Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Repülő a folyó mélyén

Véletlenül került elő a második világháborús gép.

roncs felfedezés

A floridai búvárkodás említésekor általában a látványos tengeri merülésekre gondolunk. Ám vannak ott folyók is, például a St Johns River, ahol elvileg szintén lehetne búvárkodni- csak épp nem olyan vonzóak, mint a tenger.

Nagyjából három éve egy horgász kereste meg a helyi Underwater Criminal Investigators (Víz alatti bűnügyi helyszínelők) csapatot, hogy egy szonárképen érdekes sziluettre figyelt fel. A képen egy repülőgépnek tűnő alakzat láttak, így a búvárok le is merültek. A St Johns Riverben viszont gyakorlatilag nulla a látótávolság, így csak tapogatva lehet tájékozódni.

A búvárok először arra számítottak, hogy egy elhagyott drogcsempész repülőt vizsgálhatnak meg, ám az első felszínre hozott leletekből látszott, sokkal régebbi a gép. Az alkatrészeket szakértők vizsgálták, és kiderült, egy F4F típusú, második világháborús vadászrepülő nyugszik a folyó mélyén. Ám arról senki nem tudott, hogy és mikor kerülhetett oda.

roncs felfedezés

A legérdekesebb dolgot a pilótafülkében találták meg: a pilóta kézzel írott feljegyzései voltak ott. Akkoriban nem számítógéppel navigáltak, így nem volt szokatlan, hogy ilyet vitt magával valaki. Ám akkor hökkentek meg igazán a búvárok, amikor épségben maradt ujjlenyomatokat is találtak a papíron: vélhetően a felszállás előtt lett olajos vagy gépzsíros a pilóta keze, és így maradtak meg a nyomok. 

Azt egyelőre nem árulják el a búvárok, pontosan hol is van a roncs. A munkát apránként folytatják, és talán egyszer magát a gépet is kiemelik, hiszen a zavaros vízben amúgy sem látható belőle semmi. A felszínen pedig azon dolgoznak, hogy beazonosítsák, mikor és hogy veszett oda a gép, és ki volt a pilótája.

0 Tovább

Így végzik a cápák

Levágott cápauszonyokra akadt egy búvár a Fülöp-szigeteken.

A tenger ellen elkövetett emberi tettek egyike az esztelen, pusztító halászat. Ennek egy fő célpontjai a cápák, mivel a cápauszony-leves iránt nagy a kereslet Ázsiában. A szerencsétlen cápákat kifogják, az uszonyaikat vágják csak le, a haldokló állatok tetemeit pedig visszadobják a tengerbe.

A cápák viszont nagyon fontos szerepet játszanak a víz alatti életközösségben csúcsragadozóként. Meglepő módon ha a cápák száma megritkul, az igen rossz hatással van a többi élőlényre is a víz alatt. Ezért egyre több helyen védik a cápákat, vagy egyes fajokat, vagy az összeset. A Fülöp-szigeteken néhány fajra van általános védelem, de helyi szinten szigorúbb szabályok is léteznek.

Cebu szigetén például minden cápa kifogása tilos, komoly büntetés jár érte. És pont itt, Cebu közelében, Moalboal mellett akadt rá egy búvár a vízbe dobált uszonyokra. Felmerült a kérdés, miért nem az "értéktelen" tetemeket találta itt, miért az uszonyok voltak ott? Minden bizonnyal az ellenőröket vették észre a tilosban járó halászok, és gyorsan eltüntették a bűnjeleket. 

A törvényi védelem egy dolog, a törvények betartatása pedig egy másik. Remélhetően ez az eset rávilágít arra,  hogy ezen a téren is bőven van tennivaló.

0 Tovább

Versenybúvárok

Magyarok nemzetközi vizek mélyén.

sztori

Kissé szokatlan módon egy picivel nagyobb figyelmet kapott a búvárkodás az utóbbi időben. Azt kell mondjam, manapság a merülés nem számít igazán divatos kedvtelésnek, huszonéveseket nem is nagyon látni a búvártúrákon. Így aztán amikor téma lesz bármilyen okból ez a világ, örülök- és figyelek.

