Big Blue Búvár Blog

Sok kellemes búvárkalandom volt az előző évben, de már előre tekintek.

Ha úgy nézem, rettentően tipikus évem volt búvárszempontból: idény elején egy horvátországi kiruccanás, ősszel egy kellemes egyiptomi búvárszafari, merülések a Molnár János-barlangban, no meg ami még adódott- általában ezek a kézenfekvő merülőhelyek egy magyar búvár számára.

Az Adria nem volt éppen rossz, de meleg sem. (Fogalmazzunk úgy, időnként erősen fáztam a víz alatt.) Azt hiszem, ennyi horvátországi kiruccanás után, bármennyire is van pár hely, pár fotótéma amit kedvelek, szükséges új inspirációk után nézni. Szerencsére az újabb felfedezések miatt mindig akad is új, vonzó búvárhely, mint például a Stuka bombázó, vagy a Pag mellett talált ókori roncs. Ha jövőre is déli szomszédunkhoz veszem az irányt, szinte biztosan útba fogok ejteni még ismeretlen pontokat.

Egyiptom is hasonló lehet kicsit, mert szép is, jó is, de sokszor voltam már, és olcsóbb nem nagyon lett. Sőt, most éppen amiatt áll a bál, hogy a helyiek újabb, a búvárkodást jelentősen drágító adókat akarnak kivetni, és így már tényleg fontolóra veszi az ember utat. Ám ha ott vagyunk… Még mindig akadnak szép korallok, izgalmas roncsok, és az felejthetetlen marad, ahogy ebben az évben kétszer is hosszú, fantasztikus delfinezés várt a csapatunkra.

Sokak szerint pont az adók miatt mennek kevesebben a tipikus delfines helyekre. Meglehet; ám a mi esetünkben ez azzal járt, hogy teljesen egyedül voltunk azon a bizonyos zátonyon, és mivel senki más nem vonta el a figyelmüket, a delfinek végig velünk maradtak. Megérte-e azt a kis felárat? Az utolsó centig...

De ha nem Egyiptom, akkor mi lehet helyette? Most éppen a "mikrovakáció" a divatos kifejezés a rövid, pár napos utazásokra. Nevezzük ahogy akarjuk, búvárkodásban is régóta van ilyen, ezek voltak tipikusan az adriai hosszú hétvégék. A fapadosok ebben hoztak nagy változást: csak a jobb, ismertebb búvárhelyek közül felkerült az "étlapunkra" Ciprus, Málta, az izraeli Eilat és a jordániai Aqaba. Egy négy éjszakás útba belefér kis merülés, és még a felszínen is lehet időt tölteni. Sok látnivaló a víz alatt és felett, a tavaszi-téli hónapokban is elfogadható vízhőfok, jó búvárbázisok- ennél kívánni sem lehet többet.

Vagy mégis? Bizony, van itt még valami, ami mellettük szól: a rettentően nyomott jegyárak. Például többen már Egyiptomba, a Sínai-félsziget búvárhelyeire is Eilat érintésével érkeznek, annyival kedvezőbb a repülés ára. Szóval ezen a téren egyértelmű az elmozdulás.

Az egzotikus utak választéka továbbra is óriási, az áruk pedig továbbra sem alacsony- ebben sajnos nem segít a forint gyenge árfolyama sem. De hát ez adottság, és ha valaki ügyesen szervez, jó dolgokat tud tető alá hozni. Az igazán kellemes helyek, mint mondjuk Bali vagy a Fülöp-szigetek arra csábítanak, hogy folyamatosan visszatérjünk, ám eközben annyi jó úti cél van még, amit érdemes lenne megnézni.

Hogy merre érdemes nézelődni? Ázsiában szinte kimeríthetetlen a választék úti célból, elsősorban a dél-kelet-ázsiai országok híresek a merülőhelyeikről. Még adott országon belül is teljesen másféle élményt kínálnak: ha a Fülöp-szigeteken már unja valaki Cebut, ott van az Apo-zátony vagy a Tubbataha. Indonéziában Bali helyett Raja Ampat, Lembeh, Bunaken kerülhet szóba.

