy mondja: az öreg búvár a jó búvár.

Néha nem mi döntünk rosszul, hanem valaki más. Például a kapitány hibáira nem nagyon vagyunk befolyással, ha beleviszi a hajót egy zátonyba, vagy rosszul köti ki a legénység a hajót, akkor csak annyit tehetünk, hogy felkészülünk a legrosszabbra.

Ráadásul olyan is van, hogy nem hibázik senki: egyszerűen olyan váratlan helyzet adódik a tengeren, amivel nem lehet mit kezdeni, teljesen mindegy, mennyire felkészült az ember. Persze az óvatosság sokat segít, de tudjuk jól, a természet erőit nem mi irányítjuk.
Ha pedig kinn a nyílt tengeren megtörténik a baj, akkor gyakran csak a szerencse segíthet. A víz az úr- közhely, de nagyon igaz. Hirtelen a sok örömet okozó tenger halálos ellenséggé válhat, ha valaki magányosan sodródik az óceán közepén, vagy a hullámok ragadják magukkal, esetleg hajója percek alatt merül a mélybe.

A napokban Thaiföldön történt egy ilyen eset. Búvárok indultak négy napos túrára egy Aladdin nevű hajó fedélzetén, aztán valamitől léket kapott a bárka, és az embereknek csak pillanatok álltak rendelkezésükre, hogy a vízbe vessék magukat. Mázlijuk volt, mert pont arra volt egy másik hajó, és az idő sem volt rossz, nem nehezítette a mentést vihar. Végignéztem a süllyedésről készített videót, és arra gondoltam, milyen sok alkalommal szálltam már hajóra, és ilyenkor mindig a tengerre bíztam a sorsomat.

Bizalmi kérdés ez; bízik az ember abban, hogy a kapitány tudja mit csinál, figyel az előrejelzésekre, ismeri a hajózási útvonalakat, jó döntéseket hoz és persze folyamatosan figyel. Ám közben én magam is igyekszem készen állni. Cápáktól vagy murénáktól nem tartok, abban se hiszek, hogy víz alatti kalózok csetepatéjába keveredek. A tenger viszont már más dolog. Hajózás közben, merülés előtt, és a felszín alatt is megfordul a fejemben, hogy tiszteljem az erejét. Amíg ezt nem felejtem, addig a magam részéről sokat tettem azért, hogy biztonságos hobbim legyen a búvárkodás.

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Tragikus karácsony

Egy ajándék búvárfelszerelés, egy rosszul megválasztott merülőhely, és két búvár nem tért vissza.

Tavaly év végén sok búvárkodással foglalkozó oldalon osztották meg a szomorú hírt: egy 35 éves apa és 15 éves fia vesztette életét Floridában. Kicsivel később már többet lehetett tudni a részletekről. Karácsonyra kapott búvárfelszerelést akartak kipróbálni, és ezért az Eagle's Nest nevű víznyelő felé vették az irányt. Ám egyikük sem élte túl a merülést a veszélyesnek számító helyen, és a mentők egymástól aránylag távol találtak rá az áldozatokran nagy mélységben.

Arra is gyorsan fény derült, hogy a búvárok közül csak az apának volt búvártanfolyamon szerzett végzettsége, de az csak nyílt vízi merülésekre adott megfelelő képzettséget, barlangokra nem. Fia pedig soha nem volt búvártanfolyamon. Az Eagle's Nest a többi floridai barlanghoz hasonlóan ki van táblázva, felhívják a figyelmet a veszélyre, hiszen a barlangi búvárkodás megfelelő képzettség híján életveszélyes. Ez a barlang különösen az, mert nagyon mély és könnyen el lehet tévedni a zárt térben, ha pedig elfogy a levegő, nincs visszatérés.

Darrin Spivey ennek ellenére indult el a mélybe fiával. Hogy miért nem gondolt arra, ezzel mind a kettejük életét kockáztatja, már soha nem fog kiderülni. Nyugodtan ki lehet mondani, a barlangi búvárkodás kockázatos még annak a számára is, aki megfelelő képzettséggel, rutinnal, felszereléssel rendelkezik, de aki híján van ezeknek, esztelenséget követ el ha barlangban merül. Ez tény. Mindenki sajnálja azt, hogy két ember értelmetlenül, fiatalon életét vesztette, de... Ez alapvetően emberi hiba, nem más.

