Egy baleset áldozatának családja változásokat sürget a búvárkodás szabályozásában.

Egy brit rendőr, Timothy Chu Kanadába utazott nyaralni, és ott befizetett egy merülésre a Vancouver-sziget közelében júliusban. Ám a nagyon erős áramlásban a búvár bajba került, elsodródott, és eddig még nem is találták meg.

Chu családja Kanadába utazott, ahol találkoztak a keresésben résztvevőkkel, a hajón dolgozó hivatásos búvárvezetővel illetve a helyi hatóságok képviselőivel.

Mint elmondták, azt szeretnék elérni, ha British Columbia államban szigorúbban szabályoznák a búvárkodást, minden búvárnak kötelezővé tennék a GPS jelek leadására képes jeladó és a felszíni jelzőbója használatát. Úgy vélik, ezzel sok tragédia elkerülhető lenne- így pedig Timothy halála hosszabb távon a búvárkodás biztonságosabbá tételéhez járulhatna hozzá.

Búvárként nekem is van egyfajta véleményem erről a felvetésről. Alapvetően azt szeretném, ha merülési szabályokat azok alkotnának, akik maguk is búvárkodnak. Mindenféle előírásokat ki lehet találni, de a kérdés mindig az, ki mennyit tart be azokból. A tengerentúlon például komoly hagyománya van annak, hogy önállóan szervezik maguknak a merüléseket az emberek- övék a felelősség, ők döntenek arról, biztonságos-e adott hely, megfelelő-e a tudásuk, felszerelésük és így tovább. 

Ebből az következik, hogy ma, amikor rengeteg biztonsági felszerelés megvásárolható, amikor továbbképző tanfolyamok seregét kínálják, saját döntésünk az, mire ruházunk be. És persze a lemerülés előtt is mi határozhatunk arról, hogy ugrunk-e vagy sem. Bármikor lehet nemet mondani.

Természetesen amikor az ember befizet egy búvártúrára, bízik abban, hogy a helyi profi búvár megadja a kellő segítséget, tudja, mikor nem alkalmasak a viszonyok a merülésre. Ebben az esetben számomra az a kérdés, hogy a búvárnak esélye volt-e felelős döntést hozni. Igazán tragikus szituációban semmiféle kütyü nem segít- a cél az lenne, hogy ilyen helyzetbe ne is kerüljünk. 

Szóval megértve a család elkeseredését, én azt gondolom, nem ilyen-olyan szigorítások kellenének, hanem a már régóta ismert biztonsági szabályok betartása. Ha túl az erős az áramlás, máshova kell menni merülni és kész- amennyiben azon a tragikus napon így történik, Timothy Chu jeladóval vagy anélkül egyaránt biztonságosan búvárkodhatott volna. Az ilyen balesetekben az a szomorú, hogy kis elővigyázatossággal elkerülhetőek lettek volna.

A gyászoló család természetesen elsősorban nem azért utazott Kanadába, hogy a szabályok megváltoztatásáért kampányoljon. A tenger partján közösen vettek búcsút Timothytól, aki talán örökre a mélyben fog nyugodni. Megőrzik emlékét- és nekünk is eszünkbe juthat a fiatal búvár, ha döntési helyzetbe kerülünk, bevállaljunk egy kockázatos merülést.