Számomra kicsit vonzóbbá vált az a vonal, amikor a búvárkodás mellett az izgalmas felszíni programok is jelentős szerepet kapnak. Így válhat érdekessé olyan úti cél is, akár Ázsiában maradva, mint Vietnám, Japán vagy akár Tajvan. Ott van Amerikában az USA, Kanada, Mexikó. És persze ne feledkezzünk el Afrikáról, ahol egy búvárprogram mellett be lehet iktatni felszíni szafarit- például felmerülhet Dél-Afrika, ahol lehetne pár cápás merülés után egy olyan programot választani, ahol szárazföldi vadvilág megismerése a cél. De még Európán belül is van olyan hely, ahol extrém merülés mellett a felszínen vannak lenyűgöző dolgok- elég talán Izlandot, Norvégiát említeni.

Jó lenne ezeket mind végigjárni, ám erre nyilván kevés az esély. Az biztos, hogy az a szabadság, ami megnyílt az önálló szervezésnek köszönhetően, rettentően sokat jelent, hiszen bátran lehet tervezni, álmodozni. Ez kifejezetten kecsegtető, és régebben elképzelhetetlen, komolytalan terveket sem kell egyből kizárni. Jövőre például Izlandra jó lenne elmenni...

Ami viszont egyre hangsúlyosabb lett már idén is, és a jövőben még fontosabb lehet, az a környezetvédelem. Igyekszünk a szemetet összeszedni, és persze igyekszünk mind kevesebb egyszer használatos műanyagot használni. Már hozzánk is eljutott az a világszerte terjedő trend, hogy korallbarát kozmetikumokat válasszunk. Alapvetővé vált a búvárképzésben az a szemlélet, hogy mindenre vigyázunk, amit a mélyben látunk. Meglátjuk, hogy ez a trend elhozza-e magával, hogy rendszeres programmá válik bizonyos helyeken a víz alatti szemétszedés, amihez a fizető vendégek ingyen, lelkesen csatlakoznak. Én például szívesen áldoznék ilyenre minden utazásomból pár órát, és hiszem, hogy egyre többen gondolkodnak ugyanígy.

A legjobb persze az lenne, ha nem is volna mit kiszedni a vízből. Ez azért még messze van, de már az is óriási jelentőségű, ha tudunk a bajokról, és a magunk szintjén picit próbálunk tenni ellene.

Mauritiuson is van mit merülni a búvároknak.

A Madagaszkártól keletre, az Indiai-óceánban található kis szigetállam népszerű úti cél a nyaralók körében. Azonban a búvárok többsége, akik arra a környékre terveznek utazást, inkább más helyben szoktak gondolkodni.

Nem valószínű, hogy Mauritius a közeli jövőben vetélytársa lehetne búvárkodás szemponjából Indonéziának, a Maldív-szigeteknek vagy a Fülöp-szigeteknek, de ha már arra vetődik az ember, akár látnivalót is találhat a víz alatt. Ez persze nem szokatlan- ahol tenger van, ott lehet búvárkodni.

A Djabeda egy 44 méter hosszú japán halászhajó volt eredetileg, de mára roncsként "szolgál". 34 méteres mélységben nyugszik a tenger fenekén, egyenesen áll, kicsit meg is rongálódott az évek alatt, ám bőven van rajta élet. A videó legalábbis igazán meggyőző. Ha eljutok oda, én sem hagyom ki.

Egy kis szabadtüdős búvár lubickolás Floridában.

Florida állam északi részén, nagyjából félúton Jacksonville és Tallahassee között található az Ichetucknee Springs. A több, kristálytiszta vízű tóból álló rendszert egy folyó köti össze. Az egyik hely, a Blue Hole Springs arról ismert, hogy egész évben 22 fokos a meleg vízű forrásoknak köszönhetően, s szabadtüdős, palackos és barlangi búvárok egyaránt találnak itt maguknak érdekességet.