A barlangi búvárok társadalma ezért háborodott fel, amikor az elkeseredett családtagok felvetették, örökre le kéne zárni a merülőhelyet, hogy "ne történhessen több baleset". Ám ilyen alapon minden olyan esetben tiltani kéne, ha valaki túl nagy kockázatot vállal, hibát követ el, vagy nem méri fel a saját korlátait.

Bizonyára nálunk sokakban felmerülhet az a kérdés, egyáltalán hogy merülhet valaki anélkül, hogy búvártanfolyamot végezne. Az a helyzet, erre nincs semmiféle nemzetközi előírás, minden ország úgy szabályozza ezt, ahogy akarja. Konkrétan az Egyesült Államokban bárki bemehet a búvárboltba, vehet magának cuccot és merülhet kedvére (bár palackot általában nem töltenek búvárigazolvány felmutatása nélkül, de ezt megoldhatja máshogy).

Az más kérdés, hogy ezzel mekkora eséllyel sodorja magát bajba. Őszintén szólva van ebben ráció: nem áll rendőr a sziklafalak mellett se, ha valaki fel akar mászni, azt se ellenőrzik, ha egy hobbikerékpáros valami durva hegyi úton akar lezúgni. Persze ha valaki befizet egy búvártúrára, a hajón elkérik a búvárigazolványát, búvárnaplóját, mert tudni szeretnék, ki is akar velük merülni- aki nem tud végzettséget igazolni, maximum csak sétahajózhat.

A parton viszont mindenki a saját maga feje után mehet. Azt gondolom, felnőtt embernek képesnek is kell lenni felmérni a kockázatot. Ha valahol lát egy feliratot, ami felhívja arra a figyelmet, hogy a merülés életveszélyes, akkor tudja értelmezni azt. Nem kell ahhoz különösebben profinak lenni, hogy az ember belássa, mi veszélyes és mi nem. Amikor alapkérdésekről írtam, én sem ragoztam túl: aki merülni akar, menjen el profi oktatóhoz tanfolyamra. Aki barlangban akar merülni, az tanuljon komoly barlangi oktatótól, ne sajnálja rá az időt, a pénzt. Ha ezen akar spórolni, válasszon más hobbit, annyi szép dolog van még. Lehet sakkozni a parkban, például.

From Flickr by runeng

Aki viszont végigjárja a szamárlétrát, rengeteg energiát öl bele hogy egy különleges hobbit űzhessen, hadd ne legyen már kitiltva egy barlangból csak azért, mert valaki orbitálisan nagy hibát vét. Tökéletesen érthető a családtagok fájdalma, de nem az a megoldás, hogy lezárjanak egy bizonyos barlangot mindenki előtt. Sokkal inkább az lenne hasznos, ha a balesetek okait feltárnák, a tanulságokat érthetően elmagyaráznák, és az emberek nem kényszer, agyonszabályozás miatt választanák a biztonságos utat, hanem azért, mert belátják annak helyességét.

Bárhol, bármikor akarsz merülni, válaszd a biztonságot, ha búvárkodni akarsz, végezz tanfolyamot- dönts felelősen. Ne mások miatt, hanem saját magadért. A te életed...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

4 Tovább

He's Alive!!!

Valószínűleg nagyon ritkán van olyan vérfagyasztó élményben része egy mentőbúvárnak, ami egy kicsivel később máris élete nagy pillanatává válik.

Idén májusban süllyedt el a Jascon 4 nevű hajó 15 kilométerre a nigériai partoktól. A rossz időben éppen egy tanker közelében dolgozott, amikor bajba került, és a tenger fenekére rántotta magával a teljes legénységet. Három nappal később érkezett oda a Lewek Toucan egy búvárcsapattal a fedélzetén, az ő feladatuk volt az áldozatok testének a felszínre hozatala a 30 méteres mélységből.

Amikor az egyik búvár, Nico van Heerden beúszott a roncsba, váratlanul megragadta valaki a karját. Nem tudom elképzelni, mit érezhetett ebben a pillanatban. Már írtam arról, hogy az ilyen feladatokat végző búvárok munkája milyen nehéz, fel vannak készülve arra, hogy emberi holttesteket keressenek, tudják, hogy nem menthetnek meg senkit- ehhez képest ott van valaki életben, akin segíteni lehet. 

