Láttam egy durva videót egy búvárhajó elsüllyedéséről, és elgondolkodtam.
Amikor írtam a kérdezz-felelek bejegyzést a búvárkodásról, kitértem arra, hogy nem igazán tartok a cápáktól, és nem is tekintek rájuk valós veszélyforrásként. Sőt, a merülést is alapvetően biztonságosnak gondolom.
Ám mint mindennek az életben, ennek is van veszélyes oldala. És a problémát gyakran maga a tenger okozza. Vagyis pontosítanom kell, a tenger és az emberi hibák együtt állnak a legtöbb gond hátterében. Tudjuk jól, hogy ha váratlanul lecsap egy vihar, akár még a Balatonon is, bárki bajba kerülhet, aki épp kinn van a vízen. De mit gondoljunk azokról, akik a figyelmeztetések ellenére mennek a vízbe, mert "elég ügyesek ők hozzá". Időnként aztán a hírekben olvasunk róluk, mert mégsem voltak azok.
A búvárkodásban is tipikus veszélyhelyzet az, hogy valaki a rossz körülmények ellenére bevállal egy merülést. Leküzdünk mi egy kis hullámzást, mit számít, ha erősnek látszik az áramlás, és így tovább. Ezt könnyű megmagyarázni: az ember elutazik valahova, sok pénzt költ arra hogy merülhessen, és akkor hagyja a fenébe csak azért, mert picit tajtékos a tenger?
Pedig a válasz egyszerű: igen, hagyni kell a fenébe. Nem egy, nem két alkalommal volt, hogy megbeszélés után nemet mondtunk egy-egy merülésre, vagy azt mondtuk, menjünk más, biztonságosabb helyre, ami talán kevesebbet ígér, viszont biztosan nem kerülünk bajba. Meg persze néha úgy ugrottunk a vízbe, hogy utólag azt mondtuk, nem kellett volna erőltetni. Tanultunk belőle. A mondás úgy mondja: az öreg búvár a jó búvár.
Néha nem mi döntünk rosszul, hanem valaki más. Például a kapitány hibáira nem nagyon vagyunk befolyással, ha beleviszi a hajót egy zátonyba, vagy rosszul köti ki a legénység a hajót, akkor csak annyit tehetünk, hogy felkészülünk a legrosszabbra.
Ráadásul olyan is van, hogy nem hibázik senki: egyszerűen olyan váratlan helyzet adódik a tengeren, amivel nem lehet mit kezdeni, teljesen mindegy, mennyire felkészült az ember. Persze az óvatosság sokat segít, de tudjuk jól, a természet erőit nem mi irányítjuk.
Ha pedig kinn a nyílt tengeren megtörténik a baj, akkor gyakran csak a szerencse segíthet. A víz az úr- közhely, de nagyon igaz. Hirtelen a sok örömet okozó tenger halálos ellenséggé válhat, ha valaki magányosan sodródik az óceán közepén, vagy a hullámok ragadják magukkal, esetleg hajója percek alatt merül a mélybe.
A napokban Thaiföldön történt egy ilyen eset. Búvárok indultak négy napos túrára egy Aladdin nevű hajó fedélzetén, aztán valamitől léket kapott a bárka, és az embereknek csak pillanatok álltak rendelkezésükre, hogy a vízbe vessék magukat. Mázlijuk volt, mert pont arra volt egy másik hajó, és az idő sem volt rossz, nem nehezítette a mentést vihar. Végignéztem a süllyedésről készített videót, és arra gondoltam, milyen sok alkalommal szálltam már hajóra, és ilyenkor mindig a tengerre bíztam a sorsomat.
Bizalmi kérdés ez; bízik az ember abban, hogy a kapitány tudja mit csinál, figyel az előrejelzésekre, ismeri a hajózási útvonalakat, jó döntéseket hoz és persze folyamatosan figyel. Ám közben én magam is igyekszem készen állni. Cápáktól vagy murénáktól nem tartok, abban se hiszek, hogy víz alatti kalózok csetepatéjába keveredek. A tenger viszont már más dolog. Hajózás közben, merülés előtt, és a felszín alatt is megfordul a fejemben, hogy tiszteljem az erejét. Amíg ezt nem felejtem, addig a magam részéről sokat tettem azért, hogy biztonságos hobbim legyen a búvárkodás.
Csatlakozz a búvárok közösségéhez!