Mivel viszonylag kevesen űzzük ezt a hobbit, időnként engem is megkérdeznek ismerősök, mit gondolok erről-arról a hírről. A versenyekről szóló beszámolók sem kivételek. Le kell szögezzem, a búvárkodás mint tevékenység alapvetően igen távol áll minden jól összemérhető, versenyformában űzhető sporttól. Nézegetjük a halacskákat, úszkálunk történelmi roncsok körül- alapvetően élvezzük a mindennapjainkhoz képest gyökeresen eltérő élményeket.

Szóval bármi, ami búváros "verseny", az valami kitalált műfaj. Születhetnek nagy teljesítmények, de ettől még az átlagbúvár hasonlót sem csinál, mint egy versenyző. (Azaz jóval nagyobb a különbség mondjuk egy szabadtüdős mélymerülő versenyző és egy hobbibúvár között, mint egy élvonalbeli maratonfutó és egy rendszeresen kocogó ember között.) Emiatt igazán meg sem tudunk megítélni bizonyos teljesítményeket, egyszerűen számunkra is hihetetlenek.

Korok Fatima világbajnoki címe például a szabadtüdős (azaz egy légvétellel merülő) búvárok között olyan mélységekről szól, aminek több száz merüléssel sem járunk a közelében. Az ő példája nagyon jellemző: inspiráló történetét sok helyen elmesélte már arról, hogyan vált versenyzővé. Nem csak a magyar közvélemény számára volt ismeretlen, mi, búvárok sem ismertük- talán pont azért írtam az elsők között róla én is, mert meglepett a semmiből felbukkant, elszánt tehetség. 

A másik oldalról is ejtenék pár szót. Arról, hogy ennek a műfajnak a versenyzői nem állami támogatással, szponzori pénzzel kitömött versenyzők: jellemzően átlagemberek, dolgoznak, még ha munkájuk gyakran a búvárkodáshoz is köti őket. Fatima úgy kalapozta össze a részvételi díjat, hogy egyáltalán el tudjon indulni a nagy versenyen. És ugyan lehet mondani, nem csoda hogy ebből nem lehet megélni, hiszen itthon és a világon csak kevesen űzik, ám felmerülhet a kérdés, tulajdonképpen más sportok miért is érnek többet? Az, hogy a korábban mindenki számára ismeretlen, de eredményével bizonyító lányre most sokan kíváncsiak a sajtóban is, jár neki. A szabadtüdőzés szűk élmezőnyében magyarként helyt állni, úgy, hogy nálunk még tengeri edzéslehetőség sincs, óriási dolog!

sztori

Szintén sokat hallhattunk a búvárfotósok világbajnokságáról is. Megvallom őszintén, az, hogy ebből téma lett a sajtóban, meglepett. Igen, jópár éve már annak hogy magyar búvárfotós indult a világbajnokságon, de amikor ott voltak, születtek nagyszerű eredmények. Érmeket és nagyszerű helyezéseket értek el több kategóriában is a magyar búvárfotósok, és nyugodtan mondhatom, semmivel sem volt egyszerűbb dolguk, mint a mai versenyzőknek- sőt. A kilencvenes években egészen szerény háttérrel rendelkező magyar búvárok remekül helyt álltak az olasz, francia, német és más nemzeteket képviselő fotós között. Ne feledjük, a szabadtüdős lányhoz hasonlóan ők is kedvtelésből fotóztak és fotóznak, versenyeztek és versenyeznek, ebből nem lehet megélni! Mégsem hiszem, hogy valaha is beszéltek volna ennyit búvárfotózásról, mint mostanában.