A hajó szakácsa, Harrison Okene ugyanis a roncsban rekedt levegőnek köszönhetően túlélte a hajó elsüllyedését. Ha már a búvár fejében kavargó gondolatokat szóba hoztam, nos, a túlélő is brutális 60 órát tölthetett a tenger fenekén. Nyilván reménykedett a csodás menekülésben, kitartott amíg csak bírt, de a vízben lebegni, várni az esetlegesen megérkező mentőket meglehetősen idegörlő lehetett. A roncsban rekedt többi ember meghalt, a jéghideg vízben teljes sötétség vette körül, és hallotta, ahogy körülötte a halak esznek, csipegetik a maradványokat. Neki pedig nem volt se ruhája, se vize, se ennivalója.

Teltek az órák, a napok, és ekkor felbukkant a búvár, a reménysugár a mélyben. A megtalálást a búvár sisakjára erősített kamera rögzítette, és ezt a közelmúltban tették közzé. (Nagyjából 5'40"-nél látszik, ahogy a búvár felé nyúl Okene keze, és felhangzik a "He's alive!" kiáltás.)

Ám ezzel még messze nem volt vége a mentőakciónak. A szakács olyan hosszú időt töltött ebben a mélységben, hogy lehetetlen volt egyből a felszínre juttatni. A mélység számít ilyen esetben, és hiába nem felszereléssel volt odalenn, gyakorlatilag egy szélsőségesen hosszú dekompressziós merülésnek számított ez a 60 óra. Így aztán amikor kapott egy búvársisakot, először olyan helyre kellett vinni, ahol lassan és biztonságosan végrehajtható volt a fokozatos dekompresszió. Csak akkor lehetett biztos a megmenekülésében Okene, amikor a dekompressziós kamra ajtaja kinyílt, és ő viszonylagos épségben kiléphetett belőle.

Utólag szakértők számolták, egyáltalán hogy maradhatott életben. A kihűlést valószínűleg úgy kerülhette el, hogy talált olyan dolgokat, amire felkapaszkodhatott, így nem a vízben töltötte a teljes időt. A kis légtérben levő oxigén mennyisége pedig pont elegendőnek bizonyult erre a két és fél napra, miközben az általa kilélegzett széndioxid egy jelentős része a vízben oldódott. Sok olyan tényező szerencsés együttállásán múlt tehát a megmenekülése, amelyek közül akár egyetlennek a megváltozása is végzetes lehetett volna. És végül aztán felbukkant valaki a víz alól...

Nem tudom, létezhet-e ennél drámaibb merülés egy búvár életében. Ám az biztos, hogy egyetlen ember megmentése felér bármilyen különleges merüléssel, nagy felfedezéssel...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

2 Tovább

Egy haláleset margójára

Rekordmerülésre készült Nick Melvoli szabadtüdős búvár, ám a felszínre érése után a segítők már látták, hogy nagy a baj. Elvesztette az eszméletét, és nem tudták megmenteni az életét. 32 évet élt.

A szabadtüdős búvárkodás önmagában is igazi kihívás, hiszen a víz alá bukók teljesen magukra vannak utalva, nem visznek magukkal palackot. A hiba gyakran válik végzetessé, és ez különösen igaz a versenyzők esetén, akik egészen szélsőséges teljesítményeket vállalnak be.

Hogy kicsit átérezzük, mire is képesek a legjobbak, néhány rekord a szabadtüdősök világszervezetének, az AIDA-nak a honlapjáról:

- egy levegővel a leghosszabb távolságot a férfiak közt Goran Colak úszta le 281 méterrel, a hölgyeknél Natalja Molcsanova 234 méteres eredménye a csúcs

- egy levegővel a leghosszabb időt Stephane Mifsud bírta a víz alatt, 11 perc és 35 másodperc a rekordja, a hölgyeknél a legjobb eredmény Molcsanova 9 perce és 2 másodperce

- a No limit kategóriában Herbert Nitsch 214 méteres mélységgel vezeti a világranglistát, Tanya Streeter 160 méterig jutott

Gondoljunk bele! Egy lélegzetvétellel 281 méteres távolság, 11 és fél perc hosszúságú merülés, 214 méteres mélység! Egészen elképesztő teljesítményre képesek ezek a sportolók, akiknek ezekhez az eredményekhez speciális adottságokra és kőkemény edzésre van szükség. No meg szenvedélyre: a szabadtüdős búvárkodásból nehéz meggazdagodni. Nyilván a legjobbaknak vannak egyéni szponzoraik, de a többségüknek van civil foglalkozása is. 