Ez a videó nagyjából arról szól, hogy két búvár csaj csak úgy, légzőkészülék nélkül merül, találkoznak teknősökkel és más békaemberrel, s úszkálnak a szép tiszta vízben. Éppenséggel nem kell hanyatt esni az alkotástól, aminek jelentős részét teszi ki az öltözés- de azok számára, akik csak a "normál" neoprén búvárruhákat ismerik, szokatlan lehet annak a látványa, milyen nehéz magára rángatni valakinek a szabadtüdősök igen szoros cuccát. És még az is kiderül, mit kell a hosszú szőke hajra kenni, hogy ne gubancolódjon össze...

Magyarán igazi izgalmakat rejt a Kelly Young és barátnője által készített videó. Persze félretéve a tréfát, meglepően jó képet ad arról, hogy is megy az ilyesmi Floridában: odaautózol a megfelelő helyre, ahol engedélyezett a merülés, magadra kapod a cuccot, és aztán beugrasz a vízbe. Sose rosszabb programot egy laza kirándulásra...

A floridai búvárkodásról

Az indiai hírességek körében divatos lett a merülés.

Tudom, alapvetően csak sztori szintjén lett érdekes, melyik sztár vagy celeb lelkes búvár. Érdekességként azért szívesen írok ilyesmiről- pont nem azért, mert az ő víz alatti kalandjaik annyira mások lennének, hanem épp ellenkezőleg, azért, mert nincs benne semmi különbség.

Kifejtettem már párszor, hogy a búvárkodás milyen rettentően demokratikus dolog. A tenger mélyén nincsenek társadalmi vagy nemi különbségek, nem számít a vagyon, a nemzetiség sem. És ez így van jól, mert azt is magával hozza, hogy a felszínen töltött idő során is eltűnnek a minket elválasztó dolgok. Kialakultak bizonyos közös alapok, amikben konszenzus van. Teljesen mindegy, honnan kerül elő egy búvár, szinte biztos, hogy fontosnak tartja a környezetvédelmet, nem tartja emberevő gyilkológépnek a cápákat, és ha épp nem búvártúrán van, akkor a következő merüléseket tervezi.

Ezek aztán szót ejthetek azokról a sokak által rajongott indiai színésznőkről, akik így vagy úgy kapcsolatba kerültek a víz alatti kalandozással. Van, aki egyszerűen maga érdeklődött, de volt olyan is, aki egy filmforgatás miatt tanult meg búvárkodni, aztán "úgy maradt". Még mielőtt legyintene bárki az ismeretlen nevek hallatán, azért jegyezzük meg, odahaza rengeteg rajongója van a bollywoodi filmeknek, és ezek a sztárok a különböző internetes oldalakon több tíz millió követővel bírnak.

Shradda Kapoor például közel 38 millió instagram-rajongójával meglehetősen népszerűnek számít. Ő filmben is dolgozott víz alatt, de saját kedvére is merülget, például a Maldív-szigeteken volt búvárszafarizni. A hozzá képest sokkal inkább kezdő, a búvárkodásba még csak belekóstoló Kriti Sanon is a Maldív-szigetekről tudott mesélni- úgy fest, az indiai színésznők szívesen mennek a hozzájuk közel eső, trópusi szigetre egy kis tengeri kaland kedvéért.

Parineeti Chopra hozzájuk képest szenvedélyes búvár, merült már többször Ausztráliában, Malajziában, Palaun és Thaiföldön is. Azt tervezi, hogy valamikor a Galapagosra is elmegy merülni- nincs mese, jó ízlése van! Szívesen nyilatkozik a kalandjai mellett arról is, milyen fontos lenne megóvni tengereink épségét- a rettentően zsúfolt Ázsiában fontos felhívni a figyelmet a problémákra. Sonakshi Sinha is olyan búvárrá vált, aki már a nyaralásait is a merülés köré tervezi. Így jutott el thai és ausztrál vizekbe, és persze neki is megvolt a közös nevezőnek számító Maldív-szigetek. Ő a Bahamákra szeretne eljutni. 