Tudom, a fotósok versenyeztetése kívülállók számára ugyanúgy nehezen érthető. Pedig ilyen versenyek számtalan témában vannak. A természetfotósok versenyei általában nagyon népszerűek, a komolyabb megmérettetések dobogósai egészen lenyűgözőek. (Érdemes megnézni például Az Év természetfotósa honlapját, hol tart ma a magyar természetfotózás.) Ennek egy kis szelete a víz alatti fotózás. Ez ugyanúgy kicsit technikai sport, hiszen fontos a felszerelés minősége. Másrészt ott az ügyesség kérdése, a rutin sok-sok merüléssel szerezhető meg. Aztán nyilván fontos a tehetség. Végül a szerencse sem elhanyagolható- hogy megfelelő időben jöjjön a téma. Az eredmények pedig nem mérhetőek, hanem szubjektív ítéletet tükröznek.

A búvárfotózásban két jellemző versenyforma van. Az egyiknél egyszerűen csak legjobb képeiből választ és nevez a versenyző, és a zsűri dönt. Az ilyen versenyekre a világ minden sarkából küldenek képet, a mezőny óriási is lehet. A másik versenyen egy adott helyen gyűlik össze több búvárfotós, és egy adott időkeretben próbálnak adott témában nagyot alkotni. A búvárfotós világbajnokság, ahol korábban már voltak jó magyar eredmények, ilyen verseny. És azért nem voltak ott másfél évtizeden át magyarok, mert ilyen-olyan okokból nem tudták vállalni a kiküldetés, a részvétel költségeit.

Ebben az évben ifj. Lőrincz Ferenc búvárfotós utazott Tenerifére, hogy képviselje Magyarországot. Őszinte leszek, a hazai búvárfotós élet manapság nem pörög igazán. Feri egyike azoknak, akik aktívan dolgoznak és versenyeznek, akár nevezős, akár helyben rendezett versenyekről van szó. Mivel ez egy szűk kör, Ferit már régen ismerem, ő olyan versenyeken is letette annak idején a névjegyét, amit részben én szerveztem. Biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly kihívás volt a világbajnoki részvétel, hiába alkot összeszokott csapatot ő és a vele tartó modell, Takár Yvette.

Így az ő esetükben az utólagos beszámolók inkább a tapasztalatokról szólhattak. Ahol az eredményekről a zsűri dönt, ott mindig csak a győztesek igazán elégedettek. Nem tudom, lesz-e folytatás, lesz-e ezen túl rendszeres magyar részvétel a búvárfotós világ- vagy Európa-bajnokságokon. Még azt sem tudom, a magyar búvárfotós versenyzés merre tart. (Hogy miért vannak vegyes érzéseim, abban most nem mennék bele.) Ki tudja, legközelebb is kíséri majd ekkora figyelem a szereplést? 

sztori

Azt mindenesetre javaslom, hogy ha valakinek az érdeklődését pont a látott szép víz alatti felvételek keltették fel, nézegesse a legjobb búvárfotósok munkáit, vagy ha még nem búvár, bátran próbálkozzon a merüléssel. A víz alatt tényleg elképesztő élményeket gyűjthetünk, és bátran állíthatom, a legjobb kép sem tudja visszaadni, amit ott megtapasztalunk időnként! És ehhez nem kell annyira elszánt és ügyes versenyzőnek sem lenni, mint egy szabadtüdős búvár...
 

0 Tovább

Korallbarát kozmetikumok

Újabb terület, ahol előtérbe kerül a természetvédelem.

környezetvédelem

Samponok, tusfürdők, testápolók, naptejek és még mennyi minden, amit emberek milliói használnak minden nap. Miközben a személyes higiénia fontossága nem lehet kétséges, nem nagyon gondolunk arra, mennyi vegyi anyagot használ fel egyetlen ember élete során. 

Sokak szerint eleve vannak olyan kozmetikumok, amelyek helyett előnyösebb a természetes, bőrbarát összetevőjű alternatívákat választani, de ezt főleg a felhasználó szemszögéből nézzük. A tengerbe került vegyületekre viszont kevesebbet gondolunk- nyilván nem meglepő, hogy nálunk ez nem tűnik kulcskérdésnek, de a tengerparti országokban sokkal fontosabb kérdés.