Nick Mevoli például a médiában dolgozott, és a versenyzés csak kedvtelése volt. Mint ahogy a vetélytársai, ő is folyamatosan felül akarta múlni legjobb eredményeit, egyre nagyobb mélység elérését tűzte ki célul. Sokszor szerepelt sikeresen, ám ezúttal a Bahamákon valami történt a odalenn.

Ez a sport nem veszélytelen. Az utóbbi években a szabadtüdőzés több sztárja is életét vesztette: Audrey Mestre szintén csúcskísérlet közben, Loic Leferme egy edzés során halt meg, Patrick Musimut a saját medencéjében találták holtan. A sportág egyik legnagyobb alakja, az osztrák Herbert Nitsch pedig nagyon komoly balesetet szenvedett, ami után az sem volt biztos, hogy valaha felépül.

Nem csak a saját korlátaikat feszegetik minden egyes alkalommal ezek a búvárok, hanem a szakembereket is érdekli, mi az, amire az emberi szervezet képes, hol vannak a határok. És ezek a határok folyamatosan kitolódik! Eleinte azt hitték, már 30 méteres szabadtüdős merülést sem élhet túl egy búvár, ehhez képest ott van Nitsch 200 métert is meghaladó rekordja. Aki ilyen merülésre készül, tudja, hogy mekkora kockázatot vállal. Már a kisebb mélységbe készülők is csak kísérővel indulnak a tengerre, aki segíthet baj esetén, a rekordra készülőket pedig komolyan felkészült stáb támogatja.

Hogy mit rontott el Mevoli, nem tudom, hiszen nem vagyok jártas az ilyen extrém szabadtüdős merülések világában a véleményalkotáshoz. Van, akinek nem tetszik ennek a sportnak a kockázatossága, de azt hiszem, hogy ebbe külső szemlélőnek nem sok beleszólása lehet, hiszen ezek a búvárok a szenvedélyüknek élnek.

A vita akkor lángolt fel, amikor a New York Times hosszú cikket közölt a balesetről, benne egy képpel a felszínre érő Mevolival, akinek talán utolsó olyan pillanatát örökítette meg a fotós, amikor még eszméleténél volt. Az arckifejezése ijesztő, sokak szerint kegyeletsértő a felvétel, míg mások elfogadják, egy újság feladata a híreket minél pontosabban közölni, és a hiteles beszámolónak ez is része.

Ezen el lehet vitatkozni, ám amikor pár hozzászóló már az egész sportág betiltását emlegette, akkor már más irányt vett a beszélgetés. Mevoli barátai arra mutattak rá, hogy ugyan fiatalon halt meg, ám addig is teljes életet élt, és lehetősége volt szenvedélyének hódolni. Tragikus halála ugyan sokkolta a szabadtüdős versenyzők közösségét, ám a Bahamákon ott levő sporttársak úgy emlékeztek rá, ahogy a leginkább méltónak gondolták: közösen merültek alá a mélybe a baleset helyszínén...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Látványos, érdekes víz alatti és búváros képek, hírek, videók a Facebook-on is.

7 Tovább

A legnehezebb feladat

Furcsa, különös, veszélyes búvármunkákból bőven akad. Azok a merülések nyilván nagyon veszélyesek, ahol mondjuk nagyon nagy mélységben, rettentő hideg vízben merülnek a több hetet nyomás alatt töltő (persze jelentős részben kamrában) ipari búvárok. Szintén nem kell magyarázni, miért lehet problémás a szennyvízben vagy mondjuk egy atomerőműben a búvárkodás.

Van viszont egy olyan feladat, ami búvártechnikailag talán nem akkora kihívás, anyagilag pedig végképp nem számít a vonzó munkák közé, mégis szükség van rá: a vízben eltűnt emberek utáni kutatás. Sok helyen válallják önkéntes búvárok ezt a nagyon nehéz feladatot, pedig ilyenkor a "siker" sem nyújthat igazi örömöt.