Katrina Kaif egy bollywoodi mércével kifejezetten nagy költségvetésű, igényes film kedvéért tanult meg merülni, ahol búvároktatót kellett alakítania. Sikeresen faragott búvárokat a filmben a körülötte legyeskedő férfiakból, de állítólag sok embert is inspirált arra, hogy belevágjon a búvárkodásba. Taapsee Pannu azok közé tartozik, aki csak egy nyaraláson tett próbát a merüléssel, de a képei és videói olyan elképesztő sok emberhez jutottak el, ami egy átlagos búvár esetében szinte elképzelhetetlen. 

Sushmita Sen negyvenen túl kezdett el búvárkodni, és annyira megszerette, hogy lányait is megtaníttatta merülni. A legkisebb még nem volt elég idős hozzá, amikor a nagyok már búvárkodhattak, de a közelmúltban ő is csak csatlakozhatott a többiekhez- hol máshol merült volna együtt a család a kislány tizedik szülinapján, mint a Maldív-szigeteken? A nála fiatalabb és kevésbé ismert Rasika Sunil viszont a közelmúltban amerikai tanulmányai során szakított időt arra hogy megtanuljon búvárkodni, méghozzá a hideg Csendes-óceánban. Aki igazán lelkes, azt a nehézségek nem tarthatják vissza, és már ő is a továbbképzést tervezi.

Hogy ki mit gondol arról, amikor hírességek magánéletéről, hétköznapi hobbijaikról, az felfogás kérdése. De tény, hogy az ő szerepük is igen fontos lehet, amikor arról beszélünk, rájuk jobban odafigyelnek, így aztán egy pozitív üzenet a tenger szépségéről vagy a környezetvédelemről sokakat elér. És ha még közben jól is érzik magukat búvárkodás közben? Dupla öröm...

A víz alatt sodródó háló vált valóságos tengeri temetővé.

Búvárok számoltak be arról, hogy a Kajmán-szigeteken merülve egy hatalmas, beszakadt hálót találtak, és ebben több száz halott élőlény, halak, cápák oszladozó teteme volt. A felszínről nem látszott pontosan mi az, aztán amikor az egyik búvár beugrott a vízbe, azonnal egy élettelen óceáni fehérfoltú cápát látott, ami szinte sokkolta. 

Kést ragadva megpróbáltak kiszabadítani pár halat, de szinten minden ami a hálóba akadt, már rég elpusztult. A búvárok rájöttek, hogy ők is erre a sorsra juthatnak, ha nem vigyáznak, hiszen úgy belegabalyodhattak volna a hálóba, mint a tengeri állatok. Így aztán feladták a próbálkozást, de jelezték mit találtak. Később egy halász vontatta ki a hálót a partig, ahol kihúzták, és gondoskodnak majd a megsemmisítéséről.

Ez a háló tehát már nem öl meg senkit- de számon se lehet tartani, mennyi ilyen sodródó tengeri temető lehet még az óceánokban.

A merész búvárok idén is a víz alatt ünnepelnek.

Ahogy a világ más részein, úgy mifelénk is rendeznek búvárkarácsonyt. Persze ahol hidegebb, téliesebb az időjárás, a fenyőfa felállítása nagyobb kihívás a mélyben. Azért idén is több helyszínen merültek a merészek.

A Dorog és Esztergom határán található Palatinos-tó egyik búvárbázisán készült az alábbi rövid videó. Az Öbölbeach búvárcenter által vendégül látott bátrak és felszínen maradó kísérőik idén is meghitt eseményen vehettek részt- és ugyan hideg volt a víz, ilyenkor legalább kicsit jobb a látótávolság. 

Víz alatti kiállítás a Dominikai Köztársaságban. 

Az Egyesült Államokból érkező búvárrégészek több feltáráson vettek már részt a helyi kollégáikkal a karib-tengeri ország vizeiben. Az évszázadok alatt nem kevés hajó veszett oda, és bőven volt mit megvizsgálni az egykori spanyol kincses hajók maradványai közt. 