Ahol a korallzátonyok állapota folyamatosan romlik, ott mindig felmerül, mi minden árthat a tenger élővilágának. Az, hogy a szemetelés, az ipari szennyvíz káros, sejthetjük. De az, hogy azok is akaratlanul kárt tesznek, akik nagyon is szeretik a tengert, már elgondolkodtatóbb. Egyszerűen azért, mert rengeteg olyan kozmetikumot használunk (naptejjel kenjük magunkat a leégés ellen, strandolás után tusfürdővel, samponnal mosakszunk), amelyek a vízbe mosódnak a testünkről.

Vannak, ahol már ott tart a helyi szabályozás, hogy egyenesen be is tiltják a korallokra káros naptejeket, például. Olyan helyeken is viták zajlanak erről, ahol óriási üzletről van szó, például Floridában. És míg vannak akik ezért küzdenek, mások alternatív megoldásokat fejlesztenek ki. 

környezetvédelem

Egy floridai vegyész, aki maga is lelkes búvár, Autumn Blum alapította például a Stream2Sea nevű márkát, ami "reef safe", azaz a korallzátonyokra nem ártalmas összetevőjű kozmetikumot kínál a tenger szerelmeseinek. Mi, akik búvárként rengeteg időt töltünk a tengerben, főleg hasznát láthatjuk ezeknek, ha tenni akarunk a csodás víz alatti világ megóvásáért.

Természetesen ez a termékcsalád csak egy azok közül, amit korallbarátnak hirdetnek. Sajnos nekünk idehaza nem igazán könnyű ezeket beszerezni, hiszen nem sok olyan korall van magyar vizekben amiket meg kellene óvni- így a kereslet sem lehet túl nagy. Az is megeshet, hogy az áruk is magasabb, mint a megszokott, olcsóbb termékeknek. 

De... Tényleg számít az ár e tekintetben? Ha mi nem törődünk vele, hogy okozunk-e kárt a tengerben, pedig mi elvileg még szeretjük is, mit várhatunk mástól? És aki spórolni akar, annak könnyű dolga van: tengeren használjon egyszerűen tiszta vizet a mosdáshoz, napolaj helyett kapjon fel egy napvédő felsőt a leégés ellen. Egyszerűen csak gondoljunk arra, minden apróság fontos. És amit mi magunk nem teszünk meg, azt nem várhatjuk el mástól sem.

0 Tovább

Szemét a vízben

Már több évtizede is bőven lehetett hulladékot gyűjteni a víz alatt.

Ráakadtam egy régi búváros videóra. Kedvelem a retró felvételeket, érdekesek, tanulságosak- egyébként magam is többször voltam retró búvár eseményeken, ahol az egykori felszerelések egy része visszaköszön.

Ez a rövid, az 1970-es években született riport arról szól, milyen aktív élet volt az egyik amerikai egyetem búvárklubjában. Eddig még csak érdekesség az egész a számomra. Ám a végén feltűnik valami érdekes: egy kosárban hozzák ki a víz alól a hulladékot.

Mai szemmel nézve teljesen szokványos, mi mindent találtak egyetlen merülés alatt a búvárok. Kólásdobozok, műanyag szemét, papír- ilyet bárki találhat ma is a vizek mélyén.

Ami miatt mégis megosztásra érdemesnek tartom, az pusztán az a tény, hogy nem ma "találtuk fel" a környezetszennyezést, s azt sem, hogy közösen kell tenni valamit ellene. Ám akkoriban erre még jóval kevesebben figyelhettek erre a témára. Pedig a búvárkodás úttörői között voltak az első elkötelezett környezetvédők, mint például Cousteau kapitány. Ennek oka egyszerű. Ők olyan arcát is látták az ember káros tevékenységének, amit szinte senki más, hiszen csak maroknyian mentek a víz felszíne alá. 