A víz sajnos nagyon kegyetlen közeg. Aki elmerül, annak csak percei vannak arra, hogy mentse magát, vagy hogy kivárja amíg valaki más érkezik segíteni. Amikor már a búvárokat riasztják és azok kiérnek a helyszínre, a víz alá merülő pontosan tisztában van, nincs esély életet menteni. A küldetése kizárólag az, hogy a felszínre hozza az áldozatot. Vannak csodaszámba menő esetek, amikor valaki egy felborult hajóban életben marad, ha abban benn reked némi levegő, de hiába írnak ilyenről néha a lapok, messze gyakoribb az, amikor életét veszti a bajba került ember.

Nagyon kegyetlen érzés lehet, amikor a keresés alig pár perc alatt eredményes, ugyanis az áldozatot megtalálják az elmerülése helyszínén, esetleg csak néhány méterre a parttól. Bányatavakban gyakran kerülnek bajba óvatlanok a gyorsan mélyülő víz miatt. Hiába mondják el sokszor, hogy itt nagyon kell vigyázni, mégis minden évben emberéletet követelnek ezek a tavak. Én merültem már bányatóban, és hiába van rajtam a felszerelés, bizony meglepi az embert, hogy roppant gyorsan mélyül a víz. A látás pedig tragikus: hiába van rajtunk búvármaszk, csak pár centire látunk, az iszap is gyorsan felkavarodik. Aki elmerül, nyilvánvaló módon semmit nem lát a zavaros vízben, fogalma sincs, merre van a fenn és a lenn. Szóval aki ilyen helyen fürdőzik, legyen fokozottan óvatos!

A kereső búvár is inkább tapogatózik, mint lát, de ha tudja, pontosan hol kezdje a kutatást, gyorsan megtalálhatja azt, amit keres. A folyókban eltűnteket keresők dolga sokkal nehezebb, hiszen az áramlás miatt a merülés is bonyolultabb, és az áldozatot is magával ragadhatja. Az is nehéz feladat, ha egy búvár barlangban tűnik el, mert egy élettelen testet roppant nehéz kivinni a szűk járatokból. Sajnos még olyan is előfordult, hogy a nagy mélységű barlangban megtalált áldozatot felhozni próbáló búvár maga is bajba került.

Dave Shaw esete a leghíresebb, aki 270 méteres(!) mélységből akarta felhozni egy fiatal búvár maradványait, amik több éve nyugodtak egy barlang járatában. Az extrém mélység és az ott végzett fizikai munka viszont a rutinos Shaw számára is túl nagy feladatnak bizonyult, és életét vesztette a merülés közben. Másnap, amikor a felszereléseket és a rögzített köteleket akarták kihúzni a segítő csapat tagjai, döbbenetükre azokba gabalyodva mind a két búvár teste is a felszínre került. 

Időnként pedig nem kell se barlang, se nagy mélység. Magyarországon egy Miskolc környéki tó volt a helyszíne egy súlyos balesetnek, amikor eltűnt szabadtüdősöket kereső légzőkészülékes búvárok vesztették életüket, egyetlen hiba következtében.

Egy szó mint száz, nem egy vidám téma az ilyen jellegű munka a búvárok körében. Ám vannak, akik bevállalják. Egyszer hosszabban beszélgettem egy búvárral, aki több ilyen kutatásban vett részt, és ő elmondta, úgy megy a víz alá, hogy nem személyes oldalról közelíti meg a dolgot. Egy megbízás, amit a legjobb tudása szerint teljesít, és igyekszik nem gondolni az emberi oldalra. Másrészt ha egy átlagember gyanútlanul botlik bele egy holttestbe, akkor az teljesen váratlanul éri, míg ő pontosan tisztában van vele, mit fog találni.

Bár szép számú merülésem volt már, nem tudom, én vállalkoznék-e ilyen feladatra. Vészhelyzetben biztosan, de egyébként?... Nagyon tisztelem azokat, akik képesek mindazzal szembenézni, ami a víz alatt várhatja őket egy ilyen keresés során. Igyekezzünk tisztelni a vízet is, hogy minél kevesebb munkájuk legyen...

