Rekordmerülésre készült Nick Melvoli szabadtüdős búvár, ám a felszínre érése után a segítők már látták, hogy nagy a baj. Elvesztette az eszméletét, és nem tudták megmenteni az életét. 32 évet élt.
A szabadtüdős búvárkodás önmagában is igazi kihívás, hiszen a víz alá bukók teljesen magukra vannak utalva, nem visznek magukkal palackot. A hiba gyakran válik végzetessé, és ez különösen igaz a versenyzők esetén, akik egészen szélsőséges teljesítményeket vállalnak be.
Hogy kicsit átérezzük, mire is képesek a legjobbak, néhány rekord a szabadtüdősök világszervezetének, az AIDA-nak a honlapjáról:
- egy levegővel a leghosszabb távolságot a férfiak közt Goran Colak úszta le 281 méterrel, a hölgyeknél Natalja Molcsanova 234 méteres eredménye a csúcs
- egy levegővel a leghosszabb időt Stephane Mifsud bírta a víz alatt, 11 perc és 35 másodperc a rekordja, a hölgyeknél a legjobb eredmény Molcsanova 9 perce és 2 másodperce
- a No limit kategóriában Herbert Nitsch 214 méteres mélységgel vezeti a világranglistát, Tanya Streeter 160 méterig jutott
Gondoljunk bele! Egy lélegzetvétellel 281 méteres távolság, 11 és fél perc hosszúságú merülés, 214 méteres mélység! Egészen elképesztő teljesítményre képesek ezek a sportolók, akiknek ezekhez az eredményekhez speciális adottságokra és kőkemény edzésre van szükség. No meg szenvedélyre: a szabadtüdős búvárkodásból nehéz meggazdagodni. Nyilván a legjobbaknak vannak egyéni szponzoraik, de a többségüknek van civil foglalkozása is.
Nick Mevoli például a médiában dolgozott, és a versenyzés csak kedvtelése volt. Mint ahogy a vetélytársai, ő is folyamatosan felül akarta múlni legjobb eredményeit, egyre nagyobb mélység elérését tűzte ki célul. Sokszor szerepelt sikeresen, ám ezúttal a Bahamákon valami történt a odalenn.
Ez a sport nem veszélytelen. Az utóbbi években a szabadtüdőzés több sztárja is életét vesztette: Audrey Mestre szintén csúcskísérlet közben, Loic Leferme egy edzés során halt meg, Patrick Musimut a saját medencéjében találták holtan. A sportág egyik legnagyobb alakja, az osztrák Herbert Nitsch pedig nagyon komoly balesetet szenvedett, ami után az sem volt biztos, hogy valaha felépül.
Nem csak a saját korlátaikat feszegetik minden egyes alkalommal ezek a búvárok, hanem a szakembereket is érdekli, mi az, amire az emberi szervezet képes, hol vannak a határok. És ezek a határok folyamatosan kitolódik! Eleinte azt hitték, már 30 méteres szabadtüdős merülést sem élhet túl egy búvár, ehhez képest ott van Nitsch 200 métert is meghaladó rekordja. Aki ilyen merülésre készül, tudja, hogy mekkora kockázatot vállal. Már a kisebb mélységbe készülők is csak kísérővel indulnak a tengerre, aki segíthet baj esetén, a rekordra készülőket pedig komolyan felkészült stáb támogatja.
Hogy mit rontott el Mevoli, nem tudom, hiszen nem vagyok jártas az ilyen extrém szabadtüdős merülések világában a véleményalkotáshoz. Van, akinek nem tetszik ennek a sportnak a kockázatossága, de azt hiszem, hogy ebbe külső szemlélőnek nem sok beleszólása lehet, hiszen ezek a búvárok a szenvedélyüknek élnek.
A vita akkor lángolt fel, amikor a New York Times hosszú cikket közölt a balesetről, benne egy képpel a felszínre érő Mevolival, akinek talán utolsó olyan pillanatát örökítette meg a fotós, amikor még eszméleténél volt. Az arckifejezése ijesztő, sokak szerint kegyeletsértő a felvétel, míg mások elfogadják, egy újság feladata a híreket minél pontosabban közölni, és a hiteles beszámolónak ez is része.
Ezen el lehet vitatkozni, ám amikor pár hozzászóló már az egész sportág betiltását emlegette, akkor már más irányt vett a beszélgetés. Mevoli barátai arra mutattak rá, hogy ugyan fiatalon halt meg, ám addig is teljes életet élt, és lehetősége volt szenvedélyének hódolni. Tragikus halála ugyan sokkolta a szabadtüdős versenyzők közösségét, ám a Bahamákon ott levő sporttársak úgy emlékeztek rá, ahogy a leginkább méltónak gondolták: közösen merültek alá a mélybe a baleset helyszínén...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