Ma már többen merülünk, többet beszélünk erről a témáról, és gyanítom, még a korábbinál is több szemetet termelünk. A megoldás sajnos nem lesz egyszerű- de ha az egykori búvároknak sem derogált hulladékot gyűjteni, akkor mi is bátran részt vehetünk ilyen akciókban.

0 Tovább

Gyógyító merülés

A búvárkodás a mentális egészségre is jó hatással van.

Depresszió, szorongás- már már népbetegségként kezeljük ezeket. Változik a szemlélet, a szakma és a közvélemény is komoly betegségként foglalkozik velük. Természetesen nem lehet egy kalap alá venni a különféle súlyosságú betegségeket, ráadásul többféle terápiát alkalmaznak, azaz sok az eltérés abban, kinek mi lehet hasznos. 

A gyógyszeres kezelést például sokan elutasítják, másféle módszereket javasolnak. És van, aki szerint a búvárkodás is egy lehetőséga terápiára. Nyilván le kell szögezni, nagyon függ a betegség súlyosságától, valaki alkalmas-e a merülésre (ez éppen úgy igaz a lelki mellett a testi egészségre is). A víz alatt mindig kell bizonyos kockázattal számolni, ezért kell az orvosi jóváhagyás, ha valaki búvárrá akar válni. Ám aki merülhet, azok többsége jó hatásokról számolhat be.

Egyrészt ott a fizikai aktivitás. A sportot egyébként is javasolják a depresszióval küzdő betegek számára. Lehet futni, csoportos órákra járni, csapatokhoz csatlakozni- ám nem minden mozgásforma való  mindenkinek. Van, aki unja a kocogást, vagy egy ugrálós órán kellemetlenül érzi magát. A merülésnek nem elhanyagolható része a fizikai aktivitás, azaz igenis ebből a szempontból is hasznos. Az úszás egyébként sem rossz dolog, sokan javasolják ezt a sportok közül. Amikor merülünk, szinte észrevétlenül mozgunk folyamatosan, még ha csak úgy is tűnik, jórészt lebegünk. 

A búvárkodásban értelemszerűen jellemző a kontrollált, fókuszált légzés. Ez nagyon alapvető ebben a kedvtelésben, és ebben például akár a jógával is rokonítható. Mivel a víz alatt egészen másfélék a hangok, a zajok, beszéd vagy autóforgalom helyett az ütemes légzés a meghatározó, így vannak akik meditatív élményként élik meg a mélyben töltött időt. Ennek értelemszerűen kedvező a hatása a mentális betegségekkel küzdők számára. 

A különféle közösségekben szorongók arról számoltak be, hogy a búvárok közé könnyebben be tudtak illeszkedni. A különleges kedvtelés, az együtt átélt élmények gyorsan egy csapattá kovácsolnak egy társaságot. Aki rendszeresen jár távoli úti célokra, azok megélhették már, egészen más hátterű és életkorú, más nyelvet beszélő emberek milyen villámgyorsan megtalálják a közös hangot.

Ráadásul a merülés társas kedvtelés, egymásra vagyunk utalva, ám együtt is tapasztalunk meg mindent. Kinyílik előttünk egy új világ, ahol nem a szokványos módon kell kommunikálni, nem érződik kellemetlennek az, ha meg kell szólalni- hiszen nem is beszélünk a hagyományos módon. A víz alatt kialakuló kötelék pedig jó kiindulópont a felszíni kapcsolatteremtéshez is.

Természetesen a búvárkodás sem csodaszer, nem való mindenkinek és nem is ajánlható mindenkinek. Akinek komoly problémái vannak, az ezt nem hallgathatja el merülés előtt. Könnyen bajba lehet sodorni magunkat is, mást is, ha felelőtlenül, egy betegséget letagadva vágunk bele ebbe a hobbiba- vagy bármi másba. Vélhetően az első lépés a gyógyulás útján, ha valaki őszintén szembenéz a problémáival. S ki tudja, talán ezek után vág bele egy olyan új kalandba, mint mondjuk a búvárkodás, ami terápiának sem utolsó- és emellett még fantasztikus élményekkel is ajándékoz meg minket.