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Mindent a szemnek

Még mindig a reflektorfénybe lehet kerülni azzal, ha valaki "okos módon" túlságosan megközelít egy állatot, fogdossa őket és az erről készült videót megosztja. A minap olyat láttam, amikor valaki egy holdhal (mola mola) hátán lovagol, és a beszámoló szerint az állat sem tiltakozott.

Mit ne mondjak, meg is lepne ha a méretes hal elkezdene kiabálni, kikérve magának a dolgot, netán bírósági keresetet nyújtana be. Lehet, hogy egy állat épp nem pusztul bele a zaklatásba, de azért önáltatás azt mondani, hogy még "élvezik" is a dolgot. Egyetlen rossz mozdulattól megsérülhetnek, sőt, fertőzéseket szedhetnek össze, szóval aki felelősen gondolkodik, nem nyúl semmilyen állathoz, a tenger mélyén sem. Vannak, akik nem kalkulálnak azzal, hogy a teknősöknek például rendszeresen a felszínre kell emelkedni levegőért- amikor viccesnek tűnő módon vontatják a búvárokat, meglehet, éppen az életükért küzdenek.

Másrészt a tengeri állatok néha mégis jelzik, hogy köszönik, de nem kérnek a tapizásból. A leghíresebb eset Steve Irwiné, aki rendszeresen került közvetlen kapcsolatba a vadon lényeivel, ám egyszer egy rája védekező mozdulata után életét vesztette. Elhiszi az ember, hogy Irwin nem akart rosszat, ám mégis túl nagy kockázatot vállalt. Nagyon sok lénynek vannak olyan "fegyverei", amikkel komoly sérüléseket okozhatnak. Ha valaki a tenger fenekén óvatlanul kapaszkodik, akkor akár egy kőhalat vagy egy skórpióhalat is megfoghat, ami mérget fecskendezhet a kezébe. Még egy teknős is képes harapni, de támadhat az íjhal, a muréna is. Igaz ez a delfinekre is, ha borjúk vannak a csapatban, a túlságosan közel merészkedő ember akár veszélybe is kerülhet.

De butaság például az is, ha valaki óriáskagylókba nyúlkál, a bezáródó, iszonyú erejű állat egy embert is foglyul tud ejteni. Rengeteg állat lehet veszélyes, hiszen mindnek van taktikája arra, hogy megvédje magát, és amelyik nem menekül, az bizony támadhat is. Évekkel ezelőtt találtam például egy videót, amikor egy barátságosnak látszó sügér is a búvár ujja felé kap.

Ennél már csak az nagyobb marhaság, amikor egy egyértelműen veszélyes állattal akar mutatványozni a víz alatt. Kerültek bajba már például murénát etető búvárok, volt, akinek egy ujja bánta azt, hogy ennek az állatnak igen rossz a látása. De az a búvár is meggondolja, mit tesz egy cápával, aki a hátára fordított, mozdulatlannak tűnő dajkacápát akarta "megcsókolni", de az állat nem kért a romantikus kalandból, és a maga részéről inkább harapott. Az eset még 2006-ban történt, de mostanában ismét felbukkant a videó.

Azt hiszem, az állat reakciója jóval hatásosabb volt, mint egy távoltartási végzés, a búvár valószínűleg nem erőltette soha többé ezt a trükköt. Mi pedig szerencsések vagyunk, mert nem csak elméletben hallunk az ilyen balesetekről, hanem a videókat is megnézhetjük és eszünkbe véshetjük: mindent a szemnek, semmit a kéznek!

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Ön- és közveszélyes merülés

A búvárbalesetek világa nálunk meglehetősen szürke zóna. Elég sok éve figyelem a hazai búvárhíreket, időnként eljut hozzám információ balesetekről (sajnos halálesetekről is), de elenyésző azon esetek száma, amiről valóban értékes beszámolót kaphatunk, akár a sérülttől, akár jelen levő tanútól.

Ezért aztán a magam részéről nem is szeretem nevesíteni az ilyen beszélgetéseket, mert előbb-utóbb kiderül, hogy aki mesél, az mégsem volt ott, mégsem egészen azt csinálta mint amit mondott, vagy fordítva, még enyhítette is a történeteket hogy ne keverjen bajba senkit. Ritka az, hogy olyan ember meséli el a történéseket, akiben tényleg minden szempontból megbízom, a pletykákat viszont mindig fenntartással kezelem. Külföldön az ilyen kivizsgálások nyilvánosak, a megállapítások elolvashatók, az elemzésekből tanulhat mindenki. A BSAC nevű angol búvárszövetség például minden évben hosszú baleseti jelentést tesz közzé. (Itt megtalálható az összes, tanulságosak.)

