A búvárkodás a mentális egészségre is jó hatással van.

Depresszió, szorongás- már már népbetegségként kezeljük ezeket. Változik a szemlélet, a szakma és a közvélemény is komoly betegségként foglalkozik velük. Természetesen nem lehet egy kalap alá venni a különféle súlyosságú betegségeket, ráadásul többféle terápiát alkalmaznak, azaz sok az eltérés abban, kinek mi lehet hasznos. 

A gyógyszeres kezelést például sokan elutasítják, másféle módszereket javasolnak. És van, aki szerint a búvárkodás is egy lehetőséga terápiára. Nyilván le kell szögezni, nagyon függ a betegség súlyosságától, valaki alkalmas-e a merülésre (ez éppen úgy igaz a lelki mellett a testi egészségre is). A víz alatt mindig kell bizonyos kockázattal számolni, ezért kell az orvosi jóváhagyás, ha valaki búvárrá akar válni. Ám aki merülhet, azok többsége jó hatásokról számolhat be.

Egyrészt ott a fizikai aktivitás. A sportot egyébként is javasolják a depresszióval küzdő betegek számára. Lehet futni, csoportos órákra járni, csapatokhoz csatlakozni- ám nem minden mozgásforma való  mindenkinek. Van, aki unja a kocogást, vagy egy ugrálós órán kellemetlenül érzi magát. A merülésnek nem elhanyagolható része a fizikai aktivitás, azaz igenis ebből a szempontból is hasznos. Az úszás egyébként sem rossz dolog, sokan javasolják ezt a sportok közül. Amikor merülünk, szinte észrevétlenül mozgunk folyamatosan, még ha csak úgy is tűnik, jórészt lebegünk. 

A búvárkodásban értelemszerűen jellemző a kontrollált, fókuszált légzés. Ez nagyon alapvető ebben a kedvtelésben, és ebben például akár a jógával is rokonítható. Mivel a víz alatt egészen másfélék a hangok, a zajok, beszéd vagy autóforgalom helyett az ütemes légzés a meghatározó, így vannak akik meditatív élményként élik meg a mélyben töltött időt. Ennek értelemszerűen kedvező a hatása a mentális betegségekkel küzdők számára. 

A különféle közösségekben szorongók arról számoltak be, hogy a búvárok közé könnyebben be tudtak illeszkedni. A különleges kedvtelés, az együtt átélt élmények gyorsan egy csapattá kovácsolnak egy társaságot. Aki rendszeresen jár távoli úti célokra, azok megélhették már, egészen más hátterű és életkorú, más nyelvet beszélő emberek milyen villámgyorsan megtalálják a közös hangot.

Ráadásul a merülés társas kedvtelés, egymásra vagyunk utalva, ám együtt is tapasztalunk meg mindent. Kinyílik előttünk egy új világ, ahol nem a szokványos módon kell kommunikálni, nem érződik kellemetlennek az, ha meg kell szólalni- hiszen nem is beszélünk a hagyományos módon. A víz alatt kialakuló kötelék pedig jó kiindulópont a felszíni kapcsolatteremtéshez is.

Természetesen a búvárkodás sem csodaszer, nem való mindenkinek és nem is ajánlható mindenkinek. Akinek komoly problémái vannak, az ezt nem hallgathatja el merülés előtt. Könnyen bajba lehet sodorni magunkat is, mást is, ha felelőtlenül, egy betegséget letagadva vágunk bele ebbe a hobbiba- vagy bármi másba. Vélhetően az első lépés a gyógyulás útján, ha valaki őszintén szembenéz a problémáival. S ki tudja, talán ezek után vág bele egy olyan új kalandba, mint mondjuk a búvárkodás, ami terápiának sem utolsó- és emellett még fantasztikus élményekkel is ajándékoz meg minket.