Ám a víz alatti régészet egyik sajátossága, hogy általában a nyughelyükön, a tenger mélyén maradnak meg a legjobb állapotban a leletek. Ezeket kiemelve komoly munka a konzerválás, hogy ki lehessen azokat állítani. Másrészt egész más a benyomás, ha egy olyan "múzeumot" láthatunk a saját szemünkkel, ami évtizedek, évszázadok óta adott  helyen nyugvó hajók maradványait mutatja be.

A Indiana University Bloomington szakembereinek közreműködésével már az ötödik olyan "élő múzeumot" alakítják ki, ahol egy igazi roncs maradványai körül nézhetnek szét a búvárok. Ezúttal az 1725-ban elsüllyedt Nuestra Senora de Begona kereskedőhajó nyugvóhelyénél dolgoztak. A roncs darabjai mellett vannak itt felfedezett leletek is, de például a kiemelt hajóágyúk másolataiból is elhelyeztek kettőt a tenger fenekén, hogy a búvárfelszerelést öltő látogatók jó képet kaphassanak.

A helyi kormányzat is támogatja ezt a projektet, mert úgy vélik, az új, érdekes merülőhelyek meglátogatása egyszerre hoz bevételt és szolgál jó célokat, hiszen ismereteket is terjeszt a búvárrégészetről, történelemről. Míg a világ más pontjain esetenként önmagukban érdektelen hajókból alakítanak ki jól merülhető mesterséges zátonyt, itt elsőre talán kevésbé látványos, ám nagyon is izgalmas történetű maradványokat népszerűsítenek- nekünk csak válogatni kell, melyik vonzóbb a számunkra.

Akár minden nap lehetne arról írni, mennyi szemetet találnak a búvárok a víz alatt.

Most éppen két hírt is olvastam ennek kapcsán, a világ két távol eső pontjáról. Ausztrália nyugati részén, Perth közelében rendszeresen merülnek a búvárok a Woodman Point mólónál. Az ilyesféle helyeken általában sok a tengeri élőlény- de mostanság nem belőlük látnak a legtöbbet.

Lisa Hills egyike a búvároknak, akik meg szoktak itt fordulni, ám olyan dolgokat látott, amit már nem hagyhatott szó nélkül. A merülésen fotókat készített, a sok tengerbe dobált hulladék, szemét mellett más is elkeserítette: haldokló cápát, élettelen ráját talált a víz fenekén. 

A mólóról ugyanis sokan horgásznak, akik vélhetően visszadobálják a feleslegesnek gondolt fogást, esetleg a horogról elszabadult állatok nem élik túl az esetet. Az pedig végképp szomorú, hogy milyen sokan hajigálják a vízbe a szemetüket, bízva abban, hogy ott kevesen látják. Lisa Hills már vett részt víz alatti szemétszedésen, de úgy érzi, itt az ideje a következőnek- kiderül, mennyi eredményt lehet ezzel elérni.

Görögországból már szemétszedésről kaptam hírt. A turisták közelében is jól ismert Zakintosz sziget jól ismert gyönyörű strandjairól, égszínkék vizéről. És hogy odalenn mi van? Erről az Aegean Rebreath által szervezett víz alatti hulladékgyűjtés résztvevői tudnak mesélni.

Amikor Antigone Kouteri beugrott a vízbe, egyből talált is valamit: egy autógumival a kezében bukkant fel újra. A kis csapat három órán keresztül dolgozva talált még pár gumiabroncsot, két bevásárlókocsit, több tucatnyi műanyag- és fém doboz, palackot, illetve több kilométernyi beszakadt horgászzsinórt. 

Katarina Tsagari szerint a görög vizekben található hulladék hetven százaléka műanyag. Szomorú tény az is, hogy a megvizsgált tengeri élőlények jelentős részének gyomrában is találtak műanyagot. Görögországba minden évbe rengeteg turista érkezik, de ráadásul a a hosszú partszakasszal rendelkező, a Földközi-tenger keleti, zárt részén található országba máshonnan is sodródik a szemét. Minden évben több ezer tonnányi műanyag szemét kerül a tengerbe, és persze ott is marad, ha csak ki nem emelik legalább egy részét. 