De most nem konkrét esetekről szeretnék beszélni, hanem valami egészen más, általános témáról, és ez a felelősség. Először is arról, hogy a már korábban ecsetelt üzletszerűvé válás miatt általánossá vált, hogy egy hivatásos búvár díjazás ellenében vezeti a merülést mások számára. Sokan valahogy nem gondolják át a hivatásos tanfolyam előtt, ez több egy formális kinevezésnél: ez felelősséggel jár. Itt emberek életéért felel a vezető, akik ráadásul egyben fizetős szolgáltatást vesznek igénybe. Ez így együtt több annál, hogy baj esetén vállat vonok: "én csak mentem elöl, honnan tudhattam volna hogy hátul valaki bénázik..."Búvár Zenobia roncs Ciprus

Még az amatőr is átérezheti ennek a felelősségét, amikor rutinos búvárként elvállalja, hogy merülőtársa(i) számára vezeti a merülést, mert jobb a helyismerete, jobban navigál. Hirtelen az élménymerülés egy nem fizetett melóvá alakul át, mert a tisztességes ember (nem az a lényeg, hogy profi, hogy ezer kártyával rendelkező oktató, hanem egyszerűen csak másokra odafigyelő EMBER) ideje nagy részében azt nézi, minden rendben van-e a vele merülőkkel, jól érzik-e magukat, amit talál, nekik is megmutatja és így tovább. Aki hivatásszerűen búvárkodik, annak ugyanúgy a munkája része kell hogy legyen az odafigyelés. Nem mehet elöl állandóan a fotógépe keresőjét bámulva, mert ő azzal keresi a pénzét, hogy a többieknek legyen jó a merülése, nem pedig neki magának! És pusztán azért, hogy "többet nyújtson", nem szabad a vezetett búvárok tudásszintjéhez képest kockázatos mélységbe vagy helyre menni. Ha a vezető mégis megtenné, nem csak magára veszélyes, hanem mindenki másra aki őt követi. Aki úgy gondolja, a pénzéért neki több jár mint amire képes, keressen más bázist és más vezetőt...

És ezért van az, hogy a hivatásos végzettséggel rendelkezők jó része is éles különbséget tesz aközött, amikor dolgozik, vagy amikor saját kedvére búvárkodik. Utóbbi esetén ő is "csak" egy kedvtelési búvár, nézegeti a színes halacskákat, fotózgat, és nem igazán foglalkozik azzal, a többi vízben levő búvár mit csinál. Nem is az ő dolga ilyenkor... Majd a hivatásos gondoskodik mindenkiről, akár a "szabadnapos" hivatásosról is, természetesen az értelmes kereteken belül. Direkt hülyeségre nehéz készülni...

Ám valamit ne felejtsenek el a túlnyomó többségben levő nem hivatásos búvárok: teljesen mindegy, milyen jogi felelőssége van a vezetőnek, az Open Water búvártól felfele elvileg mind rendelkezünk azzal a tudással, hogy önállóan döntsünk bizonyos helyzetekben. A hivatásos vezető is hibázhat, ő is elronthat valamit, netán kiderülhet róla, hogy képzetlen vagy úgy általában hülye. Ne ringassuk magunkat illúzióba, mindenkinek lehet rossz napja. De azért, mert ő valamit elront, nem kell bolond módjára követni, "mert az ő dolga és az ő felelőssége". A vezető nem mindenható, nem szabad kizárólag rá hagyatkozni, nem dobhatjuk le megunkról minden önálló döntés terhét azzal az indokkal hogy "fizettünk, majd ő minden bajt megold, ez a dolga!" Mi magunk is felelősek vagyunk a saját merülésünkért!

