Minden évben statisztikát készítenek arról, hogy hány cápatámadás történt a nagyvilágban. Az alapvető számokban ritkán vannak nagy ingadozások, a titok inkább a részletekben rejlik.
Az egyik fontos adat az, hogy az összes támadásból hány volt végzetes. Egy évben nagyjából száz cápás incidensről érkezik jelentés (az egész világot tekintve), ennek egy része provokált, ami azt jelenti, hogy az ember zaklatta a cápát először, ilyen például az, amikor cápát kifogó horgászt sebesít meg a ragadozó. A támadások közül 13 végződött tragédiával, ezek közül néhány esetben tudták megállapítani, milyen fajhoz tartozott a támadó: tigriscápa, nagy fehér cápa és bikacápa sebesített meg végzetesen embert ebben az évben.
A támadások legnagyobb számban már évek óta az Egyesült Államokban, azon belül is elsősorban Floridában következnek be. Ám ott ebben az évben egyetlen végzetes támadás sem volt, viszont két ilyen is történt Hawaii államban, illetve Ausztráliában, Brazíliában és Reunion sziget mellett.
A támadásokról szóló beszámolók nem mindig kellően részletesek, de általában az kiszűrhető, milyen tevékenység űzése közben szenvedtek balesetet az emberek. A legnagyobb veszélyben a szörfösök voltak, gyakran támadott még cápa úszóra, néhányszor sznorkelezőre, és ebben az évben is több olyan eset volt, amikor szigonnyal halászó, vagy valamilyen állatot (kagylót, rákot) gyűjtő búvár volt a sebesült.
Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy normál készülékes merülésen részt vevő búvárt (tehát nem cápaetetős programban részt vevő vagy szigonnyal vadászó embert) elvétve támad meg cápa. Ebben az évben például Bora Borán történt olyan eset, amikor egy légzőkészülékkel merülő férfi került veszélybe. A búvár nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, amikor egy citromcápa sebesítette meg a karján, feltételezések szerint a kezén megcsillanó óra miatt kapott oda az állat. Nem minden ilyen esetben hozzák nyilvánosságra a pontos körülményeket, de például az érintett búvár merülését szervező Bora Borán működő bázis honlapjáról egyértelműen kiderül, a cápás merülések során ők is csalit használnak. A veszélyes helyzetek többségében szükség van valamire, hogy a búvárokhoz így csalogassák közel a cápákat, mert azoknak általában esze ágában sincs karnyújtásnyira úszkálni az emberek előtt. A többi, búvárról szóló esetnél vagy nem ismertek pontos részletek, vagy kiderül, hogy a víz alatt állatokat befogó ember keltette fel a cápa érdeklődését.
Mondhatni, továbbra is a víz alatt vagyunk a legnagyobb biztonságban, és ez megnyugtató érzés. Ha belegondolunk, milyen rengetegen búvárkodnak, hány millió merülést hajtanak végre egy évben, gyakran kifejezetten cápás helyeken, mert szemtől szemben szeretnék látni a ragadozókat, akkor ez az egy-két eset végképp nagyon kevésnek tűnik. Persze aki biztosra akar menni, az csak édesvízben merül, ott még kevesebb az esély a találkozásra egy cápával...
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