0 Tovább

A múlt tengerbiológiája

A mai kutatásokat szeretik a gondosan dokumentált egykori eredmények.

sztori

Sydney városának közelében a világ sok más részéhez hasonlóan folyamatosan megfigyelik a tengeri élővilág állapotát, változásait. Ám a ma víz alá merülő tengerbiológusok itt azért vannak sokkal jobb helyzetben, mert az önkéntes tengerkutatók már több mint hat évtizede lelkesen dokumentálták a megfigyeléseiket.

Az Underwater Research Group of NSW (URG) 1956-ban alakult. Természetesen akkortájt csak a legmerészebb és legkalandvágyóbb emberek vágtak bele a búvárkodásba: gyapjúból készült ruhákkal, saját kezűleg készített légzőkészülékekkel voltak felszerelkezve. Ám a közös szenvedély összekovácsolta őket, és a klub tagjai hamarosan a kedvtelési merülések mellett amatőr kutatóként is dolgozni kezdtek a víz alatt. 

sztori

A korai időkben eleve csak maroknyi búvár volt, és közülük is csak páran vettek részt szívesen efféle munkákban (sokkal népszerűbb volt például a szigonyos vadászat). Az URG lelkes búvárai közül pedig ki kell emelni Clarrie Lawler nevét, aki nem csak egyszerűen feljegyezéseket készített, gazdagon illusztrált merülési naplót is vezetett. Amikor a mai kutatók megkapták a szintén búvárkodó, klubtag lányától, Denise-től ezeket, leesett az álluk- és tudták, hogy aranybányára találtak. Jó megfigyelő volt és alapos ember, így aztán sok mindent tanulhattak a jegyzeteiből.

Mint lánya elmondta, az URG egykori tagjaként Clarrie nem juthatott még víz alatti fényképezőgéphez, ezért választotta azt a megoldást, hogy rajzokat készít az állatokról. Rögzíteni akarta amit látott, s az adatokat azért gyűjtötte, hogy kiderüljön, tapasztalható-e romlás, negatív változás az élővilág állapotában. A mai kutatók számára is ez a fontos kérdés, ám míg alapvetőnek tűnik sok helyen, hogy sok tengeri élőlény tűnt el a mélyből, az ilyen több évtizedes adatok segítségével hosszabb távú áttekintést kaphatnak. 

sztori

Természetesen más módszereket használtak, más metódussal dolgoztak mint a mai tengerbiológusok. Emiatt nem lehet egy az egyben megfeleltetni az adatokat, ám akkor is árulkodó, hogy a búvárok feljegyzéseiben, naplóiban hányszor tesznek említést bizonyos élőlények előfordulásáról. Régi búvárkönyveket olvasva még én is szembesülök ilyesmivel, ám itt jóval nagyobb számú adatból dolgoznak. Ez pedig segítheti a tisztán látást, s azt is, hogy hatékonyan érveljenek a tenger védelme érdekében.

sztori

0 Tovább

Tengeri sárkányok közt

Sydney városának közelében élnek ezek a különleges, szép élőlények.

Nagy igazság, régi közhely az, hogy minden helyen megvan a tengernek a maga érdekessége, csak tudni kell megtalálni. Néhol nagyobbak ezek, bálnák, cápák vagy fókák, máshol meg egészen kicsik: törpe csikóhalak, szép csigák, békahalak.

Vagy esetleg tengeri sárkányok. A bíbor-sárga színű, Phyllopteryx taeniolatus latin nevű lények a csőhalak és csikóhalak közeli rokonai. 30-40 centiméteresre is megnőhetnek, így tekintélyesnek mondhatók, ráadásul színük miatt igazán látványosak is. Ahogy a csikóhalak esetében, így náluk is a hímek hordozzák és gondozzák a megtermékenyített ikrákat.