Ha tehát eligazításon közlik, mi a maximális mélység, de a vezető valamiért jóval mélyebbre megy, és az őt követő kedvtelési búvár a saját számára azt nem ítéli meg biztonságosnak, lehet a vezetőt fentebbről is követni. Teljesen mindegy, hogy a vezető megkérdezi a palackban levegő mennyiségét mindenkitől időnként, a búvárnak magának is rendszeresen ellenőriznie kell azt, ha erősen lecsökken, jelezni kell a vezetőnek, ha ez nem sikerül, fel kell emelkedni. Nem kell azért megfulladni, mert majd így jól megbüntetik a felelőtlen vezetőt, hadd tanuljon belőle... Ugyanígy az igazán önálló búvárnak van saját komputere, mélységmérője, pontosan tudja hol van, és maga szabályozza a süllyedését, emelkedését adott, számára ismert körülmények közt. Képesnek kell rá lennie! Ha nem az, akkor nem önálló búvár, hanem egy ember, aki érdemtelenül kapott búvárigazolványt. Búvár roncs Zenobia

Szóval az én konklúzióm az (leszögezem, nem hivatásos búvár vagyok, csak egy aránylag rutinos amatőr, és elsősorban ebből a szemszögből nézem a dolgokat), hogy minden, a merülésben résztvevő búvárnak tisztában kell lennie azzal, meddig terjed a felelőssége a víz alatt. A hivatásosnak, aki munkát végez, annak nem csak a saját, hanem a szolgáltatását igénybe vevő búvárok biztonságára is ügyelni kell. A kedvtelési búvár elsősorban saját magáért felelős, de tényleg felelős! Hiába van ott egy vezető, ha az közveszélyes döntést hoz, akkor bizony az őt követők kezében van minden eszköz a döntés felülbírálatára. Senkit nem lehet akarata ellenére mélyre vontatni, vagy berángatni egy barlangba, vagy víz alatt tartani szinte üres palackkal. Szóval mi magunk is tehetünk arról, hogy ne legyünk önveszélyes búvárok, amikor akár a víz alatt is nemet mondunk egy kockázatos, felelőtlen ötletre. Ezt legalább olyan gyorsan meg kell tanulni a kezdőnek, mint a maszkürítést...

(És azt már meg se kéne említeni, hogy az végképp marhaság, amikor a hivatásos által biztonságosan vezetett merülés során dönt úgy az amatőr, hogy ész nélkül egyszer csak elkezd másfele úszkálni, roncsba bemászni, nagy mélységbe ereszkedni... Erre egy profi se készülhet fel, és baj esetén még a hivatásos vezetőnek is csak korlátozottak a lehetőségei a mentésre.)

Érdekel mi történik a felszín alatt? Képek, hírek, videók a Facebook-on is.

0 Tovább

Google hirdetés

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (233),cápa (150),mutazás (145),video (133),búvár (126),sztori (103),baleset (68),fotó (67),felfedezés (59),környezetvédelem (58),alapok (56),híresség (52),film (43),élmény (43),adria (43),egyiptom (37),utazás (35),szabadtüdős (34),barlang (34),retró (27),felszerelés (27),delfin (27),egzotikus (26),történelem (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),munka (19),teknős (19),édesvíz (17),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),bánya (12),mélytenger (11),polip (10),fóka (10),doku (9),kincs (9),manta (9),ausztrália (9),támadás (9),medence (8),szemét (7),szafari2014 (7),tengeralattjáró (7),ciprus (7),sport (7),szobor (7),rekord (6),verseny (6),rák (6),tél (6),Bali (6),málta (6),szafari18 (6),cousteau (6),humor (6),rája (5),jordánia (5),ázsia (5),tudomány (5),ausztria (5),csikóhal (5),florida (5),repülő (4),szafari2016 (4),hidegvíz (4),múzeum (4),mexikó (4),olaszország (4),tintahal (4),Egyiptom (3),víz alatti (3),orosz (3),találkozás (3),skandinávia (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),bali (3),görög (2),medúza (2), (2),magyarország (2),krokodil (2),európa (2),csiga (2),éjszaka (2),muréna (2),spanyolország (2),hal (2),feketetenger (1),bulgária (1),celeb (1),búvárfilm (1),repülőgép (1),korall (1),bomba (1),dubaj (1),izland (1),balti (1),könyv (1),tenger (1),írország (1),technológia (1),Búvár (1),egyesült királyság (1),görögország (1),szörny (1),uk (1),hollandia (1),thaifold (1),románia (1),horvátország (1),norvégia (1),Florida (1)

Hirdetés

Kedvencek

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog