Víz alatti kiállítás a Dominikai Köztársaságban.
Az Egyesült Államokból érkező búvárrégészek több feltáráson vettek már részt a helyi kollégáikkal a karib-tengeri ország vizeiben. Az évszázadok alatt nem kevés hajó veszett oda, és bőven volt mit megvizsgálni az egykori spanyol kincses hajók maradványai közt.
Ám a víz alatti régészet egyik sajátossága, hogy általában a nyughelyükön, a tenger mélyén maradnak meg a legjobb állapotban a leletek. Ezeket kiemelve komoly munka a konzerválás, hogy ki lehessen azokat állítani. Másrészt egész más a benyomás, ha egy olyan "múzeumot" láthatunk a saját szemünkkel, ami évtizedek, évszázadok óta adott helyen nyugvó hajók maradványait mutatja be.
A Indiana University Bloomington szakembereinek közreműködésével már az ötödik olyan "élő múzeumot" alakítják ki, ahol egy igazi roncs maradványai körül nézhetnek szét a búvárok. Ezúttal az 1725-ban elsüllyedt Nuestra Senora de Begona kereskedőhajó nyugvóhelyénél dolgoztak. A roncs darabjai mellett vannak itt felfedezett leletek is, de például a kiemelt hajóágyúk másolataiból is elhelyeztek kettőt a tenger fenekén, hogy a búvárfelszerelést öltő látogatók jó képet kaphassanak.
A helyi kormányzat is támogatja ezt a projektet, mert úgy vélik, az új, érdekes merülőhelyek meglátogatása egyszerre hoz bevételt és szolgál jó célokat, hiszen ismereteket is terjeszt a búvárrégészetről, történelemről. Míg a világ más pontjain esetenként önmagukban érdektelen hajókból alakítanak ki jól merülhető mesterséges zátonyt, itt elsőre talán kevésbé látványos, ám nagyon is izgalmas történetű maradványokat népszerűsítenek- nekünk csak válogatni kell, melyik vonzóbb a számunkra.