Ha Ausztrália és a búvárkodás kerül szóba, rögvest a Nagy korallzátonyra gondolunk, de ezekért a csinos jószágokért egészen máshova kell menni: Sydney metropoliszának közelében találhatjuk meg a tengeri sárkányokat. Mivel mostanában jellemző, hogy az emberek nyitottak újféle víz alatti találkozásokra, a búvárok körében népszerűvé vált ez a régebben nem annyira számon tartott merülési lehetőség. Ez a videó pedig igazolja, megéri adni egy esélyt Új-Dél-Wales állam partmenti vizeinek, mert a sárkányokon kívül él itt sok minden más is.

0 Tovább

Tiltott felszerelés

Egy búvároktató Líbiába adott el újralégzőket, és ezért súlyos büntetéssel néz szembe.

A búvárfelszerelések többsége teljesen hétköznapi dolognak számít ma már, bárki, bárhol vehet magának palackot, légzőautomatát. Az, hogy hol és hogyan lehet használni, helyi szabályozás függvénye, de általában igaz, hogy a kedvtelési búvárkodás teljesen hétköznapi kedvtelés. Így aztán mindig meglepő egy olyan történet, amikor a búvárfelszerelések forgalmazása komoly büntetőjogi felelősséget vet fel.

A búvárkodáshoz használt eszközök egyik speciális (és meglehetősen drága) típusa a zárt rendszerű újralégző. Kifinomult berendezések ezek, amelyeket különleges mély vagy barlangi merülésekhez használnak technikai búvárok. Külső szemlélő számára az a feltűnő, hogy az ilyennel merülő búvárok nem eregetnek buborékot- így aztán a víz felett nyoma sincs annak, hogy épp ott úsznak.

Nyilván nem meglepő ennek ismeretében, hogy az újralégzőket elég sok hadseregben alkalmazzák, például a kommandós egységek. Van ilyen más területen is- hasonló eszközt használnak civilek is, katonák is. 

Az amerikai Peter Sotis az Add Helium nevű, újralégzőket gyártó és forgalmazó cég tulajdonosa. Ő volt az, aki pár éve eladott líbiai állampolgároknak újralégzőket, majd víz alatti vontatókat is. Ezzel a konfigurációval azért már lehetne illegális akciókat végezni. Ezt így gondolták a hatóságok is, és megvádolták Sotist azzal, hogy tiltott eszközöket adott el az embargó előtt álló, polgárháború sújtotta országba. Pont az eszközök jellege miatt más forgalmazók nagyon ügyelnek is arra, hogy kizárólag minden engedély birtokában adjanak el ilyeneket bárkinek is.

A történet most jutott el oda, hogy Sotist le is tartóztatták, és bíróság elé állították. Természetesen nyilván az ártatlanságát hangoztatja, de ha bűnösnek találják csempészetben, rettentően kemény büntetés vár rá: 35 évet ülhet és több, mint egy millió dollár bírságot is kiróhatnak rá. 

0 Tovább

Elveszett tengeralattjáró

Málta közelében találtak rá a HMS Urge roncsára.

roncs felfedezés málta

A brit haditengerészet egyik sikeres és ismert tengeralattjárója volt a HMS Urge, ami EP Tomkinson parancsnoksága alatt több ellenséges hajót is elsüllyesztett. Emellett titkos akciókban is részt vett, többek között észrevétlenül juttatott el kommandókat a bevetési helyükre. 

Málta egyike volt a britek fontos földközi-tengeri bázisainak. Stratégiai jelentősége miatt minden áron meg akarták tartani, míg a németek és olaszok folyamatos támadás alatt tartották. Ám elfoglalni nem sikerült, mert a szigeten tartózkodó csapatok keményen védekeztek. Pedig a szigetre ledobott több ezer tonnányi bombát dobtak le, ám az ellenállást nem sikerült megtörni.