Szeméttelep van a tenger mélyén, és a görög kormányzat erre igen lassan reagált. Csak a közelmúltban próbáltak lépéseket tenni az egyszer használatos műanyagok visszaszorítása érdekében, de az újrahasznosítás a szakemberek szerint enyhén szólva sem túl hatékony. Csepp a tengerben, hogy az Aegean Rebreath önkéntesei kiemeltek több tonna halászhálót, 289 gumiabroncsot és rengeteg egyéb hulladékot az elmúlt két év alatt. 

A problémáról most már lassan mindenki tud. Itt az ideje hát, hogy mindenki a saját szintjén cselekedjen: termeljünk kevesebb hulladékot, vegyünk részt szemétszedési akcióban, s közös fellépéssel a nemzetközi közösség is sok eredményt érhetne el.

A brit búvárélet kiválóságait díjazták.

A tengerrel körülvett Egyesült Királyságban a búvárkodás nem csak hobbi, a tudományos életben is komoly múltja van a víz alatti kutatásnak. A maga is búvárkodó Vilmos herceg (aki a brit búvárszövetség, a BSAC elnöke) pedig minden évben díjjal jutalmazza azokat, akik komoly eredményeket értek el a tengermélyi kutatásban.

A Duke of Cambridge Scuba Prize 2019-ben egy olyan projekten dolgozó csapathoz került, akik az Északi-tenger déli részén található fosszíliákat tárták fel. A csapat vezetője Dr Rachel Bynoe, aki térsaival személyesen a hercegnek mesélhetett a munkájukról a díjátadó alkalmával. 

A búvárcsapat két héten át végzett víz alatti feltárást Norfolk közelében, és olyan maradványokat kerestek, amelyeket össze lehett vetni a felszínen talált fosszíliákkal. A lelőhelyeket számba vették, mintákat vettek és eljárást dolgoztak ki a jövőbeni víz alatti feltárások eredményességének javításához. 

A 12 búvár 129 merülés során összesen 4,533 percet töltött a víz alatt. A búvárok több BSAC búvárklubot képviseltek, és a hivatásos régészek, a víz alatti régészettel foglalkozó hallgatók mellett néhány lelkes kedvtelési búvár is az elismerésben részesült csapat tagja lehetett.

Már merülik Ciprus új roncsát.

Hosszú évekig a ciprusi búvárkodás egyet jelentett a Zenobiával: aki ott merült, az szinte biztosan a hatalmas teherhajó roncsára volt kíváncsi, és utólag is leginkább azt emlegette. Azt hiszem, ebben forradalmi változás nem mostanában lesz, mert tényleg az egyik legérdekesebb, legjobb merülési lehetőséget kínáló roncs a világon, de azért törekednek arra, hogy legyen más is, ami látványosság lehet a víz alatt.

Több hajót süllyesztettek már el ilyen céllal az utóbbi pár évben, a napokban jött a következő: az Elpida névre keresztelt 63 méteres teherhajó Larnaca közelében került a tenger fenekére. A maximális mélység 30 méter, de a fedélzet már jóval sekélyebben elérhető, tehát átlagos képzettségű kedvtelési búvárok számára ideális a helyszín. A süllyedésről látványos drónvideó is készült.

Másnap pedig már búvárok is merülhettek a még vadonatúj, tiszta, a tenger által be nem népesített roncsnál. Az Elpida, bár a Zenobiához nyilván nem mérhető, azért ígéretes roncsnak tűnik. Mivel a két roncs egymástól nincs messze, azon búvárok akik Larnacában szállnak meg, mind a kettőt kényelmesen megnézhetik.

És már az első videó is elkészült a helyszínről, ez pedig sokakat győzött meg arról, hogy a Zenobia-merülések sora mellett érdemes itt búvárkodni.