A mai kutatásokat szeretik a gondosan dokumentált egykori eredmények.

sztori

Sydney városának közelében a világ sok más részéhez hasonlóan folyamatosan megfigyelik a tengeri élővilág állapotát, változásait. Ám a ma víz alá merülő tengerbiológusok itt azért vannak sokkal jobb helyzetben, mert az önkéntes tengerkutatók már több mint hat évtizede lelkesen dokumentálták a megfigyeléseiket.

Az Underwater Research Group of NSW (URG) 1956-ban alakult. Természetesen akkortájt csak a legmerészebb és legkalandvágyóbb emberek vágtak bele a búvárkodásba: gyapjúból készült ruhákkal, saját kezűleg készített légzőkészülékekkel voltak felszerelkezve. Ám a közös szenvedély összekovácsolta őket, és a klub tagjai hamarosan a kedvtelési merülések mellett amatőr kutatóként is dolgozni kezdtek a víz alatt. 

sztori

A korai időkben eleve csak maroknyi búvár volt, és közülük is csak páran vettek részt szívesen efféle munkákban (sokkal népszerűbb volt például a szigonyos vadászat). Az URG lelkes búvárai közül pedig ki kell emelni Clarrie Lawler nevét, aki nem csak egyszerűen feljegyezéseket készített, gazdagon illusztrált merülési naplót is vezetett. Amikor a mai kutatók megkapták a szintén búvárkodó, klubtag lányától, Denise-től ezeket, leesett az álluk- és tudták, hogy aranybányára találtak. Jó megfigyelő volt és alapos ember, így aztán sok mindent tanulhattak a jegyzeteiből.

Mint lánya elmondta, az URG egykori tagjaként Clarrie nem juthatott még víz alatti fényképezőgéphez, ezért választotta azt a megoldást, hogy rajzokat készít az állatokról. Rögzíteni akarta amit látott, s az adatokat azért gyűjtötte, hogy kiderüljön, tapasztalható-e romlás, negatív változás az élővilág állapotában. A mai kutatók számára is ez a fontos kérdés, ám míg alapvetőnek tűnik sok helyen, hogy sok tengeri élőlény tűnt el a mélyből, az ilyen több évtizedes adatok segítségével hosszabb távú áttekintést kaphatnak. 

sztori

Természetesen más módszereket használtak, más metódussal dolgoztak mint a mai tengerbiológusok. Emiatt nem lehet egy az egyben megfeleltetni az adatokat, ám akkor is árulkodó, hogy a búvárok feljegyzéseiben, naplóiban hányszor tesznek említést bizonyos élőlények előfordulásáról. Régi búvárkönyveket olvasva még én is szembesülök ilyesmivel, ám itt jóval nagyobb számú adatból dolgoznak. Ez pedig segítheti a tisztán látást, s azt is, hogy hatékonyan érveljenek a tenger védelme érdekében.

sztori