Az 1940 és 1942 között zajló ostrom egyik pontján, 1942 áprilisában olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a britek elrendelték a hadihajók áttelepülését Alexandria kikötőjébe. A HMS Urge is elindult Észak-Afrikába, 32 fős legénységgel, 11 egyéb tengerésszel és egy újságíróval a fedélzetén, ám soha nem érkezett meg új bázisára.

Nagyon sokáig rejtély volt, mi lett a tengeralattjáró sorsa, aminek úgy veszett nyoma, hogy egyetlen túlélő sem került elő. Sok évvel később egy szonárkép alapján úgy vélték, hogy Líbia közelében nyugszik a roncs, de ezt nem sikerült igazolni. A máltai víz alatti régészeknek viszont most sikerült megtalálni a hajó maradványait a sziget közelében, 108 méteres mélységben.

roncs felfedezés málta

A jórészt épségben maradt, teljesen egyenesen álló hajótest egyértelműen azonosítható a hajóról készült egykori képekkel összevetve. Fotók és videofelvételek is készültek a roncsról. Meg tudták vizsgálni a hajótest sérüléseit, amik egyértelművé teszik, hogy a HMS Urge a Málta köré telepített német aknák egyikére futva veszett oda, ugyanis a hajóorr gyakorlatilag leszakadt. Minden bizonnyal ezért süllyedt el olyan gyorsan a roncs, hogy esélye sem volt a fedélzeten levőknek a menekülésre.

A HMS Urge háborús sírhelynek számít, amit a máltai és nemzetközi törvények is védenek. Így aztán a további kutatások is csak ennek figyelembe vételével zajlanak majd. Az áldozatok családtagjait is értesítik, ugyanis ők eddig nem tudhattak biztosat arról, hol nyugszanak szeretteik.

0 Tovább

Google hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Google hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Címkefelhő

roncs (249),mutazás (194),sztori (187),cápa (160),video (133),búvár (126),felfedezés (76),környezetvédelem (74),baleset (73),élmény (71),fotó (68),alapok (57),adria (57),híresség (54),egyiptom (47),film (47),szabadtüdős (41),utazás (35),barlang (34),delfin (29),felszerelés (28),retró (28),történelem (27),egzotikus (26),régész (26),magyar (22),bálna (21),sellő (20),teknős (19),munka (19),édesvíz (18),usa (17),tanfolyam (15),videó (15),karib (14),polip (13),bánya (12),Cápa (12),kutatás (12),üzlet (12),ciprus (11),mélytenger (11),medence (11),doku (11),kincs (10),rekord (10),fóka (10),málta (10),ausztrália (9),manta (9),támadás (9),jordánia (8),tengeralattjáró (8),szemét (7),sport (7),szafari2014 (7),szobor (7),humor (6),tél (6),szafari18 (6),csikóhal (6),tudomány (6),cousteau (6),verseny (6),rák (6),Bali (6),ázsia (5),ausztria (5),florida (5),rája (5),tintahal (4),bali (4),mexikó (4),hidegvíz (4),repülő (4),olaszország (4),magyarország (4),szafari2016 (4),múzeum (4),találkozás (3),muréna (3),víz alatti (3),Egyiptom (3),thaiföld (3),repülőroncs (3),skandinávia (3),orosz (3),könyezetvédelem (3),karácsony (3),krokodil (2),elsodródás (2),maldív (2), (2),spanyolország (2),hal (2),medúza (2),éjszaka (2),görög (2),csiga (2),könyv (2),európa (2),bomba (1),hollandia (1),búvárfilm (1),izland (1),szafari (1),bulgária (1),akvárium (1),aqaba (1),vörös-tenger (1),cetcápa (1),balti (1),budapest (1),románia (1),repülőgép (1),uk (1),tenger (1),norvégia (1),szörny (1),technológia (1),thaifold (1),Búvár (1),horvátország (1),feketetenger (1),celeb (1),írország (1),egyesült királyság (1),Florida (1),dubaj (1),korall (1),görögország (1)

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Reblog